Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-06 / 63. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 63-ik szám. Csütörtök, augusztus 6. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EISfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELS2KYJÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám " Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Belterjes gazdálkodás. Békéscsaba, augusztus 5. Valahányszor az esztendőnek ahhoz a szakához érkezünk, midőn a termés már learatva, behordva, nagyrészt kicsépelés alatt áll, aggódva lessük, az ország minden részéből befutó tudósításokat, melyek a terméseredményről számolnak be. Aggódva várjuk ezeket a híradásokat, mert hiszen egész esztendőnek mérlegéről van szó s arról, hogy vájjon a verejtékes munka megtermi-e gyümölcsét s hozott-e elég magot a kalász, vagy pedig silány eredmény koronázta a fárasztó, hoszszadalmas és keserves munkát? Az idei tudósítások ismételten beigazolták. hogy a mai termelési rendszerünk hibás. Hogy nagyon is kiszolgáltatjuk magunkat a természet kiszámithatatlan szeszélyeinek s idestova már netn is számithatunk arra, hogy a verejtékes munka jól megérdemelt jutalmát elnyerje, mert a természet minden esztendőben gondoskodik arról, hogy egy és más csapásaival lelohassza azokat a vérmes reményeket, melyeket a gazdák s a földet mivelők a termésbecslések alkalmával tápláltak. Hogy miképen kellene gazdálkodnunk, ez most a kérdés. Az, hogy a mostani gazdálkodási rendszerünk elavult, ósdi és hibás, evvel már tisztában vagyunk. A külföldi termelők nincsenek ugy kiszolgáltatva a természet csapásainak, mint a mi gazdáink. Nincsenek pedig azért, mert ugy mi vélik földjeiket, hogy azok még a legnagyobb természeti csapásoknál is kihozzák a gazdának nemcsak termelési költségeit, hanem tisztességes megélhetését is, sőt a jövőre való takarékosságot is. Ugy termelnek pedig ők, hogy mig a könnyű és esetleg sok hasznot hajtó búzatermelésről áttértek olyan termények mivelésére, amelyek a ter; mészeti csapásoknak szívósabban ellenállának, vagy a melyeket ők maguk elláthatnak mindavval, ami szükséges, hogy életképességüket kivethessék. Az újszerű trágyázás, vegyi termékek felhasználása e célra már minálunk is elég ismeretes, nem is erről akarunk szólani, hanem igenis egy nálunk meglehetősen elhanyagolt, de emellett óriási haszonnal járó termeléssel, a konyhakertészettel. A külföldi földtulajdonos nagy részét földjének ezekkel a hasznos, a gondos ápolást igénylő termékeknek előállítására használja fel. A konyhavetemények mindenkor meghozzák gyümölcseiket mert azok öntözése, ha a természet már megtagadta segitő kezét, az emberi kéz s gépek munkájával is megoldható s többnyire ily módon is kezeltetik. Nálunk a konyhakertészet idegen bevándorolt népfajnak, a bolgár kertészeknek kezében van, kik törpe birtokaikon, a gazdaságnak ez ágát müveive, egész vagyont gyűjtöttek össze, mig szomszédaik, a magyar, hozzájuk mérve, aránylag nagybirtokosok, lassan-lassan, a természet sürü csapásai1 tói sújtva, a tönk szélére jutottak. Amit a bolgár kertészek kezük munkájával, mert gépeket ők még nem használnak, el tudnak érni, az a magyar földmivelőnek lehefetlenség lenne?! Vagy a bolgár tenyér erősebb, edzettebb a magyarénál? Nem tudja a versenyt velük felvenni ? Nem hinnők. Ha a versenyben valamely tulajdonságukkal a bolgárok előnyben állanak, ugy az kitartó szorgalmuk s hihetetlen munkabírásuk, amit az ilyen belterjes gazdálkodás megkíván. De ezt talán a magyar munkás is, ha akarja, ugy elsajátíthatja s ha benne hasznát leli, el is kell, hogy sajátítsa. De nemcsak a kertészet az, ami a beltefjes gazdaságot kimeríti, hanem ott van a gyümölcstermelés, melyből óriási kivitelt érhetnénk el. Nem csupán a szőllő az, melylyel versenybe mehetünk, hanem mindazok a gyümölcsök, melyek a külföldön elsőrendű keresletnek örvendenek. A kecskeméti alma, a magyar dinnye s egyáltalában az összes asztali gyümölcsöknek oly nagy quantuma fogyasztódik a külföldi asztalokon, hogy milliókra megy