Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-11 / 29. szám

Békéscsaba, 1909. április. 18. műveltséggel is bir. Egyedül az anya olthatja belé azokat a gyöngéd érzelmeket a gyermek lelkébe, melyek egész életén át a nemes gondolkozás és szeplőtlen jellem kifejlődésének alapjaivá lesznek. — A garde de dame változzék át őrből tanácsadóvá, aki védencének nem lépteit, hanem gondolatait és tetteit irányítja s az őrségre szánt idejét ime hasznosabbra fordíthatja. Egy pillanatra mindenki elhallgatott, mig végre a bankár törte meg a csendet: — És maga, fiatal barátom, ilyen elvekkel még a földön jár ? — Igen, de — nőtlenül. Dicsőség a tartalékosoknak! (Beszélgetés a hadügyminisztériumban.) — Külön fővárosi tudósítónktól. Ha kiüt a háború ... Ez a ha izgatta hetekig két ország népét, elsősorban persze azokat, akiknek a hadúr parancsára el kellett volna menni. Most alkalmunk volt megfigyelni, hogyan viselkednek a katonák — aktivok és tartalékosok — a veszedelem előtt, amikor már-már eldördült az első ágyú. Bátrak és elszántak voltak, a fenyegető veszélytől fásult idegzettel szorították ökölbe a karjukat, mikor a szerb hepciáskodásról fölháboritóbbnál fölháboritóbb hirek érkeztek. Legilletékesebben és leghivatalosabban azonban mégis csak a hadügyminisztériumban figyelhették meg a jelenségeket és e mellett legtárgyilagosabban is, mert ha sehol, hát a hadügyminisztériumban pontosan tudni kellett a tizenkettedik órában, mennyit ér igazán a hadsereg sokat dicsért harcképessége. És a tartalékosok, különösen a tartalékosok büszkék lehetnek arra a bizonyitványra, a melyet most, a nehéz felhők eltakarodása után, nyilvánosan kiállít róluk ez a legilletékesebb fórum. Tudósítónknak alkalma volt beszélgetést folytatni Burger századossal, a közös hadügyminisztérium sajtócsoportjának előadójával, aki a tartalékosok magatartásáról a következőket mondta : — Igaz-e, — kérdezte az újságíró, — hogy a harminckét éven fölüli tartalékos hadnagyok tömegesen kérték a hadseregből való elbocsátásukat? — Tessék megnézni a hadsereg „Rendeleti Közlöny"-ét, — felelte a százados. — Abból mindenki meggyőződhetik, hogy a tiszti rangról való lemondás épp olyan normális keretek között mozgott, mint azelőtt. — Tapasztalt-e a hadvezetőség — BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 11 tudakolta tovább az ujságiró — a tartalékosoknál, főleg a kadétoknál és hadnagyoknál olyan viselkedést, amiből gyávaságra lehetne következtetni? — Szó sincs róla, — volt a felelet — A tartalékosokról itt a hadügyminisztériumban csak annyit tudunk,'hogy 1878-ban az okkupációban és 1882 ben a bosnyák fölkeléskor nagyon vitézül harcoltak. És meg vagyunk róla győződve, hogy ha most haditáborba szólította volna őket a parancs, épp oly kitűnő hatonák volnának. — Arról is hallottam, — kérdezte most az ujságiró, — hogy a zsidó vallású tartalékosok körében különös nyugtalanító jelenségeket vettek észre s emiatt most azon gondolkozik a hadÜgyi kormány, nem kellene-e behozni itt is a német rendszert ? — Ez meg éppen nevetséges koholmány. A hadügyminisztériumnak eszeágában sincs, hogy bizonyos felekezethez tartozó önkénteseket a tisztirang elnyerésétől elzárjon. Nem is érdemes ezzel a kacsával komolyan foglalkozni. Általában véve törvény, hogy a katonai szolgálat tizenkét év s