Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-01 / 26. szám

Békéscsaba, '909. XXXVI-ik évfolyam. 26-ik szám. Csütörtök, április 1. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP *» . — Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElsOFIZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedcnbeiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Költekezés — hiába. Békéscsaba, március 31, A háború veszedelme elmúlt anélkül, hogy nemzeti életerőnket nagyobb veszteség érte volna. Hála a diplomáciának, de hála különösen Németország velünk szemben kimutatott, szinte tüntetésszerü baráti és szövetségesi érzelmének: sikerült megfélemlíteni ugy a rakoncátlan kis Szerbiát, mint a háta mögött fenyegető óriásként kimagasló orosz birodalmat. Mindkettő visszavonta csápjait, mielőtt hatalmas ütést mérhettünk volna reá. Mindazonáltal ez az elsimult konfliktus sem vonul el anélkül, hogy nyomot ne hagyna gazdasági életünkön. Mert az a hónapokon keresztül tartó hadikészülődés nagyon sok millióba került. A hadügyi kormánynak ilyen konfliktusok idején nagyon könnyű a helyzete. Azt viszi ki, amit akar. Ugy költekezik, ahogy akar. Mi, a mi szerény polgári látókörünkkel — a lidércek elszállta után — hajlandók vagyunk elhinni azt, hogy bizony ez a nagy csetepaté nem igen volt egyéb, üres és semmitmondó ijesztgetésnél. Természetesen ezt az ijesztgetést érthetően komolyan vették azok, akiknek a bőrére a magas diplomácia bölcsesége ezt az európai komédiát inscenálta. A legutóbbi napok eseményei ezt bizonyossá tették. Világosan elárulta Szerbia, hogy éppen a legégetőbb szükségben, miko'r már szinte órák választották el az első ágyúlövéstől, elfogyott önbizalma és 'egyetértése. Valaminek, megengedjük, kellett történnie. Akár a hivatalos körök akartak pressziót gyakorolni a közvéleményre, akár a sajtó, vagy nép kivánta György látszólagos bukásának híresztelését: bizonyos, hogy a fölfogások Szerbiában is jelentékenyen megoszoltak és hogy az utolsó órában mégis csak szóhoz jutott a megfontolás. A király ellen tervezett gyilkosság, a trónörökös szökése, a békepárt fölülkerekedése: ezek mind ellenőrizhetetlenek, csak az a lényeges bennük, hogy György őrült harci lármája megszűnt s egyelőre vége a veszedelemnek. György urfinál sokkal jobban bei folyásolta a közvéleményt a hatalmak ' állásfoglalása. A legnagyobb szükségben, ugy látszik, módot talált rá az öt nagyhatalom, hogy konferencia nélkül, egyszerű jegyzékváltás utján kijelentse az annexió tényéhez való hozzájárulását. És ha ez a diplomáciai lépés szinte órák alatt ennyire megtudta változtatni a helyzetet, ha ilyen tisztává és könnyen érthetővé tesz mindent, ami azelőtt zűr-zavaros, misztikus volt, akkor igazán nem lehet érteni, hogy miért nem léptek akcióba a hatalmak egy hónappal ezelőtt ? Lelkiismeretlen játék volt Oroszország részéről, belekergetni a kudarcba azt a kis államot, melyet inkább fékezni kellett volna. Szerbia most már zsákutcába került. A nagy hangon hirdetett harci kedv elpihenhet a pálinka gőzében. Európa hatalmasságai jogosnak ismerték el az annexiót, Szerbiát pedig senki sem kérdezi. Ha mégis véleményt akar nyilvánítani, senki sem hallgat rá. Minden emberi számítás szerint ezzel vége volna a háborúnak. Szerbia [ még okoskodhatik és veszekedhetik I egy ideig, amig kedve tartja; a mon| archia hadserege könnyen elbánik vele. : Ez a lokalizált háború, amiből egyéb| ként szintén nem kérünk, egyáltalán I nem volna nagyobb teher a monarchiára, mint Bosznia okkupációja annak idején. Igaz, hogy az a vérontás nekünk még mindig túlságosan sok. A monarchiának ne legyenek hódítási vágyai, aminthogy nincsenek fölösleges ezredei sem. Ha csak lehet, meg kell akadályozni a legcsekélyebb vérontást is. És ezért kell még mindig harcolni a béke mellett. Az eddigi heccből legnagyobb haszna van az osztrák-magyar ármádia hadvezetőségének. Elköltött egy félmilliárdot beruházásokra és a modern hadászathoz szükséges olyan cikkekre, amelyeknek beszerzési költségeit béke időben egyáltalán nem szavazták volna meg a képviselőházak. Viharos időben azonban nem kérdezi senki, hogy mire kell a pénz? Vehettek géppuskát és csináltathattak csukaszinü egyenruhát, amennyi tetszett. Rengeteg humánus intézményt lehetett volna