Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-05 / 54. szám

Békésscaba, 1908 julius 30. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 9 Az arad-békési egyházmegye törvényszéke e határozatát S c h o 1 c z ág. ev. püspök, mint nekünk Budapestről irják, újra vissza terjesztette az egyházmegyéhez, melynek törvényszéke újra foglalkozva ez ügygyei, aligha hoz más határozatot. Békésmegyei képviselők a t. Házban. Fábry Károly felszólalása. Az országgyűlés képviselőházában pénteken a végrehajtási novellát általánosságban megszavazták ós részletes tárgyalását is megkezdték. A javaslat legfontosabb szakasza a második s ezen már tul vannak. Tegnap folytatták és be is fejezték a részletes vitát, amelynek során, pénteken, a gyomai kerület képviselője, Fábry Károly is felszólalt. Nagy figyelemmel és tetszéssel kisért felszólalásának érdemi részét itt adjuk: Az általános vitánál nem szólalt föl azért, mert humanisztikus ós szociális szempontból szükségesnek tartotta a végrehajtási törvénynek módosítását, de az ország közgazdasági viszonyaira elszomorítónak talália, hogy az eladósodottak tömege már olyan nagy, hogy az 1881. évi végrehajtási törvénynek a végrehajtási foglalás alól való mentesítéseit, kivételeit ujabb ós több esetekre és még szélesebb rétegre kell kiterjeízteni, hogy ez által az eladósodottaknak legalább vegetálása lehessen biztosítva. Ennek a törvényjavaslatnak az intenciója emberi, sajnos azonban, hogy inditó oka a nyomor. De nemcsak ilyen kiváltságok, mentességek nyújtása által kell ezt enyhiteni, hanem preventív intézkedésekkel is kellett volna már elejét venni, megelőzni a kisebb intelligencia, a kisipar és a kisgazdák, vagyis a kisemberek elszegényedésének, elzüllésének, aminek egyik előidéző főoka a könuyelmii hitelnyújtás és ebből folyó könnyelmű eladósodás. Sajnos, hogy közgazdasági tevékenységünk csak mindenféle hitelszövetkezetek, pénzintézetek tulszapora elterjedésében nyilvánul meg, melyek az egymás elleni tulterjengő verseny folytán könnyen hozzáférhetővé tették a váltóhitelt s igy lett az a kisemberek könnyelmű eladósodásának szülőanyja. Ezen különféle hitelszövetkezetek és intézetek túlságos elszaporodásának gátat kell vetni, és az arra még meg nem érett paraszt-osztálynál a váltóhitelt korlátozni, mert a váltóügylet sokszor nemcsak az uzsora, a korcsma-hitel palástolására, hanem nagymérvű visszaélésekre, megkárosításokra is veszedelmes eszköz az értetlenekkel szemben. A törvényjavaslat 2-ik szakasz egyes pontjáinál több módosítást is ajánlott, igy például, hogy a gyógyszerészeknek ne egész berendezése vétessék ki a végrehajthatóság alól, hanem csak a szükséges egyszerű berendezés, s jogosítva lehessen a végrehajtató a luxóriózus berendezést egyszerűbbel kicseréltetni, ós hogy a foglalás alól csak a közönséges evőeszközök, vétessenek ki, nem pedig általánosságban az összes evőeszközök, mely alatt az ezüst, esetleg arany evőeszközök is értethetnek, mert az csak irigységet ós rossz vért szülne, ha a szegény ember vagy iparos azt látná, hogy a magasabb fizetésű hivatalnok ezüst tálcán, ezüst evőeszközökkel étkezhetik, de töle a szegény iparos még munkabérét sem hajthatja be, mert annak sem fizetése, sem bútora, de még ezüstnemüje sem foglalható le. Rájuk sütött a — „Nap" . . . Neves és névtelen nagyságok tragédiája. Ki forrong, mi forrong ? Már megint abban a kiváló szerencsében részelteti a csabaiakat a „Nap" cimü fővárosi újság, hogy ezt a híres falut megteszi újból egy parasztlázongás föfészkónek. A piramidális hazudozásoknak legnagyobbja és legmerészebbje volt ez a híradás s csupán az menti a szavahihetőség