ha valaki tisztirangját előbb leteszi, mint közlegény kénytelen tovább szolgálni. Komolyan föltételezni sem lehet tehát, amit szintén emlegettek, hogy tömegesen tették le a tartalékos tisztek a hadnagyi rangjukat. Ezzel némelyek, érthetetlen okból, csak árnyékot akartak vetni a tartalékos tisztikarra, amely padi k csak elismerést és szimpátiát érdemel. A tartalékos kadétok és hadnagyok tehát nyugodtak lehetnek. — Odafönt Bécsben, de a budai Disz-téren is másképp ítélik meg az embereket, mint a besavanyodott német vicclapokban, ahol még mindig hetenkint visszatérő karrikatura a rezervista. Komoly időkben állotta ki a tüzpróbát a tartalékos tisztikar s jó hírneve csorbitatatlanul került ki a közelmúlt napok izgalmaiból. Békéscsaba közgyűlése. Gyámügyi esküdt-választás. Apróbb ügyek. Békéscsaba csütörtöki közgyűlésének a munkáslakások kérdésén kivül — melylyel lapunk más helyén foglalkozunk —legfontosabb tárgya aDarabos János lemondásával megürült gyámügyi esküdli állás betöltése volt. Sajnálattal kell közreadnunk, hogy a választás nem L e s z k ó János javára dőlt el, aki 18 évig hűségesen szolgálta a községet. A ritka szorgalmú és bő szakértelemmel biró esküdt 23 szavazattal bukott el a parasztpárt jelöltjével: Ferenczy Andrással szemben. Ez a nem várt eredmény kedvezőtlen hatást gyakorol városszerte. A közgyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő : A választás. A választó közgyűlést délelőtt 9 órakor nyitotta meg Seiler Elek főszolgabíró. Kijelentette, hogy a megürült gyámügyi esküdti állásra hárman pályázták : L e s z k ó János, Ferenczy András és Csiernyik János. A jelöltek nevének felolvasása után a közgyűlést felfüggesztette s a képviselőtestületi tagok kíséretében levonult az udvarra, ahol már elég szép számmal gyűlt össze a szavazni vágyó pol gárság. A főszolgabíró a jelöltek nevét ott is felolvasta s azután, mivel kérték, elrendelte a névszerinti szavazást. Bizalmi férfiakul a gyűlés Áchim L. Andrást, Zelenyánszky Mihályt, Uhrin Pált és Darabos Jánost küldötte ki. A szavazás két helyen történt: az adóhivatalban ós a végrehajtók termében. Az első szavazatszedő bizottságnál, mely előtt 1-től 1537-ik számig lehetett szavazni: Beliczey Géza elnökölt, alelnökként pedig Z s i r o s András szerepelt. A második szavazatszedő-bizottság elnöke dr. T a r d o s Dezső lett, alelnöke pedig id. Kociszky Mihály. Mindjárt a szavazás megindultakor látni lehetett a Ferenczy-pártiak előnyomulását, különösen a második bizottságnál. Az első bizottságnál Leszkó mindig a nyomában járt Feronczynek, sőt később el is hagyta. Ez az előny azonban nem tudta behozni a második bizottságnál mutatkozott hiányt. A szavazásnak Ygll órakor lett vége, amikor Seiler főszolgabíró újból megnyitván a közgyűlést, jelentést tett az eredményről. É szerint összesen 191 szavazat adatott be. Ebből Leszkóra esett 80, Ferenczyre 107, Csiernyikre pedig 4. Ezek szerint tehát Ferenczy András 23 szavazattöbbséggel gyámügyi esküdtté választatott. A többi tárgyak. A főszolgabíró eltávozása után K ovács Sz. Ádám biró vette át a közgyűlés vezetését s a rendes tárgysorozat lemorzsolása következett. Az alispán megküldötte az elöljáróságnak a dr. K u 1 p i n Dániel községi orvos ügyében kelt belügyminiszteri rendeletet, mely szerint a belügyminiszter nem