Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-05 / 54. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. julius 26 nye az, hogy több ilyen növendék az összeredményt károsan befolyásolja. Az orosházai iskolakörből F r e i t a g János körlelkész olvassa fel jelentését, mely a tanügyet előkelő színvonalon állónak, dicséretesnek mondja. Az iskolaszék foglalkozott még az uj tantervvel, melyet P1 a c s k ó István elnöklete alatt készített egy bizottság; a munkálatot P i 1 i s z k y János szarvasi tanító referálta, mint a terv tulajdon­képpeni készítője Munkálatáért 100 kor. tiszteletdijat szavaz meg részére az is­kolaszék. Másnap reggel 8 órakor a templomba vonult a közönség gyámintézeti isten­tiszteletre. Kovács Andor, orosházai lelkész szép, szivet, lelket gyönyörköd­tető beszédet mondott. Azután a köz­gyűlés vette kezdetét a templomban, hol H a v i á r Dániel felügyelő hatásos beszéddel megnyitotta a közgyűlést; az igazolás után Veres József tartalmas, mindenre kiterjeszkedő esperesi jelenté­sét olvasta, melyben bennfoglaltatott az az indítvány, hogy a közgyűlés eré­lyesen tiltakozzék a pápának a vegyes házasságok kötésére vonatkozó enc kli" kája ellen, mely képes a családi békét feldúlni s a felekezetek között viszály­kodást támasztani. A szentetornyai határkérdés vitája hosszú időt vett igénybe; a vita ered­ménye az lett, hogy egy egyezséget megkísérlő bizottságot küld az egyház­megye — nem érdekelt tagokból, hogy ha lehet, igy intéztessék el az ügy. E bizottság elnöke: Haviár Dániel, tagjai: Z v a r i n y i János, K ev i c z k y László egyházmegyei jegyző, D a n c s Szilárd világi jegyző és Kovácsik János csorvási egyházfelügyelö. A főgimnázium felügyelő-bizottsá­gának, továbbá a segélyegylet, valamint a gyámintézeti bizottság jelentéseit tu­domásul vette a közgyűlés. Zsedényi díjért pályázó tanítókat a következő sorrendben terjeszti fel : Pal­kovics János, Varga János, Povázsay Gábor, Bodnár Endre tanítókat. Kerületi gyűlésre kiküldöttek és hitelesítők vá­lasztása után a közgyűlést este 6 órakor az esperes buzgó imával berekesztette. A hatósági husmészárszék ügye. Elkészült a javaalat. Köztudott dolog, hogy mult évi október hónapban a munkásosz ály és polgárság népgyűlést tartott Csabán, melynek tárgyát az általános drágaság s főleg az élelmi-szerek folytonos drá­gulása képezte. E népgyűlés ama kérel­mét terjesztette a község elé, hogy egy községi kenyérsütődót, hus-szóket és tüzelöfa-raktárt létesítsen. A községi képviselőtestület utasította az elöljáró­ságot, hogy e három intézmény ügyét tanulmányozza s eljárásáról annak ide­jén jelentést tegyen. Az elöljáróság W i 1 i m István gazdasági intézőt és dr. W a 11 f i s c h Ferenc községi orvost küldte ki e kérdés tanulmányozására, akik megnézték az országnak ilynemű s már üzemben álló intézményeit s most beterjesztették javaslatukat és jelenté­süket a községhez, melynek elöljáró­sága pénteken délután még tárgyalás alá nem vette, hanem a .javaslatot sok­szorosítja s a képviselőtestületi tagok között, tanulmányozás végett, kiosztja. A kiküldöttek mindenekelőtt a ke­nyérsütődének felállítását hozzák javas­latba. Ez a kenyérsütőde nem irányul a magánsütők ellen, de szükséges az a munkás- és szegényebb polgári osztály érdekeinek megvédése szempontjából, mert — ahogy ez Budapesten is tapasz­talható — lényegesen olcsóbb árak mel­lett tudja megkönnyíteni a szükséges szükségletnek beszerzését. Napi 785 ki­logramm kenyértermelés mellett, 330 munkanapot véve számításba, a bevételt 64.762 koronában határozzák meg Wall­fischék és a kenyérsütőde helyéül a „Próféta"-vendéglő és az adóhivatal közötti üres portát jelölik meg. A húsárak magasságára vonatkozó­lag ezeket mondják a kiküldöttek : „Ha a dolognak a mélyére nézünk, azt látjuk, hogy a községünkbeli tul­magas húsáraknak oka egyedül az egész­séges verseny hiányában leli magyará­zatát. Minden egy kézben, minden kar­telben, erősen