Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-17 / 101. szám

E 'késcsaba 1908 nov. 19. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 szabálytalanságok történtek a Nagy Gábor hivatalában, hogy azok a nyug­díj elvesztését is maguk után vonnák. Az ügy fölött nem lehet jóakaratú hall­gatással elsiklani, mert az ilyen könnyű menekülés demorizálólag hat a többi tisztviselőkre. Indítványozza, hogy vizs­gálat indittassék meg. Z ö 1 d y János dr. tiszti főügyész röviden ismerteti a Nagy Gábor ügyét, Nagy Gábor nyugdíjazási kérvényt adott be, de ezzel egyidejűleg orvosi bizo­nyitványnyal igazolta, hogy beteg és kérte nyugdíjügye elintézéséig is hiva­tali állásától való felmentését. Neki az a véleménye, hogj^ hiábavaló itt fe­gyelmi eljárás indítása. Nagy Gábor hu­zamosabb idő óta betegeskedik ós in­nen származnak a különböző hivatali mulasztások. D ő r y főispán itt nyugdíjba me­nekülést lát a fegyelmi vizsgálat elől. Mivel azonbau az iratok még elintézet­lenek, fölöslegesnek látja az ügy tovább feszegetését, hanem indítványozza, hogy a bizottság vegye tudomásul az alispáni jelentést, a Nagy Gáborra vonatkozó passzus kivételével. Ambrus alispán az egész jelentés tudomásul vételét kéri. Az ügy egészen elintézetlen és fölösleges, hogy a bizott­ság prejudikáljon a vizsgálatnak, mikor ha büntetendő cselekményről van szó, az ugy sem lesz eltussolva. A jelen­tésben egyszerű személyváltozás foglal­tatik, amely miatt nyugodtan lehet azt egész terjedelmében' tudomásul venni. A bizottság ezek után tudomásul vette az alispáni jelentést. gyában kelt 2385-908. sz. bgy. határo­zat jóváhagyásának megsürgetése mel­lett a törvényhatóság a Szeghalom — füzesgyarmati szárnyvonalnak az 1909. évben történendő kiépítése érdekében a keresk. miniszterhez ezen közgyű­léséből feliratot intézzen s tekintve, hogy a Berettyóújfalu—Békéscsaba— orosházi leendő állami ut bekötési út­iránya mindeddig eldöntve nincs, egy­idejűleg kérelmezze a törvényhatóság, hogy ezen leendő állami ut az Oros­háza—szentesi ut kiépítésével köttessék össze a nyugati irányban már kiépült állami utakkal. Ezen útirány a vármegyére nézve azon okból birna fontosággal, mert Szentes felé kőut-összeköttetést biztosi­tana s a Szentes és Orosháza közt el­terülő pusztáknak amúgy is a vármegye felé Orosházára irányuló forgalmat tel­jesen biztosítaná, ezenkívül a vármegye egyetlen fürdőjének, a G.vopárosnak is állandó kőuton való hozzájutást bizto­sítván, ezen fürdő további fellendülésé­hez is nagy mértékben hozzájárulna. Fegyelmi a békési főjegyző ellen. Egy hírlapi nyilatkozat miatt. Békésvármegye közutai. Nem régen még Békésmegyére is ráillett a Petőfi két sora: „Sáros utaidnak nincs a földön párja, Tengeren és itt az utast egy sors várja." Komiszak, sárosak voltak az utai, mint általában mindenütt az Alföldön. Feneketlen kátyúk tátongtak a lovak s szekerek előtt, amelyekből rettenetes kínlódás után lehetett csak valamikép­pen kievickélni. Ujabb időben azonban nagyszabású fejlődés mutatkozott az útépítés terén. A vármegye utai legnagyobb részt már jókarban vannak, ugy hogy csak kevés helyről érkezik panassos kérvény a törvényhatósághoz. E nagyszabású utépitkezési munká­latoknak hü kópét adják a december 22-iki közgyűlésen előterjesztendő al­ispáni jelentés adatai is.