állapította meg Kulpin korpótlék-igényét, mivel értesülése szerint Kulpin községi orvosi pályája kezdetén, 1867-től csak halottkém volt. Azonban, ha az ellenkező talál beigazolást, hajlandó lesz az ügyet újból tárgyalás alá venni. A miniszter rendeletével szemben, mint azt Korosy főjegyző előadta, '-íegállapitást nyert, hogy Kulpin Dániel mindjárt 1867-ben községi orvosi teendők végzésével volt megbízva a képviselőtestület által. — 1867-ben pedig kimondotta a képviselőtestület, hogy azt az állást választás alá bocsátja' s azóta Kulpin Dániel mint községi orvos működik 42 év óta szakadatlanul. Ennélfogva javasolja a tanács, hogy a közgyűlés intézzen felterjesztést a belügyminiszterhez a törvényhatóság utján, hogy a miniszter vegye újból tárgyalás alá Kulpin ügyét és állapítsa meg számára az őt megillető korpótlékot és nyugdijat. A tanács javaslatához a közgyűlés kozzájárult. A villamos-mű szabályrendeletének néhány szakaszára a kereskedelmi miniszter változtatásokat eszközölt. A módosítások vonatkoznak arra, hogy a villanytelep csak magyar gyártmányú cikkeket használhat, hogy az ötszázalékos legnagyobb feszültség három százalékra szállítandó le és végül, hogy a kötelező háromévi áramfogyasztás helyett egy év állapítandó meg. A miniszter módosításait a közgyűlés elfogadta. A község annakidején kérte ugy a Máv. igazgatóságát, mi^t a kereskedelmi miniszteit, hogy a vasúti állomás előtti kertet távolittassa el, mert miatta az állomással való közlekedés nagyon kényelmetlen. A miniszter most ezt a kórelmet az osztálymérnökség által benyújtott terv alapján elutasította. A tanács javaslata ez ügyben az, hogy a közgyűlés újból intézzen felterjesztést a miniszterhez és mellékeljen hozzá másik, a városi mérnök által nagyobb helyszínrajzot, mely az állomás előtti tér szűk voltát jobban feltünteti. A közgyűlés a tanács javaslatát elfogadta. Az alispánnak az elhagyott gyermekek segélyalapja ügyében kelt leirata, mely arról értesiti a községet, hogy mivel alapja a 20,009 koronát már meghaladja, nem számithat állami segítségre : tudomásul szolgált. A Vandlik-féle óvodának az állami polgári iskola építése miatt szükségessé vált elhelyezésére két ház mutatkozott legalkalmasabbnak: az Eibel-féle és a Dusbaba-fóle. Mindkettő ára 17—17000 korona. A közgyűlésen többen szólaltak fel a Dusbaba-féle ház érdekében, amely iskolai célokra mégis alkalmasabb. Egyedül Szondi Lajos járásorvos ellenezte mindakettőt egészségügyi szempontból. A kérdés névszerinti szavazás alá bocsáttatván, a nagy többség a Dusbaba-fóle ház mellett foglalt állást, amelyet tehát meg fognak vásárolni az óvoda céljaira. A szabályozási vonalba eső Gerőféle házat, melyért a község 6000 koronát igért a tulajdonosok 7000 koronányi mérik a tudományt, jókat nevet az europeer mindazon, ami ennek a tüneményes gyermekkorát, mesebeli egyszerűségét élő keletnek ezüstszálaiból egy-egy csokor naivitást, egy-egy kosárkára való lelket sző össze. Igaza lehet az europeernek. Ő más világhoz szokott. Az ő fülei még akkor is hallják a drachma-csörgést, ha az orgonasíp bugása köti le az agyvelő zsigereit. Lám, errefelé harang is csak elvétve akad. De azért, ha ránézük arra a sötétkék selyemtakaróról reánk mosolygó, mindig egyformán csodás és bűbájos holdra — elfeledjük, hogy. valamikor kultnrmázzal piszkítottuk be ruháinkat," elfeledjük, hogy volt mi bennünk is valamikor anyagiasság s nyugati módon nagyképűsködő és filozofálásra hajló szellem. Egyszer ott bódorogtam az iszmidi temető sírkövei között. Allah hivő fia nehezen lép erre a területre. Vezetőin is csak arra bökött ujjával, amerre Thököly Imre sírja volt. Aztán leheveredett a temető előtti csurgó alá és ott várt reám. Sokáig várt szegény. Mire a sok emléktől elkábulva kijöttem én is, elnyúlt testtel dicsérte az Egyedülvalót s horkolt olyanokat hozzá, hogy majd fölébredt tőle az alvó természet Leüítem magam is a kőpadra. Közben valami csodás fény ömlött el a tájon. És amint tovább és tovább gyűrűzött: vitte, ragadta a gondolatokat. Egyszer csak éreztem, hogy a lelkem se az enyém többé. Ekkor megszólalt a vezetőm : — Efendi, feljött a hold 1 . . . Ittas, kába fővel néztem az égre, amelyről lekiabált a sárga, szingazdag óriásnarancs. S még akkor is mosolygott. Még az elmúlás, az enyészet emlékoszlopos birodalmára is csak nevetett. A vén török észrevette, hogy a holddal foglalkozom — Menjünk Efendi, — mondotta. — Megérkezett az est s ilyenkor nem jó anynyit nézni a holdat. Mert aki sokáig nézi: megszereti és aki megszereti, az bűnös lesz. Elindultunk. És az ő közlékenysége mindjárt tovább szőtte a szót: — Volt még nálunk valaki, aki nagyon I szerette a Holdat. Fekete hajú, nagy, sötét j Szetnü leány volt. Egyszer csak eltűnt a szeráljból. Nem is hallottunk róla nyárj utóig. De ekkor, egy hajnalon átszúrt mellel találták meg, itt az olajfák alatt. Mellette halva feküdt egy fiatal Efendi is. Francia volt. Oda temették abba a temetőbe, ahol az imént voltunk. Látod, királyi vérből származott az a leány. Bégek, hercegek ontották ki a vérüket érte. S végezetül ő | vette el a maga életét. De elvette a másét 1 is. Mert ő szúrta a tőrt az Efendi szivébe, í Ott párolgott még a vér a kezén, amikor ' reájuk találtak. Csak ekkor vallotta be az eunuch, hogy sokszor észrevette őket holdsütötte éjszakákon az ablakban elbeszélgetni. Akkor is holdsütés volt, amikor i reájuk találtak. S láttad volna, Efendi, tnij lyen odaadással kacagta a hold ezt a szé. gyent! . . . A vén török igazat mondott. Egy I örökzöldfa csipkés koronája alól épp e pillanatban kacsintott reám az a sárgás csodavilág. Azt intette felém, hogy Mohamed hive nem hazudik. O valóban lemosolyogta akkor az emberi és vallási nyűgnek gyöngéit, melyek a szerelem j diadalmaskodásának rabigájába kerültek. Mert ez a hold, a keleti hold, oktatva tanítja a lelket s ha a szív — a lélek kísérőtársául szegődvén — egy-egy bimbóra talál a közös uton, azt mondja erre ez a keleti hold, hogy: — Ime, megtaláltad e bimbó által mindazt, amit az én gyönyörűségeim nyújthatnak a földön lakó halandók számára. .. És ennek a holdnak csak itt van a birodalma. Itt, ahol mindenki hisz, remél és ahol; mindenki gyermekies módon egyszerű. Érzelmekben és viselkedésben egy- j aránt. Ezért is járja talán csak azt az eget • a keleti hold. Ugy van vele, mint a természettel a gyöngyvirág, mely a legrejtet- j tebb bokrokból árasztja szét a boldogító, ! részegítő, édes, mámoros illatot . . . Amint őrületes forgásában sajátosan ' kattog a hajócsavar, elnézem ezt a bambaképü holdat. Kövér, kerek arcáról szégyenkezve menekülnek le a fénypamatok. A hullám el-elkapja őket és belecsapja abba a sok mocsakba, amely ott úszik a végtelenül nagy víztükrön. De a hold csak néz és mosolyog. Oly ártatlan egyformaság tükröződik le arcáról, mint amilyen egyhangú az alföldi rónák letarolt, learatott síksága . . . Ám ebben az egyformaságban is van valami, amit különösnek találhatunk. Van valami rejtett vonás. Olyan emberek arcain látjuk ezt, akik kétféle ábrázattal játszák le szerepeiket. Akik csak annyit tudnak, amennyit tudni akarnak és annyit őriznek meg titkaikból, amennyit megőrizni akarnak. És ez az egy, ez az egyetlen egy emlékeztet vissza csak, hogy valahol találkoztam még ezzel a holddal . . . Valahol messze . . . Napsugaras, pacsirtadalos országban, ahol koromfekete a föld és acélossúlyu a búza . . . Ezen elgondolkozom aztán. Még azt is érzem, hogy megnedvesedik az arcom. Nem látja senki. Csak az a bambaképü hold, amely egyforma ügyetlenséggel nevet most is . . . A hold ... A mélységes, titokzatos keleti hold . . . Feltámadás. A „Békésmegyei Közlöny számára irta: Dr. Godán Ferencné. Az ablakok nyitva vannak s a leeresztett könnyű függönyökön keresztül pompás tavaszi levegő árad az Ízléssel berendezett női szobába. A pamlagon omlatag fehér pongyolába öltözött nő fekszik. Már túl van az első ifjúságon, sőt hajában ittott ezüstszálak is vannak ; halvány arca az átszenvedett betegség nyomait viseli, de ennek dacára is igen szép. Arca valami végtelen vonzó, lebilincselő hatással van az emberre. Mellette kis zsámolyon legjobb barátnője ül, ki a lábbadozónak minden mozdulatát gondosan lesi. I Egyszerre csak megszólal az asszony : — Mit gondolsz, Ellám, vájjon eljön-e az, akit húsvétra meghívtunk ? — Oh, hogyne! Bizonyosan. Sietni fog, hogy kívánságodat teljesítse. — En is azt hiszem, de meg is érdemlem a Sorstól ezt az örömet, tiz évi szenvedés után. Hiszen tudod, hogy Laci jóformád gyermekkorunk óta mindig szeretett Én az egészet csak benső barátságnak hittem s szegény atyám tönkrejutása után nekem kellett rajta egy fényes házassággal segítenem. Tudod, hogy idős, féltékeny természetű férjemmel mily keserves tiz évet töltöttem el. De nem zúgolódom, Isten nyugtassa őt. Laciról évekkel ezelőt hallottam, hogy megnősült, de igen szerencsétlenül s pár év után felesége elhagyta őt. Mostani nagy betegségem alatt, oly csodálatos, sokszor eszembe jutott, és még neked is szégyenlem bevallani, vágytam ut^ina s kértelek, hogy hivd meg őt az ünnepekre. De igaz, valószínűleg ma érkezik. Bealkonyodott. Az ablakokat behúzták. Lámpalángnál a szoba még barátságosabbnak, az asszony még halványabbnak látszott Percről-percre még nyugtalanabb lett. Végre nagysokára kocsizörej hallatszik. Az asszony felül s izgatottan lesi az ajtónyilást. Halk kopogtatás után szőke, magas férfi lép a szobába, karján négy-öt éves aranyhajú kis leánkával. Arcán rendkívül nagy zavar, izgalom látszik. Lassan közeledik az asszonyhoz, ölébe teszi a gyermeket s megfogja gyöngéden mind a két kezét. Halkan szól hozzá: — Annus, eljöttem hívására, de elhoztam legdrágább kincsemet is, árva kis leányomat. Legyen neki szerető édesanyja, nekem pedig — mindenem ! A halvány asszony átöleli a térdelő férfit, a hozzásimuló leánykát s könyek között, mosolyogva szól hozzájuk: — Szeretlek benneteket, tietek leszek, hisz' ez az igazi feltámadás.