Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-03-25 / 24. szám

Békéscsaba 1909 márc. 18. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 szerint műtétért az 1900 évi 135 000 B. M. rendelet IV. fokozatában megállapított dij számitható fel. Tehát amit a föld­mivelósügyi kormány bölcs belátása messzemenő takarékosság szempontok figyelembe vételével a munkás és cse­lédbiztositó pénztár keretében méltányo­san a hivatkozott 1900 évi 135.000 sz. B. M. rendelet IV. fokozatának nem is legkissebb dijában, hanem az ott felvett latitudeben szab meg, annak minimális tételeiből a törvényhatósági bizottság még 50 %-°t leüt, megbénitva minden ambícióját a kést kezelő községi orvos­nak. Nem szükséges — úgy véljük — egyébbel indokolnunk ennek a 13. §-nak tarthatatlanságát. Még csak azt bátorko­dunk megjegyezni, hogy a fizetőképes beteggel a műtét dija mindenütt kölcsö­nös megegyezés alapján állapittatik meg s így indokolt, ha Nagymóltóságodtól a 13. §-nak következő módon való meg­változtatását kérjük: „A községi orvost bárminemű szü­lészeti, nőgyógyászati, sebészeti stb. mű­tétért, vagy kezelésért fizetőképes be­teggel szemben, vagy a féllel kölcsönös megegyezés alapján megállapított díj­összeg, vagy a 7. §-ban jelzett gyógy­kezelési, a külterületeken a 8. §-ban jelzett fuvar s távolsági dijon kívül az 1900 évi 135.000 B. M. sz. rendelet IV. fokozatában megállapított dijak illettik meg". Midőn a szabályrendelet reánk sé­relmes részeinek az általunk kórt mó­don való kegyes megváltoztatását kérel­mezzük Nagyméltóságodtól, szükséges­nek tartjuk a törvényhatósági bizottság­nak egy olyan málasztására is felhívni Nagym'éltóságod nagybecsű figyelmét, mely a törvény 17. §-a figyelmen kivüí hagyásának következménye. E paragra­fus akként rendelkezik, hogy: „a köz­ségi orvosnak lakáspénz jár, melyet a községi képviselőtestületek meghallga­tásával a vármegyei törvényhatósági bizottság állapit meg". Mivel az 1908. október 29-én kiadott 124205/VII—b/1908. B. M. sz. körrendelet folytán a lakáspénz dolgában a 132100/908. B. M. r. 15-ik §-ában foglaltakra mindeddig a törvény­hatósági bizottság nem határozott, mi­által a törvény teljes végrehajtása e miatt is időbeli mulasztást s a községi orvo­sok lakáspénzének kiutalása halasztást szenved, arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy a törvényhatóságot utasítani mél­tóztassék, miszerint a törvény abbeli rendelkezésének sürgősen tegyen eleget. A törvény minden irányban való végrehajtását annál inkább is kénytele­nek vagyunk kérni Nagyméltóságódtól, mert január hava óta fizetést nem ka­punk sem a községektől, sem az állam­tól. Hogy egy megye orvosi tisztviselői kara hónapokon át fizetési anomaliák alatt szenvedjen, az csak arra lehet al­kalmas, hogy elégedetlenséget, sőt zu golódást okozzon ós keltsen, ami pedig nagyméltóságodnak — humánus lelkét ós fenkölt gondolkodását ismerve — célja, szándóka nem lehet, miért e rész­ben is sürgős intézkedését kérjük Nagy­méltóságodnak. Bizva Nagyméltóságod bölcseségó­ben és ismert nagy igazságérzetóbun, bocsájtjuk sérelmeinket orvoslására irá­nyuló kórelmünket Nagyméltóságod igazságos bírálatára s vagyunk Nagy­méltóságod kész szolgái: (következnek az aláírások). H ó d y gyulavári orvos a felebbe­zésben nem érintené a lakáskérdést, mert ezzel annak megoldása csak kés­leltetné a rendezését. Helyesebbnek tar­taná, ha minden községi orvos e tekin­tetben a maga közsógbóvel tárgyalna. Ha a megállapítás sérelmes lenne, ab­ban a törvényhatóság döntene. A feleb­bezós hangját is tulerősnek találja. (Nem áll! felkiáltások.) Dr. Hajnal elnök kéri a feleb­bezés elfogadását, mert abban meg­győző érvvel, nobilis hangon van a sérelem felsorolva. A maga részéről a szerkesztő titkárnak elismerését és kö­szönetét nyilvánítja. (Éljenzés.) Dr. W a 11 f i s c h Ferenc : A feleb­bezósben a lakbérilletményt fel kellett említeni, már csak azért is, nehogy e gazdag vármegyében szintén oly illet­ményt állapítsanak meg, mely a tör­vényben megállapított díjazásnak éppen a fele. Bácsbodrog vármegyében a lak­bér 800, 700 és 600 kor. A közgyűlés a felebbezést, elisme­rése kifejezése mellett, egyhangúlag el­fogadta. Még egy tárgya volt a közgyűlés­nek s ez az orvosi nyugdijszabályzat ama pontjára vonatkozik, melyben az orvosok teljes nyugdíjigényét 30 évi szolgálat után igérte megállapítani. Most az ország összes orvos-szövetségei sür­getik a minisztert ez igéret beváltására. E tekintetben a békésmegyei a követ­kező határozatot hozta: Az Országos Orvos-Szövetség békés­vármegyei fiókja, tekintettel az 1908. évi XXXVIII. t. c. 26. szakaszára, mely szerint a belügyminiszter uta­sittatik, hogy a törvény életbe lépése után egy év alatt a községi (kör-) orvosok számára országos nyugdíj­intézet létesítéséről gondoskodjék, te­kintettel a f. ó. febr. 12-ón tartott, az O. O. Sz. községi (kör-) orvosi J osztályának közgyülésileg hozott ama határozatára, mely szerint az orvoso­kat 30 évi szolgálat után illesse meg a teljes nyugdíj: a Békéscsabán, 1909. évi március 23-án tartott rend­kivüli közgyűlés elhatározta, hogy arra való tekintettel, miszerint a köz­szolgálatban álló orvosnak testet-lelkot ölő foglalkozása minden más hivatásu tisztviselőkkel szemben móltányossá ós jogossá teszik ama kívánságot, hogy rövidebb szolgálati időn belől lép­hessen a jól megérdemelt teljes nyug­díjba, — az O. O. Sz. központi elnök­ségét felkéri arra, hogy a belügy­miniszternél oda hasson, miszerint általában minden közszolgálatban álló orvosnak 30 évi közszolgálat után teljes nyugdíj-jogosultsági igénye le­gyen. Jelen határozat az O Ö. Sz. elnökségével közleudő. A közgyűlés helyesléssel elfogadta e határozati javaslatot is. Még D ó c s y kórházi főorvos, a kerületi munkásbiztositó pénztárnak az orvosokkal kötött szerződós be nem tartására vonatkozó konkrét eseteket sorolt fel. A közgyűlés megütközését fejezte ki e felett s átiratilag figyelmez­teti a munkáspónztár vezetőségét, hogy jövőre ilyen szerződéssórtésektől tartóz­kodjék. — Ezzel a közgyűlés befejezést nyert. utóbb említett körülménynél, amidőn egész családok költözködéséről van szó, az egészségügyi szempont is figyelembe veendő. Különben is e vonal megnyitása csak folyó évi októberre volt kilátásba véve, de azért aziránt megnyugtatást nyújthatok, hogy a vonal ennél az idő­pontnál jóval előbb fog a nyilvá­nos forgalomnak átadatni. Budapest, 1909 március 16. Kossuth." Egyszóval a miniszter biztatást nyújt, hogy a hídavatás nem soká fog már késni ós Békésvármegye számára is meg­nyílik a közvetlen fiumei összeköttetés s az uj vonal nagyfontosságú kereske­delmi, forgalmi ós egyéb előnyei mel­lett az utazó közönsóg kényelmére is fog szolgálni. Itt említjük meg, hogy a Nagyvá­rad—fiumei vonal által érdekelt városok ós törvényhatóságok mozgalmat indí­tottak az iránt is, hogy a vonalon gyorsvonati közlekedés is létesíttessék. Különösen Hódmezővásárhely szorgal­mazta ezt. A miniszter értesitte Hód­mezővásárhely városát, hogy a hid megnyitása alkalmával különböző, aka­dályok miatt a gyorsvonati közlekedést még nem valósithatja meg, azonban november elsejére kilátásba he­lyezte azt is. • A baja báttaszéki hid megnyitása Miniszteri leirat a megye törvény­hatóságához. A Bókésvármegye gazdasági életére oly nagy fontosságú uj Duna-hid mi­előbbi megnyitása érdekében az érde­kelt vármegyék és városok részéről a legszólesebbkörü mozgalom indult meg s az erre hivatott körök közös akciót indítottak az iránt, hogy a fiumei köz­vetlen alföldi vonalat mielőbb átadják a i forgalomnak. Törvényhatóságok, bizott­ságok, kereskedelmi ós iparkamarák sorra interveniáltak a kereskedelmi kormánynál a megnyitás érdekében. Csak mult számunkban adtunk például hirt a szegedi kereskedelmi és ipar­kamara akciójáról, mely küldöttséget akar a miniszter elé vezetni. Ez a nagy vágyakozás végre is arra indította a kereskedelmi minisztert, hogy okát adja a késedelemnek. Bókésvármegyóhez e tárgyban le­iratával következőképpen indokolja a kósedel met a miniszter : „A szóban levő vasúti vonal építő munkálatai annyira előrehaladott álla­potban vannak, hogy maga a Duna-hid a forgalomnak tényleg átadható lenne, ámde a csatlakozó pályarészeken még többrendbeli olyan munkálatok fogana­tositandók, amelyek befejezése előtt a szóbanforgó vonal a nyilvános forga­lomnak, a pályának és az üzem bizton­ságának veszélyeztetése nélkül át nem adható. Nevezetesen az ártérben tevő tölté­sek kiépítése ós nevezetesen azok lábai­nak kőbiztositása még folyamatban van, már pedig annak, még ha a beállható árvizveszedelemtől el is lehetne tekin­teni, a rendes forgalom megnyitása előtt készen kell lenni. Itt még az a kö­rülmény is figyelembe veendő, hogy a biztosítási munkák kívánatos mielőbbi befejezése érdekében, azok zavartalan folytatása és ennek kapcsán az építő­vállalat kőszállító vonatainak akadály­talan közlekedése a lehetőségig elő­mozdítandó, a nyilvános forgalom meg­nyitásával pedig éppen ezek a munká­latok oly mérvű hátráltatást is szenved­hetnének, különösen, ha az árvíz a munka befejezése előtt fellépne, mely súlyos anyagi károsodást s végeredmé­nyében a forgalom beszüntetését vonná maga után. Nem hagyható-továbbá figyelmen kivül, hogy a vonal felépítménye sem volt a téli időjárás beállta előtt köz­forgalomra alkalmas állapotba hozható ós egész télen át nem lehetett olykép­pen fentartva, amint azt a rendes for­galom biztossága igényli. Ezt a hiányos­ságot pedig a tavaszi melegebb időjárás beállta előtt lehetetlen megszüntetni. Megjegyzem még, hogy a pálya megnyitásának olyan előföltótelei is vannak, mint pl. annak felszerelése és benépesítése, melyek teljesítése bizo­nyos időt vesz igénybe ós hogy az 4 Jkésmep Közlöny" táviratai. — Március 24. — Háború előtt. Nincs kilátás békére Az európai diplomáciának — ugy látszik — mégsem sikerül elhárítani a háború fenyegető veszedelmét. A ve­lünk barátságos viszonyban élő nagy­hatalmak felhasználnak mindent, hogy a rakoncátlan kis Szerbiát a béke felé irányítsák e háborús, vagy őrületes útjáról, de minden igyekezetük hiába­valónak bizonyul. A béketárgyalások még mindig folynak, de nem biztat­nak valami kedvező eredménynyel. Körülbelül péntekre várható a tárgya­lások befejezése és már készen áll az ultimátum is, melyet Forgách gróf a tárgyalások sikertelensége esetén át fog nyújtani Szerbiának. Erre vonatkozólag távirataink a következők: Wekerle a háborúról. A képviselőház mai ülésén Mezőfi Vilmos heves hangú interpellációban tiltakozott a háború ellen. Azt köve­telte a kormánytól, hogy tegyen lépést a királynál és kövessen el mindent a háború elhárítására, mely Magyar­országra pótolhatatlan károkat zúdít. Wekerle miniszterelnök az inter­pellációra azonnal válaszolt: — Szerbiával szemben — úgy­mond — elmentünk az engedékenység legvégső határáig. Kishitűségre vallana most, e komoly pillanatokban azt kö­vetelni a monarchiától, hogy mondjon le minden erélyes lépésről. Különösen a nemzet képviselőinek kell e súlyos pillanatokban példát statuálnia a nem­zetnek arról, hogy a háború kérdésé­ben mindnyájan, pártkülönbség nélkül egyetértenek. Nyilatkozott ezután Wekerle a béketárgyalásokról