^Az alispáni jelen­tésnek ezt a részét szükségesnek látjuk leközölni. Az 1904. évi XIY. t.-c.-el engedélye­zett beruházási hitel terhére végzendő ut- és hidépitkezések a következők : A Gyula—Kétegyháza—eleki ós Mezöbe­rény—vésztői törvényhatósági közuta­kon a földmunkák már befejeztettek, az Orosháza—Tótkomlós—makói, to­vábbá a Gyoma—körösladányi és a Fűzesgyarmat—nagybajomi törvényha­tósági közutakon azonban a földmun­kák befejezetlenek. Legnagyobb hátralék a Füzesgyarmat—nagybajomi uton mu­tatkozik, ahol a földmunkáknak mintegy egynegyediésze maradt a tavaszra, mig az Orosháza—Tótkomlós—makói és a Gyoma—körösladányi utakon csak jelen­téktelen hátralékok vannak. A Gyula— Kétegyháza — eleki, Mezöberény—vésztői Orosháza -Tótkomlós—makói és a Gyoma—körösladányi törvényhatósági közutakan a szükséges átereszek is ki­építtettek, sőt a Gyula—Kétegyháza ­eleki és Mezöberény—vésztői közutakra az alapozáshoz szükségelt kőanyagok nagy része is már kiszállíttatott. Az Öcsöd—mesterszállási közül, valamint a foki Sebeskörös-hid kiépítésére vonat­kozó műszaki müveletek a kereskede­lemügyi m. kir. úniszter urnái már jóváhagyást nyertek, a versenytárgyalá­sok is megtartattak, az ajánlatok jóvá­hagyás végett felterjesztettek. A berettyóújfalu—békéscsaba — oros­házai leendő állami közút csökmő—kö­rözsladányi szakaszán a földmunka nagy része már befejezés nyert, az át­ereszek is kiépíttettek, a kőanyag nagy része kiszállíttatott, a kőalap lerakási és hengerezési munkálatok pedig folya­matba tétettek, a szeghalmi Berettyó híd hidfői is 3 m. magasságban felfalaz­talak, a lejárók, valamint kőkupok épí­tési munkálatai pedig folyamataban van­nak s nagy részük már el is készült. Mi­után ezen állami ut Szeghalom—füzes­gyarmati szárnyvonalának kiegészítő ré­szét képező szeghalmi átkelési szakasz­nak vámos útként leendő kiépítése iránt a törvényhatóság 2385—908. bgy. sz. határozatával már intézkedett s kívána­tos volna, hogy ezen átkelési szakasz­szal egyidejűleg a két község közötti útrész is mielőbb építtessék, javaslom, hogy az átkelési szakasz kiépítése tár­A közművelődési bizottság előadásai. Ismételten a legnagyobb örömmel jelezhetjük, hogy vármegyénk egész te­rületén a felnőttek oktatása körül, a közművelődési bizottság eleven, pezsgő életet fejt ki. Kulturális törekvése kezd mélyebb gyökeret hajtani tanulni vágyó népünk lelkében. A vidékről bejövő je­lentések alapján azon örvendetes tény­nyel számolhatunk be, hogy az előadá­sokat mindenütt a legnagyobb rokon­szenvvel fogadják s számuk november hó 15-től december hó 13-ig elérte az 51-et. Oly szám ez, mely minden további magyarázat nélkül is fényes eredményt jelent. A már eddig megtartott előadások az egyes tudománya ágak szerint a kö­vetkező módon oszlanak meg : A magyar nemzeti történet köréből 6 előadás, magyar irodalom történet köréből 3, Magyarország földrajza kö­réből 4, világtörténelem köréből 2, ma­gyarmüvelődés történet köréből 4, jogi és társadalomtudomány köréből 6, ter­mészettudomány köréből 6, közegész­ségügjr köréből 7, .ipar köréből 5, gaz­daság köréből 8. Összesen 51 előadás. A hót folyamán előadásokat tartot­tak a következő helyeken: Orosházán: „Dalmácia és népei" cimü tárgyról. Előadó : P á 1 Ernő polg. isk. tanár. Hallgatók száma 800. Nagyszénás: „Hogyan védekezzünk