Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-13 / 100. szám

E 'késcsaba 1908 nov. 19. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 in fűtést ós világítást kór az igazgatóg a községtől. E fontos tiyry fölött a izgyülés fog határozni. Kenyérsegélyt szavazott raeg a Taics Sípos Györgynek, F i s c h 1 oi t s Lipótnak, Sznopka Mátyásnak i Nagy Mátyásnak. Többeket azonban uiyér és fasegély iránti kérelmükkel utasított. Több kisebb fontosságú kérdés eltézése után a tanácsülés végett ért Érdekes közokirathamisitás. Egy ravasz asszony bűntette. A gyulai királyi törvényszék csüirtöki tárgyalásán olyan közokiratamisitási pörben hozott ítéletet, mely árját ritkítja a judicaturában. A mayar közönség a hírlapok utján ugyzólván ismeri már az okirathamisitáok minden formáját. Budapesten most an folyamatban egy monstre iskolai izonyitvány hamisítási pör. Az ilyesmi yakran előfordul. Hiszen az egyeteíeken az indexhamisitások napirenden annak. Hogy a váltókra egyesek odaingálják másnak a nevét, hogy valaki amis diplomával szerepel a társadalomban, meg hogy katonaszabaditáskor nyakönyveket hamisítanak : mind olyan aegszokott dolgok már, hogy a kipróbált újságolvasó egyszerűen napirendre ér fölöttük; nem is olvassa el őket, nert sablonszerüek. De az olyan eset, amilyet egy oroslázai asszony követett eJ, ritka eset íagyon az okirathamisitások históriájáén. A történet a következő : Özv. Szuszekár Györgyné öröcölt az urától egy ingatlant a csanádnegyei Nagylakon. Az özvegy asszony íem akarván bajlódni az ingatlannal, nég 1886-ban eladta azt R a f f a i Máyásnak. Raffai szintén nem sokáig birokolta, mert pár év multán F r a n; z i s z k y Istvánnénak adta el. Mind i hárman becsületes emberek lévén, jgymás becsapására nem is gondoltak i igy elmulasztották a telekkönyvi átratást. Talán a költségeket is sajnálták. Megtudta ám ezt a hanyagságot 3zv. Szuszekárnénak Éva nevü leánya, ű Orosházán Garai Mihálynál volt 'érjnél. Mindjárt gondolta, hogy itt lelet egy kis jó üzletet csinálni Megkereste tehát a nagylaki járásbíróságot, hogy mindig édesanyja — ki időközben alhunyt — nevén álló ingatlan ügyében indítsa meg az örökösödési eljárást. A járásbíróság teljesitette is a kérelmet és mivel a telekkönyvben nyoma sem volt az ingatlan kétszeres átruházásának, átadta az ingatlant Garainénak és a tulajdonjogot be is kebelezte számára 1906 október 26-án. Garainé természetesen örült a sikerült üzletnek s azonnal fel is vett az ingatlanra az orosházai takarékpénztárLÓl 1500 korona kölcsönt. Időközben a jogos tulajdonos: Francziszkyné révén kitudódott a turpisság és Garainé a törvényszék elé került közokirathamisitás bűntette miatt, mert ugy Raffai, mint Francziszkyné Írásokkal ós tanukkal tudták igazolni az ingatlan birtokba vételét. A tárgyalás során Garainé beismerte ugyan, hogy tudott az ingatlan eladásáról és tényleg félrevezette a telekkönyvi hatóságot, de azzal védekezett, hogy értesülése szerint Raffai a megvételkor csak foglalót adott az édesanyjának, nem fizette ki a vételárt, tehát nem volt joga eladni másnak. Beigazolódott azonban, hogy Raffai azonnal fizetett. A bíróság a ravasz asszonyt hat hónapi börtönre itélte. Az ítéletben azonban sem az ügyész, sem a vádlott nem nyugodott meg, amennyiben az ügyész sulyosbbitásért, a vádlott és védője pedig felmentésért felebbeztek. A közművelődési bizottság előadásai. A közművelődési bizottság helyi csoportjai tiszteletreméltó versenyre keltek egymással abban a nemes törekvésben, hogy a nép kulturális színvonalát emeljék. Csaknem mindenütt lelkes tanférfiak állottak a mozgalom élére, akik nemcsak saját községük népét látják el szellemi táplálékkal, de nem riadnak vissza attól sem, hogy a szomszédos községeket meglátogassák. Igy a mult vasárnap Kondoros népe éber figyelemmel kisérte azt a szép előadást, melyet Papszász Gyula szarvasi tanitóképezdeiigazgató ésMocskonyi József főgimnáziumi igazgató rendeztek. Papszász Gyula tartalmas megnyitó beszédében vázolta a missió jelentőséírét, mely ezen előadásokban nyilvánul. Üdvözölte az egybegyűlt érdeklődőket és felkérte Mocs'konyi Józsefet felolvasásának megtartására. Ez a felolvasás valóban méltó volt arra a figyelemre, melylyel elejétől végig hallgatták az egybegyűltek. A „Kenyér és a só" szerepéről irta nagyszabású, magas irodalmi színvonalon álló müvét. Tanulságosan, szellemesen itt-ott jól eső derültséget keltőn fejtegette a kenyérnek, a sónak áldásait. Átnézetben, az összes népeknek életviszonyaiból kiemelte e kettőnek jelentőségét. Mint kerül a népek gondolkozásába, miként jut kifejezésre közmondásban, példabeszédben, mesékben, babonákban, dalban a kenyér és a só, minta népek által érdeme szerint megbecsült életszükséglet. A kiváló gonddal feldolgozott tárgyról való előadást áhítattal hallgatta a közönség s a felolvasó tanár buzgalmát kitörő lelkesedéssel honorálla. Végül még F ü 1 ö p p József községi jegyző szavalta el Arany János „Fülemülédét, mely élénk derültséget keltet. Az előadás épitő hatásának érzetével oszlott el a tanulni vágyó közönség. gyorsan tájékozta magát, Párisfelé irányozta röptét s csakhamar megpillantotta a zöldelő erkélyt, hol a leanyka üldögélt, könyvvel a térdén, virágos oleánderek közt. Nagy harag fogta el és feltette magában, hogy még egy pár ezer rőzse- j kévét dobat a poéta üstje alá. Mert ez nyilván a bolondját járatta vele. Amint ugyanis már távolról megpillantotta az ábrándozó gyermeket a gallyak közt, bizonyos volt róla, hogy semmi rossz gondolat nem lakozhat benne; amint pedig egész közelről szemlélte, még jobban meggyőződött róla. Könnyű és olyan halovány aranyhaj alatt, mely reszketett, mint a gőzzé vált nimbus, végtelen szelídség ült a szűz tavaknál is tisztább szemeiben; hasonlíthatatlanul fehér homlokának a havát lehetetlen volt megmagyarázni, legfeljebb csak szűzi ábrándjainak a révén ; és alig kinyílt száján, kecsesen gömbölyded karjain, apró kis kezein, alig domborodni kezdő keblén, egész kisleányos magatartásán, melyet még semmi sem zavart meg: az a bájos fesztelenség ömlött el, mely mindenen csodálkozik, még azt sem tudja, van-e rosszaság a világon és forró könyeket hullajt egy eltaposott futkosó bogárkáért. A sátán, a ki jól kiismerte magát az ártatlanságban, miután nem egyet kijátszott, látta, hogy ehhez hasonlóval még nem volt dolga. Eszébe sem jutott, hogy ezt kísértetbe ejtse; ellágyitotta őt ennyi tisztaság és kedvesség s bármennyire boszantotta is a haszontalan kirándulás, majd megpukkadt nevettében, amint elgondolta, hogy ehhez a gyermekhez jött valamely irtózatos kínzatást megtudni. Mindazáltal csak ugy vaktában bevallotta neki jövetele okát s erősen mentegetődzött, — mert hát a sátán nagyon udvarias nagy tisztelettel és alázattal. A leányka tágra nyitotta elfogulatlan szép szemeit. — Hogyan ? Valami bűnhődést, mely irtóztatóbb legyen a poklok minden kínjánál ? — Igen ! felejtse őrültségemet. — Ejh ! de azt hiszem, mondta kis leányos mosolylyal, hogy jobb helyre nem is fordulhatott volna. — Mi ? kérdezte a sátán Tud valami ilyen kínszenvedést. — Istenem, igen. — Iszonyatosat? — Legalább annak tartják. — És végnélküli ? — Mindenesetre. A sátán ránézett lomhán a nagy meglepetéstől. , — íme, — folytatta a leányka, szemeivel egy fehér lepkét kisérve, mely a napon az oleánderek fölött szálldo- j gált, — hozza ide, akit meg akar büntetni. Ide, erre az erkélyre. Meg fogom I mutatni neki a hímzésemet, melyen dol- J gozom, tündérmesés könyvemet, melyet ' olvasok. Nem fogok ránézni, nem fogok , rámosolyogni és ha az ajkaimat meg- j kívánja ... | — Meg fogja kívánni. . . — Igen; ha megkívánja . . . — Akkor? — Megtagadom tőle! — mondotta ! olyan kedvesen, hogy az erkély összes virágai kitárták a kelyhöket gyönyörükben. Catulle Mendós. Pusztaföldváron 1908. december 8-án tartatott meg az első közművelődési estély. K e 11 e r József állami iskolai igazgató elnöki megnyitója után nagy számú közönség jelenlétében olvasta fel V" e r s é n y i Elemér aljegyző „A szegényügy rendezése, tekintettel a magyar földmivelők nyugdijegyesületének terjesztésére" cimen irt müvét. Tompa Mihálynak „Az első ibolyához" cimü költeményét R a j k i Zsuzsika szavalta el. Anderszen Keresztélynek „Egy anya története" cimü elbeszélését V e r t é n y i Elemér olvasta fel. Végül K e 11 e r József humoros elbeszéléssel zárta be az igen sikerült estélyt. Mint már megírtuk, Csabán ma délután 5 órakor G r o ó Vilmos főgimnáziumi tanár fog fizikai mutatványokkal kisért előadást tartani „A vizről". Az előadás ez alkalommal a főgimnázium fizikai termében tar tátik meg. Budapesti vidámságok. — Külön fővárosi tudósítónktól. ... (Annexió és szerelem..) Bosznia annexiója nemcsak a komoly és nagyképű külpolitikában csinált zavarokat. Nagyon sok gyöngéden érző kebelben is megingatták az egyensúlyt a hires balkáni események. E ;y gyalogos kapitány mondta el többek között ezt a jóízű históriát: — Ugy volt, hogy a mi zászlóaljunk is lemasiroz. Megmondtam a legényeknek, hogy jó lesz nekikészülődni a nagy útnak, akinek valami dolga-baja van, sürgősen intézze el. Két nap múlva levelet kaptam. Nagy, idétlen betűkkel teleírva. Vagy harmadszori elolvasás után megfejtettem a tartalmát. Egy fiatal leányzó — valahol az Erzsébet-köruton szolgál — azt kéri tőlem, kegyelmezzek meg az ő Pistájának. Mert hogy őt is le akarják vinni messzire, Boszniába. Nagyon meghatóan irt a leány, megsajnáltam. Körülnéztem a kaszárnyában és egy csinosabb legényen akadt meg a szemem. Behivtem a századszobába és azt mondtam neki: — Itt van ez a levél, ezt elviszed egy Juliska nevezetű leánynak az Erzsébet körútra. Nesze, itt van a teljes cime. Ott megvárod, inig a leány elolvassa a levelet, aztán megkérdezed tőle, hogy mit izen a kapitány urnák, már mint nekem. A levélben az állott, hogy lesz gondom a Pistára, de hát nekem az őrnagy parancsol, annak az ezredes, az ezredesnek a tábornok, annak meg a császár. Néhány óra múlva visszajön a baka. — No, mint izent? — kérdeztem. — Kapitány urnák alásan jelentem, azt izeni a Juliska, hogy Isten neki faköröszt, ha a császár is ugy akarja . . . Szólt s halkan csettentett a nyelvével és sunyi mosolylyal szalutált . . . (Az érdekeltség.) A börzén tudvalevőleg nemcsak ügyleteket kötnek ós manővereznek, hanem vicceket, anekdótákat is csinálnak. Helyesebben, nemcsak vicceket mondanak, hanem olykor üzleteket is kötnek. Az ugratás, boszantás és felültetés természetesen a főszerepet játsza. A napokban egy ismert börzeügynök volt a kiszemelt soros áldozat. Ez az ember főleg a szép, kacér, fekete feleségéről hires, akit az udvarlók egész csapata vesz körül állandóan. Egy börzeáner közeledik a férjhez : — Szép asszony a maga felesége, he-he! — Persze! — mondta egykedvűen az ügynök. — Sokan udvarolnak neki, he-he-he. — Sokan. — Magát nem lehet kihozni a flegmájából, — szólt most erre dühösen a börzeáner. — Nem, — feleli amaz, mond ós marad nyugodtan. — Hátakkor tudja meg, hogy|kilenc szeretője van a maga feleségének, he-he-he-he! — Na hallja! Inkább vagyok egy jó üzletben tiz százalékkal érdekelve, mint egy rossz üzletben száz percenttel. Ezt az ügynököt többé nem „froclirozták." (Bánffy és