emelni annyi pénzen, ami csak erre a kis ijesztgetésre kellett. A diplomáciai játékokra és kedvtelésekre milliókat és milliókat költöttek el, amelyből ezt az országot tiz évre előbbre vihették volna gazdasági és kulturális megerősödésében. Gyula szervezési szabályrendelete. Elfogadta a közgyűlés. Nagyon népes, de még hosszabb közgyűlést tartott hétfőn Gyula város képviselőtestülete, LovichÖdön dr. polgármester elnöklete alatt. Délelőtt 9 órától egészen este fél 9 óráig ültek a közgyűlési teremben a városatyák rendületlenül, mert át voltak hatva annak a tudatától, hogy az uj szervezési szabályrendelet Gyula város jövőjére nézve döntő fontossággal bir. A szabályrendeletet megelőzőleg | még hamarosan lemorzsoltak két kisebb ; fontosságú ügyet. Egyik a városi hivatalokban szükséges irodaszerek szállítása, melylyel a legolcsóbb ajánlattevő Dubay János céget bízták meg, másik pedig az elhagyott gyermekek segélyalapjának támogatása. Az elhagyott gyermekek segélyalapját Gyulán az árvaszéki alap kamatjövedelme alkotja. Ez a jövedelem azonban a télen teljesen kimerült, ugy hogy a segélyalapban egy fillér sincs már. Ilyen esetben joga van a városoknak az országos központi alaphoz fordulni segélyért. A közgyűlés a polgármester javaslatára elhatározta, hogy 2000 korona folyósítása iránt kérvényt intéz az illetékes minisztériumhoz. Ezután megkezdődött a több száz paragrafusból álló szervezési szabályrendelet tárgyalása. Pontról-pontra vette a közgyűlés. Nagyobb viták egyik pontnál sem voltak, úgyszólván vita nélkül, csak részletekre szorítkozó módosításokkal ment keresztül a tervezet. Leggyakrabban K o h n Dávid, K. S c h r i ff e r t József és S i n g e r Mihály szólaltak fel. Az uj szabályrendelet reform-alkotásaival már a mult számunkban is foglalkoztunk. Mivel e régen húzódó ügy a hétfői napon teljesen befejeződött és irni róla ezután remélhetőleg nem lesz alkalmunk: szükségesnek látjuk még egyszer röviden rekapitulálni a benne foglalt újításokat. Leglényegesebb reform az adóhivatal újjászervezése. Az adóhivatalnál az eddigi dijnokrendszert teljesen megszünteti az uj szabályrendelet. E helyett a következő lísztviselők fogják ellátni az adóhivatal ügyeit: Főnöke lesz az első jegyző, aki e célból el fogja hagyni a központot. Rajta kivül lesz még ott négy adótiszt, e^y pénztáros, egy ellenőr, egy pénztári tiszt, egy birtoknyilvántartó és két számvevő. Az adóhivatal élére állított első jegyző pótlásául egy harmadik jegyzői állást fognak rendszeresíteni, 1400 kor. fizetéssel és 300 kor. lakbérrel. Beleegyezett a közgyűlés a különböző szakosztályok eltörlésébe is. Ezek helyett a város ügyeit egy harminc Békésmegyei Közlöny tarcája. As oltár előtt. Midőn nénéd az esküt elrebegte, Megszólalt lágyan fönn az orgona. Te összetéve kis kacsóidat Meghatva álltál az oltár előtt. Fodros, virágos, habszerü ruhácskád, | Mely mint a szentre, ugy simult reád, Hófehér lelked külső színe volt. Ugy álltál ott sugárzón, tündökölve, Mint hogyha az Úr felhő-trónja mellől Legszebb angyalát küldte vón a földre, Hogy megjelenve a falak között, A szent násznál az u jelképe légyNincs arra szó, nincs véső, nincs ecset, Mi méltón festhetett vón tégedet. Káprázat voltál, égi tünemény! Belőled áradt a sugár, a fény! Élet fakadt, amerre két szemed Tündöklő égő pillantást vetett. Az áhítatos hallgatók sorát A bámulat moraja járta át, S én két kezem, mig csábod hulla rám, Önkéntelen imára kulcsolám . . . Balla Miklós. A rabló. Irta: Vórtessy Gyula. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Diák korunkban, sőt még azután is., mikor kiléptünk az életbe, nagyon jó barátságban voltunk egymással én és Rédei Feri. Azután egyszerre csak megszakadt ez a barátság és én nem tartottam érdemesnek a felújítását. És pedig azért nem, mert Feri egészen más emberré lett, mint aminőnek indult. Akkoriban még, mikor megkötöttük a barátságot, gyöngédlelkü, naiv, poétikus legény volt, azután egyszerre csak mintha más emberré született volna. Elkerült a fővárosból, le a vidékre. Hallottam róla, hogy megnősült, aztán azt is hallottam, hogy meghalt a felesége s ő ismét visszaköltözött ide s innen számítódik az ő megváltozása. Rideg lelkű szerelmi utonállónak csapott fel, akiről hallani lehetett, valahányszor