Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-10 / 3. szám

tíékescsaua, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 3-ik szám. rasarnap, január 10. SHEBTEI POLITIKAI LAP >n-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. szarai ház, hova a lap szellemi részét illető Kczlemények küldendők. Kéziratok leni adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedcnbelüi is. Egyes szára ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELS-KY JOZSTF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel Ihelyben fizetendő. NYÍLT! ÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A politikai helyzet. Békéscsaba, január 9. Nemzeti érvényesülésünknek a leg­utóbbi évszázidok alatt örökösen ezer meg ezer akadály állott útjában. Ami­cor szüneteltek az öldöklő harcok, me­yeket fenmaiadásunkért kellett foly­tatnunk és szabad lélegzéshez jutva megkezdettük jövendő békés fejlődé­sünk alapjainat lerakását: mindig felvo­nultak tornyoíuló fellegek, fenyegető illámok cikk&ták, haragos mennydör­.'sek rázták meg a levegőt. Voltak nagy emberehk, óriásaink, akik titáni erővel ragadtik meg a haladás gyep­'őit, hogy a magyarságot kivezessék a .rcok okozti sötétségből, nyomorú­jgból és elvigyék a gazdasági kultu­rális jólét virígzó, örömfakasztó völ­gyébe. És azok a viharfelhők, azok az akadályok mindig utjokat állották . . . íme, most sincs másképen. Jelen­'egi kormányunk a nemzet legkiválóbb iból áll. A nemzeti kormány minden yes tagja át van hatva attól a ma­gasztostörekvéstől, hogy megalapozzák a megdönthetetlen erejű magyar Ma­gyarországot. Hatalmas, éjet-napot egygyétevő küzdelmet folytatnak, hogy a nemzeti érvényesülés előtt tornyosuló akadályokat eiháritsák. És ugy látszik, .mba. A magyar politikában mindig nagy megrázkódtatások előjele volt, mikor a miniszterek sokszor utaztak Bécsbe, sokszor tanácskoztak, sokszor tettek •gymásnál politikai célú látogatásokat, v jelenlegi miniszterek pedig igy tesz­•ek. A szűkszavú félhivatalosak csak 'jviden elrecitálják a tanácskozások ; látogatások sorrendjét, de a tapasz­talt politikusok aggódó arcokkal járnak és rosszat sejtenek. Bizonytalanság uralkodik az egész vonalon és beavatott helyről szerzett értesülések szerint ma jobban, mint valaha, tartani lehet attól, hogy már­ciusra, áprilisra felfordul az egész hely­zet, sőt parlamenti válsággal párosult kormányválságra lehet kilátásunk. A bankkérdés ügyében a kormány nem tudott sőt hivatalosan nem is próbált még a maga kebelében meg­állapodásra jutni. Egyelőre csak tájé­kozódást szerzett a különböző parla­menti pártok és árnyalatok felfogásá­sáról, valamint a bécsi _ körök és az uralkodó álláspontjáról. És e tájékozó­dás eredménye legkevésbbé sem biz­tató. A kormány tagjainak ugyanis módjukban volt tudomást szerezni ar­ról, hogy a mostani körülmények kö­zött az önálló bank felállítása lehetet­len, sőt még a kartellbank felállítása is megtörik az uralkodó akaratán, aki a jelenlegi zilált külpolitikai helyzetben az eddigi jegybank szilárd és megbíz­ható működését elengedhetetlennek tartja és aki a mai zavaros időket sem­miféle kísérletezésre nem tartja alkal­masnak. Megtörik a kartellbank lehe­tősége még az osztrák kormány és a kö­zös bank vezetőségének ellenzésén is. Arra van kilátás, hogy a közös bank statútumaiban olyan változtatá­sokat lehessen a két kormány bele­egyezésével keresztül vinni, mely vál­tozások a bank intézményeiben is a paritást teljes mértékben kifejezésre juttassák és a magyar állam önálló­ságátkellőképpen kidomborítsák. Ennél messzebb menő újítások azonban ugy az uralkodónál, mint az osztrák kor­mánynál és az osztrák parlamenti többségnél merev ellenzésre találnak. — Hosszas tanácskozások fognak te­hát e fontos kérdés ügyében meg­indulni, amelyek egész március végéig eltarthatnak. Erre való tekintettel most az összes függő kérdésekben stagnálás következik be. Félre teszik először is a katonai kérdéseket, melyeknek