Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-13 / 100. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 dec. 10 útjára lépett; eddig nyugvó szellemi és anyagi erői felszabadultak, érvényesülni próbálnak és a magyarság boldogulásának leggyönyörűbb perspektívája nyilt meg a jövőben. Naivság, sőt joggal mondhatjuk: hazafiatlanság volna tehát a megyegyülés részéről, ha hallgatva néhány nemzetiségektől és szociáldemokratáktól ugratott balpárti érzelmű emberre s bizalmatlanságot szavazna annak a kormánynak, melynél tevékenyebb és nagyobb alkotásokat produkáló nem ült még a parlamenti bársonyszékeken. El is késett már az indítvány, mert ez a kormány nem érdemlené meg a kormány nevet, ha a Ház asztalára tett javaslatot, ha tűzzel is, ha vassal is, keresztül nem vinné. A Ház és a nemzet többsége úgyis azt akarja, amit ők akarnak a választási reform körül. Falrahányt borsó tehát minden tiltakozás és fölösleges elrontani véle a megyének a kormányhoz való viszonyát, éppen most, mikor annyi téren helyezték kilátásba segedelmüket a miniszterek. Józan gondolkozású megyei polgár ezt nem akarhatja, legfeljebb az, kit a feltűnési viszketegség bánt. A mezőgazdasági érdekképviselet. Gazdák országos értekezlete. A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége októberi" közgyűlésen általánosságban elfogadta Bernát István ós R u b i n e k Gyula tervezetét a mezőgazdasági kamarákra vonatkozólag s a részletek megállapítására felkérte az O. M. G. E. és vármegyei gazdasági egyesületek elnökeit. A kiküldöttek e hó 9-én, szerdán értekezletre jöttek össze Budapesten, amely értekezleten Békésvármegye részéről gróf Hoyos Miksa és Beliczey Géza jelentek meg. Az értekezlet azzal a szenzációs eredménnyel végződött, hogy a BernátRubinek-féle tervezet, melyet pedig már a közgyűlés elfogadott: alig talált pártolóra és végre is egy bizottságot küldöttek ki uj tervezet készítése céljából. A Bernát-Rubinek-féle tervezet ugy akarta megoldani a mezőgazdasági érdekképviselet kérdését, hogy több megyére kiterjedő hatáskörrel a kereskedelmi- és iparkamarákhoz hasonlóan mezőgazdasági kamarákat állított volna föl s alájuk rendelte volna a meglévő vármegyei gazdasági egyesületeket, melyek némileg hasonlóan az ipartestületekhez, bizonyos fokú hatósági jogkört nyertek volna. Az értekezlet majdnem minden felszólalója a kerületi rendszer ellen nyilatkozott. Nagyon féltik tőle a megyei gazdasági egyesületeket. Olyan értelmű felszólalások hangzottak el, hogy a kerületi kamara és a gazdasági egyesület fordított viszonyban állanak egymással. Ha a kamara erős, a gazdasági egylet gyenge és megfordítva. Ugyanazért nem kell ezt a kettőt különválasztani, hanem olyan megoldást kell keresni, hogy egygyanánt szerepeljenek. Különösen Hoyos Miksa gróf és K e g 1 e v i c h Gábor gróf, a Pestvár- ; megyei Gazdasági Egyesület elnöke har- • coltak a mellett, hogy a mezőgazdasági érdekképviselet ne kerületenként, ha- ! nem megyénként szerveztessék. Még 1 pedig ott sem megyei kamarák által, hanem a gazdasági egyesületek által, j Ezeket kell kamarai hatósággal felru- ! házni. Hosszas vita után szavazásra bocsáttatván a dolog, az értekezlet a megyei rendszer mellett döntött Ujabb szavazás után pedig kimondotta az értekezlet, hogy a vármegyei gazdasági egyesületeket bizza meg az érdekképviseleti teendőkkel. Ez a határozat a Bernát-Rubinekféle tervezetet alaposan felforgatta Bernát kérte is, hogy az értekezlet tekintse a tervezetet megszűntnek. Ehhez hozzá is járult az értekezlet, amenynyiben végeredményképpen hattagú bizottságot küldött ki azzal a meghagyással, hogy január elejéig dolgozzon ki uj javaslatot, melynek alapelve a megyei kamarai rendszer legyen. Ez a határozat maga után vonja természetesen a vármegyei gazdasági egyesületek alapos újjáalakítását, jelenlegi szervezetének lényeges megváltoztatását is. Bővül az ügykör, tehát szaporodik a személyzet. A nemsokára bekövetkező uj állapotnak különben az egyesületek tisztviselői örülnek legjobban. Most már nem kutatjuk, melyik tiszteletreméltó igyekezet a helyesebb. A lényeg az, hogy Darányinak idáig azért nem lehetett az érdekképviseleti törvényjavaslatot beterjeszteni, mert a hosszú idők folyamán megérlelődött elvi. követeléseknek még mindig maradt ellenzéke. A jövőre nézve pedig az a körülmény fogja megakadályozni a törvényjavaslat benyújtását, hogy az ellenzék nem tünt el, csak helyet cserélt, ami a miniszter szempontjából mindegy. De a gazdák szempontjából nem mindegy az, hogy kettészakították a gazdatársadalmat, mielőtt megindulhatott volna a törvényes szervezkedés lépésről-lépésre való munkájában. Békésvármegye közgyűlése. A rendes tárgysorozat fontosabb pontjai. Mult számunkban már hirt adtunk Békésvármegye december 22-én tartandó közgyűlésének néhány érdekesebb tárgyáról. A hetven pontot magában foglaló tárgysorozat tegnap jelent meg a megye hivatalos lapjában. Ez f azonban még nem minden. A közgyűlés napjáig, mint rendesen, raóg érkeznek be a közgyűlés elé való ügyek ugy, hogy póttárgysorozatra is lesz szükség. A rendes tárgysorozat hetven pontja közül a legnevezetesebbek a következők : Alispáni jelentés az októberi közgyűlés óta történt nevezetesebb intézkedésekről. A számonkérőszék jegyzőkönyve a lisztviselők működéséről. A közigazgatási bizottságban Beliczey Géza, Kaviár Dániel, L a d i c s László, Veres József és gr. W e n c kh e i m Dénes kilépésével megürült tagsági helyek betöltése. Az igazoló-választmány újjáalakítása. Helyettes tiszti-főügyész választása. Belügyminiszteri rendelet a községi orvosok létszámának és törzsfizetésének megállapítása tárgyában. Miniszteri rendelet az ebtartási szabályrendelet ügyében. Háromszékvármegye átirata a középbirtokos-osztály védelme tárgyában. Debrecen sz. kir. város átirata a „Ne temere..." kezdetű pápai dekrétum hatályon kivül helyezése tárgyában. Zemplén vármegye átirata Rákóczi szülőházának az állam által leendő megvásárlása tárgyában. Máramaros vármegye átirata falusi gazdakörök alakítása érdekében. Hont vármegye átirata a községi jegyzői nyugdíjügynek országos törvény által való rendezése ügyében. Sopron vármegye átirata a községi gyógyszertárak felállítása tárgyában. Kolozsvármegye átirata a megyei számvevőség visszaállítása tárgyában. Sopron- és Pozsonyvármegyék átiratai az automobil-forgalom szabályozása tárgyában. Siketnéma intézeti tanárok kérik a reájuk vonatkozó törvényjavaslat alkotásának feliratilag való pártolását. Hordójelzői hivatal felállítása. Özv. Reiszig Edéné köszönő-irata a részvétért. Az 1848—49-iki honvédalapra beérkezett pályázatok. Az igazoló-választmány bemutatja az 1909. évre megállapított törvényhatósági bizottsági tagok jegyzékét. Alispán jelentése az orosházai szolgabirósági épület javításáért Orosháza községnek kiutalt 3000 kor. tárgyában. Csorvás község kérelme a Csorvás— orosházai vicinális útnak a törvényhatósági utak hálózatába való felvétele tárgyában. Csorvási tűzoltó-egyesület felebbezése a csorvási képviselőtestülettől kért segély megtagadása ellen. Martos József dr. felebbezése Gyula képviselőtestületének a nyugdijszabályrendeletre vonatkozó határozata ellen. Endrőd, Vésztő és Békésszentandrás községek kérelme az anyakönyvi kiállítási dijaknak az anyakönyvvezetők részére leendő átengedése targyában. Winkler Lajos felebbezése Gyula városnak az utcai fák tulajdonjoga ügyé ben hozott határozata ellen. Tótkomlós község helypénzkezelés szabályrendelete. Csaba község és Décsey Józse: között kötött szerződésnek özv. Décsej Józsefnéra való átruházása. Az egyes községek számadásai. A többiek kisebb fontosságú szemé lyi ügyek, melyek a nyilvánosságot nem érdekelhetik. Tanácsülés Békéscsabán. — A közkórházi szerződések. — Népkönyvtári számadás. — Tűzoltók balesetbiztosítása. — Analfabéták oktatása. — Békéscsaba község pénteki tanácsülésén néhány érdekes ügy került napirendre. Befejezést nyert a tűzoltók balesetbiztosításának kérdése, a város nyomtatványszállitására vonatkozó szerződésátruházás megtörtént. Kulturális szempontból igen fontosnak mondható egy lelkes állami polgári iskolai tanárnak, Szentirmay Vilmosnakajánlkozása, aki vállalkozott Csaba felnőtt analfabétáinak oktatására, csupán fűtést és világítást kérve az előadások tartamára az elöljáróságtól. Első tárgy a körkórház szállítóival kötött szerződéseknek az ügyész által történt bemutatása volt. Wallner Gottliebbal sertéshús, Nádai Józseffel kenyér-, Haraszti Sándorral tej-, Weisz Mihálylyal marhahús- és F r i e d Lipóttal fűszeráruk szállítására történt megállapodás. A tanács a megkötött szerződéseket jóváhagyta. Chrisztián György, a községi központi népkönyvtár könyvtárosa beterjesztette a folyó évi számadásokat, melyeket a tanács szintén jóváhagyott. A hatósági husszék ellátására W e i sz móriccal történt egyezség a tanács részéről elfogadásra talált. A tűzoltók balesetbiztositására beérkezett négy ajánlat közül a „Nemzeti" balesetbiztosító társaságé volt a legkedvezőbb, tehát ahoz járult hozzá a tanács. S z e 1 c s án Pálné községi baba ellen már régebbi idők óta több panasz érkezett. Teendőit nem végezte lelkiismeretesen, amennyiben gyakran megtagadta a segélyt a vajúdó asszonyoktól. A tanács ennélfogva elmozdította állásából. Ugy az ő állása, mint a megürült Kerek-tanyai bábái állás pályázat utján kerül betöltésre, aminek eszközlésével W a 1 1 f i s c h Ferenc dr. községi orvos bízatott meg. L a c z ó Pál ideiglenes rendőrt állásában véglegesítették. Az állami elemi iskola gondnoksága Szentirmay Vilmos polgári iskolai tanár ajánlkozása folytán megkereste az elöljáróságot az iránt, hogy az elemi iskola nagyobb termeiben a felnőtt analfabéták az irás-olvasásból és a magyar történelemből oktatást nyerhetnek. Csurat, azután labdát csinált a hóból s arrafelé vágta, ahol a madár ült. Nem találta el, de azért a sas elrepült. Felszállott a szürke levegőürbe s kis idő múlva egészen eltűnt Berki Szabó János szemei elől. Most már bátrabban tartott a száraz fa felé, amely az ő mesgyebeli vén körtefája volt. Amint meglátta, kitört belőle az öröm: — Megvan a fám, az én öreg körtefám! Leült a hóból kiálló törzsére, megtörülte izzadt homlokát s mit tehetett egyebet, várt. A hóvihar elvonult. Amerre elszáguldott, arasanyival növelte a már leesett havat s ebben a havas világban a fáradtságtól s a mélységes csendtől körülvéve, elszunnyadt öreg körtefáján Berki Szabó János. Kora délelőtt volt, mikor elindult hazulról s immár szürkület borul reá. A fehér havas tájék felett a vihar után kiderült az ég, lassan-lassan csillagos, holdas éjszaka lett. De ez a derű csakúgy dermesztett mindent, egy tömeggé fagyott össze a frissen esett hó s a hideg elől menekült minden élőlény a szabadból. Csak Berki Szabó Jánosnak esett jól az alvás. Előbb ülve, aztán ledőlt a fa törzsére s ugy aludt. És még álmodott is. Valószínűleg arról, hogy elmegy, fogad valami fuvarost és haza viteti a fát, azután kiácsolja ő maga s csinál belőle szép, takaros fejfát a sírja fölé, akkorra, ha majd meghal. Erről álmodhatott, mert amikor eljöttek reggel a fáért azok, akik kiásták és már idáig cipelték, mosolygó arccal még mindig alva és álmodva találták Berki Szabó Jánost. Körülölelte az ő mesgyefáját, a vén körtefát, amit ki nem vágott volna a világ minden kincseért sem, amelyért életében először káromolta az Istent és az embereket s amelyet fejfának szánt. Elaludt rajta s oly jól esett neki ez az alvás, hogy fel sem akart többet ébredni belőle . . . Megfagyott. A legnagyobb kín. A pokolba olyan szörnyű bűnös lé| lek vetődött be, hogy a sátán roppant j zavarba jött, nem tudla, minő uj kínszenvedést eszeljen ki a büntetésére. Mert olvasztott