Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-17 / 101. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 101-ik szám. Csütörtök, december 17. BEKESME6YEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vi&szn. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI DI.1 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Fenyeget a válság. Békéscsaba, december 16. Az ország szivéből riasztó hirek érkeznek. A nagy függetlenségi párt­ban, mely eddig megdönthetetlen fa­lanxként állott a kormány körül; az elégedetlenség, a viszálykodás ütötte fel kigyó-fejét. Ugylátszik a balpárt folytonos piszkáiódásai néhány kor­mánypárti honatyában a régi harcos idők hangulatait, mikor a függetlenségi párt "még az ellenzéken volt és állan­dóan támadott minden kormányt. A hevesebb vérmérsékletű honatyáknak nem tetszik a jelenlegi nyugodt állapot, fájnak nekik az apró ellenzéki cso­portok gúnyolódásai, mért ne kuruc­kodhatnának tehát ők is egy kicsit? A felgyúlt és visszafojtotott energiának egyszer valamely formában utat kell engedni, ki kell adni valamit belőle, mert még bajt csinál. Igy gondolkozhatik az a csoport, mely Justh Gyula házelnököt vallja vezérének a paktum és az önálló bank kérdésében. A helyzet már nagyon kiélesedett. A kormány tagjait nagyon meglepte már a szombati ülésen az a körülmény, hogy Justh Gyula tüntetőleg tapsolt és helyeselt az önálló bankot követelő Gaál Gasztonnak. A keddi gyűlésen pedig egészen nyilvánvalóvá lett, hogy a független­ségi párt kebelében forradalom dul. Mikor Apponyi Wekerle miniszterel­nököt védelmezte Polónyi személyes élü támadásai ellen és kifejtette azt, hogy a függetlenségi pártnak bár sza­bad keze van a bankkérdésben, de várnia kell a közgazdasági nehézségek leküzdéséig: Justh Gyula folytonosan közbeszólott, folytonosan a nemzeti bankot emlegette; úgyhogy Apponyi egyszerre megszakította beszédét és méltatlankodva leült. Ekkor nyilvánult meg a pártszakadás kezdődő vesze­delme. A nagy többség Apponyit vette körül, a kisebbség pedig Justh Gyula körül csoportosult. Egyszóval az eddig nagy, egysé­ges pártban megbomlott a fegyelem. Maga a vezér, akinek tekintélye talán összetarthatná a széthúzó elemeket: állandóan betegeskedik és nem léphet közbe kellő erélylyel. A Ház folyosó­ján, a klubbokban pedig gyártódnak a kalandosabbnál-kalandosabb híreszte­lések : Válság lesz .., Pártszakadás... Kormányválság... A merészebb fan­táziájuak már tervezgetik is az uj kabinet összeállítását, amelynek élén Justh Gyula állana. Mi nem látjuk a helyzetet ennyire kiélesedettnek. Nem látjuk azért, mert bizunk politikusaink hazafiságában. Utóvégre nekik is kell látniok, hogy a monarchia, melynek mi is egyik alkotó része vagyunk, fenyegető nem­zetközi bonyodalom előtt áll, amelyet még mindig kevés sikerrel igyekszik megoldani a diplomácia. Ilyen idők­ben egy belső válság felidézése vég­zetszerű lehet. A válságok mindig bizonyos fokú megrázkódtatással jár­nak. A megrázkódtatások gyöngítik az államot. Gyönge állam diploma­táinak pedig rendkívül nehéz a helyzetük. Különösen olyan darázsfészek rendbe­hozatalánál, mint a balkáni kérdés. A kuruc honatyák csak kuruckod­ják ki magukat, ha szükségesnek lát­ják. Annyi hasznuk talán lesz belőle, hogy az ellenzék nem gúnyolja őket ezután annyira. De a kormány műkö­dését ne nehezítsék meg pártviszályok felidézésével és válsághírekkel' éppen most, amikor oly nagy kérdések vár­nak megoldásra, mint a választói reform. Őket ez a kormány hozta be, ennek fogadtak hűséget, tartsanak ki mellette tehát mindvégig. Igy kö­veteli a közéleti katona-becsület is .. . Békésvármegye közigazgatásából. Érdekes jelentések a közigazgatási bizottság ülésén. Békésvármegye közigazgatási bizott­ságának hétfői ülése gazdag volt érde­kes ügyekben A két, leghuzamosabb vitát provokáló ügygyei, a békési fő­jegyző fegyelmi- és a Nagy Gábor nyugdíjazási ügyével foglalkozunk. De ezeken kivül is voltak olyan tárgyai az ülésnek, amelyek érdekesség szempont­jából csupán c»ak terjedelemre nézve máradnak mögötte a fentemiitett kettő­nek. Ilyen volt például a Csaba-erzsé­bethelyi községi orvos felfüggesztési ügye, a kondorosi iskolák államosítása, Hollós (Schwarcz) Izidor szeghalmi ma­gániskolája és a gróf Bolza-féle s/.arvasi Körös-terrasz ügye. Az ülésen jelen voltak Dőry Pál főispán elnöklete alatt: Ambrus Sándor alispán, Daimel Sándor dr. főjegyző, Zöldy János dr. főorvos, Zöldy Géza tiszti főügyész, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, Roediger Gyula pénzügyigazgató, Perszina Alfréd, az államépitószeti hiva­tal főnöke, Mikler Sándor tanfelügyelő, Liszy Viktor dr., kir. főügyész, gróf Wenckheim Dénes, Haviár Dániel, Ve­ress József, Beliczey Géza, Varságh Béla, Ladics László dr., Török Gábor Haraszti Sándor, Pfeiffer István, Mor­vay Mihály bizottsági tagok, továbbá Kiss László, Konkoly Tihamér dr. és Moldoványi János, megyei aljegyzők. Dőry főispán pár szóval üdvözölvén a megjelent tagokat, az ülést megnyitja és felkéri Deimel főjegyzőt az alispáni jelentés felolvasására, melynek neveze­tesebb adatai a következők: November hóban a személy­biztonság 20 esetb3n zavartatott meg és pedig 1 emberölés kísérletén kivül 12 könnyű és 7 súlyos testisértés elkövetésével. A vagyonbizton­ság ellen 39 esetben intéztetett táma­dás, melyek közül 1 sikkasztáson, 1 zsa­roláson és 1 betöréses lopáson kivül mindegyike kisebb értékű tárgyak, fő­leg pedig baromfiak ellopása volt. A tet­tesek majdnem minden esetben kinyo­moztattak és ellenük a büntető eljárás megindittatott; a még ismeretlen né­hány tettes ellen a nyomozás folyamat­ban van Tüz 8 esetben volt. Bal­eset 3 fordult elő. Öngyilkos­s á g 5 esetben történt; öngyilkossági kísérlet pedig 2 esetben. Az elmúlt hónapban a mezőgazda­sági munkák legnagyobb része szüne­telt. A munkások átlagos napszámbére 1 korona 20 fillér volt; köztük és a munkaadók között súrlódások nem for­dultak elő. — A munkások körében sztrájkra való hajlandóság nem mutat­kozik. A vármegyei ós községi közigaz­gatás menete ellen panaszra nem volt ok. — Kétegyházán lemondott Ho ff­m a n n Viktor helyére irnok-végrehaj­tóvá Rozenzweig Jakab választa­tott meg. Szeghalmon pedig rendőrbiz­tossá Bárányi József volt csendőrt választották meg. A békési járás fő­szolgabírója K o c s o r Dezső községi állatorvost 5, Szathmári Kálmán községi iktatót 10 korona pénzbünte­téssel sújtotta. Nagy Gábor adóügyi jegyző állásáról lemondván, helyére K i s s B. Mihály községi jegyzőt s en­nek helyére Balogh Imre gyulai la­kost helyettesitette. A szarvasi járás fő­szolgabirája Lánczossy László szarvasi anyakönyvvezető-helyettest sik­kasztás miatt állásától felfüggesztette. A békési gyámpénztár. Az alispáni jelentés elfogadása ós az állatorvosi jelentés meghallgatása után Daimel főjegyző jelentést tett a megyei árvaszék elnökének Békés község gyámügyeinek rendezése érde­kében tett intézkedéseiről. Sárossy árvaszéki elnök ugyanis megvizsgálván Békés község gyámügyeit s ott több rendbeli szabálytalanságot észlelt. Béké­sen a gyámpónztárt még most is a se­gédgyám kezeli, holott a miniszter által jóváhagyott szabályrendelet értelmében a gyámpénztárt a községi főpénztáros­nak kellene kezelnie. Innen van, hogy a segódgyám nem tud tulajdonképpeni hivatásának eleget tenni. Az árvaszéki elnök tehát utasította a községet, hogy a gyámpénztár kezelését a főpénztárosra Békésmegyei Közlöny tárcája. Sárika születése napjára. A boldog gyermekkor tündéri világa, Melynek minden útja tiszta szép, hófehér, Melynek emléke szent s mindörökké drága : Elröppen tova ma s örökre véget ér. A tavasz váltja fel: a szines kikelet, Melynek nagy szépségét te még nem ösmeréd Enyhén mosolyog rád, játszadozik veled, Ezer szirmot. .. ezer álmot szórva feléd. Ugye azért, habár tavasz vesz is körül, Glória övezi hótiszta homlokod ?! Lelked szépnek-jónak ezután is örül ? ! A szegényt, az árvát feledni nem fogod ? / Akkor szeret az ég! Ád tündöklő tavaszt, Ezerszer megáldja jóságos kis kezed, Ébredő szivedben virágokat fakaszt És örök boldogság oltárához vezet! . . Saegedy I.ajos. Szerelem. Mig bánt a kétség, hogy engem követve Gond-e vagy mámor lesz az életed -. Ne higyjél, édes, addig a szivednek, Mert a szerelmet még nem ismered! Ha azt érzed majd, hogy vak bizalommal A kárhozatba is jönnél velem : Akkor hallgass szived szavára, édes, Akkor kövess, mert ez a szerelem ! Balla Miklós. Játék a halállal. i - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Szekula Jenő. — Nézett-e már, uram, egy kilőtt pisztoly füstölgő csövébe ? Bámulta-e már a falba lőtt lyukat valamelyik lo­vaskaszárnya udvarán ? Érezett-e má­moros szédülést a vívóterem karbolos levegőjében, vagy tompa, nyomasztó érzés szállotta-e meg a lelkét ? Oh igen. Nálunk az emberek verekszenek hiúság­ból. Mások mert politikai karriert akar­nak csinálni. Ó, de kevesen értik meg a párbaj költészetét. Kevesen . . . A szobában félhomály volt. A sza­movárban tea gőzölgött. A felcsapó ké­| kes láng visszatükröződött a biborfüg­i gönyök bársonyán. Félig önmagának beszélt. — Olvassa el híres emberek nyi­J latkozatát, ha az újságok meginterv­juolják őket. Egyik sem őszinte. Egy I sem mondta, hogy én hive vagyok a párbajnak. Ostobaság ! — igy nyilatkoz­i tak. A társadalom félszeg kinövése. De : hát akkor miért verekedtek ! Miért küld­I ték ellenfelüket a másvilágra? Ha iga­: zán hősök voltak, miért ne í szálltak | szembe a társadalmi előítélettel ? ! Mi­ért szegődtek harezosaivá annak az esz­i mének, mit maguk is dőreségnek tarta­j nak ? Vagy ha tették, mért nem állanak j oda nyiltan a világ elé : — Én párbajt i vívtam, mert erkölcsös ós tiszta megöl­j dásnak tartottam. Mert ez a legnagyobb, legköltőibb örökség, amit a letűnt századoktól átvettünk. Szebb, mint az amerikaiak utcai öklöződóse és igaz­ságosabb, mint a járásbíróságoktól ki­i erőszakolt Ítélet. Miért nem tették ? Két­színű bátorságuk rosszabb a nyilt gyá­I vaságnál és lovagiasságuk alakoskodás ! volt. Elmerengve nézett a lámpa kékes­világába. Gesztenyeszin haja selymes puhasággal gördült a homlokára. Ugy tünt fel, hogy az utolsó lovag ül előt­tem, talán testvére azoknak a párisi nemes fiuknak, akik oly hidegvérrel i hajtották a nyakukat a bárd alá. Egy régi nemes család ivadéka volt ós sza­! kadozott, olykor következetlen kitöré­seinek megdöbbentő érdekességet adott i az, hogy ma reggel párbajban agyon­1 lőtte az. ellenfelét. — Önök don Kisottnak csúfolnak. Összehasonlítanak Cervantes hősével. 1 Igen, a szélmalmok hőse vagyok, mert j szeretem a párbajt. Ujjászületek a vivó­; termek fülledt levegőjében és a kard I csengése közben. Tassó stanzáinak zenó­i jót hallom. Idegeim lázban égnek, ha I arra gondolok, hogy életem egy haj­I szálon függ, azon a lehelletfinom acél­] pengén, melynek bársonymarkolata oly '. puhán simul a kezemhez. És a színház, a szerelem, szép asszonyok mosolya, a tavasz minden verőfénye nem olyan gyönyör, mint ha két férfi kiáll valame­; lyik erdőszélre és addig lövöldöznek I egymásra, mig az egyik gentleman az ' erdő szélén marad. — Milyen különös! Nemde önök, 1 akik csak a szélescsontu kávéházi cabal­! lerót ismerik, ezt nem értik meg. Pe­i dig igy gondolkozott Bolyay János is j és ezt érezte de Bruard is, aki a lova­gok kódexét megírta, melynek lapjai 1 örökké fehérek maradnak és a melynek szent tisztaságát a vincennesi erdőben i kiömlött vérével pecsételte meg. — Igen. Én szeretem a párbajt. Meg­! értem annak költészetét. Habár ez tőlem nem erény, nem is bátorság, hanem gyávaságomnak a bizonyítványa. Fél k a haláltól. Ne értsen félre! Attól a halál­tól, a mely a hálószobában, orvosságos üvegek között éri utói az embert. És midőn két év előtt egy párisi orvos meg­jövendölte, hogy roncsolt tüdőmmel már nem birom sokáig, a szemébe _ kacag­tam : Ah, Monsieur, ne hidje: Én nem tüdővészben fogok meghalni, hanem valamelyik erdőben csapja át tüdőmet a golyó. Vagy vadkan tép össze vadá­szaton, háborúban esem el valami exó­tikus földön, de az ön gonosz jöven­dölése mégis hazugság marad. — Azóta keresem a halált ós játé­kot űzök vele. Mint ahogy az ember baccarat játszik és megkockáztatja a legvakmerőbb téteket. Sokkal egysze­rűbb lett volna talán, ha főbelövöm magamat. De még élni akartam, örülni a napsugárnak, mely az arcomat csó­kolja, mig eljön egy gentleman és végre­hajtja az ítéletet, amelybe már régen belenyugodtam. — Azóta verekedtem Európa legkülönbözőbb vidékein. Olasz nobilikkel és párisi chevalierekkel. Néha lelkiismeretfurdalásaim voltak. Hamis kártyás vagyok, szóltam, aki játszik, bár tudja, hogy nincs veszteni valója; felveszem a halálos küzdelmet egy is­meretlen emberrel. Én, aki semmit sem veszthettek, azzal, aki talán kockára teszi mindenét. Sokszor elhagyott az erőm. Néha szándékosan ügyetlenül vívtam, de a födetlenül hagyott melle­met nem merték átszúrni. Szerencsém volt a szerencsétlenségben és a halállal való viaskodásban én maradtam min­dig a győztes. Nemde, különös ! Hány ember van, aki véletlenül belekeveredik egy pár­I bajba és örök életében azt siratja. Ki­| mennek az utcára ós az első villamos

Next

/
Oldalképek
Tartalom