Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-23 / 103. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 103-ik szám. Szerda, december 23. EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre d kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éuneayeüenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Ünneprontók. Békéscsaba, december 22. A karácsony int felénk. Ünneplésre hívogat. Sok minden figyelmeztet arra, hogy a lélek ártatlanságában, hitben és igazságban lehet csak igazán ünnepelnünk. Napjainkban azonban számtalan ünneprontó külső körülmény és belső háborúság zavarja meg lelkünk ártatlanságát. Ez teszi aztán nehézzé a valódi ünneplést. Hol keresse a lelki béke után vágyó sziv az ünnepléshez szükséges derűs nyugalmat most, midőn dél felől vészt jósló zivataros felhők tornyosulnak s emberirtó háború fenyeget ? Hogyan ünnepelhetné sok család a szeretetnek örömünnepét, midőn mindenfelől fölharsan a délre vonuló katonaság búskomor sejtelemből fakadó riadó dala, dübörög a katonákat szállító vonatok raja s elszorult szívvel és könyező szemmel intenek szülők, testvérek, barátok búcsút azok felé, kik talán maholnap a halál örvényébe merülnek alá. És ha még lenne ezen emberirtó háborúnak nemizetünk s hazánk sorsára vonatkozó legkisebb előnye, vagy ha azt lételünket fenyegető komoly ok jogos önvédelemmé avatná: akkor ezen szomorú fenyegető körülmény felháborító j fájdalmában is találna a hazáját szerető sziv némi megnyugvást. Mostani alakulásában azonban ez a küszöbünket döngető háború oly ünneprontó gonosztevő, mely a legtöbb békeszerető család körében a karácsony örömünnepét kínos gyötrődés napjává változtatja. Hol vannak és hol lesznek azok, kiket a szerető szülők maguk körében, a fényt sugárzó karácsonyfa mellett szeretnének látni ? Ünneprontó az a sok társadalmi betegség is, mely ma az osztályharcok kiengesztelést nem ösmerő s mindenütt mindenkit fenyegető gyűlölködésben mutatkozik. A vagyoni különbség a szegénysorsuak irigykedését folyton fokozza. A munkáscsoport hivatásszerű és megszokott munkájának beteges túlbecsülésében gyűlöli a munkaadót. A megélhetés sorvasztó gondjai között élő hivatalos osztály elégedetlenségében kárhoztatja a munka nélkül is gondtalan életet élő előkelők s tőkepénzesek hatalmát, mely szivtelenül elzárkózik a szenvedők panasza elől. És mint a föld belsejében képződő láthatatlan titkos erők megrengetik az anyaföldet: ugy vad indulatok, aljas szenvedélyek s bűnös törekvések és merényletek renditik meg társadalmunk szilárdnak vélt alapjait. Beteges társadalmi életünk ezen kínos vonaglása nem ünneprontó befolyással zavarja-e meg leikeinknek azt a nyugalmát, mely az igazi ünneplésnek feltételét képezi ? És mit mondjak azon ünneprontó hatásról, melyet a tudomány korcsszülöttje, az elbízott és folyton kötekedő tudákosság kelt mindenfelé? Az alapos tudománytól nem lehet, nem szabad senkinek félnie. Az alapos tudomány, midőn a végtelenséget fürkészi s abban örökérvényű igazságok gyöngyszemeit gyűjti, az emberiség jobb jövőjén dolgozva, Istenhez vezet. De a tudákosság, midőn kiragadja a tudomány munkás kezéből a birálgatás kétélű fegyverét, boncoló késsel sebez, de nem gyógyít, öl, de nem éltet, A tudákosság kíméletlen birálgatásával mindent megtámad ma. Kigúnyolja a hitet, aláássa a vallást, kihámozza a közéletet erkölcsi értékéből s nincs isteni s emberi tekintély, melyet, mint a maró sav a tükörtiszta ércet, meg ne támadna. Nincs társadalmi intézmény, melynek értékét kétségbe ne vonná, nincs törvény, melynek ész| szerűségét elismerné, nincs társadalmi alakulásunknak és fáradozásainknak semmi olyan közös célja többé, mely; nek fönségét méltányolni akarná. Ezen pokoli hatalomnak romboló ereje min• denütt érezhető. Mindezen ünneprontó körülmények s befolyások hatása alatt karácsonyi ünnepeinket zavartalan áhítattal nehéz megünnepelnünk. De mindezek dacára most se felejtkezzék meg a vallásos sziv a mennyből