tekintetében nagyon is kétes értékű újságot, hogy közleményének cime alatt meg is nevezi a hírforrást ilykóppen: „Csabai tudósítónk telefonjelentése." Mi egyáltalán nem akarjuk megsérteni a „Nap"-ot azzal, hogy tudósítójának ismerjük el azt, aki ilyen könnyelmű, felületes és tendenciózus híradással a szó legszorosabb értelmében felültet egy komolyságra reflektáló sajtóorgánumot. Ezt a tudósítást nem újságíró adta le, mert az újságírókban van annyi férfiasság, hogy nem hazudhatnak ennyire szemérmetlenül. Ezek a légből szedett tudósítások s az újságírás álcája mögé bujt egyének járatják le általában a sajtóorgánumok tekintélyét, mert az olvasó szívesen általánosít s egy kalap alá borit az újságírókkal minden olyant, akinek kecmergő kezéből még nem ütötte ki a pennát a tisztességes társadalom. De térjünk a tárgyra: Azt irja a „Nap" csütörtöki száma, hogy Békéscsabán forrongásba törtek ki a parasztok, mert László Arnold és B o r o s-Brindusz Mihály parasztpárti tagokat 5—5 napi elzárásra és 100 korona pénzbüntetésre, továbbá mert Áchim L. Andrást is 1 napi elzárásra ítélte a csabai járás főszolgabirája. Hozzáfűzi mindezekhez a „Nap" még azt is, hogy Achimot elővezették és nyomban lecsukták. A nép — igy szól a „telefontudósitás" — csoportokba verődik s elzárja az utcákat. Szóval forrongásba tört a telefontudositásban megnevezett neves és névtelen helyi apróságok elitéltetése miatt. Ha az egész cikk nem volna komikus, boszankodnék az olvasó fölötte. De igy csak az a vakmerőség döbbenti meg a szemlélőt, amely e tudósítás beküldőjének hazugságát jellemzi. Ugy látszik, valakinek, vagy valakiknek nagy gyönyörűséget okoz, ha a „Nan" fényének népszerűségében sütkérezhetnek s végigálmodják azt a dicsőséget, amelyet előirt számukra a sors. Mondanunk sem kell, hogy a „Nip" közleményéből egyetlen betű sem igaz. A nép tényleg csoportosult és csoportokba verődött, de nem a Boros-Brindusnak és kebelbarátainak elitéltetéseért, hanem mert munkanélküliek, éheznek egy kicsit s a hatóság közbenjárásával akartak és akarnak keresethez jutni. Forrongásról, békétlenkedésről szó sincs s ha valamikor történnek majd zavargások, ezek is csak a parasztpárt vezetői ellen fognak irányulni, akik bűnös és könnyelmű Ígérgetéssel folytonosan munkátlanságra bujtogatják a népet Hisz a parasztpárt országos kongresszusán is azt hajtogatta az egyik felszólaló, hogy nem kell forrongania a népnek. Az ő forradalma az abszolút nyugalom legyen, ami azt jelenti, hogy tegye le ki ki a kaszáját és sarlóját s meg se moccanjon. Mi lett az eredménye e napoleoni kijelentésnek? Semmi más, mint az, hogy a munkások jórésze tényleg itthon maradt s most kenyér nélkül lézeng. De ezekről sem a parasztpárt derék vezetői gondoskodnak, hanem az a hatóság, amelyet szidni, gyalázni és rágalmazni meg nem szűnnek azok, akik leginkább megértek már a népharag kegyetlen Ítéletére. A hatósági munkásközvetitő megkereste mindazokat a békésmegyei és magyarországi helyeket, amelyek munkaalkalmat képesek biztosítani a csabaiaknak. A munkanélküliek közül igen sokat el is helyezhetne már a munkásközvetitő egy vasútépítéshez, de a csabaiak 5 korona napibért kívánnak míg a vállalat csak 3 koronát akar fizetni ezért a kubikus-munkáért. ügy látszik, az itthon maradt csabai munkásokra gyakorolt befolyás még mindig erősebb, mint a gyomor követelése. Lázongásról, forrongásról azonban szó sincs, hacsak nem az üres gyomrok korgását tulajdonította a „Nap"-ot tudósító idegen csatazajnak. Tótkomlós magyarosodik Az a képviselőtestületi határozat. Benyó Andrásék felebbeznek Kinos feltűnést keltett a vármegyében az az indítvány, amelyet Benyó András képviselőtestületi tag nyújtott be a közelmúltban Tótkomlós képviselőtestületéhez. Ez az indítvány azt kívánta kimondatni a képvisalötestülettel, hogy ezután a közgyűlési jegyzőkönyvet tót nyelven vezessék s hogy a község öszszes alkalmazottai elsajátítani kötelesek a tót nyelvet is. Ez az indítvány mindenekelőtt az elöljáróság ülése elé került. Az elöljáróság nem vallott teljes szint, hanem csak azt javasolta a közgyűlésnek, hogy az indítvány vétessék le a napirendről. A képviselőtestület közgyűlésén az indítványozó és elvbarátai elszántan védelmezték a tót nyelvnek állítólagos jogát s hosszas vita után szavazásra bocsájtatott a kérdés. A szavazás majdmajd Benyóék álláspontját szankcionálta, mert a napirendről való levétel melletti 20 szóval szemben 17-en követelték az azonnali tárgyalást. Benyó Andrásék nem tudtak megnyugodni e határozatban s most megfelebbezték azt a vármegye törvényhatósági bizottságához. A felebbezők hivatkoznak, hogy a nemzeti egyenjogúságról szóló törvény szerint joga van a képviselőtestületnek ahhoz, hogy amennyiben a képviselőtestület tagjainak egyötöd része kívánná, tót nyelven is vezetendő a jegyzőkönyv. Az alkalmazottaktól pedig meg lehet kívánni, hogy beszéljék és tudják azt a nyelvet* mely a község lakosainak anyanyelve is. Hivatkoznak a felebbezők arra a miniszteri rendeletre, amely megkívánja a járások tisztviselőitől, hogy birják azt a nyelvet, melyet az illető járások polgárai beszélnek. Annyival inkább megkövetelhető ez a község tisztviselőitől, — folytatják a felebbezők — akik közvetlenül érintkeznek a néppel. Erre az írásra mindenekelőtt dr. B e r t h ó t y István, járási főszolgabíró teszi meg észrevételeit. Kijelenti a főszolgabíró, hogy Tótkomlós község ügyviteli nyelve a település, tehát 1746 óta a magyar s az ügyviteli nyelv megváltoztatására kísérlet soha nem történt. Nem látja szükségét annak sem, hogy a tisztviselők a tót nyelv megtanulására köteleztessenek, mert megválasztatásuk idején nem kivánta tőlük senki azt, hogy tótul tudjanak. Különben — mondja Berthóty — a tótkomlósi tisztviselők tudnak annyit tótul, amennyire szükségük van, mert Tótkomlóson a köztudat szerint egy-két öregasszcnyon kívül mindenki beszéli a magyar nyelvet. Most sem a lakósság körében nyilvánult meg az az óhaj, hogy a jegyzőkönyv tótul vezettessék és a tisztviselők tótul tanuljanak, hanem egyes túlzók vetik föl a kérdést, melylyel a község lakóinak békéjét és nyugalmát zavarják. Berthóty is él hivatkozással a nemzeti egyenjogúságról szóló törvényre s kifejti, hogy ennek a törvénynek egész intenciója a magyar államnyelvnek megerősítése. A többi szakaszok csupán a szükségszerűség okából engednek meg eltérést. A járás f szolgabírájának ez az okos, törvényes alapon álló érvelése megteszi hatását a törvényhatósági bizottságra is, amely kétségtelenül elutasítja a felebbezést. Ez az irat különben se bizonyít mást, mint azt, hogy Tótkomlós nagyon, szinte nevetségesen magyarosodik. Kálmán Farkas emlékezete. Országos nevű notabilitások Békésmegyében. A gyomai koncert. Ide s tova két éve lesz már, hogy a gyomai temetőben elhantoláák Kálmán Farkas tetemét. Kálmán Farkasról az egyházi emberek azt tudják, hogy i kiváló lelkésze volt a gyomai ev. ref. egyháznak s hogy érdemeket szerzett magának az egyházi zeneirodalom terén. Mások viszont ismerték abbeli érdemeit is, amelyek ércnél maradandóbb emléket állítanak számára, a kuruc-dalköltészet sikeres, utolérhetetlen müveléséért. Szerte az országban énekli a nép a búsongó, borús kuruc-nótákat. Senki sem tudta, merről jöttek, honnan jöttek azok. Csak amikor Kálmán Farkas koporsójára ráhullott a rög, tudta meg az ország, hogy a gyomai, egyszerű, szürke, tiszteletesben a kuruc-dalköltészet leghivatottabb művelőjét veszítettük el. Kálmán Farkas özvegye összegyűjtötte az elhunyt által komponált kurucdalokat s egy gyűjteményes kiadásban hozta azokat a nagyközörség elé. Hajh, de a mai nehezen fölmelegedő és lelkesülő generáció szűken adta filléreit s igy a gyűjteményes kiadás tiszta jövedelméből nem lehet megvalósítani azt a célt, melyet az özvegy maga elé tűzött, tudniilik, hogy emlékkövet állítsanak Kálmán Farkas sirjához. Az elhunyt dalköltő utóda : H a rs á n y i Pál ev. ref. lelkész és barátai vették most kezükbe az ügyet s elhatározták, hogy a sírkő költségét egybeteremtendő koncerteket fognak rendezni a megyében. E nemes szándék keresztülvitelét nagyban megkönnyíti az, hogy országos nevü politikusaink közül Eötvös Károly és T h a 1 y Kálmán, a Rákóczi-kultusz neves istápolói, akik különben baráti viszonyban állottak az elhunyttal, szintén kijelentették, hogy a nemes cél előmozdítása szempontjából szívesen közre fognak működni. Az első Kálmán-estélyt Gyulán tartották meg. Ennek a jövedelme oly csekély volt, hogy még gondolni sem enged a sirkő felállítására. Értesüléseink szerint Gyomán fogják megismételni most a koncertet, amelynek szereplői között ott lesz Thaly, Eötvös is, továbbá a Vígszínháznak jeles zeneszerző karmestere : Ku n László. A békésmegyeiek közül Major Simon dr. vesz részt s kuruc-nótákat fog hegedülni és énekelni. A hangverseny ideje meghatározva még nincs, de azt még e hónap folyamán kívánják megtartani s kétségtelen, hogy az a nagy vonzerő, melyet a cél s maga a program képvisel, vármegyénk intelligenciáját Gyomára gyűjti a hangverseny napján, melyről szintén jelentést teszünk. Két szem buza, száz szem hazugság, vagy: Bézgálic és népjólét; azaz : Ami Gerlán történt. És szól az irás: Abderában, mintegy két szürettel ezelőtt, a homoki szőlőskertek vidékén, Hosszunyak községben, képviselőválasztás folyt. Tehát ömlött a bor és egyéb szeszféíe (mint a Körös!) lefelé a jó torkú kortesek gégéjén, melyből visszafelé némely valóságos és jóleső légváltozáson kivül a homoki boroknál sokkal savanyúbb kortesszólamok és a pálinkánál sokkal égettőbb kortesnóták hömpölygének elő. Két városi ur fizetett. Az egyik öreg, érdemekbon gazdag előkelőség volt. A másik egy izgága, korcsmázó. Ez a pénzzel szemben megmagyarázta, hogy Abderának nemzeti bankja nincs s ő ezért nem fizethet választóinak. De csak őt küldjék a parlamentbe. Majd teremt mindent, amire szüksége van a népnek. És Harsogó Pál, a főkortes, átpártolt az öreg úrtól s lön e miatt nagy győzelem. Utána „fecerunt magnum oldomás." Olyan nagy áldomás volt ez, hogy még most is kotyagos tőle az, akit megválasztottak. S néha napján még mindig megereszti a kulacsot. Reminissencia ez a régi idők jó szokásaiból. Aztán kiterített subáján nagyokat nyög s közben hazudnak emberei, mint a parancsolat. A kemence mögül egy-két nappal ezelőtt újra hazugság gőzölgött végig Abderában, amelyet Békéscsabának is nevezhetünk ezúttal. Ez a hazugság rászabadult egy tetőtől talpig emberbarát grófre, akit mindenki ugy ismer, mint a munkások igaz szívű védelmnzőjét s érdekeiknek istápolóját. A senkik, a semmik, a cincogó mihasznák azt állítják erről a békésmegyei főúrról, aki Gerlán lakik, hogy rézgálicos búzával fizeti a munkásokat s állításaiknak igazolásául el is mondanak egy ilyen históriát. Nagyítva, színezve, hazug tényállításokkal fűszerezve. Elmondják, sőt a népnek el is mondták immár, hogy Wenckheim Géza gróf olyan búzát adott hónaposai-