a kolera és tifusz ellen ?" Előadó : dr. Láng Jenő községi orvos. Hallgatók száma 75. Kétegyháza : „A madárvédem". Elő­adó: Münch Szilárd Hallgatok száma 30-40 volt. Gyula „Az Árpádházi királyok mél­tatása". Előadó Kuzsinszky Kálmán. Hall­gatók száma 300. Gyoma. „Miből lesz a termés". Elő­adó Pálffy Béla, róm. kath. plébános. Hallgatók száma 120. Mezöberény. „A Hunyadiak kora". Előadó Szrnka János, polg. iskolai tanár. Hallgatók száma 500. Öcsöd. „Petőfi hazafias ós szerelmi költészete". Uránia szerű előadás. Elő­adó Pataki János, szarvasi tanitó, ly­ceumi jegyző. Hallgatók száma 300. Szarvas. „Az archeológiáról és Bé­késvármegye régiségeiről". Előadó Do­mokos János, a megyei muzeum őre Hallgatók száma 750. Csabán G r o ó Vilmos főgimnáziumi tanár tartott rendkívül érdekes szabad­előadást „A vízről" a főgimnázium fizi­kai tantermében, mely szűknek bizo­nyult az egyre tóduló hallgatóság be­fogadására. Groó mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét népszerű nyelven tartott előadásával és számos, igen si­került kísérletével. Látva a közönség e nagyfokú és örvendetes érdeklődósét, mindinkáb érezhetővé válik a kulturház hiánya, amely legalább megfelelő nagy­ságú előadási teremmel rendelkeznék. Igy a városháza elég tágas terme ajtajá­ból is nagyon sok embernek csalódottan kell eltávoznia az előadások alkalmával. Jövő vasárnapon a következő előadá­sok vannak kitűzve : Csabán : Gro ó Vilmos a viznek a fizikában való sze­repléséről. Újkígyóson dr. R e 11 Lajos tanár az élvezeti cikkekről. Gyulán „Az elektromosság". Gyulavárin „Az éneklő madarak védelme". Dobozon „A tüdő­vész". Orosházán „A könyv", tartja Renszisovszky Lajos, a „Békés­megyei Ellenzék" szerkesztője. Nagyszé­náson „Védekezés a trachoma ellen". Szarvason „A szőlőmivelés'". Békésen „Az állattenyésztés". Gyomán „A gyümölcs­fateny^sztés". Szeghalmon „Gyümölcs­termelés és értékesítés" Körösladányban „Az alkohol". Mezőberényben ,,A konyha­kertészet". A vármegyei közigazgatási bizott­1 ság mult havi üléséről irt referádánk­ban megemlékeztünk már M o r v a y Mihály bizottsági tagnak Szathmáry Gábor békési községi főjegyző ellen tett panaszáról, aki a képviselőtestületi üléseket legtöbbször a megyegyülések, vagy a közigazgatási bizottsági ülések napjára tűzi ki, ugy hogy a békési megyebizottsági tagok nem jelenhetnek meg emiatt a képviselőtestületi gyűlé­seken. Ez a panasz nagyon érzékenyen érinthette Szathmáry főjegyzőt és két csabai lapban egy nyilatkozatot tett közzé, melyben igen gúnyos és ki­csinylő hangon emlékezett meg Morvay Mihály közéleti szerepléséről. Többek között azt is mondotta, hogy ezután küldöttségileg fogja Morvayt megkér­dezni, mikorra parancsolja a közgyűlés tartását ? Morvay Mihály ezt a nyilt levelet az alispáni jelentés után szóvátette a közigazgatási bizottság előtt. O — mon­dotta — egyáltalában nem vitte a sze­mélyeskedés terére panaszát, csak a közérdek vezérelte, mikor a békési főjegyző ez eljárását szóvátette. Ajánlja a támadást az alispán figyelmébe és kér valamelyes orvoslást. D ő r y főispán az egész ügyet kicsi­nyes elégedetlenség folyományának tartja. Minden esetre szomorú képet vet Békés község belső életére, hogy a főjegyző és egyes képviselőtestületi tagok között ilyen torzsalkodás van. Ve r e s József nem volt jelen ugyan a mult bizottsági ülésen, de a cikket olvasta és az igazán meglepte. Mert ő régóta ismeri már Morvay közéleti tevékenységét és azt tapasztalta, hogy mindig önzetlenül, személyeskedés nél­kül, sőt áldozatokra is készen vesz részt a közügyekben. Köztisztviselőktől olyan mocskolódó cikkek irása és közlése nem illik. Mégis csak kell lenni valami tendenciának abban, hogy a főjegyző mindig torlódásba hozza a képviselő­testületi gyűléseket a megyei gyűlések­kel. Azt mutatja ez, hogy Morvay sze­replése kellemetlen neki. Igaz, hogy ez eljárásnak a megtorlása tulajdonképpen a sajtóbiróság előtt történhetnék, de a maga részéről kijelenti itt az ülésen, hogy Morvay ilyen csúfondáros meg­hurcoltatást nem érdemelt. Azt hiszi, ehhez mindenki hozzájárul. L a d i c s László dr. szerint az egész ügy egyik kórtünete a mai közéletnek. Manapság az emberek nem szeretik a nyilvános kritikát, pedig annak minden közszereplő egyén ki van téve. Különb embereket is megkritizáltak már, mint Morvay. D ő r y főispán (közbeszól): Nem különb embereket! . . . L a d i c s : Hát, mondjuk, nagyobb embereket. Helytelennek tartja, hogy valaki egy testület elé hozakodik a maga kis ügyével. Kicsinyesnek tartja a panaszt. Ha sértve érzi magát Morvay, keressen elégtételt a sajtóbiróság utján, vagy tegyen a főjegyző ellen fegyelmi feljelentést. Haviár Dániel: Tévedés van a fogalmakban Az ilyen helyzet a köz­érdek szempontjából mindenképpen hát­rányos. Nem Morvay elégtételkérése itt a fő, hanem az a tény, hogy egy bi­zalmi állásban levő egyén azt a bátor­ságot vette magának, hogy fegyelmi vétséget követett el sajtó utján. Mert felettes hatóságával szemben tisztelet­lenül viselkedni egy köztisztviselőnek : fegyelmi vétség. A közigazgatási bizott­ság pedig felettes hatósága a főjegyző­nek. Mivel ennek egyik tagjával szem­ben a főjegyző tiszteletlenül viselkedett, indítványozza, hogy ellene a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat indittassék meg. L a d i c s kéri a cikk felolvasását, mit Daimel dr. főjegyző azonnal tel­jesít. ' A felolvasás után Ladics László azt indítványozza, hogy a közigazgatási bi- 1 zottság csupán helytelenítse a főjegyző i eljárását. Ambrus Sándor alispán szerint ez esetben a helytelenítés lagymatag eljárás volna a bizottság részéről. A bizottságnak hatalmában van megtorló lépéseket tenni és mivel itt nyilván be­igazolódott, hogy a főjegyző fegyelmi vétséget követett el, csatlakozik Haviár Dániel indítványához. Szavazásra kerülvén a dolog, a bi­zottság két nem szavazat kivételével kimondotta, hogy Szathmáry Gábor fő­jegyző ellen felettes hatósággal szemben | tanúsított tiszteletlen viselkedés miatt a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot el- j rendeli. j A mezőberényi zendülők. Az utolsó itélet. Békésvármegyében bizonyára sokan emlékeznek még arra a veszedelmes zendülésre, mely Mezőberényben tört ki még 1906 junius 4-én. Mintegy 600 főből álló tömeg a községháza elé vo­nult és követelte K o 1 o z s y Mihály rendőrbiztosnak és két rendőrnek azon­nali elbocsátását. A tömeg olyan fenye­gető magatartást tanúsított, hogy az elöljáróság egészen konsternálva volt, különösen mikor látta, hogy a csend­őrség közbelépése sem használ semmit, sőt még jobban izgatja az embereket. Végre megérkezett P o p