ólmos üstöket, izzó vasvillákat, tűvel kitüzdelt ágyakat, viperákkal telt kádakat vagy más egyéb apró kínzásokat alkalmazni a jelen esetben, minőket a közönséges gazok és egyszerű apagyilkosoknál szoktak, eszébe sem juthatott az alvilág királyának. Ugyan micsoda különös bünt követhetett el a földön az ember, kiben ez a lélek lakozott ? Egyike volt talán azoknak a vérszomjas királyoknak, akiknek a győzelemből csak a mészárlás szinterének a szaga tetszik, valamely gonosztevő, ki kész feláldozni az apja becsületét, a legjobb barátja életét, csak fizessék meg, vagy valamely leánycsábitó, akinél kedveseinek a csókjai csak , ugy édesek, ha könyeik vegyülnek bele ? Avagy különösen iszonyú körülmények közt hazudott, lopott, csalt, gyilkolt? Vagy ami még gyalázatosabb bün, hosszú ideig ólt, anélkül, hogy gyönyörködött volna a rózsák illatában? A történelem semmi határozottat nem jegyzett fel erről. Be kell érnünk azzal a feltevéssel, minden más magyarázat nélkül, hogy minden képzeletet meghaladó nagy bűnös volt. És a sátán e miatt, mint mondtam, krisztustalan zavarban volt. Alapos okai voltak hinni, hogy az Ur régóta közönyösséggel, lanyhasággal gyanúsítja öt, sőt egy pár szerafin a pokoli kínzások felügyéletével megbízva, azt állítja jelentéseiben, hogy a mennyei igazságszolgáltatás végrehajtójául valamely kipróbált szigorúságú angyalt kell oda állítani és nem ördögöt, kit mindig közönyösséggel lehet gyanúsítani, az általa sugalmazott bűnök büntetésében; a bűntárs csak nagyon is könyörületes hóhér lehet. Sürgősen szükséges volt tehát, hogy a sátán legkifogástalanabb buzgalmának bizonyságát adja ez alkalommal. Igen, de hogyan ? Hasztalan törte fejét, nem talált seihmi valóban irtózatos bizarr, hivatalos, érdeke?, szóval mulattató kínzást, aminőre szüksége lett volna, hogy újra megnyerje az Ur bizalmát. Hogy képzelő tehetségét újra felfrissítse, az jutott eszébe, hogy még egyszer átolvassa a Dante poklát. De hát mi haszna ? Ez a versfaragó semmit sem értett a dologhoz. Beláncolva állani a jégen, ólomburokban járni, vérben úszkálni, fa kérgébe lenni bezárva, fokról-fokra megmászni gaztetteinek egész létráját — minő bohókás kínzások. Miért nem fektetné mindjárt az elkárhozottat selymes vattára, mely rózsával van behintve, mig köröttük térdre borult rabszolgák hajtogatják illatos legyezőiket ? Amint a sátán hangos jajveszékelések és fogcsikorgatások közt panaszkodott, hogy nem bir kitalálni semmi rendkívüli kínzást igy nyöszörgött egy hang : — Felség! Egy lángoló kádból jött. Egy poéta hangja volt, ki nemrég került az alvilágba s ebben a kényelmetlen forróságban vezekelt tanulságos hevéért, melylyel a hajzatok élő aranyát s a rózsás keblek hamvát dicsőitette. — Ki szólt? — kérdezte a sátán. — Valaki, aki kihúz a bajból, ha pillanatnyi szünetet méltóztatol neki engedni kinjai közepette. — Csak egy pillanatot ? Legyen. A poéta a kádból kiugorva, kéjesen nyújtózkodott egyet a friss levegőn és elragadtatva dalolt el egy szonettet. ' — Beszélj tehát! — kiáltott rá a sátán. — Ime, mester. Egy Páris nevü városban . . "

M — Ismerem, — mondta a sátán. — Virágos Oleánderek alatt az erkélyen egy kékszemű szőke leányka himezgeí, vagy ábrándozik és könyvet tart a kezében, melyet nem olvas. Menj hozzá, felség, ő megmondja neked a legborzasztóbb kint Miután a pillanatnak vége volt, a poéta visszaugrott a kádba; de jó darab ideig nem érezte a lángok marását, mert a költeményekre gondolt, melyeket eldalolt. A sátán azonban távolról sem volt megelégedve a kapott tanácscsal. Hogyan is hitte volna, hogy egy földlakónak több találékonysága legyen kínzások dolgában, mint neki, az örök gyehenna fejedelmének! Mindazonáltal, miután volt még ideje és mert nem került neki semmibe megkockáztatni a kalandot, feltette magában, hogy eljön a földre. Fekete szárnyait kibontva, átrepült a sötét téreken, fellszált a napos azúrba,