ak­tuálitását április-májusig is ki lehet' húzni. Hasonlóképpen háttérbe szorul a fúzió kérdése is, amelyről tudniillik a bankkérdés megoldása nélkül nem is lehet beszélni. A parlamenti tár­gyalások fórumán egyedül az adó­reform és a választójogi reform ma­radnak. Mindezek alapján a közeli jövő ugy a nyilt fórumon, mint a kulisszák mögött harcokat igér. Hogy ezeket a küzdelmeket a kormány egészben, vagy a kormány egyes tagjai hogyan fogják megállani, az elé senki sem tekint szilárd bizalommal. A százados akadály tehát ismét előállott és ez Ausztria. Ausztria miatt vérzettek el legnagyobb államférfiaink és nem lehetetlen, hogy a mostani kormány is hasonló sorsra fog jutni miatta. Jobb is volna már az ilyen rossz testvért eldobni magunktól 1 Darányi egy uj intézménye. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter alkotásai között bizonyára nem az utolsó helyet foglalja el az az intézménye, melylyel a földmivesek tuda­kozódó irodáját léptette életbe. A miniszter ezen iroda felállításával azt kivánta elérni, hogy ha a fővárosba felvetődő és a hivatalok, meg a hiva­talos eljárások szövevényes utjain járat­lan földmivesek valameiy, a földmive­lésügyi minisztériumban eldöntés alá kerülő ügyes-bajos dolguk felől érdek­lődni akarnak, ne legyenek magukra 'hagyatva. . Minden minisztérium és más hiva­tal előtt látunk gyámoltalanul ácsorgó kérdezősködő falusi embereket, hogy órákat eltöltenek, mindenkit megszólí­tanak, felvilágosítást kérnek, de miután csak azzal nem kerültek össze, akire a legnagyobb szükségük volna, — dolga­végezetlen kénytelenek odébb menni. Ezt a vigasztalan állapotot mintegy varázsütéssel megszüntette Darányi az említett iroda létesítésével. Ezután az ügyes-bajos ember egy­szerűen elmegy a földmivelési palota (V.' kerület, Országház-tér) portásához, a kitől megtudakolj.!, hogy hol, melyik szám alatt van az iroda. A portástól felvezetik mindjárt az irodába. Az ott alkalmazott tisztviselőknek az a legfőbb dolga, hogy az embereket végighall­gassák, sőt egyet-mást kérdeznek is, a mire talán nem is gondolunk, holott éppen abból rögtön megtudják, hogy a mi dolgunk tulajdonképpen hová tar­tozik. A mikor aztán megtudja a tuda­kozó irodabeli tisztviselő, hogy mi do­logban járunk, hát ő maga nyomban utána jár a dolgunknak, vagy jól útba­igazít. Ilyenformán pár perc alatt szem­től-szembe az előtt a hivatalnok előtt állunk, aki ügyünkben a kívánt felvilá­gosítást meg tudja adni. Gondoskodott a miniszter arról is, hogy a fölmives-ember ne csak akkor szerezhessen útbaigazítást, ha Pestre felrándul, ami mindig költséges mulat­ság és a legtöbb esetben fölösleges is, mert az iroda nemesek a személyesen jelenkezőket és nemcsak folymatban levő ügyekben támogaja a föidmivest, hanem a tájékoztatásra szorulónak le­vélbeli megkeresésre is kimerítően vála­szol. Teszem fel, ha valaki vincellérisko­lába vagy kertészeti tanfolyamra akarja adni a fiát, de nem tudja, hol van ilyen iskola, vagy tanfolyam ós mik a felvétal föltételei ? Vagy mondjuk például, hogy valaki fiatal gyümölcsfákit, vagy szőlő­•ékésmegjei Közlöny tarcaja. Mulandóság. Elszáll felettüik az idő sietve, Maholnap én >em a régi lesiek. Elfogy a lelken daloló jókedve, És nem a régi hévvel szeretek. A piros lángbd hamvadó parázs lesz. S lám a nap s mivé lesz esteiig ? Maholnap azoi veszem magam észre, Hogy rám sótéedik! Nem érdekel nujd semmi e világon, Csak a nyugalnam s a herba-teám, Álmok helyett eak a jólaluvásom, S nem hat a srók könyje sem reám. És nem törő dói a mások bajával, Magamnak ugjs lesz elég bajom. S eladdig amit sohasem ösmertem : Rám száll az ualom! Én Istenem te, ki rám vigyázol : Óh légy velem nujd ez alkonyaton; Dalból, virágból is álmodozásból Ne apadjon ki t pldi napom! Inkább korábban zálljak le a sírba, Csak ne legyek it, bús élőhalott... S „bevégezetlen" lalom, álmodásom Hadd folytassam unott 1!^ SZABOLCSRA MIHÁLY. A vándor fotográfus. — Irta: Zöldy Márton. — Szives Tivadar a féltehetség átkát hordozta magában. Nagy reményekkel, merhetetlen ambícióval indult neki az életnek. Vívta az eget és ostromolta a a színházakat véres tragédiákkal, irt ver­set, prózát, izzadt, nyögött, anélkül, hogy a siKer csak egy pillanatra is rámosoly­gott vöina. Később a színpadon próbált szeren­csét. De ott is c ;ak a súgó méltányolta törekvését. A hanyag, gondtalan, slend­rián ripacsok között ő volt az egyedüli, ki megianmta a szerepét, ki komolyan, lelkiismeretesen vette feladatát. De hasz­talan ... Csak a szanalom juttatott neki elvétve gyér tapsokat. A zülléstöt való félelem egészsé­gesebb csapasra térítette. Már harminc­eves volt, mikor fotográfus lelt. A fotografálás még uj iparság volt az ő ideje ben. Az országot sok vándor­fotográfus járta. Egy iiyen vándorfotog­raíustól tanulta meg Szives Tivadar is a mesterséget. Aztán, minthogy a mester egyik nagyobb alföldi városban letele­pedett, Szives Tivadar megvette tőle a műszereket és útnak indult kenyeret ke­resni. Mestere ellátta egy ^csomó bölcs tanácscsal s azonfelül megajándékozta egy aranyozott! keretű fotografia-gyüj­teménynyel. — Erre nagy szükség lesz, — mon­dotta — ezt mindenütt ki kell akasztani, nehogy megtudják, hogy kezdő. Már két évig járta az uj vándorfotog­ráfus az országot, mikor egyik bánya­városban Váry Imre bányamérnök meg­látogatta a lakásán. — Kéréssel jöttem önhöz, — mon­dotta a bányamérnök a bemutatkozás után. — Parancsoljon velem. — Kirakatában egy női arcképet láttam, mely engem rendkívül érdekel. Természetesen, ön nem emlékezhetik azoknak a nevére, körülményeire, aki­ket lefotografál. — Oh, — mondotta Szives Tivadar — nekem csodás emlékező tehetségem van. Melyik arcképről van szó ? — Felülről a második jobbra. — Tudom, tudom, kis tömzsi orrú, finom szőke haj, mely a halántékra si­mul. — Az, igen ! — Tudom, tudom. Hogyne tudnám ! Nagyon bájos teremtés, végtelenül bá­i jos, s az apró ajkak finom volta . . . Csá­I bitó szépség ... az az .. . ^Akadozott. Restelte bevallani, hogy azt a fotográfiai felvételt nem ő csinálta, hanem mestere, kitől az egész kirakatot ajándékba kapta. — Tehát ön emlékezik reá ? — kér­dezte a bányamérnök mohón. — Hogyne! Mondom, csodás me­móriám van. — Hol készült ez a fotográfia ? — Hol ? Megmondom mindjárt. . . Igen. Erdélyben, Fogarason. . . Mintha csak ma történt volna. A férjével jött hozzám . . . — A férjével ? — kérdezte a mér­nök és barna, markáns arca nagy felin­dulást mutatott. A fotográfus nem vette észre, szinte kéjesen fűzte tovább a he­venyészett mesét. — Igen, kedves férjével . Mindjárt eszembe jut a neve . . . mert nevekben is csodás memóriám van . . . Arra is em­lékezem, hogy a férje bírósági végre­hajtó. Sokat keres ... És noha végre­hajtó, igen kedves, sze.id ember ... A neve ? Tessék csak egv pillanatig várni... Hopp, meg van ! Tajtin .. . Igen, Tajtin János ... Ugy-e mondtam, hogy eszembe jut. Soha sem csalt még meg a memó­riám. Nem csodás ez ? A mérnök nem válaszolt. Tétovázva nyúlt a kalapja után A fecsegő fotog­ráfus gyorsan megkérdezte : — Ön is ösmeri őnagyságát ? A mérnök alig hallhatóan válaszolt : — Ismerem. — Talán rokona ? — kérdezte a fo­tográfus nyugtalanul. — A menyasszonyom volt. A fotográfus bambám nézett reá. Fe­csegese egyre konfuzusabb lett. — A menyasszonya ? Az egészen más. Ezt én nem tudom ... Mindenesetre kellemetlen .. . Azaz hogy ... Igazán nem is sejtettem ... A menyasszonya... ^hhhhm wmmmmmmmmm^m Sirolin $me!l aj étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a kíögést, váladékot, éjjeli izadási. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza J*J» ellec számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. JJ* Mintbegy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkot „Booho* eredatl csomagolást. F. Hoffmann La Roehe & Cie. Eesai (Srájc.) Kapható orvosi rendeletre a gyógysiertirakbaa; Ara üvegenként 4 — korona, i»

Next

/
Oldalképek
Tartalom