is és annak a né­zetének adott kifejezést, hogy a béke­tárgyalások nem fognak eredményre vezetni. A tartalékosok családjainak segítése. Moskovitz Iván a Ház mai ülésén ! meginterpellálta Wekerle miniszterei- j nókót a behívott tartalékosok család- ' jainak segítése ügyében. Wekerle az interpellációra megnyugtató választ , adott. i Wekerle Bécsbe megy A külpolitikai helyzet súlyosságát mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy Wekerle ma, szerdán Bécsbe utazik és ott marad a béketárgyalások befejeztéig, vagy a háború sorsának eldőltéig, amely péntekre várható. A monarchia ultimátuma Képviselői körökben ma az a hir terjedt el, hogy Forgács gróf belgrádi követünk csütörtökön fogja a monarchia ultimátumát átnyújtani Szerbiának. Összeütközés Trebinjénél. Trebinje mellett, a montenegrói ha­társzélen, a Cattaróban állomásozó osztrák-magyar csapatok határőrsége és a montenegróiak között határát­lépés miatt véres összeütközés történt. Közelebbi adatok ismeretlenek. Izgalom a Börzén, Ma nagy izgalom uralkodott a Börzén. A pénzemberek elveszítették minden reménységüket a békére. En­nek folytán az árak nagymértékben estek. A pénzvilág gyásza. Kornfeld Zsigmond főrendiházi tag, kit a király csak nemrégen emelt bá­rói méltóságra, ma hajnalban 3 órakor meghalt. A kiváló pénzkapacitás ha­lála nagy veszteség a pénzvilágra, kü­lönösen a mai zavaros időkben. Küzdelem a gyermekért Elszöktetett kis leány. Megkínzott, sovány, pityergő kia leány állott hétfőn délután a csabai rend­őrség előtt. Már 13 éves, de azért olyan gyönge termetű, mintha csak 7—8 éves volna. Halavány kis arcán a szen­vedések nyomai látszanak. Szomorú bi­zonyítéka egy elhibázott családalapítás­nak, egy tönkrement családi boldog­ságnak. Szülei már régóta külön válva élnek egymástól. Az anyja Budapesten tartózkodik, apja pedig Tótkomlóson. Az anyai szeretet melegét már 7 éves korában el kellett veszítenie és 6 év óta tűri gyönge elméjű apja gorombáskodá­sait, ütlegeit. A vallató rendőrbiztosnak szinte kétségbeesett vágyakozással mondta : — Én nem megyek vissza apámhoz ! Én anyámhoz akarok menni! . . . Az ügy előzménj'ei a következők: Tóth Pál tótkomlósi parasztember mintegy 14 év előtt vette el feleségül Burján János békési kisbirtokos leá­nyá: Idát. A házasság, melyből két leánygyermek származott, már eleitől fogva boldogtalan volt. A boldogtalan­ság oka abban rejlett, hogy a férj iszákos volt, az asszony pedig szeretett más férfiakra kacsintgatni. A mulatozást ké­sőbb annyira vitte a férfi, hogy elméje is meghibbant kissé. Örökös volt tehát közöttük a perpatvar, a háborúskodás. Az asszony végre is nem tudta to­vább tűrni gyönge elméjű férje durva­ságait ós 6 évvel ezelőtt megszökött tőle Budapestre, hol egy vasesztergályossal állott össze. Kisebbik leányát magával vitte és Idát, a nagyobbikat pedig ott­hagyta az apjánál. Az anyai sziv azonban nem tagad­hatja meg magát. Pár évi távollót után Tóthné levelet irt elhagyott urához, hogy adja oda neki a kis leányt, nagyon boldoggá tenné vele. Tóth azonban, de különösen a kis leány apai nagyapja : az öreg Tóth, hallani sem akart erről. Sőt mikor megtudták, hogy az anya mindenképen, még szöktetés árán is, magához akarja kaparintani a gyerme­ket, valósággal őrizet alá vették ós még az utcára sem engedték ki. Valóságos kálvária volt ettől kezdve a kis Ida élete. Apja ütötte-verte folytonosan, mert any­jához kívánkozott. Hosszas kísérletezés és ravaszul ki­eszelt cselszövések után végre sikerült Tóthnénak Tótkomlóson egy asszonyt kerítenie, aki segítette terve kivitelében. Az asszony apja távollétében hétfőn reggel kivitte a kis leányt az állomás­hoz, ahol már várta előzőleg értesített

Next

/
Oldalképek
Tartalom