Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-13 / 100. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 dec. 23. — Kálvin-szövetség. Gyulán kedden este 8 órakor mozgalmas élet színhelye volt az „Újvárosi Olvasókör". Az érdek­lődőket nem csekélyebb ok hozta össze, mint a „Kálvin-szövetség" megalakítása Hogy mit akar a „Kálvin-szövetség" ? köztudomásu dolog. Zászlót bont s len­get magasan, melyre a legnemesebb programm van felírva: művelni, oktatni a népet, uj életre kelteni a tisztes, val­lásos családi életet, lelket nemesitő szó­rakozást nyújtani; a vasárnapi kávé­ház- s korcsma-látogatókat nemes idő­töltéssel igazi hivatásuk tudatára kelteni. Estélyek, társas összejövetelek rende­zése által fölkelteni az érdeklődést egy­más bajai iránt, azokon segíteni, nö­velni, erősiteni a hitet, a hazafiságot, stb. A szövetség.cólját R á c z Károly ref. segédlelkész ismertette. Többek hozzá­szólása után az értekezlet kimondta az elvben való megalakulást. A tulajdon­képeni végleges megalakulás karácsony másodnapján fog végbemenni. A jelek­ből az jósolható, hogy a karácsonyi végleges megalakulás impozáns lesz, a tagok nemes lelkesedése s nagy száma miatt. A dolgok ideiglenes vezetésével az értekezlet R á c z Károly ref. segéd­lelkészt bizta meg. — Csőd. A gyulai kir. törvényszék Kádár Jenő csabai nőidivat-keres­kedő ellen a csődöt elrendelte. Tömeg­gondnok dr. H e r z o g Henrik ügyvéd. — Köszönetnvilvánitá". A M. Sz't. K. Országai Vöröskereszt-Egyletének bé­késcsabai fiókja, mely békés időben is a jótékonyság szolgálatában áll, 100 ko­ronát adományozott egyletünknek, hogy emberharáti törekvéseinket megköny­nyitse. Békéscsabai fiók ezen nemes tet­téért hírlapi uton is hálás köszönetét Óhajtja kifejezni. A békéscsabai izr. nő­egylet elnöksége. — Ha Freyberger Wertheira-féle szekrényt veti volna Fikker Károly csabai vasmüvestől akkor ma nem panaszkodna veszteségről. Fikkernek lapunk mai számában megjelent hirdetésére felhívjuk olvasóink figyelmét. ^eihivó. Folyó hó 19-én, dálután 4 órakor a Magyar Szent Korona Országai Vasutasok Szövet­ségének békéscsabai kerülete Karácsonyi ünnepélyt rendez a „Bar0SS u-hoz címzett vendéglőben. Este 8 órakor társas vacsora, tánccal. A vacsora : borjú pörkölt, túrós-csusza és fél­liter bor ára 1 korona 20 fillér. Ünnepi beszédet tart: nt. Koppány Gyula ev. ref. lelkész ur. Szives látogatást kér a Rendező-bizottság. Séta a karácsonyi vásárra. Jön karácsony nemsokára, — öreg, ifju esdve várja, — mert hát kérem az az este — rózsaszínnel lesz befestve. — Csillogással, gyertyafénnyel — ünne­pelnek szerteszéjjel. — Csak mi árva, bús legények, — otthontalan ifjuvének maradunk a régi renden: — kávéház­ban, étteremben. E bús akkord, tudom, nem illik — jgy, séta közben tudniillik, — de olva­sóim megbocsátnak — a nagy vásár kalauzának, — pláne ha hölgyek jönnek sorra — s azokat hordom erre-arra. — Náluk mindig divatprobléma — a leg­vonzóbb uzsonna-téma — Kezdjük tehát mindjárt divattal. — Az a tudat nagyon vigasztal, — hogy a hölgyeknek itt, Csabán — van mibe válogatni ám ; — vannak hatalmas üzletek, — beillenének Pestinek. — Ki nem hiszi, nézzen csak széjjel: — Weisz dicsekedhet Ízlésével, — mert ismerik széles vidéken, — nem