o v i c s Szilveszter, a békési járás főszolgabi­rája, aki látván, hogy másképpen nem segíthet az egyre fenyegetőbbé váló helyzeten: felfüggesztette állásuktól ugy a rendőrbiztost, mint a rendőröket Erre megnyugodott a felizgatott tömeg és szétoszlott. A dolog azonban nem maradt any­nyiban. A zendülés vezetője: Kollár Mihály és tiz társa ellen, akik nemcsak izgatták a tömeget, hanem két rendőrt meg is vertek, megindították az eljárást s a gyulai kir. törvényszék még 1907 március 8-án ítélkezett fölöttük. Csak egy tettes: O n d r e j János nem került kézre, ki a nyomozás tartama alatt is­meretlen helyre távozott. Az idén végre előkerült s a törvényszék felette is ítél­kezett. Hétfőn délelőtt volt a bíróság­nál a tárgyalás: — Beismeri-e, hogy részt vett a zendülésben ? — Igen, ott voltam. — És mit csinált? — En, kérem szépen, kiabáltam a többi után. — A rendőröket bántotta-e? — Nem ón, egy ujjal sem. Nem is láttam rendőrt. — De látták, hogy maga is ütötte őket. — Szeretném én azt az embert látni, aki látta!. .. Mivel tömeges zavargásoknál a tet­tességet megállapítani nagyon nehéz, a törvényszók csupán a zendülésben való részvétel miatt vonta felelősségre On­drejt és egy hónapi fogházbüntetéssel sújtotta. A vizsgálati fogsággal azonban ezt is kitöltöttnek vette s igy Ondrej azonnal szabaddá lett. Aktuális emberek. — Külön fővárosi tudósítónktól. ... {Hermann és Adolf) Amióta Török­ország népe fölszabadult és a táviratok özönével hozzák a hirt a megújhodott ozmán birodalomból, a legnagyobb ke­leti tudós: Vámbéry Ármin újra és kü­lönösen aktuális. Mikor a delegációk egyik ülésén az egyik képviselő azt a kérdést intézte Aerenthal külügyminisz­terhez, hogyan van az, hogy az alkot­mány kivívása előtt uj-török mozgalom­ról nem tudtak semmit, Aerenthal nem tudott válaszolni erre a kérdésre. Hir­telen jött a forradalom-kitörés, egy éj­szaka felfordult a világ a padisah orszá­gában. Nem kevéssé lepte hát meg a politikusokat, mikor Vámbéry egy újság­író előtt kijelentette, hogy ő már 1860­ban ismerte az uj-török mozgalmat, az­óta folytonosan érintkezést tartott fenn velük ós könyvet is irt róluk. Vámbéry pénteken a publikum elé lép és elő­adást tart az ifju-törökök akciójáról és Törökország jövőjéről. Ebből az alkalomból misztikus egyé­nisége körül egész sereg anekdóta tá­madt fel, amelyek túlnyomó része még dervis-korából való. Már jól csengő neve volt a hajdani Vamberger-nek az euró­pai kulturában, mikor keleti útjáról Budapestre érkezett. A fantasztikus, sántikáló emberke betért egy kávéházba, ahol volt iskolatársa, Ágai Adolf, a ki­tűnő „Porzó", billiárdozott. Régen nem látták egymást, de Ágai nyomban rá­ismert iskolatársára. — Te vagy az, Vámbéry! — kiál­tott s ahogy volt, dákóstul a nyakába akart borulni. — Pardon, pardon, — mondta a tudós — je vous ne connais pas (nem ismerem önt). Ágait, akit soha nem hágy el a hu­mora, most bizalmasabban szólította meg: — De nagyra vagy, Hermann! Vámbéry hirtelen abbahagyta a franciáskodást és — mint egykor az iskolában — boldogan rázta meg Ágai kezét. — Szerbusz, Adolf! (Vámbéry üdvözli a sah-t.) Mikor Mu­zaffer Eddin, a perzsák sahja, Budapes­ten tartózkodott, lámpással kerestek olyan embert, aki őt perzsa nyelven üdvözölni tudja. Csak két ilyen tudós-

Next

/
Oldalképek
Tartalom