Schlesinger.) Akkoriban történt, amikor Eötvös Károly belépett az uj-pártba és nagyon járatos volt a Bimbó-utcába Bánffy Dezsőhöz A vajda persze az Abbázia-kávéházbeli törzsasztalának anekdótáival traktálta Bánff.yt is, aki erre kedvet kapott, hogy szinrőlszinre megismerhesse a kedélyes társaság tagjait. Egy napon a vajda utján vacsorára hivta a társasztal törzsfőnökeit, Eötvös Károlyt, Olay Lijost, Perl Somát ós Schlesinger bácsit. A vacsorát megelőző napon a parlament folyosóján megszólította Olay Lajos Bánffyt: — Sajnálom, kegyelmes uram, holnap nem lehetünk nálad, mert a zsidó elutazott. — Miféle zsidó? - érdeklődött Bánffy. — Hát akit meghívtál, az a Schlesinger zsidó — Ej, ej, ilyenek vagytok ti, — méltatlankodott a volt miniszterelnök. Ti hozzátok el az ón házamba a ti barátotokat. Azt akarjátok bemutatni nekem, ez nekem : Schlesinger, nektek: a zsidó. — Csak a szeretet beszólt belőlem — jegyezte meg Olay, hiszen mindennap együtt vagyunk. (Választási tréfák.) Rég volt már választás, ilyenkor nagy keletje van a korteskedésnek. íme két sütet: Biharban azzal agitáltak a Mezőfi párti Tarján Mihály ügyvéd mellett, hogy olyan ember, aki még a gyilkosokat is fel tudja mentetni. — Akkor inkább megválasztjuk a N a d á n y i nagyságos urat — mondta erre egy furfangos paraszt. Az földbirtokos annak kúriája is van. Komjáthy Bélát azzal ajánlották a somogyiaknak, hogy nagy ember, kiváló ember. Erre azzal vágott vissza egy Duchon-párti főkortes: — Hát ha olyan nagy ember, mért nem ül bent a parlamentben ? ! A pörvesztes magyar. Bujában felgyújtott egy szalmakazalt, Va j d a Pál gyomai embernek 1600 koronája: összes reménysége függött egy pörön. Ugy látszik azonban, nem volt igaza a magyarnak, mert a pört elvesztette. Hiába volt az ügyvéd minden igyekezete ós ékesszólása, a dolgon nem lehetett sehogysem segíteni. Csütörtökön reggel tudta meg a szomorú valóságot, hogy vége minden reményének. Szomorúan ós mint ilyenkor szokás, az ügyvéd iránt haraggal eltelve bandukolt kifelé a városból a m. kir. méntelep irányában. Útközben találkozott egy fiatalember ismerősével, J oz s i k Sándorral, akinek keservesen panaszkodott. Azt mondta, felakasztja magát, úgyis vége már mindennek. Mentek, mendegéltek s egyszer elérkeztek egy nagy szalmakazalhoz. Vajda nézte, egyre nézte a szalmakazalt — és valami jutott az eszébe. Éppen arra ment egy kis fiu. Megszólította tehát: — Kié ez a szalmakazal, öcsém, nem tudod? — Ugy hallottam, valami ügyvédé, — válaszolta a kis fiu ós haladt tovább. — Igen, ügyvédé ? . . . Akkor bizonyosan az én ügyvédemé lesz. Eredj, Sándor, gyújtsd meg, ón meg a legközelebbi iára felakasztom magamat. A félkegyelmű Sándor teljesitette is a kérelmet ós csakhamar hatalmas lángözönben égett a szalmakazal. Fólrevertók a harangot s a csabai tűzoltóság teljes felszereléssel villámgyorsan a helyszínen termett. Vajdáók megijedtek erre és elmenekültek. Később megtudták, hogy nem is ügyvédé volt az a szalmakazal, hanem a méntelepó. Nagyon bántotta Vajdát a lelkiismeret. Délután tehát beküldte a félkegyelmű Sándort a rendőrségre ós kó sőbb maga is megjelent. Töredelmesen bevallották bűnüket, mire a csendőrség őrizet alá vette őket és átkísérte az ügyészséghez. A tüz okozta kár különben 2500 korona, mely biztosítás utján megtérül. Krónika. Leszidtak már, hogy a dudámból Mindig csak helyi nóta száll, Máshoz nem értek semmihez sem, — Egyszóval Guy úr nagy szamár. Ezt nem tűröm, azt hiszem értik, ha itt hagyom ma a megyét S csatangolok, mint uj Rhasvér, R nagyvilágban szerteszét. Hozzászólok egy nagy dologhoz, Melyért két ország szomorú S kifejtem szépen, szakszerűen, Lesz-e, nem lesz-e háború ? Én értek a politikához, Bár nem gyötör érette bú,