Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-30 / 70. szám

131 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY szakavatott vezetés és gazdaságosabb keretek közé vont üzemköltség mellett okvetlen föl kell lendülnie ennek a vállalatnak. Mindezt a mult példái bizonyítják s több mint valószínű, hogy az uj rezsimhez fűződő reménykedés be is válik majd. Az uj tulajdonosok Wagner József békéscsabai építész és Kun Ede fakereskedő. Mindketten szakemberek, akik avatolt kezekkel ós nagy gyakorlattal fogják vezetni a vállalat ügyeit. Ám ma még nem bizonyos, hogy újból üzembe állitják-e a gyárat? De ha ezt tennék, több mint 37.000 korona értékű nyersanyag és készáru áll a rendelkezésükre, amit szintén a gyárral együtt vettek meg. A vételár 121.000 korona. Aránylag kis összeg, de az ipartelep elhanyagoltságára való tekintettel mégsem olcsó ár. Eleddig csak az jutott tudomásunkra, hogy az esetben, ha újból megkezdik az uj tulajdonosok az üzemet, különösen a kereskedelmi árúk gyártására fektetnek súlyt. A közel jövő kétségtelenül többet ismertet majd a tervekből, melyekkel ar uj tulajdonosok lábra akarják állítani ezt a jobb sorsra érdemesült ipartelepet. Megint egy nyilatkozat. Mit szól ehhez az „Aradi Közlöny" ? Az aradi egyház kiválása. Ábrái Lajos urlól megint nyilatkozatot vettünk azon felszóla!a?ára vonatkozólag, melylyel az aradi egyház kiválásának szükségét indokolta meg az arad-békési egyházmegyéből. — Minél többször visszatérünk ez ügyre, az újból ós újból megjelenő nyilatkozatok mind bonyolultabbá teszik a kérdést. Épp ezért minden hozzászólás nélkül adjuk közzé Ábrái Lajos urnák most érkezett sorait: Tisztelt Szerkesztő Ur! E hó 20-án az aradi ev. egyházközség elszakadása ügyében egy nyilatkozatot adtam le becses lapja részére. Nyilatkoztam abban a hitben és meggyőződésben, hogy amit irok és aláírok, az szórói-szóra, sőt betüről-beiüre, a kézirattal azonos szövegben fog megjelenni, mert máskülönben az ember nem vállalhatja érte a felelősséget. Nem tudom innen megítélni, hogy nyomdai hibából-e, vagy pedig a szerkesztőség tudtával ebből a nyilatkozatból kimaradt egy igen lényeges szó, amiből most kellemetlen bonyodalom keletkezett. Az eredeti kéziratban, mely a t. Szerkesztőségnek bizonyára még mindig rendelkezésére áll s amelynek első fogalmazását óvatosságból mamondott nekem a leányom soha semmit. De ne essék kétségbe, mert az a leány nem érdemli meg. — De mi történt, asszonyom ? — Nagy csapás ért engem, főhadnagy ur. Elvesztettem legdrágább kincsemet : a leányomat. Nem halt meg, él, de gyalázatban. Most két esztendeje huszárok jártak erre s Margit egy huszártiszttel megszökött. Fejét tenyerébe hajtotta az ősz öreg asszony. Ugy sirt, ugy zokogott. Fábián főhadnagy pedig ott állott a helyén, mintha kővé meredt volna. Irtózatos fájdalom dúlhatott benne, mert leperegtek arcáról könyei. Azonban nyugodtságot erőszakolt magára s elbucsu zott a szerenycsétlen öreg asszonytól. Mikor kiértünk az országútra, kitört belőle a csalódás keserű fájdalmi. Lerogyott az árokpartra ós sirt, mint egy , gyerek. Aztán felugrott, kirántotta kardiát s dühösen csapkodni kezdte a tüske- | bokrokat. — Megölöm a csábitót! Megöllek kutya ! Mikor tekintete véletlenül reám esett, abbahagyta az őrült vagdalkozást: — Bocsáss meg, nem tudtam mit teszek. Most pedig menjünk, ezen a helyen tovább nem maradunk. A legények felkapkodták a borjut, a fegyvert magukra . . , Megperdült a dob, a század masírozott a legközelebbi falu felé. A legények vig dalra gyújtottak, de a főhadnagy ur most nem vidult fel. Szomorúan, lehórgasztott fővel ballagott, kardját hóna alá csapva, a poros országúton a század után. gam is megőriztem, becses lapjuk előző számából idézve ezeket irtam: „Azt méltóztatik irni, hogy az ón aradi felszólalásom nem mindenben fedi a tényeket." Ezzel szemben a lap ezeket hozta: „Azt méltóztatik irni, hogy az ón aradi felszólalásom nem fedi a tényeket." Az én nyilatkozatomnak nem az volt a célja, ' hogy aradi beszédemet letagadjam, vagy mentegessem. Amit valóban elmondtam, azért vállalom a felességet; de nem vállalhatom olyan kifejezésekért, amelyeket egyáltalán nem használtam, vagy máskép hasz náltam. A közgyűlésről fölvett jegyzőkönyv ós a jelenvoltak igazolhatják, hogy ón a csabai tanitók működését egyetlen árva szóval sem bíráltam, mert nem is volt rá okom. A főgimnáziumi felügyelő-bizottságról nem azt mondtam, hogy földmives gazdákból van összeállítva, hanem azt, hogy a békéscsabai egyházközség képviselete által készített és az egyházmegyének elfogadásra ajánlott szervezeti szabályzatban ez a tendencia megvan. Hogy igazán megvan, arról talán eléggé tanúskodik magának a felügyelő bizottságnak igen terjedelmes appellátája és a békéscsabai független intelligenciának ehhez az appt llátához csatolt pártoló kérvénye, amely meg van az espsrességi irattárban s amely a legközelebbi egyházmegyei közgyűlésen remélhetően tárgyalva lesz. A „Békósmegyei Közlöny" olső híradásában főleg ezt a két ügyet nehézményezte, amiben igaza is volt. Ezért irtam a nyilatkozatot. Most az „Aradi Közlöny" tanúskodása alapján azt méltóztatik irni a legutóbbi számban, hogy igenis mondtam az imputált kifejezéseket, mert sztenografálva voltak. Most már, a történtek után, én is te jesen a t. Szerkesztő ur tetszésére bizom, hogy ezt az utolsó nyilatkozatomat magánlevélnek minősiti-e, vagy pedig nyilatkozatnak. Kiváló tisztelettel Ábrái Lajos. Kihagytunk egy részt ebből a nyilatkozatból. Ez a rész a hírszolgálat megbízhatóságára vonatkozik. Kapcsolatban amaz állásfoglalásunkkal, melynek legutóbbi számunkban kifejezést adtunk, ki kell jelentenünk ezzel szemben, hogy azt a rektifikációt nem az „Aradi Közlöny" tudósítása alapj á n, hanem Bolgár Lajosnak, az „Aradi Közlöny" szerkesztőjének lapunkhoz intézett s nagyon is határozott hangú nyilatkozata alapján mondottuk, amelyért mindig helyt áll az, aki azt irta. Csabai munkások idegenben. Tiszteletlenek és munkakerülők. Elbocsájtják őket mindenhol. Szomorú hirek érkeznek az idegenben dolgozó csabai munkáscsoportok egyik-másikáról. Azt igazolják ezek a hírek, hogy az azelőtt dolgos, szorgalmas, tisztességtudó csabai munkásokat manap mindinkább kerülik, s hogy az a jó hir, amely keresetté, kedveltekké tette őket ezelőtt — mindinkább veszendőben van. Nógrád-Verőcén, ahol a rétsági rablógyilkosság történt, százötven csabai munkás volt hat hétre szerződtetve. A nmnkások két csoportban mentek ós vállaltak alkalmazást. Az egyik csoport 5Q tagból állott, Ézek kötelességtudóan, becsületesen elvégezték a reájok bízott feladatot. ÍJem volt semmi összetűzésük a munkaadókkal s ezek sem panaszkod' tak a csoport tagjaira. Nem igy törtónt azonban a 100 tagu csoporttal. Ezek egy szép napon egyszerre csak itthon termettek s felmentek a községi elöljárósághoz, ahol jegyzőkönyvbe mondták, hogy őket minden ok nélkül elcsapta az egyik munkavezető. Tehát a 6 hétre járó napidijaikat kívánják pörölni. Az elöljáróság felvette a panaszt, de ugyanekkor megkeresést intézett a nógrád-verőcei szolgabíróhoz, akit a tényállás tisztázására kórt. Tegnap érkeztek meg az ezen ügyre vonatkozó iratok, melyekből beigazolást nyer, hogy a haza érkezett munkások — valótlant állítottak. Ugy történt ugyanis a dolog, hogy az elbocsájtás napján R»yd Ferenc munkavezető délután 2 órakor szétnézett a munkálkodó emberek között s észrevette, hogy a csabaiak még mindig déli pihenőjüket alusszák, jóllehet, kózel 1 órával mult már el a pihenő idő. Rayd rászólott a csoport tagjaira, hogy menjenek már dolgozni, de ezek feleletképpen leütéssel fenyegették meg a munkavezetőt. Rayd helyzete oly veszedelmessé vált s a lapáttal, csákánynyal támadó csabaiak oly fenyegetően viselkedtek, hogy a munkavezetőnek revolverhez kellett nyúlnia. A csabaiak ezen incidens után sem akarták még megkezdeni a munkát s erre való tekintettel elbocsájtották nyomban mindannyiukat. A derék embereknek természetesen érdekükben állott, hogy itthon rokonszenves színben mondják el nagy esetüket és óvatosan őrizkedtek a tényállás ismertetésétől. A verőcei szolgabíró jegyzőkönyvének megérkezésével azonban minden reménykedésük, melylyel a meg nem érdemelt munkadijok kifizetését várták — oda lett. Hasonló hirt veszünk a szivásváradi vasútvonalon dolgozó csabai munkásokról is. Ennél az építkezésnél 25 munkás szintén henyéléssel akarta megszerezni napidiját s mikor munkára küldöttók őket, igy válaszoltak: — Minek dolgozzunk? Ugy is biztosítva vagyunk 5 korona napi keresetre . . . A derék csabai embereknek itt is kiadták az utat. Schwimmer Róza időtöltései. Csabán járt a reform-apostol. Ugy beszélt, hogy más is hallja . . . Kétségtelenül nagy „örömmel" vették tudomásul a csabaiak azt, hogy a vasárnap Balmazújvároson tartott parasztpárti népgyűlésen a budapesti relorm-apostol: Schwimmer Róza is közszerepelt. A derék apostol, aki összetéveszti a konyhanimfák pletykahelyeivel a meglett férfiakból összetoborzott népgyűlést, nagy garral ós nagy hangon szokta elcsicseregni a maga kesernyés elveit hallgatóinak s a szabad szerelemtől kezdve végig fut a pornográf irodalom szemetes polcairól összegyűjtött ömlengészetével minden fajta áhított erkölcsön. Ez a kiváló Schwimmer Róza tegnapelőtt a csabai pályaudvar éttermében étkezett. Kíséretében két piros nyakkendős elvtárs volt, akik bizalmas hunyorgatással csücsültek a „nagy" Róza szoknyájának szomszédságában, mely még mindig gőzölgött a népgyűlések pálinkásflaskóiból magába szívott szesz ós szenny miatt. Bizony annak is ki van téve a „kiváló" Róza, hogy szónoklat közben valamelyik hallgatója, csupa véletlenségből, letiszteli nagy buzgóságában szoknyáját a szesznek salakos ambróziájával, amely se nem illatos, se nem étvágygerjesztő. De hát, aki a társadalom reformátorának csapott föl, bizony sokszor ki van téve ilyen nem keresett ós előre nem látott meglepetéseknek. Schwimmer Róza, a legújabb és legszabadalmazottabb nőagitátor, az ő saját külön iskolájának alaptóteleit citálta ebédelés közben. Kísérői, akik egykedvű birkaótvágygyal majszolták az ételt, csak néha-néha bólongattak helyeslően. A nagy Róza nem is várta ezt. ő inkább feltűnésre számított s ezért olyan kellemetlenül rikácsoló gégehangon papolt a maga fejetlen elveiről, hogy az utazó-közönség bosszankodva nézett a hangosan fecsegőre. És folytatta a reform-apostol ekképp: — A milliók nem hozzák meg a boldogságot. Szabadság kell a nőnek. Fékezetlen, korlátok közé nem szorított szabadság. Mindent, amit a férfi — azt tehesse a nő is. A rossz társadalomnak ocsmányabb kinövése nincs, mint az az előítélet, mely a nők cselekedeteit bírálja . . . A „nagy" Róza nem folytathatta tovább. Beszállás történt Szeged felé s őt is arra vitték — ambíciói. Mialatt pedig két vörös nyakkendős kísérőjével kivonult az étteremből, mosolyogva néztek utána a hordárok. Mert az utasok, egy-két szavának meghallgatása után, nem törődtek többé vele . . . Megakadályozott vérontás. Egy parasztlegény merénylete. Mikor a pálinka „dolgozik." Véres merénylet volt készülőben szerdán éjszaka a bucsatelepi tanyákon. Egy részeg legény le akarta szúrni szolgatársát s csak a szerencsés véletlennek kell tulajdonítani azt, hogy a merénylet nem sikerült. Szerdán este együtt mulattak egy bucsatelepi korcsmában Halász Imre, Majoros Lajos és D. Fehér István bucsatelepi szolgalegények. A mulatók körében nagy volt a vigasság. Éjfél felé pedig annyira nőtt a jókedv, hogy táncra perdült a három, legény s leány hiányában egymást penderítették végig a padlón. Tánc közben Halász Imre csupa pajkosságból derékon kapta Majoros Lajost s egy-két fordulat után földhöz vágta őt. Majoros, akin tulon-tul erőt vett már az ital, felrattant a földről s egy nehéz székkel támadt Halászra. A megtámadott legény kitért a csapás elől, amely ha éri - halálát jelentette volna nyomban. Ez az incidens félbeszakitotta a mulatságot. A legények elszéledtek. Halász és Majorosnak egy volt az utjuk. Mindketten egy helyen állottak szolgálatban s együtt mentek hazafelé is. Látszólag kibékült a két legény s nem mutattak haragot egymás iránt. Ám ez csak látszat volt. Halászon kevésbé lehetett észrevenni az ital erejét. De Majoros alaposan dülöngézett s mikor hazajutottak, nyomban le is feküdt. Követte őt ebben nemsokára Halász is, akinek nem jött álom a szemére. Éjfél felé elszendergett Halász. De egyszer csak arra ébredt, hogy Majoros az ő fekhelye felé tart a sötétben. A legény hirtelen felugrott s lámpát gyújtott. Maga előtt találta szolgatársát szúrásra emelt vasvillával. Halász hirtelen átölelte társát és ártalmatlanná tette. A vasvillát kicsavarta kezéből s ezzel elejét vette a vérengzésnek. Majoros ellen megindult a bünfeuyitő eljárás. ÚJDONSÁGOK. Tanácsgyülés Csabán. — Riesler Károly lemond. — Utkövezés. — Lipták András szegényházi tag felvétele. — Péntek délután tartotta Békéscsaba tanácsa a szokásos heti ülését K o r o s y László ós a biró elnöklésével. A gyűlés tárgysorozata kevésbé fontos tárgyakat foglalt magában. Fontosabb tárgyai egyébként a következők: R i e s le r Károly erzsébethelyi adószedő-végrehajtó," aki 10 év óta a legnagyobb odaadással és lelkiismeretességgel töltötte be hivatalát, beadta lemondását. A tanács Riesler lemondását a közgyűlés elé terjeszti s helyetteséül Simonc s i c s Vilmos oki. jegyzőt rendeli ki Erzsébethelyre. A gyalogsági laktanya parancsnoksága kérte a községet, hogy azt az utat, mely a kaszárnyától a lövőtérig vezet, köveztesse ki A tanács ezen kérelemnek nem tett eleget, még pedig azért, mert először nincsen rá fedezet, másrészt azért, mert az ut — a tanács véleménye szerint — eléggé használható állapotban van. Lipták András, teljesen elszegényedett csabai lakos, a szegényház tagjai közé kérte a felvételét. A tanács, tekintettel munkaképtelenségére, a szegényház lakói közé felvette. Nem járt ilyen szerencsével Guba János kérése, aki havi pénzsegély nyerése tárgyában adott be kérvényt a ta-