azon összegek száma, a melyet ezen gyümölcsök kivitelével elérhetnénk. Természetesen ez nem mehet egyszerre, mindenhez idő kell. De ha sohasem próbálkozunk, ha még a kísérletezésektől is irtózunk, akkor bizony nem sok reménységünk lehet, hogy a földmiveléssel foglalkozók helyzete egyhamar megjavuljon. Ha majd igyekezni fogunk minden eszközt megragadni, hogy az emberi kéz munkája versenyre kelljen a természet csapásaival s amit a nagy termesztvénynél a természet mostohasága megtagadott, azt más téren az emberi kéz belterjes gazdasága behozzon, akkor, de csakis akkor tekinthetünk majd nyugodtabb szívvel a gazdasági mérlegek elé s nem kell majd folyton rettegnünk egy esetleges rossz termés gazdasági következményeitől. Egy békésmegyei gazda. Varangyéi ügyek. — A közigazgatási bizottság ülést tart. — Uj alügyészi állás. — Felirat a kormányhoz. — Békésvármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt tartja meg augusztus havi ülését. Ennek az ülésnek tárgysorozatában több oly pontra találhatunk, amely méltán kelti föl a polgárok érdeklődését. A sablonszerű ügyek sorozatát változatossá, érdekesebbé teszik ezek az ügyek ós éppen ezért élénkebb lefolyásúnak Ígérkezik az ülés is. Első helyen emiitjük föl emez ügyek között a vármegyei és városi árvaszékek megvizsgálására kiküldött bizottságnak jelentésót. A bizottság most tett eleget feladatának s beszámolójával kapcsolatosan érdekes javaslatokat terjeszt a közigazgatósági bizottság elé. Mindenek elfítt a megyei árvaszék ügyeivel foglalkozik ez a jelentés. Elmondja a bizottság, hogy a megyei árvaszék ügyosztályai tul vannak halmozva munkával s hogy a rengeteg ügyiratot a hetenként kétszer tartott üléseken elintézni nem lehet. Erre való figyelemmel a bizottság szükségesnek látja egy uj alügyészi állás véleményezését. Annak idején már foglalkozott ezzel a kérdéssel a megye. Akkor a törvényhatóság mondotta ki, hogy rendszeresíteni fog egy alügyészi állást. B e r é n y i Ármin dr megyebizottsági tag azonban megfelebbezte ezt a határozatot s indokainak alapján a belügyminiszter nem is hagyta jóvá azt. Most — ugy látszik megint aktuális lett ez a kérdés, bár alig hisszük, hogy több és nagyobb szükségességgel, mint a közelmúltban. Gyula város árvaszékénél is észrevételezte az ügybeosztást a bizottság. A gyulai közgyám ezelőtt tudniillik a gyámpénztár kezelésével is meg volt bizva. A bizottság azt javasolja, hogy a közgyám mentessék föl a gyámpénztár kezelése alól s ezt a teendőt bizzák az adóhivatalra. Ambrus Sándor alispánnak a Békesmegyel Közlöny tarcája. Bujdosás. Bujdosom az Éren. Szemembe süt a Hold képe Álmodón, fehéren . . . Jegenyefák alatt, Az Er partján, ütött-kopott Kövek sárgálanak. Nagy, fekete számok Jelzik rajf a kilométert, Mit éjjel megjárok. S mikor eszembe jut partjain az Érnek, Hogy a mi utaink Egyszer összeérnek: Tüzesszemü árnyak, — Mikor éjfélt üt az óra, — Csilingelő csengőszóra Tündértáncot járnak . . . — Bujdosom az Éren. Szemembe süt a Hold képe Álmodón, fehéren . . . Kiss Fereno. Dani szerencséje. Irta: Dóra. Egy éve már, hogy Farkas Dani feleséget keres. Nem mintha nem kapott volna. Jómódú, független, rendkívül csinos, elegáns férfi. A leányos mamák csodálkozva konstatálták, hogy megfoghatatlan, miért kerüli őket oly kitartóan, ahelyett, hogy tetszésüket keresné. Valamennyien tudták, hogy nősülni akar — ilyesmi hamar kitudódik — és mó) gis, a házassághoz vezető úttal ellenkező irányban haladt. Napról-napra fokozódott az anyák elkeseredése és a leányok közül többen vágyódva sóhajtották : — Biztos vagyok benne, ha a mama nem volna, Farkas Dani már megkérte volna a kezemet! Jól sejtették. Igy dúlta fel viselkedése által Dani a családok békességét és a leányok legszívesebben kitagadták volna az édesanyjukat. Figyelmeztette Danit egy jó barátja : — Rossz fát raktál a tűzre, Dani. Most még talán megbocsátanak neked a mamák, ha megváltoztatod velük szemben való neveletlen viselkedésedet; ellenben, ha igy folytatod, meglásd, zárt ajtókra találsz ! — Soh'se busulj