jövő angyali szózatról: „Hirdetek néktek nagy örömet!" Vagy nem elragadó nagy öröm-e az, hogy a szeretet Istene nem akarja a bűnösnek halálát s a megváltás nagy munkáját hozzánk küldött fiával eszközölteti, kinek születési ünnepét most ünnepli a keresztény világ. Az Isten eszméjében megszegényedett, az Isten félelmében és az emberszeretetben megfogyatkozott embervilág megtévesztő hatása alatt se felejtkezzünk meg arról, hogy a Mindenható ugy rendezte be e világ folyását, miképp még a bűnben is benne rejlik a megbánás keserű orvossága s vétkes mulasztásaink és ballépéseink kijózanodásra és megtérésre vezetnek. Semmi elvadulás, semmi balsiker, semmi megcsúfolás ki nem irthatja a vallásos szivből az igazság győzelmének reményét s Isten akaratán alapuló erények gyakorlása megszerzi már e földön a mennyei boldogságot, melynek hirdetője és szerzője ama igaz Eszme, melynek születését a reánk köszöntő karácsony örömünnepe hirdeti. Benka Gyula Vakációi levél. — Külön fővárosi tudósitónktól. ... Önök bizonyára azt hiszik, hogy mivel a honatyák hazamentek vakációzni : szünet van a politikában. Pedig tévednek. Parlament nélkül is merülnek fel politikai aktualisságok. Csak az a különbség, hogy mig a tisztelt Ház ülésezése idején hamarosan letárgyal a közvélemény minden felmerült kérdést és a legfontosabb dolgok fölött is hamarosan átsuhan: ilyenkor, vakíció idején, sokáig rágódik a legjelentéktelenebb témákon is. Csak meg kell nézni a lapokat. Azok a tükrei a közhangulatnak. Ezelőtt néhány sorban végeztek olyan dolgokkal, amelyekről most hasábokat írnak Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a legujabbi politikai aktualitás tálán kisebb fontosságú, sőt ellenkezőleg. A mostani szünetnek olyan politikai témája van, amelyről nagyon is lehet és nagyon is érdemes hasábokat irni, mert nincs az országban olyan ember, aki ne érdeklődnék iránta. Ez a téma pedig a hadsereg. A hadsereg, amelyben nekünk ugyancsak kevés gyönyörűségünk telik. Valahányszor csak felmerül a politikai élet terén, mindig kínos nyugtalanság fogja el a közvéleményt. A hadsereg mindig szegény, mindig kunyorál és nem ád semmit. Olyan, mint egy lump jogászgyerek, aki nagyon sok pénzibe kerül az apjának. Az ajakán soha sincsen más szó, mint pénz és pénz. És a nemzetnek a hadsereggel szemben sokkal rosszabb a helyzete, mint az apának a fiával szembem. Mert az apa akkor tagadja meg a dorbézoló fiától a pénzt, amikor akarja. A hadseregnek azonban mindig kell adni. Lepocskondirozzuk, leszidjuk minden egyes adandó alkalommal amúgy magyarmiskásan, de azért csak adunk neki pénzt. íme most is már jó előre tiltakozunk a zsebünk ellen intézendő merénylet ellen — és végeredményben mégis csak ki fogjuk nyitni a pénztárcánkat és fizetünk sajgó szívvel, de elegánsan, mint egy huszárhadnagy. A hadügyi veBékésmegyei Közlöny tárcája. Ördögcsipte fű. (Verouica prostrata.) Krisztus urunk, hogy magában Járt a réten, ligeten, Gondolatit jártatá jó Égi atyján: Istenen. Aki mindent ugy teremtett, Lelje földön örömét, A maga s a más hasznára Fussa élete körét . . . De ragyogó fény nyomában Jár az árny is rendesen; Ahol Isten : csakhamar ott Az ördög is megjelen. Már messziről észrevette A Megváltó őrlelke, Őt üldözni, amint lopva, Tolvajuton közelge. Derűs égnek sugalmára Tréfás eszme suhan át Nyájas lelkén — s mintha félne, Adja futásra magát. A gonosz őt itt-ott látja, De elérni nem tudja, . Tüskén, árkon zeg zug útját Mint a bolond, ugy futja. Minden gyermek kinevetné, Érzi — s méreg önti el; Reszket szinte, mint a nyári Forró-hideg kit kilel. Megáll végre s tehetetlen Haragja nagy kínjában Nagyot toppant s éppen hol a Lába alatt virág van. Kék szirmával, mint egy pajkos Leány szeme, ránevet, Le is csípi szárvégéről, Mit tehetne egyebet? Eltépázta, boszúságát Máson ki nem tölthette: Ördögcsipte fűnek a nép Ettől azért nevezte. Nem nőhetett virág többé, Hová ördög körme ért, — Annál több a szároldalon, Amennyi csak oda fért; S hol lólába oda tiport, Szárbokor ott földre dül, Szélről mégis, körbe gyűlve, Annál vígabban fel ül. dl. Karácsonyi legenda. Az Urnák ezerkilencszáz és nyolcadik esztendejében Pannoniában szent karácsonynak áhítatos estéjén ráborult egy országra a magánynak, a bizonytalan jövőnek, a kétségbeesésnek szomorúsága. És egy ember, aki jött valahonnan, nagyobb és lelkében dúsabb, okosabb, érzésében gazdagabb a többinél, kiment a temetőutra és mikor az útszéli feszület mellett elhaladt, elfeledte a keresztvetést. Más gondolatok bántották és azt tartotta, hogy nem érdemes köszönni a keresztre feszitettnek. Aztán elkezdett beszélni a kereszthez, miközben a karjait összefonta a mellén és belenézett az éjszakába. Most sirva konganak a harangok és búsak az emberek. Köereszes paloták tetejéről beszél a gond, levigyorog a bizonytalan jövő ós ordit a kétségbeesés. Küldtek erre az országra máskor is szomorúságot és voltak kínokban megfürösztött esztendők máskor is. De most ne csodálkozz, te keresztre-feszitett, ha az emberek nem hozzád jönnek vigasztalásért. Mert kegyetlen volt az idő ós rá, küldött erre az országra bánatokat, ame ! lyek megölték itt a hitet ós most, szent 1 karácsony zúzmarás, imádságos éjsza| káján mondom neked, hogy a mi vérünk nem az útszéli folyó vize, amely arra való, hogy zöldségárusok földjót öntözze. Mert az anyák ma éjszakán a kopár, hideg hegyekre gondolnak, amelyre talán már holnap mundérban, puskával felmászik a fia, a sziklákra gondolnak, amelyekről talán köveket szór le az idegen és megbántott ellenség és a lázálmok levarázsolják a gondolkodók ós féltők szemei elé a világháborúk bor zalmait. Ezek csak előre küldött félések, előre gondolt bús sejtelmek, amelyek elfoglalják ezt az országot ezt az úgyis szegónyet, sirva vigadót, adósságban úszót, amely a keserű cinikusok országa. Mert ez az ország most a nembánomország, amely belenéz a bizonytalan jövőbe és nem törődik vele, mert a zsebe ugy is szegény, csillogása úgyis hamis a kulturája pedig úgyis sekélyes, csak a szegénységén, a lerongyolódásán ós a hamisságán való nagy szomorúsága igaz, csak az érzése, az érezni tudása, a lelki világa, a lelke mély ós véres keménységgel megzománcozott, a valódi igaz lélek. Ezért imádkoznak ma kevesebben, mint máskor, pedig ma kellene imádkozni a békéért, az emberi szeretetből kisarjadzó, örök bókéért és ma kellene lefeküdni erre a zúzmarás hideg takaróval belepett anyaföldre ós körül ölelni és imádkozni hozzá és ma kellene belecsókolni ebbe a földbe minden szeretetünket, minden szép, jó kivánságunkatininden titokban őrzött, féltett, meleg és édes vágyunkat, ma kellene szeretnünk és imádkoznunk az emberi békéért, ami nincs. Mert szép volt, mikor azt mondtad, hogy eljövend a béke országa. Ez volt a legszebb ós ezért a jövőbe vetett Ígéretért érdemes elviselni még az életet mindazoknak, akik még le nem élték. Az életet, ezt a minden csúfságon és szennyen keresztül is szépet és vigasztalót, ezt a bánatokkal meghintett temetőjét az óbrenlevőknek. És ezért megemelem utólag mégis a kalapomat előtted és imádkozom a békéért, amelynek el keli jönnie, te megváltó, te szent, te igaz Krisztus, aki tudtad az élet minden csúfságát és hiábavalóságát s mégis szenvedtél érte. Ezeket mondta a valahonnan előkerült szomorú idegen és visszament a másvilágra, ahonnan előkerült. Mert már régen meghalt. És mert élő embernek nincsen lelke, nincsen bátorsága, hogy mindezeket a keserűségeket elsirja a megfeszített Krisztusnak. Az öngyilkos. — Humoreszk. — Irta: Pallos Árpád. Volt nekem egy pajtásom. Fülöp Márton. De mi csak Marcinak ismertük. Foglalkozására tisztességes bankhivatalnok, ki kötelességeit mindig pontosan teljesítette ugy, hogy fellebbvalói nagyon szerették s meg is becsülték törekvő szorgalmát. Már minden ugy indult sorsában, hogy hivatalában szép karrierje lesz s barátai jó előre dörzsölgették a jövő reménysége fejében tenyerüket, amikor