tartva magát. Igy lehe­tetlen kialakulnia az egészséges konku­renciának. Megállapítható, hogy közsé­günkben a szokatlanul magas húsárak­nak, melyet a szarvasmarha tetemes olcsóbbá válására sem szállítanak le, kizárólag a monopolizálás az oka. Ezt határozottan állithatjuk, mert alább fel­sorolandó tényekkel s adatokkal kimu­tatjuk, hogy sehol a környékünkön az élő szarvasmarha és a hus ára közt oly feltűnő aránytalanság nincs, mint köz­ségünkben. ' Továbbá tényekkel bizo • nyitjuk azt, hogy a tulmagas húsárak indokolatlanok, mesterségesen felcsigá­zottak s lényegesen olcsóbb árak mel­lett is tekintélyes polgári hasznot hozó nálunk a husszók üzem. Csakis az egész­séges verseny hiánya folytán fejlődhe­tet ide az a viszás helyzet, hogy a hus ára nincs arányban a jószág árával." Ezután rámutatnak arra, hogy Csa­bán 30'Vo-al drágább a hu", mint a me­gye többi községeiben. „Egy idő óta a sertéshúsnak és ter­mékeinek : zsir, szalonna kimérése terén is olynemü árviszásságok tapasztalha­tók, mint a marhahús elárusitása körül, bár készséggel konstatáljuk azt, hogy e részben a közönség nincs annyira ki­szolgáltatva a sertés-nagyvágók önké­nyének egyrészt azért, mert jókora há­nyada a lakosságnak önmaga is előál­líthatja a sertésből nyerhető s az élel­mezésben nagy szerepet játszó két fő­terméket: a zsirt ós szalonnát, hogy egyéb hasznos és ízletes termékeit ne is említsük, másrészt pedig, mert a ser­téstermékek elárusitása terén a verseny nem olyannyira egészségtelen, minthogy községünkben tizenkét számbavehető hentes van, kik még sem eveznek any­nyira egy hajóban, mint az öt, tehát kisebb számban levő mészáros." ^ Nem kevésbbé órdeKes a jelentés­nek azon része, mely a tüzelőanyag­raktár felállítására vonatkozik. Nem utolsó feladata a községnek tehát az sem, hogy a tüzelő anyagot le­hető olcsó árban s reális minőségben és mennyiségben bocsássa polgárai ren­delkezésére. Főleg a kisemberek s ke­vésbbé módos lakosságnak szolgálna nagy könnyebbségére, ha olcsóbb mi­nőségű tüzelő-anyaghoz juthatna. Ez okból javasolják a küldötte í egy oly tüzelőanyag-raktár létesítését, ahol olcsó minőségű fa (dorongfa) és olcsó fajta szón árusittassék s egyszerre 5 mázsánál nem nagyobb s 5 klgr.-nál nem kisebb mennyiséget tudjunk be­szerezni. Eme propozicióból eiső tekin­tetre is látszik, hogy a szegényebb nép­osztály érdekének szolgálása a cél, mert a kevésbbé tehetős polgárok, kisiparo­sok, kiskereskedők, munkások, kishiva­talnokok stb., kik naponként vagy he­tenként jutnak pénzhez s nem igen lát­hatják el magukat az egész télre egy­szerre tüzelő anyaggal, abba a kedvező helyzetbe jutnak ilymódon, hogy aprón­kint, esetről-esetre anyagi erejökhöz mérten beszerezhetnék lehető olcsó ár­ban tüzelő szükségletöket. A tüzelő­anyag befektetésének összegét 24.500 koronában határozza meg a javaslat. — Akad bizrny közöttük, kapitány urnák alásan jelentem, néhány pat­kány is! Mint a villám ugrott fel helyéről Komorovcsák kapitány és rákiáltott az önkéntesre : — Rögtön keljen fel. Itt nem ma­radhatunk. Ellenséggel szívesen verek­szem, farkassal, meavóvel megbirkózom, de irtózom ezektől a félelmetes álla­toktól ! A parancsnak engedelmeskedett az önkéntes. Kiment a kapitány úrral az utcára, hallgatta magyarázatait hogyan viselje majd magát holnap, ha a király szemeláttára megtámadja az ellenséget. Nemsokára eszébe jutott, hogy aludni is kellene. Elindult hát az önkéntessel fekvő helyet keresni. Sorba járta a szí­neket. padlásokat. Végtére ráakadt egy szénapadlásra, mely alkalmas pihenő­helynek kínálkozott. Csak az volt a baj, hogy tele volt katonával. Ezen a bajon is segített a kapi­tány ur. Tele torokkal szitkozódni kezdett az udvaron, aminek az lett a következ­ménye, hogy mire felért a létrán a szónapadlásra, azalatt a katonák mind egy szálig elszökdöstek. j Hej ha az egerek is igy megijedtek j volna tőle! Kora hajnalban utrakószen állott j a század, vadonat