csak valami botrány került a piacra. Asszonybolonditó, leányok fejét elcsavaró, léha fráter lett, aki előtt nem volt értéke a becsületnek, a tisztességnek. Annyi rosszat hallottam róla, hogy szinte meggyülöltem. Egy csomó viszonyáról egész nyíltan beszélgettek és valahányszor egy-egy fiatal asszony vagy leány eldobta magától az életet, Rédei Ferit mindig emlegették, hogy hátha ő érette tette? Mert sok tönkretett ifjú élet nyomta már az ő bűnös lelkét. S csodálatos dolog, hogy a nők ahelyett, hogy utálattal fordultak volna el tőle, botrányai után még egyre jobban bolondultak utána. — Én nem is tudom, mit csináljak a szeretőimmel ? — mondta egyszer délután, mikor a véletlen összehozott vele egy asztal mellé. — Boldog ember vagy! — mondtam neki irigykedve. — Ugy-e, irigyelsz? Meg utálsz is? Ne tagadd. Te is, meg a többiek is. De mit bánom én ? Ti haragudtok rám, én meg sajnállak titeket. Mert csak egyért érdemes élni: a szerelemért; csak egy gyönyörűsége van az életnek : a nő; csak egy célja: elbolonditani mindenkit, akit lehet, — Szerelem nélkül ? Üzletszerüleg ? — Dehogy szerelem nélkül! Az én szerelmem mindenkor mélységesen forró, mint a spanyol nap, vagy az afrikai homok. A szerelem minden érzése nélkül mutatni szerelmet: aljasság lenne. Ezt én nem teszem. Mert igyekszem átérezni minden alkalommal a szerelmet. És többnyire sikerül is. Csak jól kell trainirozni a szivet, ez a fődolog. Ugy kell vele csinálni, mint az akadályversenyre szánt paripával: rá kell szoktatni, hogy ugorjon, ha az akadálynak csak árnyékát látja is. És ugrik. Bátorsággal és önbizalommal. Az akadályversenynél és szerelemnél pedig ez a fő. Szinte szégyenkezve gondolok vissza arra az időre, mikor még én is olyan gyáva voltam a nőkkel szemben, mini; a legtöbb férfi. Igen, mint a legtöbb férfi, aki a jó training hiján elfut az akadály mellett, nem bízva a saját erejében, pedig lásd, ezek az akadályok csak olyan cirkuszi akadályok. Fal helyett vászonból vannak és a szolgák lejebb is tartják, mikor ugrásra kerül a sor. Csak neki kell vágni! Kellemetlenül kacagott, azután pezsgőt hozatott: — Éljen a szerelem! A mámor! Kiürítette a poharát fenékig. Még csettintett is utána a nyelvével. — Nincs szebb dolog a mámornál! Nem jó tisztán látni! ügy bizony, pajtás, már szeretjük az italt is. A pezsgőtől kezdve egészen az abszintig. Ne nézz reám olyan szánakozólag. Nincs én rajtam mit sajnálni. Jól érzem magam, amikor mámoros vagyok. Sőt csakis akkor érzem magam jól. A mámor kell nekem, az a létfeltételem, mint a halnak a viz, a madárnak a levegő. Bor mámora, vagy szerelemé, egyre megy. Csak mámor legyen, hogy ne lássak tőle vüágosan. Mert iszonyú az életet a maga n.yomorus,ágával világosan látni. — Iszonyú ? De az talán még iszonyúbb, ha az ember az élet poétikus, ! tiszta szépségeiből nem lát, vagy nem j akar látni semmit sem ? Hej, Feri, nem í ilyennek ismertelek én téged azelőtt! Hogy tönkrement a lelked! Hogy rohansz a végvesztedbe! Élet ez a tied? Mámorban végigdorbézolt éjszaka, egy világos, friss szín nélkül, egy nemes gondolat, egy jó cselekedet nélkül! Nékem egy szép, kedves nyári nap . . . — Vigyázz, — vágott közbe, — hogy nálad is hamarosan be ne következzék az éjszaka! Mert az a világ rendje. Ha sohasem lett volna az ember boldog, nem lenne később olyan nyomorult! Mig beszélt, egyre jobban kiéreztem a hangjából, hogy kezd a lelke melegedni, a régi Rédei Feri kezd visszatérni s a duhaj, rosszlelkü legény álarca alól mintha kicsillámlott volna a régi jó fiu tiszta tekintete is. — Szegény Feri! — szóltam hozzá részvéttel. — Sajnálsz? — Sajnállak. Pedig talán nem is érdemled. — Lehet. Régóta elszakadtunk és nem látsz már a lelkembe. Különben jobb is, hogy nem látsz. Sok történt azóta, mióta nem olvasunk egymás lelkében. Készakarva kerültelek, mert féltem a szemrehányó tekintetedtől. Pedig hidd el, néha ugy elfogott a vágy utánad, ugy szerettem volna veled beszélni, : elmondani neked mindent, hogy legalább te, az én legjobb barátom, ne itélj el kihallgatlanul. De tudja Isten, mindig visszatartott valami ostoba büszkeség, mely azt súgta : — Neked jogod van ugy cselekedni, ahogy cselekedsz ; nincs szükséged menti ségre! Igaz, hogy nincs is szükségem, de I mégis nagyon jól esik a te ajkadról