Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-09 / 64. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 aug. 13 megkereste a községet, hogy a mértékhitelesítő hivatal berendezését, mivel ezután ilyen hivatalt az állam fog fentartani, engedje át. A közgyűlés teljesítette a kérelmet és a 328 kor. értékű berendezést átengedni határozta. Hússzék, faraktár. K o r o s y László első jegyző részletesen ismerteti a hatósági husmészárszék, kenyérsütőde és faraktár felállításának inditó okát, a kiküldött dr. W a 11f i s c h Ferenc és W i 1 i m István e tárgybani memorandumát, melyet nyomtatásban a képviselőtestületnek minden egyes tagja megkapott. A. tanács is többször foglalkozva e kérdéssel ós a javaslattal, a maga részéről nem óhajtja a községet a kísérletezésbe és kockázatba belevinni. Már azért sem, mert a felállított számadatokat nem tekintheti most már teljesen reálisnak. Az olcsóbb tűzifa beszerezhetésre azonban javasolja megkeresni a földmivelésügyi minisztert, állítana fel az átengedendő ingyen telken az állami erdőkből faraktárt. Szeberényi Lajos azt hiszi, hogy a képviselőtestület véleményét tolmácsolja, mikor azt indítványozza, hogy a memorandum-szerkesztőknek fáradtságukért a közgyűlés köszönetet mond. A tanácsnak a husmészárszékre vonatkozó javaslatai nem fogadhatja el, mert mégsem szabad azt tűrni, hogy a mészárosok trösztje folytán Csabán 30 fillérrel drágább a hus, mint a megye egyes más községeiben. Belemenne a kísérletezésbe, mert ha a község, feltéve veszítene is, a lakosság nyerne. Ne vegye le a képviselőtestület a husmészárszék felállítása kérdését a napirendről, az elöljáróság pedig hivja össze a mészárosokat közös értekezletre. K o r o s y : Megtörtént az elöljáróság részéről s a mészárosok a hus árát 8—16 fillérrel leszállították. S z e b e r é n y i Lajos: A községnek nem lehet célja|a mészárosok tönkretétele, de kötelessége a lakosság érdekeit megvédeni, Ne zárkózzunk el esetleg egy, a gazdaszövetség által felállítandó husszék támogatásától, legalább is ingyen üzlethelyiség átengedésével. Az állami faraktár felállítása iránt a kérelmet pártolja, míg a kenyérsütőde felállítását nem tartja szükségesnek R e i s z Hermán: A faraktárosokat és kenyérsütőket is felhívná közös értekezletre, hogy olcsóbb árakat stipuJáljanak. K o r o s y László : Hozzájárul ahhoz, hogy a földmivelésügyi miniszternek a husvizsgálatra vonatkozó rendeletében lefektetett módozatok melletti husszékek felállíttassanak, melyben a gazdaközönség által levágásra szánt állat husa kiméretnék. Az elöljáróság beszerzi a szomszédmegyék Csabához hasonló lélekszámú községek húsárait s ujabban fog tárgyalni a mészárosokkal és ha ezek nem mutatnának méltányosságot, a husszék fel fog állíttatni. Ehhez a módosításhoz a közgyűlés is hozzájárult és elfogadta a tanács javaslatát. Egyéb ügyek. Az Apponyi-birtok parcellázásával Gerendáson uj vadászterülethez jutott a község. E területet szintén bórbeadni határozta a közgyűlés és arra az árverést e hó 13-ára tűzte ki. Kikiáltási ár 270 korona. A fónyesi földhaszonbérlők, mert a terület a tavaszszal viz alá került, bérelengedóst kértek. Egy előbbi közgyűlés bizottságot küldött volt ki, hogy győződjön meg, vájjon tényleg van-e helye a kérelemnek. A bizottság jelentése alapján a tanács a kérelem elutasítását javasolta, mert a viz levonulása után elég tűrhető terméseredmény volt. — A közgyűlés szintén hozzájárult az elutasításhoz. A zsidótemplom-utcai lakosok a Kocziszky-porta előtti téren Northon-kút létesítését, kérték s az esetben, ha ártézi kút létesülne, hajlandók a költséghez 2000 koronával, gőzgéppel és fűtőanyaggal hozzájárulni. A közgyűlés a tanács javaslatára ugy határozott, hogy a Northon-kút csőbősége négy colos lesz, ha az érdekeltek a hozzájárulást a Northonkúthoz is megadják. Névszerinti szavazással intézték el néhány teleknek utcaszabélyozásra való megvételét. A gyámpénztár megvizsgálásáról szóló jegyzőköny és a havi jelentések tudomásul vétele után olvastatott T áb o r i Gábornak községi segély iránti kérelme, ki a volt magyar mübutorgyárat újra üzembe óhajtja helyezni. Tábori a községtől 2000 öl ingyen telket, százezer téglát, az ártézi kút vizének átengedését, nyomó-szivó szivattyút, adómentességet ós 5 éven keresztül 5000 korona szubvenciót kór. A közgyűlés elcsodálkozva hallgatta a nagyigényű kérelmet s a helyett, hogy azt mondotta volna, hogy ma, mikor a városok a gyáralapitásokért versengenek, valamivel kevesebb segélyadástól nem zárkózik el, hallgatagon félretette. Kesjár, Milyó Pál és társai pörrel fenyegetik a közsóget, ha az nem téri tenó meg a még 1860-ban az orosházai uton volt Milyó-féle szárazmalom telkét. Az ügyész véleményét, hogy a perre nincsen jogalap, a közgyűlés is osztotta. Vámkedvezmény, fizetésemelés. Hosszú vitát okozott a gőztéglagyárnak, de különösen a Rosenthal-gŐzmalomnak kövezetvám-kedvezmény megadása iránti kórelmük. A gőztóglagyár a vámmentességet csak egy-két hóra kérte, mig az iparvasutja és rakodóhelyisége elkészül. A közgyűlés, mintha i nem is lenne elsőrendű kötelessége a ' kereskedelem ós iparvállalatok támogatása, ridegen elutasította. A Rosenthalgőzmalom kérelmére a tanács azt javasolta, hogy a 6 korona magasabb vámdíjtételeknek megfelelően, a malom fizessen az eddigi 1 kor. 40 fillér helyett 2 korona 10 fillért. Szeberényi Lajos nem hajlandó csak egy iparvállalatnak kedvezményt nyújtani, mert ez a köz rovására megy ós kiváltságokat nem ad. A malomnak meg kellene fizetni a vámszedósi jog ideiglenes időszakától kezdve is már a magasabb díjtételt. K o r o s y László : A tanács is, ő is a közérdeket tekintette a javaslat tevésénél. A kedvezményt egy exportmalom, melynek létezése a gazdákra és a munkásnépre csak előnyös, megkövetelheti Nem szabad egy községnek azt az elvet v llani: ha nem fizet, hát pusztuljon. Ha tekintetbe vesszük a vámkedvezmények megadásánál a közigazgatási bíróság egy döntvényét, ugy a kis vasút igénybevételével a gőzmalomnak nem kell 'vámdijat fizetni ós akkor a község elesik évi 8—9 ezer korona jövedelemtől. Szeberényi Lajos : Ha egy vállalatnak adunk kedvezményt, akkor a méltányosság diktálta, hogy mindegyik részesüljön abban. A kis vasúttal való fenyegetéstől nem tart, mert a vasúthoz a községnek joga van. S e i 1 e r Gyula az arany középutat, a kedvezmény megadását kéri, nem akarja, hogy a község oly tetemes bevételtől elessék. Reisz Hermán csodálkozik a képviselőtestületnek azon ellenszenve fölött, melylyel az ipar, különösen a gyáripar iránt viseltetik. Kraszkó Mihály és Kocziszky Mihály, mint „producens", már csak azért sem hajlandó megadni a kedvezményt a malomnak, mert a vámdijat nem is a malom, hanem a termelő fizeti. Szeberényi bizottság kiküldését indítványozta, hadd puhatolja az ki, mily összegre rúgna az, ha minden iparvállalat vámkedvezményt kapna. Azonban a többség már szavazni óhajtott és igy felállással 22-en megadták a kedvezményt, mig 11-en nem. A rendőr-legénység kérelme, hogy terhes szolgálatukért legalább 2 korona napi összeget kapjanak, általános helyesléssel találkozott. A tanács csak októberben, a költségvetés során óhajtotta a kérelmet elintézni, de S e i 1 e r Gyula és Reisz Hermann felszólalása után kimondotta a közgyűlés, hogy a fizetésjavitás már augusztus 1-től lépjen életbe. Reisz Hermán a létszámemelést is kérte, de ez nem volt napirendre tűzve. Néhány lényegtelen ügy elintézésével a közgyűlés befejezést nyert. Az ev. ref. püspökválasztás és a békésmegyei egyházak. Csabának nincs szavazata szavazott. mégis Két uj jelölt. Még mindig nagy érdeklődés nyil' vánul meg az ev. ref. püspökválasztás iránt Békésmegyében. Vármegyénk ref. egyházközségei jórészt mind leszavaztak már s mint ahogy ezt mult számunkban is megállapítottuk, szavazataik leadásában nem követtek bizonyos egyöntetűséget. Érdekesnek tartjuk fölemlíteni azt, hogy bár Békéscsabának nincsen szavazati jogosultsága ez idő szerint, azért a csabai egyházközség is leszavazott. A csabai egyház ugyanis megfeledkezett arról, hogy kérelmeznie kellett volna a szavazattal biró egyházak közé való felvételét, mert nem elég az, ha önálló papja van. Ezt azonban elmulasztotta tenni és igy nem gyakorolhatja jogait a most folyó püspökválasztásban. Konstatálhatjuk, hogy a békésmegyeiek két uj jelöltre is szavaztak. E jelöltek egyike Domby Lajos esperes, kit a gyulaiak forszíroznak, másika pedig Futó Zoltán szentesi lelkész, akit a csabai egyház óhajtott volna támogatni. Bizonyosnak vehető azonban, hogy sem Domby, sem Futó nem kapnak több szavazatot s a mellettük való állásfoglalásnak is inkább csak a demonstrálás szempontjából van néminemű értéke. Megszereznünk sikerült azt a kimutatást, amelyből kitűnik, hogy vármegyénk ev. ref. egyházközségei közül melyik kire szavazott. A kimutatás ez : Gyula: Domby Lajos. Csaba: Futó Zoltán. Békés: Dicsőfi József. Békéssámson: Dicsőfi József. Szentandrás: Dávidházy János. Doboz: Balthazár Dezső. Füzesgyarmat: Dicsőfi József. Gyoma: Dávidházy János. Gyulavári: Dicsőfi József. Köröstarcsa: Dávidházy János. Körösladány: Dicsőfi József. Szeghalom : Dicsőfi József. A többi egyházközségektől még nem érkezett be a jelentós az esperesi hivatalhoz, de már is megállapítható, hogy vármegyónk ev. ref. egyházközMásodik rész : Most. Erdély vadregényes Kárpátai között a Belgojon innen, a Bullea-völgy fölött, mintegy emberi kéz által kifaragott medencében van a Bullea-tó. A három magas csúcs mintegy őrt áll fölötte s a tó vizének smaragdja — egy szóles vágáson keresztül zuhogva ós fe hórre vállva a habzástól, — ömlik a mélybe le. A nép ajkán tündérmese ól az óriási magasságban keletkező tó felől, amelynek tartalmát az első rószben adtam elő, valódi története azonban ez : Kercisorába t, a Bullea-völgyben fekvő csendes kis oláh faluban, a szépséges Ánuca volt a falu legényeinek minden gyönyörűsége, büszkesége. Szép is volt ez a leány, villogó fekete szemei szinte fólelmessó tették szépségét. Ereiben azonban gonosz vér csörgedezett, mert hát anyja, a vén kuruzsló asszony, üde lány korában Oláhországba zarándokolt, még pedig aligha valamelyes kegyes célbói, sőt szándékának, meg tetteinek nagyon is világias voltáról bizonyságot tehetett a pár óv múlva hazatérő leányasszony karján ülő csodaszép leányka, a kis Anuca. A hervadt virágot azután itthon elérte a sorsa. Elhagyatva, megvénhedve, a mások igavonó barmává sülyedt; s ha néha-néha elébe tűnt az oláhországi fényes napok emléke, talán álomnak is gondolta volna a szegény korán megvénült asszony, ha a vadvirágként felnőtt Anuca, az ő úrias, finom szépségével mint egyik leggyönyörűbb bizonyítéka a szép, bűnös napoknak, előtte nincs. Bizony, hercegi vérből kellett származnia Bűnös, gőgös, kegyetlen vérből. Ezt örökölte ismeretlen apjától s ha a sok kísértés, megvesztegető alkalom mellett is tiszta és éritetlen maradt, azt nem ártatlanságának, becsületességének kell betudni, hanem ki, a nagyvilágba vágyódó, nagyravágyó lelkének, mert hiszen jól tudta anyjától, hogy ártatlansága ós szépsége lesz az a kettős bűvös talizmán, ami a diadalmas gazdagsághoz, ünnepeltetéshez segíti a forróvérű, gyönyörű leányt. Es a „szerencse" nem is váratott magára, megjött, még pedig olyan | oldalról, ahonnét nem is várta. I A bolondos vén herceg, aki valaha j a vidék ura volt, megunván a párisi | hölgyecskék egyforma kicsapongásait, | podegrája kínzása közepett magyarori szági uradalmai számadását vette elő és amint a rengeteg erdők vadászatának kiadásait és bevételeit, a pisztrángos patakok bérbeadását olvasgatta, vágya támadt a rég nem látott vidék után ós hirtelenében összecsomagoltatva, a lumpolásokban hűséges társával, a fiatal festővel együtt, Erdélybe utazott. Csak mikor a gyorsvonatok egyhangú zakatolásától zúgó fejét az üde havasi levegő kitisztította, könnyűvé, ruganyossá téve a sok éjszakázástól elernyedt idegeit, akkor látta be a herceg, hogy milyen ostobaságot tesz, amidőn nem becsüli meg eléggé ezt az istenáldotta, szép vidéket. A párisi festő pedig elámulva, elragadtatva adta át magát a magányos élet gyönyöreinek és egész heteken át a vadászháznál lakva, szinte tobzódott a szebbnél-szebb tájak, vadregényes sziklák, hátborzongató szakadókok látványában és frissen, üdén vetette vásznára a remek tájat. Alkonyodott. A rengeteg erdők mélyibe halvány párázat kél, a tépett szárnyú felhők az ormokra ülve fürdenek a búcsúzó nap lángsugarában, amely föl-fölcsillan a hegy fokán. A patak zuhogva ömlik a völgybe ós egy kanyarodónál sima öblöt alkot. Most megzörren a bokor ós az ámuló festő álmélkodva látja maga előtt a habokba lépő Vénuszt. Anuca volt. A rengetegbe málnát szedve, égő teste megkívánta a hüs habokat. Sietve hányta le magáról ruháit és hosszú, fekete haját lebontva, mint az erdő nimfája akar belépni a gyöngyöző vízbe. Két gyönyörű karját kitárva, vágyakozóan emeli az égre, arca ég, szeme lázas tűzben lobog. Észvesztő látvány! Csoda-e, ha a festő őrülten ruhán oda ós mielőtt a leány észrevenné, rabbá teszi a rémülten menekülni akaró, szégyenében vadállatként dühöngő szép leányt. Rabbá teszi két karja erejével, de még inkább ragyogó szemei kábitó varázsával, forró ajkának perzselő tüzével. Anuca kábultan támolyog haza. Boldog, mert hiszen a herceg fiáé lett, fényes jövő áll előtte. Mert mit is hinne a falu naiv népe mást, minthogy a délceg ifjú a vén, csúf herceg fia. Ha tudná, hogy vagyontalan, senki fia, hogy egy vidám bohém csak ós semmi más az, aki ifjúsága virágát raboita el, még a szivében támadni kezdő szerelem sem boldogítaná, mert hát ma már csak a gazdag, előkelő hölgyek tartják azt, hogy : „többet ér egy ifjú pásztor, mint egy vén király." A nép „ártatlan" gyermekénél éppen megfordítva áll a dolog. A festő a szikla alatt rejlő vadászházba rejté a bájos leányt és ott látogatta meg mindennap, a vén herceg előtt bölcsen elhallgatva a kalandot. Lassanként lángoló szenvedélylyó nőtt benne a futólagos kalandként megindított idill és a leány önkéntelen, öntudatlan odaadása, amit csak a lángoló vérnek és a kitűnően eltalált pillanatnak köszönhetett a festő (mert hiszen jól tudjuk, hogy minden nő, úgynevezett ballépést követne el, ha a férfi a kellő pillanatot eltalálná), lassanként szerelemmé változott. A hercegnek azonban feltűnt a festő elmaradozása, távolléte, utána nézett a dolognak és hosszas leselkedós után meglátta a szép Anucát, aki heves lángra lobbantotta fásult, vén szivét. Hogyne! A leány ifjú volt, szép ós hozzá még nehezen elérhető, mert mást szeret. Ennyi akadály csak érdemes a leküzdésre, mert hát az már ugy van az életben, hogy az elérhetetlennek látszó dolog után jobban vágyódik a férfi, csodálatos, hogy az a sok-sok aszszony, aki a férfiak után veti magát, e :t a régi igazságot nem tudja megtanulni. A herceg egy szép alkonyat ábrándos hangulatában lepte meg a leányt, aki azt hitte, hogy az ősi nevet viselő fiút számonkérő atya áll előtte. Mily nagy lőn azonban felháborodása, midőn a herceg szerelméért kezdett esengeni. Hogyan? Az ő szép, deli kedvesét föláldozza e vén pénzes-zsákért ? Nem ós ezerszer nem! Midőn azonban megtudta, hogy festője nem a herceg fia, hanem egy éhenkórász, szegény senki, kétségbeesve vette észre, hogy szép álmai, vágyai, célja, a nagyvilági, gazdag élet, mindaz, amit anyja gyermekkorától kezdve lelkébe rögzített — szétfoszlik és semmivé válva pusztaságot hagy maga után. A herceg észrevette a tétovázást és megismétló az ostromot. A csillogás, a gond nélküli pompa, a ragyogó élet boldogsága egymásután tünt fel szemei előtt. Az ajtó megnyílt, a kétségbeesett, égő szemű festő állott ott, aki mindent hallott. Szerelmesen tárta karjait a szép Anuca felé ... a leány habozva állt. Ott az ifjúság, a szerelem, de a szegénység, itt a "főúri pompa, diadalmas, gazdag élet a vén herceg kezében. A szeme nagyot villant, dus haját oroszlán módjára rázta meg és aztán . . . piciny lábaival megvetően rúgva a szegény ifjú festőt le a boldogtalan szerelem mély örvényébe . . . kacagva dőlt a csúf kétfejű sárkány . . . akarom mondani : a gazdag vén herceg karjai közó. A boldog herceg pedig örömében