Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-02 / 62. szám

Béicéscsaba, 1908. aug. 2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY - Tolvaj iparos tanonc. R é p á s i MiJ hály gyulai hentesmester már régebben észrevette, hogy pénzszekrényéböl ál­landóan pénzt lopkod valaki. Mikor az­tán kifejezés adott észleleteinek, más­napra kereket oldott flanusz Lajos nevü inasa. A gyanú nyomban reá irá­nyult s Hanusz be is vallotta, amikor kézrekerült, hogy ő lopta meg gazdáját. Répási megbocsájtott a fiúnak, de a ja­vithatlan gyerek tegnapelőtt újból 14 koronát lopott ki a szekrényből. Most megindították ellene az eljárást. — Vizbefult munkás. Tóth János 12 éves nagykamarási illetőségű fiu a békési Farkas-uradalomban volt alkal­mazva. Szerdán fürödni ment Tóth a Fe­hérkörösbe. Úszni nem tudott s igy ­nem ismervén a meder mélységét — nagy vízbe került és odafúlt. Mire a közelben dolgozó mezei munkások se­gítségére siethettek volna — már eltűnt a hullámokban. — Szerencsétlenség az országúton. Teg­nap délután súlyos szerencsétlenség tör­tént a Csaba ós Doboz közötti ország­úton. Két megrakott szénásszekér jött szembe egymással. Mikor kitértek, össze­akadt a rakományuk s az egyik szekér fölborult, maga alá temetvén a rajta ülő Pintér Mihály bérest. Pintér súlyos zuzódásokat szenvedett s csak nagyne­hezen lehetett eszméletre téríteni. — Tűzvész Körösladányban Körös­ladány községben e hó 27-én kigyuladt S t e i n Sámuel korcsmáros jégverme, amelytől tüzet fogott a mellette levő istálló is. Mindkét épület leégett. A kár mintegy 2300 korona, mely biztosítás folytán megtérül. A tüz keletkezési okát kipuhatolni eddig még nem sikerült. — Örült az utcán. Tegnap délelőtt nagy riadalmat okozott a gyulai Erkel­téren egy megzavarodott elmejü asszony, akinek személyazonosságát még nem sikerült megállapítani. A szerencsétlen teremtés ingben, mezítláb és kibontott hajjal szaladt vé<úg az Erdély Sándor­uton s mikor az Erkel-térre ért, leborult a szobor előtt és imádkozni kezdett. Egy rendőr le akarta tartóztatni, de a boldogtalan asszony kiszakította magát kezei közül s elmenekült. Nem tudják ki volt — Cigány-háboru. Balog Lajos vésztői cigánylegény együtt mualtott Juhász Gyula ugyanoda való cigánynyal M i k e Béla korcsmájában. Majd mikor már kellő mennyiségű szes t felöntöttek a garatra, hazafelé igyekeztek. Útközben azonban összevesztek egymással, mire Balog kést ragadott és Juhász Gyulának balkarját keresztül szúrta. A késelő cigánylegényt letartóztatták. Tarkaságok. A gyulai járásbíróság előtt derűs je­lenet játszódott le a minap. Egy paraszt, mint vádlott állt a biróság előtt. Bűne az volt, hogy kerületében megbántotta egyik felebarátját. Az általános kérdések utáu megkérdezték az ipsét, hogy volt-e már büntetve ? — Nem ón ! — csapta ki a vádlott. — Se nem gyilkoltam, se nem loptam. — De hisz az áll az iratokban, hogy nyolc napig már el volt zárva egyszer. — Hát mi az a nyolc nap ! — felelte a vádlott. Az megtörténhetik magával is; az nem olyan nagy dolog . . . A biró szigorúan rendreutasította a kedélyes parasztot, akin azonban nem igen fogott a hivatalos tónus : — Na igen, megeshetik magával is, ami akkor velem történt. A biró 60 korona rendbirsággal súj­totta a parasztot, akit különben becsület­sértés miatt is elmarasztaltak 100 korona pénzbüntetésben. Mikor aztán a biró „Őfel­sége a király" nevében kihirdette az Íté­letet, a paraszt lakonikus nyugodtsággal csak annyit mondott: — Égészen jól megy az üzlet! . . * Csütörtökön egy vidám csabai társa­ság nekivágott a Körgátnak. Körözött liptóit uzsonnáztak, benne a friss legyek­kel. Szóval, pompásan érezték magukat. Uzsonna után végigheveredtek a gyöpön. Egyszerre csak feltűnik a fák között egy rongyos valaki. Óvatosan széthajtja az ágakat és a társaság felé közeledik. — Nini, cigányasszony! — kiáltott fel egyikük. Valóban cigányasszony volt. Meg is indult a jóslás. Belenézett mindenkinek a tenyerébe, piszkos kártyát vett elő s né­hány krajcárért sorra jósolt mindenkinek. Kellemest és kellemetlent vegyesen. Aztán ajánlotta magát és eltűnt a fák között. Mikor elment, mindenki a jóslatairól beszélt. És megszólalt egy fiatal keres­kedő, aki nagyon sokat bajlódik a hitele­zőivel : — Ez a cigányasszony nem tud jósolni. Általános felindulás: — Ugyan miért ? — Mert nekem butaságot jósolt. — Mit jósolt ? — Képzeljétek, azt jósolta, hogy ná­lam nagy tűzvész fog pusztítani s nekem abból károm lesz! . . * Egyik csabai kávéház asztalánál jó­kedvű társaság ül. — Pincér — kiált föl közülök egy ele­gáns bankfiu. — Fagylaltot kérek ! — Igenis, milyet tetszik parancsolni ? Van citrom, vanília, kávé, ribizli, meggy, eper és málna. — Hozzon egy szelet ribizlit. — Igenis kérem — s már ott v 0f£ szelet ribizli. — A bankfiunak azonban még mj n_ dig melege volt. — Még egy szelet málnát! — Igenis, kérem ! A bankfiu megnézi a fagyla] 0t, amely­nek színe éppen olyan volt, mint a ribiz­n lié, megkóstolja és az ize is ugyanaz. — Pincér 1 Miért hozott maga nekem ribizlit, mikor én málnát kértem ? — Kérem, ez nem ribizli, hanem málna — és a pincér már nem volt ott. A bankfiu megette a fagylaltot, de mert még mindig„ melege volt, ismét szólt a pincérnek. — Kérek még egy szelet epret. A pincér ezt is kihozta. Színe, ize éppen olyan, mint a ribizlié ós a málnáé. Azért ezt is elfogyasztotta. Nem tudta azonban felfogni, hogy a három egyforma fagylaltot miért keresztelték három névre. Odahivatta tehát a pincért; — Mondja, miért egyforma, vagy ha nem egyforma, mi külömbség a ribizli, és málna között? — Hát, kérem, — szólt az okos pin­cér — a három fagylalt között nálunk nincsen semmi külömbség sem, mert az eper, málna ós ribizli fagylalt mind — meggy. Tudniillik mi csak meggyet tar­tunk és aki ribizlit, epret vagy málnát kér, annak meggyből adunk. — De azt mondja meg, hogy mit csi­nálnak akkor ha valaki kér egy szelet málnát, meg egy szelet ribizlit ? _ — Akkor kérem, valamelyikről lebe­széljük !... Oh, értjük mi már ennek a módját nagyon. Két egyforma szeletet nem kap itt senki. Ki akar postás lenni? Pályaválasztók figyelmébe. A nagyváradi postaigazgatóság meg­küldötte közlés céljából szerkesztősé­günknek is a posta-távirda és távbeszé­lőnél betöltendő 80 gyakornok-jelölti állásra vonatkozó pályázati hirdetmé­nyét, amelyet itt ismertetünk: Ezen állásokra, az 1883. évi I. tör­vényeik 14-ik §-a értelmében, azok az ifjak pályázhatnak, akik a középiskolát, vagy ezzel egyenrangú más tanintézetet érettségi vizsgával sikeresen elvégezték, 18. életévüket már betöltötték és magyar állampolgárok. Ezen föltételeken kívül a pályázók községi erkölcsi bizonyitvány­nyal feddhetlen előéletüket, közhatósági orvosi bizonyitványnyal pedig ép, egész­séges, a posta-távirda- és távbeszélő­szolgálat minden ágának (éjjeli, mozgó­postai stb. szolgálat) elvégzésére testileg is alkalmas voltukat igazolni tartoznak. Továbbá azok, kik a középiskolát az 1907—8-iki tanévet megelőzőleg végez­ték, tartoznak hiteles módon azt is igazolni, hogy azóta hol voltak alkal­mazva, illetve mivel foglalatoskodtak. A pályázat alá bocsátott állásokat a kerületi posta- és távirda-igazgatósá­gok fogják betölteni és pedig a buda­pesti posta- és távirda-igazgatóság 16-ot, a többi kerületi igazgatóság pedig egyenkint 8-at. A sajátkezüleg irt és születési, orvosi, erkölcsi és iskolai bizonyítványokkal fölszerelt folyamod­ványokat a' már közszolgálatban állók elöljáró-hatóságuk, a közszolgálatban nem állók pedig az illetékes főszolgabíró, vagy polgármester utján f. évi augusz­tus hó 15-ig, ahhoz képest, ahol a pályázók alkalmazást nyerni óhajtanak, a budapesti, kassai, kolozsvári, nagy­váradi, pécsi, pozsonyi, soproni, temes­vári, vagy zágrábi posta- és távirda­igazgatósághoz nyújtsák be A pályázók közül kiválasztottak, az illető posta- és távirda-igazgatóság fölhívására, az igaz­gatóság vezetőjénél személyesen jelent­kezni tartoznak, aki azután felvételük iránt végleg határoz. A fölfogadott posta- és távirda­gyakornokjelöltek fogadalmat tesznek ; két korona napidijat kapnak ós a követ­kező feltételek mellett lépnek szolgá­latba: Állásukat az illetékes posta- és távirda-igazgatóság által megállapított napon elfoglalni tartoznak. Kötelesek a posta- és távirda-igazgatóság által ki­jelölendő hivatalnál, melynek fegyelmi hatósága alá tartoznak, a posta-távirda ós távbeszélő kezelést elsajátítani ós ott f rendes szolgálatot teljesíteni. 1909. évi szeptember 1-én saját költségükön Buda­pestre, illetve Zágrábba fognak áthelyez­tetni, a posta- és távirdatisztképző-tan­folyam hallgatására. A posta- ós távirda­tisztképző-tanfolyam tartama alatt, mint annak rendes hallgatói, a tanfolyami szabályzatnak minden tekintetben alá­vetik magukat ós a megállapított beira­tási dijat fizetni kötelesek. Napidijaik élvezetében a tanfolyam 10 hóra ter­jedő tartama alatt is megmaradnak, de ennek fejében, a tanfolyam székhelyén levő posta- és távirda-igazgatóság ren­delkezése szerint, a délelőtti órákban gyakorlati szolgálatot tenni tartoznak. Akik ezen feltételeknek eleget nem tesznek, vagy akiknek magaviselete, szorgalma, vagy megbízhatósága ellen kifogás merül fel, valamint azok is, akik a posta- és távirda-szolgálatra más okok miatt alkalmatlanoknak találtat­ak, a solgálat alól, minden további iíény nélkül, egyszerűen felmentetnek. Viszont azok, akik gyakorlati alkalmaz­tatásuk alatt teljesen beválnak, a posta- ós távirdatisztkópző-tanfolyam szabályszerű elvégzése és a posta- és távirdatiszti alapvizsga sikeres letétele után posta­és távirda-gyakornokká neveztetnek ki, az 1893. évi IV. törvénycikk 11. §-ában megállapított segélydijjal, azaz: ha fel­sőbb tanintézetet végeztek (egyetemet, műegyetemet, jogakadémiát) évi 1000 korona, különben pedig évi 800 korona segélydijjal. A divat. Még alig hogy a nyári divat kiala­kult, máris vannak divatcégek, természe­tesen párisiak, melyek az uj idény divat­jával kezdenek foglalkozni. Az ő igye­kezetüket értjük, de szinte érthetetlen azoknak a hölgyeknek az igyekezete, akik mint az éhes ember a falat ke­nyérre, olyan mohón lesnek egy-egy olyan újdonságra, melyet óriási össze­gen vásárolnak. Ezzel igaz, elérték azt, hogy olyan ruhájuk van, a milyen még senkinek sincs, de elérték azt is, hogy a ruhájuk még nem lóvén kipróbált termék, néha nagyon is furcsa, vagy ha a legszebben sikerült is, mire divatossá lesz, nála ós általa már a divatját multa. Kár pedig a feltűnésért ennyi pénzt költeni, mert ha valaki éppen feltűnni akar, tegyen magára olcsóbb ízléstelenségeket, amire mintát, fájdalom, bőven találhat ná­lunk is. Minden idegenből hozzánk került ember azt mondja, hogy annyi szép nő, mint Budapesten, sehol sincsen. Miért van mégis az, hogy oly kevéssé tetsze­tősök ? A választ erre nem nehéz meg­adni : nem az a hibájuk, hogy nem tud­nak öltözködni, a baj az, hogy nem tudnak méltósággal öltö ködni. A divat­kereskedőinknek érdekükben van, hogy minél cifrább holmit hozzanak el Páris­ból. Akiknek pénzük van, megveszik a mintát, vagy a minta után dolgoztatnak; akiknek pedig kevesebb a pénzük, vi­szont ezeket utánozzák, aminek az a kö­vetkezménye, hogy a mi középosztá­lyunk uriasszonyai ugy öltözködnek, mint a párisi félvilág hölgyei, mert a középosztály ott is az egyszerű, elegáns divatnak hódol. A leghatározottabban állithatjuk, hogy a mi hölgyeinknek az öltözködé­sükben nincsen fejlett egyéni ízlésük; mindent utánoznak, a mi idegen és mindent túlzottan. Amikor utcai vise­letnek divatossá lett a rövid szoknya, ami alatt csak éppen annyi rövidséget kell érteni, hogy a ruha ne érje a föl­det : a hölgyeink oly rövidre szabatták a szoknyájukat, mintha turista-utra ké­szültek volna a Tátrába, pedig csak a budapesti Kossuth Lajos-utcába mentek. Amikor a nagy kalap volt divatos, ná­lunk a nagyból is kisebbszerü kocsi­kerék lett; a kis kalap már alig látszott a vendéghaj „tengerében" stb. S mert hogy éppen vendéghajat emiitettük meg, essék erről is egy-két szó: A legutolsó pár esztendőben meg­telepedtek itt idegen fodrászok; ezek megtöltötték a kirakataikat a legna­gyobb Ízléstelenségekkel ós szinte éjje­len át átlag minden harmadik buda- . pesti hölgy haja vörösre volt festve ós ; annyi volt az idegen fürt a fején, hogy a „művészkóz,"-alkotta építmény egy­egy kisebbszerü bábel tornya volt. így vagyunk mindennel ós ennek betetó­zéseül még az következik, amire tulaj­donképpen a cikkelyünk elején utaltunk, hogy a budapesti hölgy sem tud méltó­sággal öltözködni, vagyis: nem tudja megkülönböztetni azt, ami neki, a ter­metének s a korának illik. Egyébként jövendölhetjük, hogy le­járt a rövid ujj kora és ínég az ezután kevósbbó buggyosan varrt bluz ujja is hosszú lesz. A felöltő hosszúnak ós fél­ho-sezunak Ígérkezik. Egy ilyen hosszú kabát mintáját már bemutatja a „Divat Újság" leg­utóbbi száma ; nagyon elegáns és szép formája van, csak aztán nehogy őszig sallangos, cifraságban bővelkedő köntös legyen belőle, mire elkerül a divatáru kereskedőink utján a divathölgyeink ruhatárába. Lujza néni. A békésmegyei leányvásár. Csak nemrég irtunk arról, hogy Békésmegyóben milyen nyilt szemér­metlenséggel űzik egyesek a leányokkal való kereskedést. A békési rendőrható­ság nyomára jött már egy ilyen lélek­kufárnak s szigorúan meg is büntette. Ezek a büntetések azonban nem járnak a megkívánt eredménynyel. Tegnapelőtt megint vásárra vittek egy leányt. A szerencsétlen teremtés gyulai illetőségű, akit szolgálatba szegődós cimen csaltak el szülőitől és aztán ott hagyták az utcán. Erre az esetre vonatkozólag a kö­vetkezőket jelentik nekünk .Hódmező­vásárhelyről : Pénteken reggel a Kossuth-téren cirkáló rendőrnek feltűnt egy halvány képű leány, ki a kut környékén álldo­gált, jobbra-balra nézegetett, mintha várna valakit, bámulta a nagy házakat, meglátszott rajta, hogy nem ide való, hogy valami kis városból jött Vásár­helyre. A rendőr odament hozzá és meg­szólította : — Kit vársz, húgom ? — Egy urat, — felelte a leány egy­kedvűen, de mintha szégyenlene vala­mit, lesütötte szemét s pár perc múlva két könycsepp gördült végig halovány arcán. A rendőr ezt észrevette s rosszat sejtve, felszólította, hogy kövesse a kapitányságra — Ne . . . ne . . . nem vagyok ón bűnös. A könyörgés nem sokat ért, a rend­őrt követnie kellett. Felmentek a város­házára. Nemsokára megérkezett a kapitány, ki azután vallatóra fogta a leányt. — Hogy hivnak ? — kérdezte tőle. — Hegedűs Erzsébet vagyok. — Honnan jöttél ? — Gyuláról, az édesanyámtól. — Magadba ? — Igen, magam jöttem, ez volt a szerencsétlenségem. Egy asszony jött velem a vonaton, ki erőszakkal leszál­lított a kis állomáson, pedig én Szen­tesre akartam menni szolgálatba és egy úrhoz vitt. — Ki volt az az ur ? — Azt nem tudom. De nem is élem tul a szégyent . . . A szerencsétlen leány nem tudta tovább folytatni vallomását, görcsös zokogás fogta el s azt kérte a kapitány­tól, hogy vigyék haza. A rendőrség azonnal táviratozott Gyulára s a leányt haza vitték már. A csábitó úriembert keresi a rendőrség, hogy az eljárást megindítsa ellene. De keresik a lelketlen lélekkufárt is. SÓSKÚT FORR Orvosilag ajánlva: Hugysavas diathesis. köszvény-, cukorbetegség-, gyomor-, vese­és húgyhólyag-bántalmaknál stb. Mini üditö és borviz páratlan ! Bővebb felvilágosítással szolgál a Központi iroda: Budapest, V., Lipót-körűt 29 Főraktár: Frled Lipót úrnál Békéscsaba. Kapható gyógytárak, drogueriák nn és fűszerüzletekben. -. Tanügy. * A csabai földmives-iskola mult éve. Most hagyta el a sajtót az az igazgatói jelentós, mely a csabai földmives-iskolá­nak mult esztendejéről számol be. Az elmúlt tanévben beiratkozott összesen 31 tanuló. Ezek közül mindjárt a tanév elején elbocsájtottak 5 tanulót. A 26 tanuló között 2 aradmegyei, 16 békés­megyei, 2 nyilramegyei, 2 uzatmármegyei ós 1—1 bihar-, győr-, szeréin- és zem­plón megyei volt. Rendezett az iskola 8 hetes gazda­sági tanfolyamot is, melyet január 8-tól február 29-ikóig tartott meg. Erre a

Next

/
Oldalképek
Tartalom