Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-03 / 97. szám

2 szereket fogadta volna be, mikor egy belügyminiszteri rendelet által bizalmasan értesített csendőrcsapat a helyszínen termett ós átzavarta Horvátországba a merénylőket, kiket ott a horvát csendőrség vett üldözőbe, de mindeddig sikertelenül. A szerb összeesküvők a hid felrobbantása által megakarták nehezíteni esetleges mozgósítás idején a katonáknak Bosznia-Hercegovinába való szállítását. Egyszóval nyugalmasnak egyáltalában nem mondható a balkáni külpolitikai helyzet. Aehrenthal báró külügyminiszter a viszonyok örökösen rózsásra való festésével és ily nehéz helyzetben azonnal észrevehető, meglehetősen ügyetlen diplomáciai lépéseivel annyira népszerűtlenné tette magát, különösen a külföld előtt, hogy a nagy világlapok egyenesen eltávolítását követelik. Nemcsak háborús bonyodalom fejlődik ki tehát a keleti kérdésből, de minden valószínűség szerint válságot fog előidézni monarchiánk külügyi kormányzatában is. Csaba jövedelmi forrásai. A „Fiume" átalakitása. Üzlethelyiségeket a városházába ! Csaba nagyközség képviselőtestülete októberi közgyűlésén egy bizottságot küldött ki, melynek feladatává tette, hogy tanulmány tárgyává téve más városok és községek erőforrásait, tegyen javaslatot Békéscsaba jövedelmének szaporítására vonatkozólag. Annak idején röviden foglalkoztunk ez ügygyei, de most egy érdekes ügy újból alkalmat szolgáltat arra, hogy foglalkozzunk e rendkívül fontos kérdéssel ós néhány eszme felvetése által esetleg lendítsünk a most már igen nagy pótadóval küzdő Csaba anyagi helyzetén. Ez az érdekes ügy pedig a „Fiume"szálloda és kávéház átalakitása, melyre vonatkozólag a napokban érkezett a törvényhatósághoz a belügyminiszter döntése. Csaba képviselőtestülete ugyanis egyik régebbi közgyűlésén elhatározta, hogy a „Fiume"-szálloda épületét 79—80.000 korona költséggel ujjá alakítja. Ugyanekkor a jelenlegi bérlővel, B a r t o s Jánossal 1913-ig meghosszabbította a szerződést, aki kötelezte magát, hogy az újjáalakítás eszközlése után az amortizációs kölcsönnek megfelelő arányban fölemelt bórt fizetni fogja. A képviselőtestület e határozatát F á y Samu dr. megfelebbezte alaki szabálytalanságok miatt a törvényhatósághoz, amely elutasította a felebbezést, jóváhagyta a csabai képviselőtestület határozatát. Fáy Samu dr. a törvényhatóság végzése ellen is felebbezett a belügyminiszterhez. A belügyminiszternek most érkezett meg leirata az alispáni hivatalhoz, mely megsemmisíti ugy a képviselőtestület, mint a törvényhatóság határozatait azon a cimen, hogy községi törzsvagyon lényeges átalakításáról lévén szó, a községi törvény 110. §-ában foglalt alakiságok nem voltak betartva. E paragrafus szerint ily kérdésekről csak 30 nappal előbb kihirdetett közgyűlés dönthet és pedig általános szótöbbséggel. Egyben ujabb határozathozatalra is utasította a belügyminiszter a képviselőtestületet. Nyilvánvaló e leiratból, hogy maga a lényeg ellen a miniszternek sincsen kifogása, csupán az alakiságok mellőzését nehezményezi. Az uj határozathozatalra utasított képviselőtestületnek tehát nem szabad visszariadni a miniszteri döntéstől, sőt rajta kell lennie, hogy első határozatának a szabályok betartásával is érvényt szerezzen. Utóvégre az átalakított „Fiume" a község bevételi többletét lényegesen emeli. Hiszen általános a panasz különösen idegenek részéről, hogy a Csaba első szállodája nem rendelkezik megfelelő számú szobával. Egy 40,000 lakosú községnél pedig, melynek intelligenciája, kereskedelme s ennélfogva idegenforgalma évről-évre növekedőben van, nagyon vitális érdeke, hogy a modern követelményeknek minden tekintetben megfelelő elsőrangú szállodája legyen. Eltekintve most a székhelykérdéstől, Csaba első helye, úgyszólván reprezentálója Békésmegyének. Az idegenforgalom első sorban ide centralizálódik és nemcsak gazdaságilag, de társadalmilag is érezhető lesz, ha elsőrangú helyekhez szokott idegeneknek csalódottan kell eltávozniok. A „Fiume" lényeges átalakításával pedig ez a kérdés szépen megoldható. A mostani épületet egy emelettel kibővítve nemcsak a szobák számát lehet 25—30-al megszaporítani s az étterem és kávéház fényét emelni, de Csaba szépségét is rendkívül előmozdítja az a sarkon levő hatalmas épülettömb. A mostani ambiciózus bérlő, B a rt o s János szívesen fizet maga3abb bért is, csak módja legyen vendégeinek kényelméről gondoskodni s az épület jövedelmét gyarapítani. Ugyanazért az elöljáróság tűzze a formalitások szemmel tartásával a legközelebbi közgyűlés elé az átalakítás ügyét ós hozza meg határozatát, hogy a „Fiume" minél hamarabb felölthesse díszesebb köntösét. Ez alkalomból egy másik eszmét is ajánlunk az elöljáróság figyelmébe. Régi dolog már, hogy a jelenlegi városháza szűk a különböző hivatalok befogadására. Egyes ügyosztályokat ki is kellett már telepíteni. A városháza újjáalakítása tehát szintén aktuális. Az alapzat egy emeletet bizonyára elbirna még, amely emelné az épület monumentálitását is egyrészt, másrészt pedig minden hivatal megfelelő, kényelmes helyet nyerne általa. Lehetne különben a mai homlokzat meghagyása mellett hátrafelé is terjeszkedni, ahol hely van bőségesen. Akármelyik megoldásból, a hivatalok kedvezőbb elhelyezésén kivül, az az előny is háramlana Csabára, hogy a községháza homlokzatának földszinti részét üzlethelyiségekké alakithatná át, amelyekért bizonyára tekintélyes bérösszegeket kapna. Hiszen úgyis általános a panasz, hogy Csaba forgalmas utcáin nagyon kevés az alkalmas üzlethelyiség, amely egy olyan helységnél, melynek ipara és kereskedelme rohamos emelkedést mutat, egyenesen végzetszerű. Más városok városházainak földszintjón is nagyon jól fizetett üzlethelyiségek vannak. Elég legyen itt csak Budapestre, Szegedre és Debrecenre hivatkoznunk. Ez nagyon természetes. A városháza mindig a város legforgalmasabb pontján van, úgyszólván predisztinálva üzletekre. Csaba jövedelmének lényeges gyarapodását jelentené a városházának ilyetén átalakitása. A hasznos beruházásoktól sohasem szabad a költségeket sajnálni. Megoldható lenne ez a kédés a városháza szomszéd telkének átvételével ós megfelelő kiépitésósével is. E két felvetett eszmét mindenesetre ajánljuk ugy a kiküldött bizottság, mint a községi elöljáróság figyelmébe. Mit akar a néppárt? A tüntetés kulisszái mögül. A politikai helyzetet még folyton a néppárt vasárnapi felhívása uralja. Százféle oldala van ennek a feltűnő állásfoglalásnak, ami megvilágításra szorul, de a legizgatóbb kérdés mindenesetre az, miért szállott most táborba hirtelen a néppárt az egyházpolitikai küzdelem zászlójával ? Alig hihető, hogy egyedül Koczurek plébános szabadsága érdekében exponálták volna magukat Rakovszky Istvánék. Hiszen éppen Csernoch János, a csanádi püspök, akit ornátusa visszatartott az aktív részvételtől, jelentette ki. hogy Koczurek jelentéktelen, abnormis ember, aki magatartásával bizonyára nem egy nagy elvi harcot akart megizenni. A Kúria Ítélete ellen tüntető és az anyakönyv aláírásának vacsorát, mint ezen emlékezetes alkalommal. De a dolognak ezzel korántsem sza- j kadt vége. Kellemetlenül tapasztaltam, hogy ezzel a hazugsággal az egész város nyugalmát feldúltam. Uton-utfélen előráncigáltak ós ostromoltak kérdésekkel. Főleg az asszonyok. Még arra is felelnem kellett, hogy milyen színben van, hogy fésülködik, növesztett-e szakállt? Es a többi. Nem győztem válaszolni. Az érdeklődők veszedelmesen szaporodtak. Még a görög esperes is megszólított, hogy egyet-mást megkérdezzen. Valami kelletlen, ingerült hangulat vett rajtam erőt. Boszantott, hogy mért nem hagynak az emberek bókében. Gonosz sejtelmeim támadtak, hogy előbbutóbb le fognak leplezni. Néha ugy éreztem, hogy összeszorul a torkom, mikor vagy századszor el kellett mondanom, hogy a Zsadák Franciska után tudakozódott. Egy este maga Zsadák Franciska szólított meg: — Jaj, úrfi, — mondotta — de régen akartam magával beszélni . . . Hát igaz, hogy a fiatal Ormay ur azt kérdezte, hogy hol lakom ? — Igen, azt kérdezte. — És maga mit mondott ? — Hogy a Grünspann bótos házában lakik. — És aztán ő arra felé indult ? — Nem, másfelé. — Merre ? — A zsandárkaszárnya felé. Szegény leány, emlékszem, olyan zavartan, megütődötten nézett reám, mint akinek minden apropó nélkül kellemetlent mondanak. Nem sokat törődtem vele, de igyekeztem kerülni az embereket. Az emberkerülés okáért egy este kimentem a Körös mellett elterülő szőlőnkbe. Az öreg fűzfákkal szegélyezett magas parton az öreg Thomka jött velem szembe. Érdemes, tiszteletreméltó aggastyán volt, hófehér szakállal, mely fekete mellényén szólesen terült el. O is megszólított: — Hallottam, fiacskám, hogy beszéltél a Jenővel. — Beszéltem, — mondottam lesütött szemmel. Az öreg bánatosan, szomorúan rázta érdekes fejét. — Hej, fiam, — mondotta -- nem jó ez a mai fiatalság . . . önző és hálátlan. . . . Az a Jenő a keresztfiam, öt esztendeig a gyámja voltam ós még arra sem tartott érdemesnek, hogy egy szóra benézzen hozzám, a boldogult apja legjobb barátjához . . . Ezt nem hittem volna felőle ... Az ón időmben nem igy éreztek az emberek . . . Mig az öreg beszélt, egyre jobban szorult a szivem. Csöpp híjjá, hogy sirva nem fakadtam. Kimondhatatlanul resteltem, hogy ennek az aggastyánnak fájdalmat okoztam. Most bántam meg először a nagy hazugságot. Maró szemrehányások kezdtek gyötörni. . . Hát nem egyszerűbb, tisztességesebb dolog lett volna egy kis verést elszenvedni . . . Az oly hamar elmúlik .... mig a hazugság múlhatatlan . . . Éreztem, hogy nem vagyok kószen vele. És jól éreztem . .. Néhány hónap múlva, karácsony hetében, az édesapám azt a hirt hozta haza a vacsorához, hogy újra megjött Ormay Jenő . . . látta a saját szemével kocsin ülni ós haza hajtani. Soha nyugtalanabb éjszakát nem töltöttem, mint azon az éjszakán. A nagy dunyha alatt vacogott a fogam. Mi lesz most? Az a hazugság összes részleteivel rám fog szakadni ós menthetetlenül maga alá temet . . . Mit tegyek ? A szökés terve is felmerült kínzott, gyötrött agyamban. De ez télvíz idején nem látszott kivihetőnek . . , Óriási havazások voltak. Boldogtalannak éreztem magamat, hogy nem inklinálok az öngyilkosságra . . . Milyen egyszerű megoldás lenne ! Egy pisztolylövés .. . Másnap a nagynénómhez kellett mennem valami üzenettel. A főtéren az első ember, akit megpillantottam, Ormay Jenő volt. Az öreg Thomkával ós a görög esperessel jött felém ... Ha előbb észreveszem, bizonyosan elinaltam volna. Rám kiálltott: — Szervusz, öcsém! Lassan közeledett felém. Aztán mosolyogva megsimogatta az arcomat. — Tudod-e, hogy haragszom rád? Rossz fiu vagy. Nem tudtam válaszolni. Ő kedves, bizalmaskodó hangon folytatta : Mikor a nyáron az olajmalom mellett találkoztam veled, nem arra kórtelek, hogy erről a találkozásról senkinek ne szóljál ? Csak jusson eszedbe ... És te mégis elfecsegted . . . Megfenyegetett az ujjával: — Ezt máskor ne tedd. Annyit mondhatok, hogy ez a szelíd fenyegetós sokkal kínzóbb, fájdalmasabb, lealázóbb volt, mint az a két pofon, mit attól a ripacs színésztől kaptam . . . I megtagadására tüzelő pártszózat mögött fontos jelentőségű akciók rejtőznek. A néppárt elérkezettnek látja az időt arra, hogy hatalmas szervezetét ebben az eminenter egyházi kérdésben megmozdítsa és ország-világ előtt dokumentálja, hogy mily erős segitőcsapatok állnak mögötte. Ott van a nagy hálózatú katholikus Népszövetség, a keresztény szociális-párt, a vidéken működő Katholikus Legényegyletek, számtalan Katholikus Kör, amelyek szükség esetén mindig odaszegődnek morális támasztékul a néppárt törekvései mellé. Kifejezésre akarják juttatni továbbá, hogy a parlament tényezőinek túlnyomó része érzelmileg velük van, sőt hajlandó egy kultúrharcba is belemenni. Először azt kell megállapítani, miért éppen most indul harcba a néppárt, a mely tudvalevőleg mindig ügyesen taktikázott és tagadhatatlan diplomáciai érzékkel tette súlyossá maroknyi csapatát. Rakovszky és hivei spekulálnak az osztrák keresztényszocializmus titkos támogatására, Ferenc Ferdinánd egyre növekedő tényleges hatalmának az ő érdekükben való kedvezésére és arra a mindjobban észlelhető ellentállásra, melylyel a nemzetközi szociáldemokraták mozgalmai találkoznak. Ezt a hármas erőt, amely a szomszédos állam hatásából, a jövendő király állítólagos érzelmeiből és a polgárság hangulatából sűrűsödik össze, a maga pártérdekeinek szolgálatára igyekszik ravaszul értékesíteni a néppárt. Eddig inkább suba alatt dolgoztak, tranzakciókat bonyolítottak le, ezután már — a Koczurekeset mintájára — nyíltan és bátrabban lépnek föl. El vannak készülve természetesen arra is, hogy a számra megfogyatkozott liberális elemekkel néhány heves összeütközésük lesz. Ha az első ütközeteket elvesztik, nem haboznak sokáig ós kilépnek a koalicióból. Ezt a lépést készítik most elő, mert ez viszont kiinduló pontja egy nagy harcnak, amely a választójog körül fog lefolyni. A néppárt nem gördített akadályt a javaslat benyújtása elé, de az nyilt titok volt mindig, hogy térfoglalásának akadályát látja Andrássy reformjában, amely inkább a városi polgárságra és az intelligenciára helyezi a súlyt, mig a falvakat, amelyeket a néppárt jobban megszállva tart, alárendeltebb politikai jelentőségre szorítja. A jövőre nézve leginkább az nyugtalanítja a néppártot, hogy az uj választójog alapján megvívandó választási küzdelemben nem tudja szaporítani a. mandátumait, holott gyarapodását éppen a választási reformtól remélte. Maga Bánffy Dezső hangoztatta egyszer a képviselőházban, hogy az általános választójog révén bekövetkező politikai alakulást egyáltalán nem lehet előre kiszámítani. Csak egy dologban biztos a reform hatása és ez a néppárti térfoglalás. A párt legnagyobb ellenségei festettek hát már régen rózsaszínű, biztató képeket a néppárt politikai jövőjének szemléltetésére, most ezek a jóslatok kútba esnek, mert Rakovszkyék hite szerint a reform egyáltalán nem segiti elő a néppárt érdekeit. A fuz ós törekvések kedvező kilátásai is elidegenítik a néppártot a koalíciótól, mert a fúziós terv csak az alkotmánypárt és a függetlenségi párt egyesülését óhajtja. Meg akarják előzni tehát a reájuk nézve kinos helyzetet és azt akarják, hogy ők legyenek a felmondók —'r-j"év óta apa-anya nélkül bolygó embert segit esetleg szüleihez és a szülőket gyermekükhöz. A nagy napilapok hirdetési rovatában oly állandóan szereplő gyógyszerészek, mint a csabai R é t h y Béla, sokszor kapnak a vidékekről, teljesen ismeretlen egyénektől, a legkülönbözőbb tárgyú kérelmekkel telt leveleket. Az még nagyon közönséges, hogy valamelyik idegen városban lakó hitelező helybeli adósának hitelképességéről tu-