Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-03-04 / 18. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 18-ík szám. Csütörtök, március 4. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre <3 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évneayedenbelüi is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELS7.XY JÓZSEF. | A hirdetési dij készpénzzel Ihelyben fizetendő. NYILT1 ÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Zür-zavar a politikában. Békéscsaba, március 3. A koalizáit pártok között támadt differenciák kiéleződtek, a kormány válság előtt áll, az ország pedig el­jutott a háború küszöbéhez. Lehet, hogy átlépi ezt a küszöböt, lehet, hogy visszafordul a béke útjára. Erről bizo­nyosat még nem tudunk. De megdöb­benve látjuk az ország politikai képét, amely éppen most, amikor nyugodt megfontolásra, erős összetartásra és együttműködésre volna hivatva, fejét vesztettea politikai belső életben támadt zűrzavar és kavarodásban. Nem látunk a jövő tükrébe, nem tudjuk mi vár reánk : nehéz megpróbáltatás, küzde lem, vagy éppen sikeres eredmény, a melynek nyomán virágzás indul. Tehát nem kishitűség és nem is a jövőtől való félelem, vagy a minden áron rosszat sejtés tesz mindnyájunkat aggó­dóvá a bomlás láttára, hanem a multak küzdelmes tanulságai tanítanak meg előrelátásra. A koalíció eddigi együttműködése nem volt meddő a nemzetre nézve, bár nem is volt olyan sikeres, mint ahogy azt jó előre reméltük. De két­ségtelenül megnyugtató volt békés harmóniájával, amelyet a nemzeti ér­zület megnyilvánulásával négy évig fenntartott. Annál súlyosabb következ­ményekkel járhat most ennek a békés harmóniának a megbontása. A pártok mai összetartozóságát, de magát az egységes függetlenségi pártot is a bankkérdés zavarja meg. Nem hisszük, hogy akadna magyar ember, aki nem állana az önálló bank mellé, aki nem akarná ezen jogos nemzeti követelés keresztül vitelét. De viszont senki sem tudja, hogy vájjon ezen jogos követelésünknek simán, vagy kierőszakoltán való teljesítése milyen következményekkel jár gazdasági éle­tünkre és annak fejlődésére. A meg­hallgatott bankszakértők és a legkivá­lóbb pénzügyi kapacitások egyértel­műen, nyíltan és burkoltan, az országra nézve bizonyos rázkódtatást emleget­tek még akkor, amidőn a háború eshetőségeivel számolnunk sem kellett. Kétségtelen, hogy az önálló bank eszméjét elejteni nem lehet, tiem sza­szabad. Önmagunk ellen való vétek, helyrehozhatatlan hiba lenne. Azonban ugranunk sem szabad a sötétbe, nem szabad túltengő hazafiasságunkban le­kicsinyelni azokat, akik e kérdésnek békés megoldását akarják akként, hogy az országot az önálló bank felállítá­sára gazdaságilag megerősítik, előké­szítik. A Justh- és Holló-csoport és a balpárt erős agitációt folytat a kérdés haladék nélkül való megoldásáért, a függetlenségi párt egy része, a nyu­godtabb elem, igy Kossuth Ferenc is, valamint a többi párt, Wekerle, Széli, Andrássy, a békés előkészítésen fára­doznak. A Justh-csoport célja, hogy a kér­dés mielőbb a képviselőház napirend­jére kerüljön. Ezzel kenyértörésre ke­rül a dolog. Ha a képviselőház több­sége az önálló bank mellett foglal állást, megbuktatja a koalíciós kor­mányt, amely az önálló kartell-bank alapján áll. Ha a Justh- és Holló­csoport marad kisebbségben, ugy Justh Oyula kénytelen elnöki székét elhagyni s híveivel kiválva a függet­lenségi pártból, feltámasztja a már el­temetett obstrukciót. Bárhogy is alakuljon a politikai helyzet, mai kétséges állásában egy bizonyos: hogy pártbomlás és vele kormányválság fog előállani. Hogy az igy alakuló helyzet kit hoz előtérbe, az még a jövő titka. A közel jövő homályából mintha már bontakoznék egy erős független, | gazdasági érdekeket szolgáló párt, amely egyesítve magában a nemzet | nagyjait, tisztán gazdasági politikával \ készítené elő a talajt a nemzeti törek­j vések diadalra jutásához. Csüggedésre nincs okunk, de el­' bizakodásra sem. A háborútól sem kell tertanunk, de számolnunk kell vele. Ebből a politikai zür-zavarból, amelyet a nemzeti érdekek mellett ki­csinyes személyi érdekek is támasz­tottak, kivezet majd a nemzet nyugodt ítélete: egy uj választással. Az ármentesitő-társulat közgyűlése. Gróf Széchenyi Antal lett az elnök. Az alsófehérkörösi ármentesitő-, bel­vizszabályozó- és vizhasznositó-társulat hétfőn délelőtt Gyulán, saját helyiségé­ben rendkívüli közgyűlést tartott. A köz­gyűlés egyik legfontosabb tárgya a már két óv óta üresedésben lev3 elnöki ál­lás betöltése volt. örvendetes dolog, hogy sikerült ez állásra gróf Szé­chenyi Antalt megnyerni, akinek elő­kelő egyénisége még nagyobb súlyt és diszt kölcsönöz a társulatnak. Alelnökké titkos szavazás utján, abszolút szavazat­többséggel az eddigi alelnököt: H a a n Bélát választotta még a közgyűlés, aki­nek az egyesület érdekében eddig ki­fejtett buzgó és fáradhatatlan működé­sét kívánta ez által honorálni. A közgyűlésen egyébként a követ­kező tárgyak szerepeltek : A föidmivelésügvi miniszternek a társulat alapszabályait jóváhagyó ren­delete örvendetes tudomásul szolgált. Ezután elnökké egyhangúlag gróf Széchenyi Antal kiáltatott ki, aki­ért egy Korosy László, dr L o v i c h Ödön, Künzl Ede és Mu r vay Ist­vánból álló küldöttség ment. Zugó él­jenzés fogadta terembe lépésekor az uj elnököt, akit Haan Béla alelnök üd­vözölt szíves szavakkal a társulat nevé­ben. Gróf Széchenyi meghatottan mon­dott köszönetet az üdvözlésért és álta­lános helyeslés között jelentette ki, hogy a társulat érdekeit mindig szivén fogja viselni. A földmivelésügyi minisz­tes nevében Szarvassy Arzén mi­niszteri kiküldött üdvözölte az elnököt. Az alelnökválasztás titkos szavazás­sal történt. A szavazatszedő-bizotiság tagjai Korosy László és dr. L o v i c h Ödön voltak. A szavazás eredménye­képpen Haan Béla kapott 137, J á n­c s o v i c s Emil dr 83 és S z e g e d y Kálmán 27 szavazatot. Tehát abszolút többséggel Haan Béla választatott meg, akiért szintén küldöttség ment s megjelenésekor a tagok meleg ová­cióban részesítették. A társulati igazgató-fő'nérnöknek a társulat ügyeiről szóló jelentése tudo­másul szolgált. Ugyancsak tudomásul szolgáltak a földmivelésügyi miniszter leiratai az 1909. évi költségvetés jóváhagyása, a viz­épitési igazgatóság személyzetében tör­tént változás, a m. kir. vizmestfri iskola szervezeti szabályzata, az 1909. évben végrehajtanöó kataszteri munkálatok, az árvédekezés tekintetéből megkíván­tató hatósági intézkedések, az árviz ese­tén kiküldendő állami szakközeg és a fekete-körösi szakaszon teljesített part­biztosítási munkálatok költségeihez 4000 koronányi segélynek történt kiutalvá­nyozása tárgyában. Utóbbiért köszönő felirat megy a miniszterhez. Néhány kisebb ügy elintézése után felolvastatott özv. Steinacker Gá­borné köszönő levele a férje elhunyta alkalmából kifejezett részvétért. A kö­szönő levél tudomásul szolgált és egy­szersmind a közgyűlés jegyzőkönyvileg megörökítette Steinacker Gábornak a társulat érdekében kifejtett eredményes munkásságával szerzett érdemeit. Ezután a közgyűlés véget ért. Épül a csabai kiilturház. Kilencvenezer koronás segélyt ad a miniszter. Csaba kulturális fejlődésére nagy­jelentőségű ülést tartott kedden délután a Múzeum-Egyesület választmánya a Békésmegyei Közlöny tarcája. Temető. Az én szivemben temető van, Vigasztalan nagy kárhozat, Borús homály, hol üde rózsák Többé sohasem nyilanak. Fölhangzanak a bús sirámok, A leomló hant dübörög, Meghalt emlék búg ki a sírból: „Én vissza hozzád nem jövök!" Azután csönd lesz, végtelen csönd, Elnyugszik a halálmadár S emlékek, álmok árva lelke Remegőn, lassan szerteszáll. . . Gulyás Jóssaf. A szigorú őrnagy. Irta : Bakonyi Károly. Á Csabán tartott szanatóriumi estélyen felolvasta: KUrthy József. A vendéglő udvarán erősen harso­gott a katonabanda. Valami bécsi ke­ringő járta, aféle lüktető, banális osztrák melódia, amelyet a katonazenekarok .hangversenytermeibői nem lehet ki­pusztítani sem tőrrel, sem méreggel. De a kis mezőváros szabad ege alatt, melyet most ezüstfehér fénynyel vont be a holdvilág, nagyon idegenen hang­zott " ez a rezes, hangos muzsika. A vendéglősné tyúkjai minden erősebb dobütésre ijedten kotkodácsoltak össze, j a szomszédos komondorok pedig halá- i los félelmükben együtt vonítottak az í ősnémet melódiával. Csak a közeli he- j gyek faggyus-fejü mócjait nem hozta | ki szokott egykedvüségükből ez a nét határra szóló zenebona. Oda támasztot­ták állaikat a kerítés lécei közé és szótlanul, mozdulatlanul bámultak be a vendéglő túlzsúfolt udvarába. A tornác hosszában, egy végtelen keskeny asztal mellett, a törzstisztek és tábornokok söröztek. Rang szerint ül­tek egymás mellett és rang szerint unatkoztak. Csak a friss italt fogyasz­tották elemi erővel és rangkülönbség nélkül. Az eperfa alatt, apró asztalok mel­lett vacsorázott a város intelligenciája. Olt volt a polgármester is rövid derekú leányaival, ott volt a szolgabíró is pörge kalapjával, a számvevő, a csendőr­szó rnyparancsnok és a segédtelekkönyv­vezető. Az asszonyok legdíszesebb ka­lapjaikat vették magukra és ádáz el­szántsággal kicsinyelték egymás öltö­zékeit. Az urak buzgón öblögették kiszáradt torkukat a vendéglős jófajta zöldes-sárga asztali borával, miközben a katonaság ós polgárság közti egyet­értésről vitatkoztak. A fiatalság pedig mindenről meg­feledkezve, táncolta a keringőt, a korcsma felvirágozott, kivilágított hátulsó udva­rán. Esztelen gyors ütemben vágtatott tova a katonabanda ; pokoli hőség is volt a szorongásig teli udvaron, de a leányok csak nem akartak belefáradni. Kimelegedve, kiizzadva, lihegő kebellel száguldottak körbe a szűk udvaron s ha . valamelyik sarokban szorosabban oda­simultak egy-egy derekabb táncos ol- I dalához, a nagy zűrzavarban ugyan ki vette volna rossz néven tőlük ? Holnap hajnalban úgyis vége a vig életnek. A katonaság tovább vonul, át­kél a szomszéd hegyeken s a fuksziás ablakok mögül hiába várnak a szokásos kardcsörgetósre, a melyre olyan szíve­sen dugták ki a függöny mögül mo­solygó, piruló fejecskéiket. Következik a szivek tánca, a má­sodik négyes. Kinek-kinek meg van a maga vitéze, akinek ezt a táncot tar­togatja. És a mosolygó leányfejek, amint az udvaron hosszában felállnak, nem akarják elárulni semmi áron, kinek a hófehér párnáján fog az első szerelmes könycsepp végigperegni, hogyha majd holnap hajnalban fölveri a várost a trombitaszó. Betegh hadnagy rendezi a négyest. Őróla azt beszélik, hogy jogász korá­ban odafenn Budapesten már különb bálakat is végigrendezett. És mióta a gyakorlatra bevonult, most történik mog vele legelőször, hogy a kapitánya, aki messziről figyeli őt, amint a hosszú ko­lónon végigszalad, megelégedetten int utána a fejével. Mert Betegh hadnagyot az Isten sem teremtette katonának. Vele esett meg önkéntes korában, hogy a legfon­tosabb jelentést egyenesen az ellensé­ges tábornok kezébe tette le s az egész gyakorlat csütörtököt mondott. Mikor pedig az idén legelőször vonult ki, csak a szakasza előtt vette észre, hogy a kardját a kasszírnő pudlijában felejtette. Ami p-'dig a szentdarvai ütKözet napján törtónt vele, azt haláluk napjáig emlegetni fogják a szem- és fültanuk. Hét huszárból és egy önkéntes káp­lárból álló járőrt vezetett Betegh had­nagy ezen az emlékezetes napon egy széles erdőn keresztül. Az őrnagy ur küldte őt ki, a vörös tigris, ellenséget keresni a jobb szárnyon. De Betegh hadna ry megunta a lovaglást és letele­pedett pihenni egy terebélyes tölgyfa alá. Az önkéntes odaült mellé és kihú­zott a zsebéből egy tucat kártyát: — Hadnagy ur, — mondta — üssük el a tegnapi száz forintot! A hadnagy azzal válaszolt neki, ami­vel erre az ajánlatra a világ teremtése óta úriember válaszolni szokott: — Kórlek alássan ! De az önkéntes veszített. Az ön­kéntes egyre veszített. Egy óra múlva háromezer forint volt a különbség köz­tük, két óra múlva hatezer. Betegh had­nagy homlokán a hideg veríték ütött ki. Becsületbeli kötelességének tartotta tovább játszani. Az önkéntest is a hi­deg rázta. Nem tudta már, mit csinál. Fölvágta egy lapra az egész összeget. A huszárok körülülték őket és szivdo­bogva lesték a jelenetet — Adok, — hebegte a hadnagy alig hallhatóan. — Veszek, — nyögte az önkéntes remegő ajakkal. Ebben a pillanatban éktelen károm­kodás tört ki a fejük fölött ós előttük állt a rettenetes őrnagy egész ördögi verességében. Lehetetlen azt a jelenetet leírni, ami most bekövetkezett. Az őrnagy taj­tékzó ajakkal tépte össze a hadnagy­feje fölött az egész világrendet. A fogait csattogtatta dühében, szemét elborította a vér, erei kidagadtak, ujjai remegtek. A holtraijedt huszároknak nekiUi>ratott a lovával és a kardjával ütötte őket. — Ne merjen többé a szemem e!é erülni! — ordította végre a hadnagy feló ós elvágtatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom