Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám
1909-03-21 / 23. szám
6 békésmegtüí közlöny — GyümölC3Ószeti tanfolyam. A földmivelésügyi miniszter a budapesti kertészeti tanintézetnél, a kolozsvári gazdasági akadémiánál és más helyeken is gyümölcsészeti tanfolyamokat szervezett, melyen lelkészek, papok és gazdatisztek államköltségen vehetnek részt. Az érdeklődőknek W i 1 i m István gazdasági intéző nyújt bővebb felvilágosítást a csabai községházán. Mikor a cigány szemtelem. vagy: a porcellán gyufatartó. A búsuló magyarnak két század óta, vigas talója, kedvre derítője: a cigány. E csodálatos zenei rátermettséggel biró nép, mely a magyar muzsikának, úgyszólván egyedül, megszerezte a világhírt : nagyon kedves és mindenkitől becsült társadalmi osztály lett mindenfelé, különösen mióta magasabb zenei műveltségre is igyekszik szert tenni. A műveltség növekedtével elmaradoznak belőle fajának ősi vad szokásai, ugy, hogy a polgári társadalomba egészen beleilleszkedtek már. Másként van azonban azokkal, a kik e műveltségnek hijával vannak. Rablók, tolvajok, gyilkosok egész légiója támadt belőlök, akikben pedig ilyen hajlandóság nincsen, kisebb kaliberű bűnökkel, vagy szemtelen viselkedéssel árulják el a kultura teljes hiányát. Egy, ez utóbbi kategóriába tartozó cigány azonban megjárta nem régen : A dolog ugy történt, hogy Suli Pál ujkigyósi kovácsmester a mult év augusztus 15-én betért Brüll Dávid korcsmájába egy kissé szórakozni. Leült egyik asztalhoz és rendelt magának bort. Mikor már körülbelül háromnegyed óra hosszáig pityizált, tehát a borgőz egy kissé fejébe szállott: belépett a korcsmába egy D o b y János nevű tapasztócigány ós bár több asztal állott üresen a Fáraó piszkos ivadéka az ő asztalához ült. Módnélkül felháboritotta ez a büszke magyart és rákiáltott a cigányra: — Eltakarodjál az asztalomtól, te rongyos cigány! Minek ültél ide ? Hívtalak ? A cigány hetykén visszafelelt: — Nem megyek én! Aztán bizalmaskodni kezdett! — Ugyan minek haragszol, Pali, hiszen együtt szolgáltunk Nagyváradon a huszároknál. Nem emlékszel már rá ? — Szolgált veled a fene, hisz még katona se voltál, nyavalyás, - szólott boszusan Suli. Szó szót követett. A cigány egyre szemtelenebbül kezdett viselkedni, ugy, hogy a kovács kénytelen volt odahivatni a vendéglőst; — Tegye el ennek a morénak a borát a másik asztalra: A vendéglős engedelmeskedett. A cigány azonban nem nyugodott bele az ügynek ilyen röviden történt elintézésébe, hanem vissza akarta tenni kötekedőén az üvegét a Suli asztalára, aki most már nem engedte meg, hanem taszigálni kezdte a cigányt üvegestől együtt. Erre Fáraó ivádékában is lángra gyúlt a káposztáié : — Megöllek ezért, to magyar. Hol van a bicskám ? Kereste, de nem találta. — Ugyan adjanak már kendtek egy bicskát, — szólt a korcsmában ülő többi vendéghez, hadd húzom el ennek a nótáját. Nem adott neki senki. Erre felkapott egy széket és folytonos szitkozódások között ráemelte Sulira, aki nyugodtan ült. A korcsmáros és a többi vendégek azonban mindig lefogták. Mikor látta, hogy tehetetlen, reprodukálhatatlan szavakkal szidta Sulit, aki végre is kijött a türelemből, felkapta az asztalon heverő súlyos gyufatartót és teljes erővel homlokon vágta vele a cigányt, ugy hogy azt rögtön elborította a vér és elszédülve leesett. A markos kovácsmester ugy meg találta ütni, hogy a seb csak egy hónap múlva gyógyult be. Suli súlyos testisértés bűntettével vádolva került a gyulai törvényszék elé. A bíróság azonban megállapitotta, hogy a cigány tényleg szemtelenül viselkedett, életveszélyes fenyegetésekkel illette Sulit, sőt a támadást is megkísérelte. Ezért a gyufatartó használatát jogos önvédelemnek minősítve, felmentette Sulit a vád alól. Az ügyész is megnyugodott az ítéletben, azonban Fáraó ivadéka nem. — Én felebbezek! — mondotta. — De az ügyész nem vállalja a vádat, — figyelmeztette az ügyész. — Ha ő nem vállalja, majd vállalom én! — hegyeskedett a cigány. — No jól van, akkor majd a saját költségén fog Váradra utazni. Ez már szeget ütött a fejébe. — Nohát akkor visszavonom a szavamat ós befejezem az ügyet — jelentette ki szomorúan . . . Tarkaságok. A halakká vált halászok. A napokban öt csabai halász kiment a Körös-csatornára valamelyes zsákmányra szert tenni. Mert hát Csaba már nagyon vágyik halpaprikásra. A derék társaságot a íöhalász : Léviusz Mihály vezette és ö dirigálta. Tele reményekkel igyekeztek a Köröspartra, buzgón imádkozván a halászok istenéhez, hogy adjon nekik szerencsét. Mikor megérkeztek a helyszínére, az öt halász beszállott a vadonatúj csónakba és munkához látott. A fömester csak biztos talajon, a partról gyönyörködött emberei munkájában, akik hamarosan kivetették a hálót és várták a jó szerencsét. A csónaknak azonban volt egy kis hibája. Ez a kis hiba ugyan elég nagy hiba volt, amennyiben a csónakot úgyszólván lehetetlen volt egyensúlyban tartani. A fömester figyelmeztette is nem egyszer kedves embereit : — Jó lesz vigyázni és nyugodtan ülni abban a csónakban ! — Eh mit, nem vagyunk már mi mai gyerekek ! — hangzott hetykén a visszavágás. Ezzel könnyed ugrándozások közepette húzták kifelé a víz alól a hálót. És ekkor történt a katasztróta. A szenvedélyes halászok előre hajoltak és éhes tekintettel lestek, mi kerül ki, hány ezer hal a vízből. A háló fel is merült — hal nélkül, de abban a pillanatban felfordult a csónak ós — a hálóban mindjárt lett hal. A halászok váltak halakká. Úszkáltak, fürödtek a hideg vízben, mintha csak kánikula lett volna. Az igazi halak szinte megrendülve néztek a hatalmas kollégákra. Léviusz nevetve nézte a póruljárt, didergő halászokat és évődött vélük — No, most már biztosan nem fizetek rá a bérletre, hiszen az alsö kivetésre is került a hálóba vagy — négy mázsányi hal A halakká vált halászoknak azonban nem igen volt nevetni való kedvük. A goromba papagály. Egy úriasszonyt meglátogatott a barátnője, ki a vidéken lakott. Két asszony, pláne ha régóta nem látták már egymást, nem győz eleget beszólni ós dicsekedni. Ez alkalommal is, mikor a háziasszony szóhoz jutott, elke dte végtelenül dicsérni az urát, hogy milyen előzékeny, milyen figyelmes. Most is egy szép papagályt vett neki ajándékba. Da olyan papagályt ám, amelyik beszélni is tud, bár még nem szólalt meg az édes. Bizonyosan idegen neki a hely. A barátnő kíváncsi lett egyszerre. — Jajj lelkem, mutasd meg, hol van az a madár. Én is ugy szeretem. Átmentek a másik szobába, hol komolyan trónolt a görbeorru madár. — Bizonyosan szép szavakra van megtanítva. — Papikám édes ! szólalj meg már — mondta hízelgőn a háziasszony és megsimogatta a zöld tollazatú állatot, amely abban a pillanatban következőképpen szólalt meg : — Vén szipirtyó, fogd be a szád ! . . . Tabló . . . Szerelmi dráma Boros-Brindusz miatt. A csábító szociálista-vezér. Nemcsak Csaba, de Bókésmegye közönsége jól ismeri B o r o s-B r i nd u s z Mihályt, a Kossuth-szakállas agitátort, aki népboldogító eszméit nem egyszer hirdette a községek közterein ós Csabán is a Csirkepiac-téren. Most egészen véletlenül történt, hogy a szociálista-vezér, a „Föld népe" szerkesztője, véres szerelmi tragédia hőse is lett. Agyonlőttek miatta egy leányt. A dráma Budapesten, a Kenderutca egyik házában játszódott le. Ott lakott Szauer Anna 18 éves nyomdászleány és S z a u e r Katalin 24 éves gyári munkásleány. A fiatalabbnak, Annának, már két éve udvarolt S z a n i Sándor 24 éves napszámos, aki ugyanabban a házban lakott. A legény most, hogy elérte nagykorúságát, azzal állott elő, hogy feleségül akarja venni Szauer Annát. A két leány fontolóra vette a dolgot ós az után érdeklődtek, hogy mi a foglalkozása Szaninak ? A legény azt mondotta, hogy lakatos-mesterséget tanult ós legközelebb kitűnő állást kap egy gépgyárban. A leányok utána jártak és megtudták, hogy Szani nem iparos, hanem szénmunkás. Erre, amikor megjelent kiválasztottjánál, a két nővér megtámadta, majd kiutasította a lakásból. Szani nagyon elkeseredett és elhatározta, hogy boszut áll a leányon. Utána lesett és hamarosan megtudta, hogy volt kedvese felújította régi ismeretségét B o r o s-B r i n d u s z Mihály szociálistavezérrel. Kedden már együtt vc ltak a Városligetben, ahol a Müszinkör előadását nézték végig. A leány hűtlensége anynyira elkeserítette a szerelmében csalódott legényt, hogy revolvert vásárolt, felöltötte ünneplő ruháját és fölkereste Szauer Annát, hogy leszámoljon vele. A lakása ajtaját azonban zárva találta és zörgetésre sem nyitották ki. Megfigyelte a lakást és délután látta, hogy Boros Brindusz Mihály távozik onnan. Most már mindent tudott. Berontott a leányhoz ét. heves szemrehányást tett neki. A leány ridegen válaszolt: — Egy napszámos nem furakodhatik be a családunkba. — De jó voltam két évig! — kiáltotta Szani és előrántva revolverét, a leányra lőtt. Á gOiyó Szauer Annát a bal halántékán találta és nyomban megölte. A lövés zajára összeszaladtak a házbeliek és Szanit elfogták Átadták Magyar István rendőrnek, aki a főkapitányságra vitte. Itt kihallgatták a gyilkos szerelmest, aki töredelmes vallomást tett. — Előre megfontolt szándókkal öltem meg azt a leányt, — mondotta — mert jobban imponált neki a szocialista vezér, mint a becsületes munkásember. A rendőrség Szani Sindort letartóztatta. SZÍNHÁZ * Lili. Solti Vilma, a Mezey-szintársulat koloratur énekesnője jól tette, hogy ezt az örökszép zenéjü operettet választotta jutalomjátékául, mert ez is biztosította a telt házat. A jutalmazott szép hangja kitűnően érvényesült s vége-hossza nem volt az ujrázásokoak. Minden énekszáma után hatalmas tapsvihar hangzott fel ós Solti láthatólag meghatva köszönte meg az ünneplést. Remek csokrot és koszorút nyújtottak a színpadra tisztelői. Kiváltak a többi szereplők közül Gáspár, Derenghy, Ernyei és Vajda. Mihályi pedig mesterien dirigált * János vitéz. Szorongásig telt ház előtt ment csütörtökön a János vitéz, a címszerepben Barna Mancival, ki közvetlen játékával és kedvességével szinte magával ragadta a közönséget. A gonosz mostohát Papp Erzsébet játszotta kitűnően. Iluskát Márkus Angéla kreálta, ki csupán énekszámaival ért el hatást, mert játszani nem tud. Bagót Vajda Dezső énekelte, mig Gáspár mint francia király és D erenghy mint kamarás mester értek el nagy hatást. Solti a francia királykisasszonyi sok hűséggel alakította. A zenekar precíz ós mindenben kiváló vezetéseórt, mely nagyban hozzájárult az est sikeréhez," Mihályi Ernőé az érdem. * A vigécek. Mezey Kálmán igazgató felléptével, fólhelyárakkal ment Kövessynek ez életképe jó 'előadásban. Mezeynek minden jelenésót meglapsolták, amire teljes mérték rászolgált a kiváló művész. A többi vigécek közül P a t a k y ért el nagy hatást, mig Vajda rögtönzött mókáival mulattatta a közönséget.' Papp Erzsóbet mint Abelesznó remekelt. Mulatság. — Hangverseny Medgyasszay Vilmával. „Májusban nyilnak a rózsák" s ekkor jön a színésznők legszebbike Csabára. Ugyanis a csabai Magántisztviselők és Kereskedő-ifjak Egyesülete május hó 1-én rendezi szokásos nagy hangversenyét, táncestélylyel egybekötve. Az estély egyik kimagasló, úgyszólván szenzációs pontja Medgyasszay Vilmának, a Király-színház primadonnájának a közreműködése lesz. Medgyasszay Vilma legkiválóbb kabarett-számait fogja előadni, többek között: 1. Háromtól hatig, 2 Férjek vonata, 3. Szerelmes utasok, 4. Az ácslegény ós a színésznő, 5. Böske, 6. Altató-dal stb. Medgyasszay Vilmát egyik legkiválóbb fővárosi zongoraművész fogja kisérni. Rendkivül érdekes lesz dr. Major Simon közreműködése, ki dr. Nuszbek Sándorral szerzett „Zách Klára" cimü bájos zenéjü operette leggyönyörűbb énekszámait fogja előadni. Egyébként a teljes és részletes műsort a jövő héten bocsájtja ki a bizottság. M OLL- F E [*.S EIDLITZ-PORtJ Enyhe, oldó háziszer mindazoknak, kik emésztés zavarokban és az ülő életmód egyéb következ méi/eibaa szeruednek. Eg y eredeti doboz ára 2 korona. Vidéki gyógyszertárakban kérjük MOLL készítményeit M OLL-FELE SOS-BORSZESZ MS i U Bedörzsölós, ft elismert, régi jó hirnevű háziszer szaggass és hűtésből származó mindennemű betegségek ellen. Zredeti üveg ára K 2. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában. Főszétküldési hely: MOLLA., gyógyszerész cs- és kir. udv szállító. Bécs;, I Tuchlauh"^ Csikós Koczkás Moire Armure és „Henneberg-"-selyem 1-50 K-tóI feljebb bérmentve és vámmentesen. Miita postafordultával. Megrendelések bármely nyelven intézendők an Seldenfabrikt. Henneberg In Zürich. TOftVENY&EZÉS. § Játék a fegyverrel. U h r i n János csabai gazdánál volt szolgálatban Sípos Pál 15 éves gyerek. Mint afféle gyerekembernek, az esze nem annyira a rábízott munkán volt, mint inkább a játékon A mult év augusztus 15-én eltávozott mindenki hazulról s a suhanc egyedül maradt régi játszótársával, a kis D a r i d a Julírt 13 éves leánynyal. A fiu véletlenül felfedezte gazdája botpuskáját. Mindjárt volt mivel szórakozni. Valahogyan megtalálta a puska nyitját és csattogtatni kezdte a ravaszt. A puska nem sült el egyszer sem. Erre felbátorodott a fiu és nekiirányitotta a csövet a kis Juliska fejének. — No vigyázz, most agyonlőlek! — mondotta. — Nem félek ám én tőle! — felelte nevetve a kis leány. A következő pillanatban a fegyver eldördült s a golyó homlokon érte Darida Juliskát, aki eszméletlenül esett össze. Szerencsére a golyó nem talált nemesebb részeket s a seb husz napon belül begyógyult. A kis leány a husz nap alatt egészen felgyógyult. A következő napokban azonban nagyon rosszul lett és három nap alatt meghalt. A hirteleni haláleset után nagy vizsgálat indult meg. Törvényszéki boncolást hajtottak végre a kis leányon, amely megállapitotta, hogy a halál és a véletlen lövés között okozati összefüggés egyáltalában nincsen, mert a gyermek szivtágulásban szenvedett és tulajdonképen ez okozta korai elpusztulását. Ennélfogva Sipos Pál gondatlanságból okozott súlyos testisértés büntette miatt került a törvényszék elé, mely figyelembe véve a vádlott fiatal korát, a büntető novella 85. szakaszának 4-ik pontja értelmében vétséggé fokozta le a bün minősítését és Sipost csak 14 napi elzárásra ítélte. Az ítélet jogerős. § Tolvaj aratók. Nagy Lajos, K u1 i n a József, Baba János és B o d z á r Istvánná békéssámsoni lakosok a mult nyáron báró Bihet-Bihan Lajosné, szül. Károlyi Georgina grófnő birtokán arattak. Az aratás folyamán egyszer megpakolták a tarisznyaikat s ilyenformán 5—28 kilogramm búzát elloptak. A törvényszék lopás vétsége miatt vonta őket felelősségre, de tekintettel arra, hogy nem éves cselédek voltak, csak napszámosok, ami a bűncselekmény minősitésénól nagy sulylyal esik latba és hogy az uj büntető novella a lopás
