Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-11-29 / 96. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 96-ik szám. Vasárnap, november 29. BEKESME&YEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElsOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. El3rizetni bármikor kbet évncayedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELS7KY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám " Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetésele és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A háború eshetőségei. Békéscsaba, november 28. Európaszerte nyugtalanító hirek terjedtek el háborús eshetőségekről. Ezeknek a híreknek a hatása észlelhető volt Bécsben és Budapesten is mindazokon a helyeken, ahol elsősorban reagálnak a külpolitikai eseményekre. A szerbek harci lármájának természetszerűen nem tulajdonítottak sehol különösebb jelentőséget; a kettős monarkia katonai készülődése viszont méltán komoly eseményszámba megy. A kérdés tehát az volt, hogy az erről szóló hirek megfelelnek-e a valóságnak ? Illetékes helyről kijelentették, hogy minden olyan híresztelés alaptalan, ami a kettős monarkia rendkívüli katonai intézkedéséről szól. A kormány nem rendelt el még csak részleges mozgósítást sem s a jelen körülmények közt nem is gondol ilyen intézkedésre. Egyesegye'dül a tizenötödik hadtest csapatainak a fölemelt bákelétszámra való kiegészítéséről van szó, amit már a minap elrendeltek s amiről hivatalosan is tájékoztatták a nyilvánosságot. Tartalékosoknak az ország különböző pontjain végbemenő behívása is kizárólag ezt a célt szolgálja és ebben a keretben mozog. Kétségtelen, hogy a szerb kormány az, amely Európa előtt ránk a provokálás vágyát akarja sütni. E célból a vele jó viszonyban lévő francia és angol lapokban minduntalan elhelyez oly hireket, amJyek a kettős monarkia állítólagos csapatmozdulatairól regélnek. A boszniai helyőrség békelétszámának fölemelésére vonatkozó intézkedést, amelyet annak idején nyíltan kihirdettek, most viszik keresztül, mivel a boszniai csapatok törzsei a kettős monarkia országainak területéri vannak. A különböző osztrák és magyar helyőrségekből most indulnak el a póttartalékosok boszniai állomáshelyükre. Ha tehát majd innen, majd onnan jelentik most, hogy tisztek vezetésével kisebb-nagyobbszámu legény- I ség megy Boszniába, ez nem jelent i egyebet, mint hogy a november 17-én ; közzétett intézkedést hajtják végre. Megj figyelő különben, hogy ily csapatszálI litások csakis oly ezredeknél fordulnak elő, amelyeknek egyes zászlóaljai Boszniában vannak. A külpolitikai helyzet nem oly sötét, mint az egyes jelekből következtethető volna. A diplomaták világában ma hangsúlyozzák, hogy a keleti kérdést illetőleg a pétervári kormánynyal javában folyik a tárgyalás. Ez a tárgyalás ugyan még nem eredményezett teljes megegyezést, de mindenesetre folytatódik és a diplomaták erősen hiszik, hogy mégis csak sikerülni fog egy közös konferenciaprogrammot elfogadtatni a két kabinet által. Az angol sajtó, valamint bizonyos angol körök ugyan mindent megtesznek, hogy Oroszországot az általunk ajánlott javaslatok elutasítására vegyék rá, de itt azt hiszik, hogy ez a törekvés nem fog sikerülni. Más hatalmak diplomáciai befolyása abban az irányban fáradozik, hogy megegyezést hozzon létre Ausztria és Magyarország és Oroszország között. Kétségtelen, hogy ez nem könnyű munka és meglehetős időt fog igénybe venni. A keleti kérdést illetőleg más helyen, Konstantinápolyban sem szakadt még meg a tárgyalás. Igaz, hogy ebben a tárgyalásban szünet állott be és hogy nagykövetünk azt az utasítást kapta, hogy ha a porta a bojkott dolgában kedvező választ nem ad, ezt a tárgyalást szabadságának megkezdésével tényleg szakítsa félbe. Addig azonban, amig erre kerülhet a sor, még eltelik több mint egy hét és addig a portának elég ideje lesz arra, hogy valami kedvezőbb elhatározásra jusson, vagyis ha tudni fogja magát az angol befolyástól némileg mentesíteni. A csabai polgári leányiskola ügye. Késik a hatósági segély. A múltkor foglalkoztunk már annak a lelkes asszonynak az ügyével, aki tisztán Csaba közönsége és a kultura iránt való szeretetből, félretéve minden önzést, önerejéből áldozatkészen polgári iskolát állított a leánygyermekek számára. Az iskola szükséges voltát mi sem bizonyítja jobban, mint a növendékek száma. Közel 100 leánygyermek sajátítja el ottan a művelődés elemeit. Látva az intézet virágzásnak indulását, ugy az állam, mint a község megígérte a tulajdonosnőnek, ha teteinesnek nem is mondható, támogatást. Békéscsaba község, mint tudva van, osztályonkint ezer korona segélyt igért, azonkívül a dologi kiadások kevesbitése céljából padokat és fütőfát is. És mi történt ? Bár már negyedik hónapja működik az iskola, a tulajdonosnő nem kapott semmit. Saját zsebéből kell az összes kiadásokat fedeznie. Az pedig egy 100 növendékkel rendelkező iskolánál nagyon, de nagyon tekintélyes összeg. És azok a hatóságok, amelyek e kétségbeejtő helyzeten segíthetnének, összedugott kezekkel nézik a dolgokat. A község nem akarja addig megadni az igért segélyt, mig az államsegély meg nem érkezik Furcsa álláspont. Ez a halogatás legindokolatlanabb a világon. Kulturális célokra szánt pénzekkel soha sem szabad takarékoskodni Magyarországon. Hogy egy jó iskolával több vagy kevesebb van Csabán, az senkire nézve nem lehet közömbös. A polgári leányiskola pedig bebizonyitottan jó, bebizonyitoltan szükséges ; mért akarja tehát maga az elöljáróság a sirját megásni? Épp ennyire helytelenithető a gyulai kir. tanfelügyelőség eljárása, mely a tulajdonosnő államsegély iránti kérvényét már október óta heverteti Íróasztalában. A tanfelügyelőség feladata tudtunkkal nemcsak a nevében rejlő felügyelet, hanem az is, hogy indokolt esetekben rajta legyen az iskolák szaporításán. Egy tanfelügyelőre sem hozott az még szégyent sem lenn, sem fönn, ha sok iskolát állíttat fel. Sőt ellenkezőleg. Az iskolaszaporitás annak a jele, hogy a tanfelügyelő szivén viseli megyéje kulturális fejlődésének érdekeit. Mert ez egyúttal állami érdek is. Különösen kötelessége a tanfelügyelőnek felkarolni az olyan egyéneket, akik lelkesedésükkel és áldozatkészségükkel megkönyiteni igyekeznek az állam gondjait és maguk tartanak fenn hézagpótló és kitűnően bevált intézeteket. A Böszörményi Róza csabai iskolája pedig ilyen. Mért késlekedik tehát felterjesztésével a tanfelügyelőség ? A polgári leányiskola most már válsággal küzd. Az a veszedelem fenyegeti, hogy a karácsonyi szünet után huzamosabb időre, talán véglegesen is, zárva marad. Reméljük, hogy ugy Csaba község, mint a kir. tanfelügyelőség tudni fogják kötelességeiket és nem hoznak száz szülőt abba a helyzetbe, hogy gyermekeiket félbenmaradt stúdiumokkal legyenek kénytelenek otthon tartani. Békesmegyei Közlöny taraja. Sóhajtások. Körülted ha enyhe szellő támad, Felcsókolva a port is utánad, Rózsa szirma ha öledbe téved, Kúszó inda ha átfogja térded: Gondolj reám . . . Szürke felhő könyét ha hullatja, Hervadt virág ha fejét lehajtja, Mikor csillag alszik ki az égen S ének zendül szomorúan, szépen : Gondolj reám . . . Mányiné Prigl Olga. Elzüllés. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Vértesy Gyula. Meleg van a kis szerkesztőségi szobákbm Még csak május elseje van s majd megfőlnek. Mi lesz a kánikulában ? Az, ami tavaly volt, meg harmadéve ! Minden este azt hisszük, hogy megüt a guta és még se üt! Mig az ember ; gyomra birja a sört, addig türi a meí leget. Meg aztán, hadd legyen csak mei leg, a sírban majd hideg lesz. A „poéta" különben csak adja, hogy ;l neki melege van! Ötven éves korában | már nincs az embernek melege. A „fiuk", a kopasz fejű, fogatlan j szájú, ráncos arcú, vén legények fel-felj ütik a fejüket a munkából ós trécselnek, i A „poéta" az állandó tréfa tárgy. Most is vesztére kelt ki a meleg ellen: — Bálint megint szerelmes, azért van melege! — Boldog gyerek! Haja már nincs, de viszonya még van. — Ugyan miféle idült néni lehet ? — kérdi ujjongva a tejfeles szájú kamasz, a kifutó riporter. A segedszerkesztő rászól a gyerekre : — Maga tacskó, hallgasson! Micsoda konfidencia ez, Bálint, maholnap ezek a kölykök is a fejünkre ülnek. — Csakugyan, csakugyan, — motyogta Bálint ur, hanem azért nem s .ól semmit a gyereknek. Inkább a lapkiadó ellen merészkedik egy megjegyzést kockáztatni : — Az egész palota az övé ós minket idezsufol ebbe a két lyukba, ebbe a két ólba ! — Ugy-e, jobb szeretnél istállóba lenni a Pegázussal együtt ? Bálint nem reagál a csipős megjegyzésre, de folytatja: — Ugy tart itt bennünket a kiadó ur, mint valami állatszeliditő az állatjait. Neki palotája van és nekünk ilyen helyiségben kell dolgozni. A segédszerkesztő beleszól: — Akinek nem tetszik, elmehet. Három hónapi felmondás, egy havijteljes fizetés. Mehetsz I Legalább nem kinzol többet a verseiddel. — Mondtam már, hogy nem irok többet. — Mond becsületszavadra! — Nektek nincs érzéketek a vers iránt, de a közönségnek van. Ugy-e, tegnap is irta valaki, hogy szeret olvasni tőlem. Mutattad, láttam.' — Igen, mert az írásoddal akartam összehasonlítani a levelűt. Erős a gyanúm, hogy te magad írtad. — Kérlek, csak nem gyanúsítasz ilyennel! — Eh, a poétáktól — mondta sértő I hangsulylyal a segédszerkesztő ur — i minden kitelik. Különben fecsegés heI lyett jobb lesz, ha dolgozol. Bálint ur lehajtotta a fejét az irój asztala fölé ós próbált tovább irni. De | nagyon nehezen ment a munka ! Ma is ; és máskor is. Vénül a legény! A tolla szinte gépiesen perceg a papiroson, de a lelke másfelé jár. Végigvonul előtte az egész múltja. Pedig milyen szép volt az ó első utja a dicsőség felé. Attól a naptól kezdve, mikor először megpillantotta a nevét nyomtatásban egy tárcája alatt. Az első után következett a többi: vers, tárca, kötetek. Az egyetemet persze otthagyta és felcsapott Írónak s mellé újságírónak, amely két foglalkozást nálunk jóformán el sem lehet egymástól választani. (Pedig milyen ellentétes két pálya.) S elkezdett szorgalmasan dolgozni; nagyon sokat irt, a neve népszerű lett, mert nagyon gyakran lehetett vele találkozni napilapokban, hetilapokban, folyóiratokban ; mikor pedig az első kötete megjelent, a lapok mind igen szépen irtak a „rokonszenves ifjú tehetségéről, aki hivatva lesz modern irányokat belevmni a vérszegény magyar litteraturába." A fiatal iró ekkor merítette először bele élete csónakjának az evezőlapátját abba a végtelen tengerbe, amely annyi áldozatot követel: a dicsőség tengerébe. S milyen csodaszép volt ez a tenger! A hullámok szelíden, lágyan ringatták csónakját s a felhőtlen égboltról leragyogó napsugarak a víztükör apró hullámait aranynyal szegélyezték be. El volt telve magával s mig iroTudőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza » ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. J& Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boohe* eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Roche & Cie. Basel (Svájc.) Roche" 99 Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakba*. Ára üvegenként 4 — korona.