uj parádés ruhában. Királygyakorlatra ilyenbe kell öltözni a katonának ... Kapitány ur sorba meg­vizsgálta a legényeket: tiszta-e, rendben van-e mindenki, nem hiányzik-e a borjú­ból valami, amit előir a reglama. Bizonyosan azt hitte, hogy a király a csatatüzben is a bakkancsot, meg a borjukat fogja vizsgálni. Néhány órai mars után megdördül­tek előttük és oldalt, mellettük, a domdokon a tüzérség ágyúi. Megkezdő­dött az ütközet. Lovasság, tüzérség szédítő sebes iramban vágtatott előre. A gyalogság futólépésben fejlődött csata­vonalba, egy perc alatt száz meg száz ágyú dörgött, ezer meg ezer fegyver ropogott. Három zászlóalja az ezrednek rög­tön a tűzbe ment, oda, hol legnagyobb volt a puskaropogás. Egy zászlóaj, a mienk, jóval hátrább, a balszárnyon tartalékba maradt. Őrnagy ur Drupkovics valahol elveszett a nagy kavarodásban és igy kapitány ur Komorovcsák vette át a zászlóaj-kommandót. Nyugodtan pihentünk a zöld fűben, a bokrok között. Vártuk a parancsot az előnyomulásra. Közben azt nézegettük, hogyan nyomul előre az ellenség s ho gyan mennek elibe a mieink. Balra tőlünk, két-háromszáz méterre, a dombtetőn kis erdő terült el. Ennek sarkán egyszerre fényes egyenruhák csillantak meg a fölkelő napfényben. — A király ! A király ! — kiálltották a katonák Csakugyan a király volt. Lóháton, lovassági tábornoki egyenruhában. Mö­götte állott kísérete. Látcsövön szemlélte a szép hadijátékot, s közbe-közbe meg­jegyzéseket tett kíséretének. Kapitány ur Komorovcsákon lázas izgatottság vett erőt. Arca sugárzott a bol­dogságtól, teljesülni látta vágyait. Szép szóval figyelmeztette a katonáit, hogy különösen a rohamra jól vigyázzanak, ugy csináljanak, mint otthon a gyakor­lattóren szokták. Eközben nagy porfel­leg támadt az erdő mellett az országú » ton. Csak ugy dübörgött a vágtató paripáit patái alatt a föld. Kapitány ur Komorovcsák arrafelé tekintett s rög­tön tisztában volt vele, hogy ellenséges lovasság közeledik. Harsány hangon Közgyűlés Gyulán. — Az előfogatozás ügye. — Megkeresések. — A polgármester és főkapitány lakbére. — Gyula város képviselőtestülete köz­gyűlést tartott tegnap L o v i c h Ödön dr. polgármester elnöklése mellett. A köz­gyűlésnek rövid tárgysorozatában alig találunk fontosabb tárgyra. A képviselőtestület, amint erről meg­emlékeztünk már, Braun Dávidnak adta az előfogatozást. Ezt a határozatot aronban megfellebbezték s meg is sem­misítette azt a törvényhatósági bizottság. Ennek folytán uj árlejtést tartott a vá­ros s most már Scwimmer Adolf kapta meg az előfogatozást 7000 koro­náért. Braun Dávid 200 koronával drá­gább ajánlattal vett részt az árlejtésen. Nemrég határozatilag kimondotta a képviselőtestület, hogy felterjesztést intéz a belügyminiszterhez a város anyagi helyzetének megvizsgáltatása s e célból kormánybiztos kirendelése érdekében. A feliratot el is küldték. Annrássy bel­gyorsan frontot kommandirozott s amint a porfelhőből kivehetők voltak a vág­tató huszárok körvonalai, gyors tüzet parancsolt. Irtózatos tüzelés, fülsiketítő puska­ropogás támadt, a lovasság azonban cso­dák-csodájára, nem jött rohamra, hanem megállott. A királyt figyelmessé tette a a nagv tüzelés és előbb a lovasság, majd mifelénk tekintett látcsövén. Hir­telen letette a látcsövet, megsarkan­tyúzta lovát, sebes vágtatva közeledett felónk. Homlokát összeráncolta. Szemé­ből a nemes harag villáma cikázott: — Hol van a kapitány ur ? — kér­dezte a katonákat magyarul. Mert a ki­rály minden ezredót jól ismeri s ha ránéz a parolira, már azt is tudja, hogy milyen nyelvű ezreddel van dolga. Kapitány ur Komorovcsák jól hal­lotta, hogy a király ő útára tudakozó­dik. Akart is indulni feléje, de nem tudott helyéből megmozdulni. Ugy állt ott egy helyben, mintha megkövesedett volna Tudta már, mi törtónt vele, hogy micsoda rettenetes tévedésnek lett ál­dozata. A király odalovagolt s szemrehányó­lag szólott hozzá: — Az Istenért, mit tett ön, kapitány ur ? Halomra lövette saját lovasságát. Gyönyörű dolog, mondhatom, nem is fogom elfelejteni. Ezzel elvágtatott kíséretével. Kapitány ur Komorovcsák még so­káig ott állott azon a helyen. Ajka re­megett, könnye kicsordult. Egyre csak azt hajtogatta. — Vége, mindennek, vége ! Igaza volt. A gyakorlatok után mindjárt nyug­díjazták. Igy ment penzióba Komorovcsák kapitány. ügyminiszter nem tartotta teljesíthetőnek a képviselőtestület kívánságát, de uta­sította Ambrus Sándor alispánt, hogy a vármegye a saját hatáskörében vizsgálja meg a város a pénzügyi helyzetét. Ezt a rendelkezést tudomásul vette a kép­viselőtestület. L o v i c h Ödön dr. polgármester és T a n c z i k Alajos dr. rendőrfőkapi­tány lakbérét felemelte a közgyűlés 700, illetve 490 koronára. Kocsis Szilárd kiadó már régeb­ben szolgálja a város érdekeit. Most ré­szint a nehéz kötelességteljesítés, részint a hivatalos helyiségeknek egészségtelen volta miatt beteg lett s erre való tekin­tettel segélyt kórt a várostól. A tanács 150 koronát javasolt megszavazni. Ez a javaslat határozaterőre is emeltetett. A. vadászterületek jövedelmének felosztása tárgyában több kérvény érke­zett a városhoz. Ezeknek a kérvények­nek ügyében a képviselőtestület hozta meg a határozatot. Megyénk törvény­hatósági bizottsága azonban megsemmi­sítette a képviselőtestület határozatát, mert ezekben az ügyekben a polgár­mester hivatott dönteni. A közgyűlés tudomásul vette azt. Az 1908 évi költségvetését felül­vizsgálta ós jóváhagyta a számvevőség. Ez szintén tudomásul szolgált. Egy modern boszorkánypör. Megszüntették az eljárást. Szeberónyi Zs. Lajos sajtóügye. Érdekes ügyben határozott az arad­békési ág. ev. egyházmegye. Ez a hatá­rozat annak a brozsura-ügy-nek pecsé­telte meg a sorsát, melyet a csabai ág. ev. egyház lelkésze£ Szeberónyi Lajos Zs. ellen indíttatott a bányai ev. egyházkerület. Olvasóink bizonyára visszaemlékez­nek még, hogy a tót nemzetiségi törekvé­sek támogatásával vádolt H r d 1 i c s k b Lajos tótkomlósi lelkész ós id. S z t i k Gyula tótkomlósi tanító ügyében meny­nyire exponálta magát Szeberónyi Zs. Lnjos. Szeberónyi igazságtalannak találta azt az álláspontot, mely a békési egy­házmegyei törvényszék céltudatos vizs­gálatával és Ítéletével nyert kidombori­tást. Ez a szigorú álláspont, amily he­lyénvaló lett volna az esetben, ha a vá­dak kétségtelen beigazolást nyernek, épp oly 'igazságtalannak tetszett a közönség bizonyos rétegében s nemjegy véleményt hallottunk, mely a leghatározottabban elitélte ezt a túlhajtott szigort. Szeberónyi Zs. Lajos szintén azok közé tartozott, akik mélyrehatóbban fog­lalkoztak ezzel az ítélettel s nem késet nyomban az igazságosabbnak vélt állás­pont támogatására sietni. Hosszas fontolgatás után arra hatá­rozta el magát, hogy egy röpiratot ir, amelyben nemcsak Hrdlicska és Sztik igazait fogja védelmezni, hanem kiter­jeszkedett a nagy előszeretettel hangoz­tatott és emelt pánszlávizmus vádra is. A röpirat hamarosan elkészült s Szebe­rónyi kíméletlen nyiltséggel — de soha át nem lépve a jogos kritika kereteit — szólott az Ítélethez. Mindenütt, de legkivált egyházi kö­rökben nagy feltűnést keltett a brosúra És épen e feltűnés nyomán lehetett következtetni azt, hogy Szeberónyi Zs. Lajosnak kellemetlenségei is lehetnek. E következtetést beigazolták aztán a kö­rülmények. Az' egyházkerületi gyűlésen ugyanis szóba került ez a röpirat s az tendenciosusan ugy lett, egyes részle­tek. kitételek kiemelésével ismertetve, mintha abban az eperessógi elnökség és a magyarság ellen sértő vádak és izgatás foglaltatnak. E csoportosítások hatása alatt a közgyűlés többsége el­határozta,; hogy vádat emel az egyház­megye törvényszéke előtt. Az egyházmegye törvényszéke az inkriminált brozsurában, az ügyész vé­leménye alapján nem látott semmi irány­ban vétséget fanforogni, s Szeberónyi ellen megszüntette a további eljárást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom