Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-11 / 29. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam, 29-ik szám. Vasárnap, április 11. BEKESMEGYEI EOZLONT Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre S kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám í Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Húsvét. i Beaéscsaba. április 10. j Hosszú tél után, melynek szokott terhét, gondjait fokozódó drágaság súlyosbította, végre itt a tavasz ünnepe: a húsvét. A megváltás ! Ez alkalommal nemcsak bűntudatban vergődő lelkeket szabadit fel a lelkiismeret nyomása alól, de véget vet a nélkülözők nyomorának is és eloszlat sötét, vészterhes felhőket, melyeket a fenyegető háború réme idézett a hon egére. Tarthatatlan állapotokról szoktunk beszélni, arról, hogy megnehezült az idők járása fölöttünk, amikor utunk egy uj szakaszának megtevésére folynak az előkészületek; s íme, a legutóbbi hónapok alatt azon vettük észre magunkaí, hogy nagyon sok a félteni valónk s nern lehet teljesen vigasztalan az a jövő, melynek igy felkészülve megyünk eléje, hála a Gondviselésnek, most már megnövekedett bizalommal. A kétes kilátásokból nem következik éppen, hogy tétlen veszteglésre leszünk kárhoztatva. A magyar folyam, a Tisza, kanyarog s a magyar államépítő munka körülményes. Ki tudja, hogy nem jobb-e, ha igy belterjességre van nagyobb kilátása, mint gyorsaságra. Mert hiszen felhagyni vele lehetetlen s ami erőfeszítést elnyel, annak meg kell térülnie eredményének értékében, amelyet objective is nagyobbá tesz az, ha subjectiv szempontból kielégítő. A leküzdendő nehézségek szabják meg, milyen legyen a gépezete, ne megfordítva. És különösen politikai irányváltozások idején a formák, melyekben a küzdő erők szervezkednek, nem ölthetnek föl végleges alakot, melyet csak tisztán kifejlett, uj helyzet határozhat meg. A schémák, melynek keretei közt a pártélet jelenségeinek érvényesülniük kell, ne jelszavak, hanem az élet exigentiái szerint alakuljanak meg; a haladásnak, az egészséges fejlődésnek ez elsőrangú feltétele. A programmpontok, amelyek szerint a szervezés folyik, nagyon helyesen már rég nem utolsó célokat foglalnak magukban, csak feléjük gravitáló tendentiákat. Minek hát egyelőre az évtizedekre számító állandó pártalakulás? Az ünnepi hangulat befolyása alatt-e, vagy pedig a viszonyok elfogulatlan szemléletéből folyólag-e nem tartjuk valószínűnek, hogy nagyobbszabásu politikai átalakulásoknak nézünk eléje, hogy azoknak a függő kérdéseknek, melyeknek megoldása napirenden van, ne fölvetőiknek kezében hagyatnának meg, hogy uj célok kitűzésének, uj erőcsoportosulásnak ideje elérkezett volna már. A Magyar-Osztrák monarchia presztízsének megnövekedése a consolidatio tényezőjének fog bebizonyulni s ez lesz legértékesebb eredménye azoknak a nagy áldozatoknak, melyekre a legutóbbi hat hónap külügyi bonyodalmai bennünket kényszeritettek. Biztonságunk kézzelfogható védelme a fennálló rend keretei között ezeknek értékét oly kedvező világításba helyezte, hogy uj alkotások concipiálásánál megérdemlett figyelemben kell részesülnie, esetleg nagyobb mértékben, mint aminőben eddig történt. A mostani időpont nem látszik olyannak, hogy rohamos szaladásra biztatna. Sőt ellenkezőleg, ugy a gazdasági, mint a kulturai téren inkább belterjes, mint külterjes munkásságra ösztönöz. Fontosabbnak látszik még mindig a nagy reformok kellő előkészítése, mint azoknak tényleges életbeléptetése. Lehet, hogy ez a quietizmus, mikor oly sokan nagy dolgokat várnak, egy kissé különös; a nemzet ügyeivel foglalkozónak azonban mindenesetre legelső kötelessége, hogy őszintén tolmácsolja érzelmeit. Ma, hétköznap többnyire a szenvedély, az érdekharc szemüvegén keresztül ' nézzük a közügyeket és Ítélkezünk fölöttük, legalább ünnepnapokon helyezkedjünk emelkedettebb álláspontra, hol az áttekintés nagyobb s azért könnyebben kerülhető el a tévedés. Április 11. Irta: Fá.bry Károly, országgy. képviselő. A nemzeti feltámadás ünnepe volna április 11. Hatvanegy évvel ezelőtt ezen a napon szentesittettek azok az alapvető törvények, melyek Magyarország újjáalakulását idézték elő, melyek Magyarország politikai és gazdasági önállóságát tartalmazták és teljes függetlenségét biztosították. Gonosz ármány nem engedte e törvényeket valósággal életbe lépni és a feltámadás helyett egy hosszú, — majdnem remény nélküli — sötét korszak gyásza nehezedett reánk, melynek emléke van e naphoz, fűzve. Nem nemzeti ünnep tehát április 11, hanem csak a feltámadás reményének ünnepe. Április 11-ónek hatvanegyedik évfordulóján is van egy olyan ujabb törvényünk, mely feltámadását, életrekeltését, valósággá váltását várja. Az 1899 : XXXVII. t.-cikk alapján jogunk van az önálló nemzeti bankhoz, de vájjon e jogunkat valósággal és teljességgel érvényesithetjük-e ? megint kérdésessé tétetik. Csakhogy egy nemzet joga nem arra való, hogy játékszer legyen bárkinek is a kezében. Nekünk e jogunk megvan, azzal most élnünk nem csak lehet, de kell is, minek folytán tehát meg kell teremtenünk a magyar nemzeti bankot, a nemzeti önállóság ezen valóságos atlributumát, a gazdasági önállóság, az ipar, kereskedelem, egyszóval gazdasági megerősödhetésünknek ezen alapfeltételét. E jogot nemcsak a törvény adja nekünk, de busásan meg is fizettük a kvótaemeléssel az 1907-ik évi kiegyezésnél az árát is. Az osztrákok akkor akarták a bankkérdést is egyidejűleg elintézni és csak a bankközösség további biztosításától függőleg akarták a vámszerződést megkötni és csak hosszas alku után és csakis az utolsó percben sikerült oly egyezség, vagyis az addigi vámegyezség helyett a kétoldalú vámszerződés megkötése olyképpen, hogy a bankkérdés a vám- és kereskedelmi szerződés keretéből kikapcsoltatott. Ezzel beállott feltétlen jogunk ahhoz, hogy most 1910. év végére az önálló bank felállítása fölött önállóan rendelkezhessünk. Jogunk megvan tehát és mégis kétséges, hogy valóra válthatjuk-e ? Az uralkodó — ugy mondják — nem tenne akadályokat, csak ahhoz a feltételhez köti, hogy erre nézve AuszBékésmegyei Közlöny tárcája. A szűz Essme előtt. Belebűvölve durva kőtuskóba Elrejtve alszik Az én álmom: az élet legszebb szobra. A legkeményebb, hideg, halott márvány — De benne piheg Forró vérzajlás, lágy ívű szivárvány. Hiv, zeng felém a köbül, kérve, várva, Hogy én ássam ki, Szabadítsam szépségét a világra. Feszül a kőben víg, rohamos élet, Majd hogy kilendül A megszülető, kitöltetett lélek. Lázas tíz ujjam belemar a kőbe, Hogy tíz körmömmel Markoljam elő, vájjam ki belőle. Aztán megcsuklóm : maradj ott benn Elrejtve, szűzen (álom Qyalázat jőne rád a napvilágon. Kezem, ha benned csak egy foltot ejtett: El volnánk veszve . . . Mara dj álomnak. Igy még hiszek benned. Bodor Aladár. A harmadik. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : N1L. Mikor kijutottak a tolongásból, a leány hirtelen fölpillantott a fiatal emberre. — Mondd, Sándor, tulajdonképpen szeretsz te engem ? — kérdezte halkan, de a lépése tempóján nem változtatott. Ajérfi ellenben egyszerre megállott. — Hogy jut ez most az eszedbe ? Természetes, hogy szeretlek! — viszonozta egykedvűen. — Mert én őrülten, halálosan szerelmes vagyok beléd, — mondta a leány. — Képzelődől, vagy pedig ugratni akarsz s az egyik oly kevéssé illik hozzád, mint a másik. A vőlegényedre nem gondolsz? A leány vállat vont. Keztyüs jobbjával végigsimított egy sárguló gallyat, mely eléjük hajlott ki az útra. És elmenőben visszafordította fejét a lepergő sárga legelek után. Sokára felelt és akkor megreszketett a balkeze a férfi karjában. — Nincs vőlegényem és egyáltalában nem gondolok másra rajtad kivül. Téged szeretlek és senki mást. —

4 De Györgynek ígéretet tettél . . . — Az mindegy. Nem szeretem. — De csókoltad . . . — Hát csókoltam. Akkor még nem tudtam, hogy téged szeretlek. — És mióta tudod ? — Mióta a képedet láttam. Csodálom benned a művészt és imádom az egyéniséged erejét. Te férfi vagy. — Egy hajszállal sem vagyok különb Györgynél, sőt benne megvan a hűség erénye, én pedig . . . hiszen tudod. — Tudom. De szeretlek. — Jó. És Györgygyei mi lesz? A leány csodálkozva nézett föl két nagy, álomlátó szürke szemével. — Mit érdekel engem György. És téged ? — Oh, hát ennyire ... — tört ki a festőből az indulat, de a leány egyetlen intésére elhallgatott. — Ne mondj szívtelennek és ne tarts léhának, se könnyelműnek, — kérte meleg, szomorú hangon s piros, üde szája egy vonallal keskenyebb lett. — Nem tartalak léhának, de csodállak, hogy oly meggondolatlanul ... az első bús jött-mentnek odaadtad a szivedet. — Vádolsz ? — kérdezte a leány és megvillant a szürke szeme. A férfi ideges mozdulattal szabadon bocsájtotta a leány karját. — Vádollak? Ej, ehhez éppen nekem volna legkevesebb jogom. Az én morálom szerint minden szabad a szerelemben. De j a te egész mi voltod kizárja a könnyű, kaj landos szeretkezést, Anna! — Milyen hangon beszélsz velem ? A férfi zavarba jött és lesütötte a sze| mét a leány tiszta, nyílt nézése előtt. — Bocsáss meg. . . Ez áldatlan téma. Sajnálom Györgyöt és sajnállak téged. — Hát nem szeretsz? — Szeretlek és azt magad is jól tudod. De nálad a szerelem házasságot is jelent, én pedig arra való nem vagyok. — Tudtommal nem kértem meg a kezedet, — mondta a leány egy kis futó gúnyolódással. Gyere, üljünk le ezen a padon és majd elmesélek neked valamit. A festő gondosan leverte a port a padról, mielőtt Anna leült volna. A leány mosolyogva nézte s mikor a pillantásuk összetalálkozott, jókedvűen vonta el a száját. — Meghatóan gyöngéd vagy No igy, most figyelj rám, mert tragikus ügyek következnek. Várj csak, kinyitom j előbb az ernyőmet, mert az a vén asszony folyton minket bámul. Az előbb is találkoztunk vele. — Házasoknak nézett bennünket, éppen pörlekedtünk, — tréfált a festő. — Jó, most hallgas Engem izgatnak az idegen szemek és ha már egy harmadik ember is van körülöttem, nem tudok egyébről beszélni közönyös dolgoknál. Az is bánt, — milyen szatíra! — hogy az útfélen kellett megvallanom neked a szerelmemet. Mindakettőnk lelke intim szépségekre van berendezve és a nyomorult sors kihajít bennünket egy ilyen percben az utcára. — Te akartad igy, Anna . . . — Ugyan ... hát csak nem intézhetjük el egy kávéházi asztalnál, vagy valamelyik ismerősünk szalonjában ? A hotelembe sem invitálhattalak Mari néni miatt. — Csak Mari néni miatt, Anna ? A leánynak egy pillanatig halottsápadt lett az arca. Azután vizsgálódva kereste a férfi tekintetét. — Ha tudnám, — mondta halkan — ha tudnám, hogy ebben a kérdésben a te régi frivol cinizmusod szólt hozzám : meggyülölnélek. A festő sóhajtott, «mell ti étvácyit é* a testsúly megMOnteti a köhögést, váladékot, éjjeli izadist. Tüdőbetegségek, hurutok^szaitárköhögés, skrofulozis, influenza » eUeaitzáaiUUotftanár és orvot által naponta ajánlva. J Minthogy értéktelen utánzatokat is kioálnak, kérjen mindenkor „Roohs* eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Roche & Cie. Basel (Svájc.) Roehe" 99 Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. Ára üvegenként 4 — korona, i