egyedül a vármegyében. — És ott van­nak Rosenthálok, — akikért nyu­godtan jótállok, — ott van a L ö w y, Wasservogel, — Pollák, Á r­vay, Alexander, — kikhez ha még Kádárt veszem, — elég szép névsor, ugy hiszem. De a ruha magában semmi — egy divattárgynak még kell lenni. — S mi lenne más ez a darab, — mint egy szép, ! kackiás kalap ? — Kalap a női fejre kell, — poéma az, mely énekel. — Egy szép kalap, bájos fejecskén — sokszor rabolta el szivecském. — Csabán lehet ám szép kalappal — szivet rabolni este, nappal, — mert mint mindennek, ami női — vannak elegen művésznői. — Aki szép dolgot követel, — kielégíti Weisz Etel, — L e i t n e r Sándornó, Kele­menné, — e neveket ki ne ismerné ? — és K á d á r, a kalap király — min­den bírálatot kiáll. — És aki kézimunkát óhajt, — teljesítheti ezt az óhajt, — ha igazi művészetet — K e 11 e r Józsánál keresett. De menjünk mostan szépen átal — s hagyjunk fel itt a kritikával, — mert minden kr'tikán felül — megállanak ma emberül — az órások és ékszeré­szek, — csábitói az emberésznek. — A két L e s z i c h, Kálmán ós Gábor — órái biz' nincsenek fából, — sőt oly mesésen járnak ott, — megszégyenítik a napot. — De órákra vagy ékszerekre — nem becsülhetők kevesebbre — Weinberger Mór, G r u b e r Soma, — Gellért Béla sem mostoha, — hü gyermekei mind a honnak, — hü szál­lítói az otthonnak. Az asszonyokról, mért ne hagy­nám ? — a gyermekekre tér a pennám, — a gyermekre, ki télben, nyárban — kutat a Petrányi bazárban, — ki­szemel ott kutyát, lovat, — kell néki szebbnél szebb fogat, — öröme lenne egy-egy puska — s odahaza a jó ma­múska — nem is tud véle mit csinálni — s ki segit rajta ? hát: P e t r á n y i. — Hogy a gyerek ne járjon sírván, — ö ' teljesiti, amit kiván. De most aztán térjünk ki másra. — A hölgyek tán nem húznak nyársra, — ha most urakra jön a sor — s elzen­gem mi begyembe forr. — Mert hát ké­rem, a férfiaknak — igényei ma szin­tén vannak, — sőt óriásiak, nagyok — a példa rá magam vagyok. — De azért ők mégis csak gyávák, — magukra nem néznek, az árvák, — Gondolatuk min­dig az asszony, — csak értük éljen és virrasszon. — íme, legtöbb most hova jár el ? — ott van a főtéren aBáyer, — hol valóságos kaszinó van. — Gyö­nyörködnek a szépben, jóban, — must­rálják a műtárgyakat: — valami mégis majd akad, — amitől, hogyha van ok arra, - elül az asszony na^y haragja. — B á y e r pedig csak mondja: tes­sék ! — És közben simítja bricsesszét. Ajándékok másutt is vannak — S i 1­b e r s t e i n, Deutschékjól aratnak, — - de R e i s z Gyula s B 1 a u Béla sem — maradnak meg szép csöndesen, -­sőt ők is mondják, hogy: csak tessék! — van itt ezer különlegesség. Most egy kissé tévedtem ám, — ha- I marosan eljárt a szám, — a lant asz­szonynak énekel, — az oka Krecs­m á r i k Etel — s S z a b ó Albert, kik a nagy csendbe' — alig jutottak az eszembe, — nélkülök ám minden ke­lengye — talán örökre füstbe menne, — mert náluk az üvegedény, — mit vá­sárol gazdag, szegény, — s amely izgat ma sok nagybácsit, — mikor a huguk férjért ásit. Üres edénynyel már ma kérem, — sem más, sem én ám be nem érem, — szükséges a falni való, — különösen akkor, ha jó. — Csabán öbben sincsen hiány, — sok helyt lehet itt venni ám. — Fekete Sándor, F r i e d Lipót — oszt­ják a mindenféle jót, — Guttmann és Schwarcz, meg a kis E n g 1 i — adnak a jó gyomornak enni, — Fischer, Gruber, Kun ésLé­d i g — élni fognak örökkétig, — mert hát a boltjuk csupa édes, — s az édes­ségre ki nem éhes ? — Én nem vagyok, beismerem, — csak édes csókra éhezem... Mikor az ember elkezd fázni, — jól esik ugy-e korcsolyázni ? — Két acélívü Halifaxon — kecsesen lejt a lány, az asszony. — Ki azt akarja hordani, — kielégíti Ormai, — vagy S t a r k Adolf, vagy mondjuk, K u g e 1 — van ö náluk egész sereggel. — Ha hozzá jó cipőt szeret, — ott van a nagy szövet­kezet — ós tündöklik A d 10 r Lajos; — e kettő közt választani nagyon bajos ... A test után most jön a lélek, — bár erre térni szinte félek, — mert minden gondunk csak a test, — a szellemünk, az lusta, rest. — Nohát pedig a Corvi­nában — a könyv hive nem jár hiá­ban. - Az irás drága gyöngyei — fog­nak elébe ömleni, — százai a remek­müveknek ... — beh boldogok, akik vehetnek! — Ilyennel szintén tele van — Vasut-uteában a Teván. Q De a sétát most befejezvén, — a legényekre tér az elmém; — hej, azok sem maradnak árván, — mosolyog rá­juk is szivárvány. — A „Fiume", no meg a „Nádor" — gondoskodik vigasz­talásról. — Az egyik rész Bartoshó megy, — oly biztos, mint az egyszer egy, — a niásik Lipkovics tanyáján — mereng Karácsony nagy csodáján . . . Mindezekért a rímkovácsnak — a java kijár a kalácsnak . . . Toudiaqu.es Marquis. Kétes egzisztencia. — Jelenet a biróság előtt. — A biró (a panaszoshoz): Tessék elő­adni a panaszt. A panaszos: Benk ur, ki különben a legjobb barátom, egy társaság előtt azt mondotta, hogy kétes egzisztencia vagyok. A biró: Mi az ön foglalkozása ? A panaszos : Fodrász és illatszerész vagyok. A biró: Saját üzlete van ? A panaszos-. Hogyne, kérem, tagja vagyok a kaszinónak, két asztaltársa­ságnak, van állandó alsós pártim, van­nak aktív követeléseim ós ha szegény anyósom, aki vesebajos, meghal, nagy örökséget kapok. A biró (a vádlotthoz): Hallotta a panaszt ? A vádlott-. Hallottam, kérem, a pa­naszos ur előadását, melyet egész ter­jedelmében megerősítek, de nem értem, mi a panaszolni valója? A biró; Az, hogy ön őt kétes eg­zisztenciának mondotta. A vádlott: Bocsánatot kérek, abban igazán semmi sértő sincsen. Én azt nem sértő vonatkozással, hanem filozófiailag elmélyedve mondottam. A biró: Mit nevez ön filozófiai el­mélyedésnek ? A vádlott: Mikor az ember a dol­gok lényegót igyekszik megismerni. A dolog lényege az, hogy nincs és nem is lehet a mai társadalmi berendezésben biztos egzisztencia. Ennélfogva min­denkié, tehát, a panaszos uró is kétes. A biró: Ön nagyon elveti a sulykot. A vádlott: Bocsánatot kérek, biró ur, éppen birói felfogással igyekezem állításomat megerősíteni. Méltóztatik em­lékezni, hogy csak minapiban egy igen tiszteletreméltó vizsgálóbíró egy igen tiszteletreméltó, sőt tehetséges irót, ép­pen foglalkozásánál fogva minősített kétes egzisztenciának ós ehez képest le is csukatta. Nem mondom, hogy az igen tiszteletreméltó vizsgálóbírónak igaza volt. Mert az igen tiszteletreméltó iró ur bátran mondhatta neki: „Uram, még három ilyen letartóztatás és ön is kétes egzisztenciává válik". A biró : De mit tartozik ez ide ? A vádlott: Csak azt kívánom vele jellemezni, hogy az összes ismert em­beri egzisztenciák kétesek. Még azok is, amelyek a legszolidabban megalapo­zottnak látszanak. Felvetni bátorkodom a kérdést: biztos-e a miniszter egzisz­tenciája alkotmányos országban. Leg­kevósbbé. Minden pillanatban leszavaz­hatják. Erre azt fogják felelni, hogy van nyugdija. Helyes. De nem fosztha­tó-e meg nyugdijától, ha teszem haza­árulásért vád alá helyezik? És ez igy áll az egész hivatali hierarkiában lefelé és felfelé. Ingoványokon élünk, erkölcsi és fizikai ingoványon. Ez az igazság. En­nek ez igazságnak akartam kifejezést adni, mikor a panaszos urat, ki derék, ki­fogástalan honpolgár, ki csaknem gent­leman, kinek most is tartozom ötven koronával és a köteles tisztelettel, kétes egzisztenciának mondottam. Lehet, hogy hibáztam, de ezt filozófiai tulbuzgalmam­ban tettem. Jövőre óvatosabb leszek. A panaszos megnyugszik a magya­rázatban és bocsánatot kér a vádlottól. A biróság beszünteti az eljárást. Luolán. Tarkaságok. Az önérzetes magyar. Fiatal gyulai ügyvédet bizott meg egy békési magyar pőrének vitelével. Valami nyolcszáz koronáról volt szó, amelyre a mi magyarunk is igényt tartott, meg más is. Elérkezett a tárgyalás napja. Az ügy­véd értesítette levélben a bácsit a nagy napról, de viszont azt is megírta neki, hogy fölösleges Gyulára befáradnia. Kár a pénzért. Majd elintézi ő az ügyét ugy, hogy megelégszik véle. Hiszen az igazság itt van. Nagyon elcsodálkozott tehát, mikor a tárgyalás napjának reggelén beállít hozzá a nemzetes ur. — Már csak én is ott akarok lenni azon a tárgyaláson ! — mondta. — De kedves bátyám, nem jó lesz, ha bejön. Még eltalálja rontani a dolgot, az ügyvédnek csürni-csavarni kell tudni mindent, maga pedig ahhoz nem ért. Ne jöjjön hát be, a maga érdeke is azt kí­vánja. — De én mégis csak bemegyek! — volt a válasz. — No hát azt szeretném én látni 1 Soh'se láttam még ilyen embert. Inkább rendőrt állítok az ajtó elé ! — Jól van na, hát nem megyek. Ezzel a magyar durcásan hátat fordí­tott és elment. Az ügyvéd nyugodtan ár­gyalhatott. Meg is nyerte a pört. Nagy diadalérzettel sietett hazafelé és a háza előtt komoran fel s alá sétiíikáló bácsira nagy örömmel rákiáltott: — Bátyám, miénk a pénz! Megnyer­tük a pört! — Bánom is én ! — felelt a magyar hidegen. — Hát maga nem örül? Ne bolon­dozzék, jöjjön csak be és számoljunk le. — Nem számolok biz' én! Amiért az ügyvéd ur nem engedett ba a tárgyalásra, tartsa meg magának azt a pózt, nekem nem kell egy krajcár se ! Ezzel, otthagyta a bámuló ügyvédet, aki móg most se tudja, mit csináljon az­zal a pénzzel ? . . . Szimmetria. Biró: Mért tartotta oda a vádlottnak a bal arcát is, mikor jobbról már alapo­san pofonvágta ? Panaszos: Mert szeretem a szim­metriát. Biró: Hogy érti ezt ? Panaszos: Ismerem az emberemet. Tudom, hogy ahova üt, ott bizonyosan daganat támad. Mért legyen hát nekem csak az egyik arcom megdagadva ? Biró ur ! Olyan szép a szimmetria, de 10 íorint még szebb a két pofonért ! . . Tanügy. — Tanitó gyűlés. A „Szarvasi helyi tanító egyesület" december 30-án, dél­előtt 9 órakor, a községi iparostanonc iskola tantermében értekezletet s ren­des közgyülét tart, Molnár János egy. elnök elnöklete alatt. Az értekezlet tárgyai: Beszéd- és értelem gyakorlatok. I oszt. növ. Előadó: Rohoska Géza. Észrevételek, megjegyzések az előző tanításra. Előadó: Bodnár József. A méter ismertetése II. osz. növ. Előadó : Pataki János. Észrevételek, megjegyzé­sek az előző tanításra. Előadó : Varga János. Az egyszerű mondat ismertetése. III-IV. oszt. Előadó : Benczúr Mihály. Észrevételek, megjegyzések az előző ta­nításra. Előadó : Blonder Salamon. Az igemódok ismertetése. V.—VI o. Előadó : Rohoska Jenő. Észrevételek, megjegy­zések az előző tanításra. Előadó : Pri'v­ler Pál. A testi nevelésről. Értekező : Jánovszky György. Észrevételek és meg­jegyzések az előző értekezésre. Előadó : Falusi Pál. Falusi iskolások olvasó ós tankönyve. Ismerteti: Molnár János. In­dítvány Laukó Mátyás tiszteletbeli taggá választására. Jelentés az Eötvös-alap tagdijainak befizetéséről. Jelentós a bu­dapesti Ferencz József tanítók házánál levő alapítványról. Jelentés az egyesü­leti pénztár 1908. évi állapotáról. Jelen­tés Kürtösi József adományáról. Indít­ványok a „Magyarországi tanítók szövet­aógége" való belépésre s esetleg a tag­sági dijak felemelésére. Tisztújítás, az összes tisztviselők és a választmányi tagok választása. Esetleges indítványok tárgyalása. * Tanitó-gyülós. A Bókósvármegyei Általános Tanítóegyesület békéscsabai járásköre csütörtökön tartotta rendes őszi közgyűlését. A gyűlés, melyen M i k 1 e r Sándor kir. tanfelügyelő is rósztvett, igen látogatott volt. G a 11 i János, volt egyesületi elnök, hivatkozva nagy elfoglaltságára, még az őszi köz­gyűlés alkalmával állásáról lemondott. A közgyűlés most helyébe Uhrin Károlyt választotta meg elnökül. A vá­lasztást P e t z József elnök vezette. Az­után Mészáros Gyula az iskola szo­ciális teendőiről az egészséget illetőleg értekezett igen érdekesen. Singer Manó pedig arról, vájjon a vallás-erköl­csi szempontot véve tekintetbe, a tanitó lehet-e szociálista vagy sem ? Annak a véleményének adott kifejezést, hogy amennyiben a szociálizmus az atheiz­musnak hódol, a tanitó a szociálizmus ez irányát nem követheti. Ez utóbbi felolvasás élénk eszmecserére adott okot. Következett a pénztári jelentés, mely tudomásul vétetett. A tavaszi közgyűlés tárgysorozatába felvétetett Tantó Jó­zsef gyakorlati tanítása a számtan köré­ből is s ezzel véget ért a gyűlés. Irodalom. * Karácsonyi Album cim alatt mint minden esztendőben, ugy az idei kará­csonyra is egy diszes albumba össze­gyűjtve jelenteti meg a Bárd Ferenc és Testvére ismert budapesti zenemű­kiadó cég a f. évben népszerűségre jutott kedvelt zenemüveket. Benne lesz az albumban a „Tatárjárás", „Dollár­királynő" hires operettek legjobb számai, keringők és polkáK Strausstól ós Radics Bélától, a legújabb kuplék és kabaret­számok a népszerű Zerkovitz ós Szirma­1 tói, dalok Kálmán Imrétől, ábrándok I Gaál Ferenctől, a szalonzene kedvelői részére előadási darabok Mendelssohn­tól, Aschertől, magyar nóták Fráter Loránd, Kuruc János, Balázs Árpád ós többektől, valamint a „Krasznahorka" büszke vára" cimü Andrássy Tivadarné grófné hires dala. Valamennyi zongo­rára, részben ének ós zongorára. Ezen Karácsonyi Album kiadásával hazánk e legelső zenemű kiadó cége kedves meglepetést szerez nagy vevő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom