Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-30 / 70. szám

130 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 szept. 13. ügy referensével, S z a t h m á r i Tihamórral s helyszíni szemlót tartson, melynek alapján a terv és költségvetés elkészíthető legyen a jövő hó folyamán. Ha aztán a munkálatok elvégeztetnek és az Alföldi Gazdasági Vasutak igazgatóságával is a tárgyalások minden irányban befejezést ínyernek, — mikorára az uj vasúti törvény is a legnagyobb valószínűség szerint megalkottaiik, akkor következik el az ideje annak, hogy a törvényhatóság minden igyekezetével és akaratával utána nézzen az államsegély megadásának és a vasútépítés haladéktalan megkezdésének. Ki lesz a megyéspüspök ? Szmrecsányi Pál utóda. A néppárt is beleavatkozik. Békésmegyében, de az egész latin szertartású nagyváradi róm. kath. egyházmegyében is, élénk érdeklődéssel taglalják azt a kérdést, hogy ki lesz Szmrecsányi Pál utóda ? A lapok már napokkal ezelőtt jósolgattak, de ezek a jóslások koraiak voltak s nemcsak a személyben, hanem a püspöki szék betöltésének idejében is tévedtek, mert az interregnum előreláthatólag eltart egy félévig is. Egyik fővárosi esti lap szintén foglalkozik a nagyváradi püspökség betöltésével. Tudósítása annyiban feltűnő, hogy a nagyváradi képtalan tagjai közül a fővárosi forrás senkit sem emlit a püspökjelöltek sorában, holott valószínű, miszerint Lányi József tinini püspöknek a neve, mint a trónörökös magyar tanítójáé és Fetser Antal c. püspöké, mint az egyházmegye jelenlegi kormányzójáé, épp oly joggal kerülhet a kombináció szerencse-kerekébe, mint a néppárt exponensének : Molnár apátnak neve. Az estilap közleménye különben ez: „A hivatalos körök már foglalkoztak a nagyváradi püspökség betöltésével. Valószínű, hogy a szeptember 7-iki püspöki konferencia foglalkozni fog a Kérdéssel — természetesen bizalmasan — és meg fogja tenni a kultuszminiszternek előterjesztését. Gróf Széchen Miklós vatikáni nagykövet a héten Budapesten járt, ho^y Apponyi Albert gróffal ebben a tárgyban értekezzék, de Apponyival, aki Eberhardon van, nem találkozhatott. Széchen gróf rokonai látogatására Erdélybe utazott s csak visszatérte után fog a kultuszminiszterrel értekezni. Az a tény, hogy Széchen gróf időközben érintkezésbe lép gróf M a j 1 á t h Gusztáv erdélyi püspökkel, arra enged következtetést, hogy gróf Majláth a vatikán jelöltje ós hogy gróf Széchen az ő érdekében fog Budapesten ós Bécsben közbenjárni. Néppárti körökben, ahol a püspöki szók betöltése iránt igen érdeklődnek, azt a hirt vesszük, hogy a párt szívesen látná az erdélyi püspököt a nagyváradi egyházmegye ólén, de azt hiszi, hogy Majláth — aki a primatia várományosa — nem fogja kívánni az áthelyezést. Erre az esetre a néppárt minden befolyását latba fogja vetni, hogy Molnár János apát kapja meg a nagyváradi püspöki süveget Jelöltnek, állítólag a primás jelöltjének emlegetik Kohl Medárd püspököt is. Ez utóbbi hir — noha Kohl igen érdemes férfiú — azért nem valószínű, mert a hercegprímás aligha fogja őt oldala mellől elbocsátani. Kohl maga talán szintén nem vágyik a diszes és nagyjövedelmű nagyváradi püspökségre, mert ő ma tulajdonképpen Budapest püspöke és különben is szerény igényű ember ós nagy ambíciót helyez abba, hogy a primás jobbkeze lehessen." A nagyváradi püspöki aulában ugy tudják, hogy Párvy szepesi püspök fog a nagyváradi püspöki székbe kineveztetni Ugyancsak igen jó forrásból ily értesülése van „Az Újság" című fővárosi lapnak: A nagyváradi püspöki székre meg van már a jelölt. Ez Párvy Sándor, a szepesi püspök, akit a felvidéki tótokkal való küzdelmeitől már meg akarnak szabadítani, hogy nyugalmasabb pozícióba segítsék. Párvy püspök Samassa egri érseknek bizalmas köréhez tartozik és az ő jóindulatának köszönheti eddigi karrierjét is. Kineveztetése esetén a szepesi püspöki széket Szmrecsányi Lajos egri felszentelt püspök foglalja el, aki még fiatal ember ós szintén egyik bizalmasa Samassa József egri bíboros érseknek. Ha ez a két püspöki kinevezés megtörténik, a legbiztosabb jele lesz annak, hogy ez idő szerint a magas klérusban Samassa egri érsek viszi a döntő szerepet. Békésmegyei automobil-járatok. Elkészült a költségvetés. Két utvonalat határoztak meg. Több izben foglalkoztunk már azzal a megkereséssel, melyet a Vestinghouse-gyár budapesti vezérkópviselősóge intózett vármegyénk alispánjához a Gyula és Kunszentmárton községek között létesítendő automobil-járatok kérdésében. A gyár vezérképviselősége móg junius hó folyamán intézte megkeresését vármegyénk alispánjához, akit a közigazgatási bizottság azzal bizott meg, hogy jelölje ki azokat az utvonalakat, melyek ezidőszerint nincsenek vasúti összeköttetéssel ellátva s melyeken épp ezért biztosítottnak lehet tekinteni az automobil-járatok jövendőjét. Ambrus alispán ennek a megbízatásnak eleget is tett s több utvonalat jelölt ki. Ez alapon most a budapesti vezérképviselőség részéről Rozdonyi Sándor megteszi ajánlatát, melyet a következőkben ismertetünk : A gyár a kijelölt utvonalak közül kettőn rendszeresítene automobil-járatot. Az egyik irány ez volna : Gyula— Csaba—Kondoros—Szarvas—Öcsöd—Kunszentmárton. A másik útirány ez -.Gyula— Békés—Mezöberény—Köröstarcsa—Körösladány - Szeghalom és Füzesgyarmat. Az első útiránynak hossza 102 kilométer, a másodiké pedig 72 kilométer. Mindkettőn két-két automobil bonyolítaná le a forgalmat. Az automobilok naponta négy járatot tennének s az utolsó kocsik mindennap 4 órakor indulnának vissza a végállomásról Gyulára vagy Csabára. A kocsik 36 ülőhelylyel és 6 állóhelylyel rendelkeznének. Jövedelmezőség tekintetében sem lehetnek aggályok. Naponta csak 16-16 utast vevón alapul, a bevételeket tetemesen felülmúlják a kiadások. Különben Rozdonyi Sándor költségelőirányzata ez: Első útvonal: 3 gépkocsi összesen 105.000 korona. Üzemköltség 5000 korona, két kocsiszén 5000 korona. Összesen 115 ezer korona. Ezzel szemben átlag 16 utas mellett az évi bevétel 80'640 korona. A második útvonal kiadását 59.321 koronában, a bevételt pedig 71.500 koronában irányozza elő. De — és itt jön az ajánlat legérdekesebb passzusa — csak ugy rendszeresittetné a gyár az automobil-járatokat, ha az érdekelt községek megszavaznák a befektetéshez szükséges összeget. Szóval a vállalat nem akarna mást, mint a vármegye pénzén kenyeret juttatni egykét emberének. Rozdonyi ur egyébként annyira előzékeny volt, hogy a megye által felveendő kölcsön folyósítását is biztosította már a Pesti Kereskedelmi Bank által. Szóval minden van a tervhez, csak a pénz, meg az a határozat hiányzik, amely alighanem sohse fogja sürgetni e célra a kölcsönfelvételt. Az uj ipartörvény és a megyei ipartestületek. Elöljárói ülés a módositások tárgyában. Átiratok és megkeresések. Mióta az uj ipartörvény-tervezet nyilvánosságra került és alkalma van az ország iparosságának gyakorlati tapasztalatok alapján rámutatni a törvénytervezet hibáira és fogyatékosságaira, azóta a szükségesnek mutatkozó módositások tárgyában tartott értekezleteken és gyülésezéseken élénk visszhangja kél a kisiparosság elégületlensógének. Ez az elégületlenség jogos és helyénvaló, mert igaztalanabb intézkedések aligha sértették még a kisiparosság érdekeit, mint aminők ebben a törvénytervezetben foglaltatnak. Valóban elérkezett már a 12-ik órája annak, hogy a kisiparosság tegyen már valamit érdekeinek megvédésére. Ha a kisiparosság most sem lépne akcióba, ugy valóban megérdemelné sorsát, amely időrőlidőre csak rosszabbodik. Az ország ipartestületei egymásután gyűléseznek. Ezeken a gyülésezéseken kegyetlenül csapkodó bírálat szedi részekre az uj ipartörvénytervezetet s már eddig is több ipartestülettől érkezett megkeresés a csabai ipartestülethez, amelyet arra kérnek a társtestületek, hogy az ipartörvónynyel kapcsolatos és szükséges módosítások tárgyában hozott határozataikat támogassák. Ezek a határozatok abban találkoznak, hogy az ipartestületek a törvénytervezet sérelmes intézkedéseit megváltoztatni kérik a képviselőháztól és a kormánytól. A törvény ugyanis különös körültekintéssel védi a gyárosok és nagyiparosok érdekeit. De mindezt a kisiparosok érdekeinek rovására teszi. Ezek érdekeit nemcsak nem védi, hanem alárendeli a nagyipar érdekeinek. A kisiparosság nem ezt várta attól a kormánytól, melyet mindig hűen, odaadóan támogatott. Á törvénytervezet ezenkívül az ipartestületek terheit is fokozza. Mindez eléggé sürgeti azt, hogy a kisiparosság és a testületek felemeljék e törvény ellen tiltakozó szavukat. Nemcsak az ipartestületek értekeznek azonban a módositások kérdésében, hanem a kamara is tárgyalni kivánja ezt a kérdést. Ámde előbb az ipartestületeket hivta fel, hogy észleleteiket közöljék a kamarával ós pedig móg e hónap folyamán, hogy a kamara összegezni tudja azokat s szeptember 21-ikén, a kamarai értekezleten, rendszeres csoportosítással terjeszthessék elő az észleleteket. Békéscsaba község ipartestülete a jövő hét folyamán tart ez ügyben gyűlést. Ekkor jelölik ki .azokat a kiküldötteket is, akik ezt az ipartestületet a kamarai értekezleten képviselni fogják. Ugyancsak a jövő héten ülésezik a mezőberónyi és békési ipartestület is. A csabai műbutorgyár uj gazdái 121.000 koronáért vették meg. A sok viszontagságon keresztülment békéscsabai műbutorgyár, melynek felszámolását határozta el egy már régebben megtartott közgyűlés, uj kezekbe került. Ezzel a fordulattal talán megtalálják majd azt az utat is, mely e kiváló jövőre hivatott ipartelepnek meg erősödését biztosítani fogja. Mert erős a meggyőződésünk, hogy kertnek folytatása az épület háta mögött, a hegyoldalon, az erdő Amint szállásomra érkeztem, egy jóságos, öreg asszony fogadott. Férje kapitány volt s elesett Szerajevó ostrománál. E régi kastélyban élte özvegysége szomorú napjait leányával, egy tizenncyolc éves, gyönyörű teremtéssel. Ez a kastély volt minden vagyona. Jövedelme pedig az a néhány száz forint, amit a király kegye adományozott évenkint neki. Margitnak hívják a leányt. A legbájosabb teremtés, két életemben láttam. Alabastrom arcát hollófekete haj övezi, fekete szempillái alól kék szemek mosolyognak. Magas, karcsú a termete, idomai remekek, amilyet nem készített soha szobrász vésője. Hamar összebarátkoztunk Margittal. Ha a gyakorlatról fáradtan hazatértem, elébem szaladt a kis kapuig s ő maga gondoskodott, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt. Kis szobám ablaka minden reggel, minden dóiban friss virággal volt tele. Ő maga szedte kint a kertben, ő maga kötötte össze bokrétába kis kezeivel. A délutánokat együtt töltöttük el. A kertben sétálgattunk s ezer bohóságot összebeszéltünk. Esténkint zongorához ült Margit s ón gyönyörködve hallgattam remek játékát* csengő énekét. Észrevettem magamban, hogy őrülten szeretem ezt a leányt ós láttam, hogy Margit sem idegenkedik tőlem. Életem legboldogabb perceit itt töltöttem el. Távozásom előtt az utolsó estót is együtt töltöttük. Szótlanul sétálgattunk egymás mellett a kertben, a hegyoldalon elterülő erdők felé A kinos csendet végre én törtem meg. Az elválás fájdalmairól beszéltem. Az ő arcán egy könnycsepp pergett végig. Én forró csókjaimmal felszári-' tottam. Megcsókoltam százszor, ezerszer. Keblemre szorítottam fejét s igy suttogtam fülébe : — Szeretlek, Margit, imádlak, nem hagylak el soha! Vallomásomra ő egy csókkal válaszolt. Égető csókkal, most is érzem arcomon. Ez a csók aztán tűzbe borított. Megőrjített, bolonddá tett. Vaserővel szorítottam magamhoz a leányt, aki menekülni igyekezett. Hiába vergődött szegény kis galamb, nem tudott elmenekülni . . . Mikor kábultságomból magamhoz tértem, Margitot nem láttam sehol. Kerestem, nevén szólítottam, de hiába. Vacsoránál láttam utoljára. Sápadt volt nagyon S*kók szemével szemrehányóig tekintett reám. —• Ön elbúcsúzik tőlünk most, hadnagy ur, — mondotta édesanyja. Igazán nagyon örültem, hogy vendégül láthattuk s nagyon köszönöm, hogy szomorú magányunkat pár napra elfeledtette velünk. A szógyen pírja futotta el arcomat. Szegény boldogtalan öreg asszony nem is sejtette, hogy mint rabló távozom el az ő becsületes házából. — Bocsásson meg, Margit, — mondottam a leánynak, mikor pár percre magunkra maradtunk. Bocsásson meg, az Istenre kérem, én jóvá fogom tenni hibámat. Mihelyt valami állást kapok, eljövök magáért s feleségül veszem. Meg tenném ón most, de nem lehet. Nekem sincs, önnek sincs kauciója. Könyezve csókoltam meg kezét s azóta nem láttam. Nem is hallottam hirt róla. — Miért nem látogadtad meg, vagy miért nem irtál neki ? —• kérdeztem tőle. — Mert csak mint vőlegény akartam viszont látni. Mikor megmondhatom neki, hogy itt vagyok, eljöttem, be akarom váltani szavamat. Sokszor fogott el a vágy, hogy lássam, sokszor útnak indultam, de legyőztem vágyakozásomat. Azzal büntettem magamat, hogy ne lássam őt, kit imádok. — De hátha férjhez ment azóta ? — vetettem közbe. — Margit nem ment férhez. Ismerem ón őt jól. Ö csak engem szeretett s engem szeret most is. Ő érzi, tudja, hogy visszatérek hozzá. És én most hálát adok a jó Istennek, hogy meghallgatta könyörgésemet. Sikerült állást kapnom. Gyakorlatok után kilépek a katonaságtól s feleségül veszem Margitot. Eközben előtört a hegyek közül a nap s reánk vetette meleg sugarait. Fábián főhadnagy elővette óráját s örömtől sugársó arccal mondotta: — Félóra múlva ott leszünk! Aztán gyors léptekkel előre rohantAlig tudtunk nyomába érni. A katonák káromkodva kérdezték egymást: — Mi baja van a főhadnagy urnák, hogy ugy szalad Ilyen bolondul még sohasem ment életében ! Jó félóra múlva Szamobori hegyek közó értünk. Körülbelül száz méter szóles ut vezet a hegykatlanba, ahol a város fekszik. Köröskörül magas hegyek erdőkkel koszorúzva. Amint a szoroson át, a hegykatlanba értünk, megpillantottam egy meredek hegycsúcson a szamobori várat. É? felé meredeznek falai, tornyának romjai. Alatta a dombon mindjárt szemembe ötlött a régi kastély. A főhadnagy hozzám nyúlt, megfogta a karomat s izgatottan mutatott arra felé : — Látod, ott van a kastély. Hátamögött a kert, az erdő. Szélsebesen rohant előre. A századot rábizta az őrmesterre. — Hová vezessem főhadnagy ur a századot ? — Ahová akarja! — kiáltott vissza a főhadnagy izgatottan s tovább rohant. Alig tudtam követni. Mikor az ódon kastély kapuja elé ért, megállott és bevárt. Együtt mentünk a kastély udvarára, illetve kertjére. Alig tettünk néhány lépést, a fák közül az uton egy ősz öreg asszony jött felénk. — Ez a Margit ósdesanyja, -- súgta fülembe Fábián főhadnagy. Hogy megöregedett : Az öreg asszony barátságtalanul nézett végig bennünket, mint egy olyan, aki megvet minden katonát. Arca akkor lett csak barátságosabb, mikor a főhadnagy bemutatta magát. — lgon, emlékszem a főhadnagy úrra Nagyon jóravaló, tisztességes ember. Örülök, hogy újra vendégül láthatom. A főhadnagy kérdőleg hordotta széjjel tekintetét a kertben. Az öreg asszony megértette : — Keres valakit főhadnagy ur ? Ne keressen senkit, csak ón magam vagyok, — mondotta szomorúan. Fábián elhalványodott s levegő után kapkodva, kérdezte: — Csak nem történt valami szerencsétlenség ? Az öreg asszony megtörülte könyező szemét s nyugodtan folytatta: — Bizony nagy szerencsétlenség törtónt, főhadnagy ur ! Fábián megrázkódott s kétségbeesve kiáltotta: — Meghalt, az ón édes, drága Margitom, meghalt! — Nem is tudtam, hogy a főhadnagy ur ennyire szerette. Erről nem