ezen, öcsém! Jól tudod, hogy mennyire irtózom az „anyósoktól" ! Kettesben akarom élvezni a házasélet gyönyöreit. Nem akarok jövendőbeli anyósom uszályhordozója, avagy örökös rossz kedvének villámhárítója lenni — Már megengeded, de bűnbaknak kényesebb eszköz a férje ? ! — Szó sincs róla. Az a tiszteletreméltó úriember az évek során haszontalan bútorrá vált, amelyet félre tói, vagy kikerül. Vejében véli fölfedezni férjének fiatalkori hibáit és megbőszülni igyekszik mindazt a rosszat, amit — felfogása szerint — az öreg valaha elkövetett. Tanácsokat mond a leányának, miként kell ellentállani férje zsarnokoskodásának. Saját háztartása egyhangú pontossággal folyik; meglepetések, nem várt meglepetések, nem várt apró események nem zavarják. Az egész nap a leáI nyánál van. Talál ott mindig változtatni, | igazgatni valót és kénye-kedve szerint parancsol, rendelkezik, gáncsol tövirőlhegyire mindent... Brr !... Már a gon! dolat is megrémít! — Gonosz gyűlölet fogott el, Dani; de megállj, — szerelmes leszel és ugy foszlanak széjjel az elveid, mint a szappanbuborék 1 Negyedévvel később bálon látta meg először Farkas Dani Zoltán Elus kát. Csak egy hónappal ezelőtt hagyta el a nevelő-intézetet. Kisőrőnője mellett ugy festett, mint egy kis szobrocska. — Nénje lehet, — gondolta Dani, szemügyre véve a szép, magas asszonyt. Jókedvűen követte egyik barátját, aki bemutatta a hölgyeknek: — Enegedje meg, nagyságos asszonyom, hogy„bemutassam barátomat, Farkas í)anit. Őnagysága dr. Zoltánné, Elluska kisasszony. Szertartásosan és hidegen hajolt meg Da ii. Anyja és leánya. — Ez a szőke leányka édes baba-arcával, bájos mosolyával rég keresett ideáljának megtestesülése. Igy képzelte ő álmaiban az ő kicsiny feleségét! Kegyetlen sors! Alig, hogy megtalálta, máris elvesztette. Hisven anyja van; szép, fiatal anyja, akinek jobban kell hódolni, mint leányának ! Borzasztó !... Konvencionális kötelességből táncra kérte Dani Eluskát Sőt, amikor látta, hogy Zoltánné is táncol, őt is felkérte. —- Férje ura is részt vesz a bálon ? — kérdezte tánc közben. — Már tiz éve özvegy vagyok, — felelt Zoltánné. A tánc után Dani észrevétlenül akart eltávozni. De Eluska boldogan mosolygott feléje. — Igazán csodaszép látvány volt, amint édes anyuskával táncolt. Maguk voltak a legszebb pár a teremben. És Dani nem ment el... Fent a „sárkánysziklán", ahol az idősebb mamák és nénikék ültek és nézték a táncot, nagy mozgás keletkezett. — Látta, Farkas Dani Zoltánnóval táncolt. Ugy látszik, nagyon tetszik neki a kis Elus... Zoltánné különb anyós lesz, mint mi! Még a fiatalok közé számítja magát! Táncol, kacérkodik, udvaroltat magának . .. Alaposan befűt majd a vőmuramnak! Ugy kell farkas Daninak ... megérdemelte ! Farkas Dani nem látott, nem hallott semmit, annyira lefoglata egész valóját Zoltán Eluska. És amikor Zoltánné búcsúzáskor kezet nyújtva, megszólította, azt hitte, hogy gyönyörű álmából ébred valóságra. — Örvendeni fogunk, ha meglátogat bennünket. Nagyon visszavonultan élünk ugyan, de minden vasárnap szívesen látjuk ismerőseinket. Már a legközelebbi vasárnapon megjelent Farkas Dani Zoltánéknál. Eluska elpirult, amikor meglátta. Közben ugyanis megtudta ismerőseitől, hogy Farkas Dani azért nem közeledik szívesen, mert — fél a mamáktól Ide azonban mégis eljött. Dani kitűnően érezte magát a disztingvált, kellemes társaságban. Volt azonban a vendégek között valaki, aki semmikép sem tetszett neki. Magas, elegáns férfi, villogó fekete szemekkel és érdekes arcvonásokkal. Kiserdei Erdei Bélának mutatkozott be. Sokat foglalkozott Eluskával és néha oly bizalmasan mosolygott reá, hogy Daninak fejébe szökött a vér. — Régóta ismeri erdei urat ? — kérdezte lászólag egykedvűen Eluskától. — Régóta ? Nem. De nagyon jó barátunk. Dani rosszkedvűen harapdálta ajkait. Zoltánné tapintatosan, kellemesen végezte háziasszonyi kötelességeit. Mindazoráltal észrevette Dani, hogy Erdeivel szemben kitüntető szivólyességgel viseltetik. Kételyek dúlták fel Dani nyugalmát, de azért mégis megismételte látogatását