Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-11-15 / 92. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 szept. 13. a színház. A Király-Színházban mindennaposak a fél- ós negyedházak, sőt a legszerencsésebb csillagzat alatt működő Vígszínház kasszája is megérzi a szezonbetegsóget. És nemcsak a színigazgatók sirnak. Baj van az orfeumok és a kabarék tájékán is. Az uj orfeum anyagi válsággal küzd, a kabarék pedig lázas sietséggel közelednek az alkony felé. S ebben az általános színházi deroutban csak ugy tódul a pesti nép a mozikba. Itt mindig jó ós friss a műsor, derűs a hangulat és — ami fő —fc kevés a kritika. Nem a mozi öli meg a színházat, hanem a divatos szerzők tehetségtelensóge, — tisztelet az öt-hat kivételnek! — az igazgatók kapzsisága ós a közönségnek évek során való megtévesztése, ami most termi meg keserű gyümölcseit. Nem kellenek az uj jelszavak, a régieket ellenben sutba dobták s most iránytű nélkül tévelyeg Thália hajója. Véres lakodalom. Lakodalom volt ez óv junius hó 11-én Gácsi Istvánéknál Gyulán. Amolyan szegényes lakzi volt csak. Enniinni valója akadt ugyan bőven a vendógkoszorunak, de hiányzott az, ami a lakodalomnak zamatot, lelket ád: a cigánymuzsika. Pedig a fiatalság olyan alkalmakkor szereti kedvére kimulatni magát. A bor, a dal nem elég. Muzsika kell, tánc kell neki . . . Gácsi Istvánéknál tehát szomorú volt a lakodalom. Illetve nem volt szomorú, mert kedv akadt bőven, különösen éjfél felé, mikor a bor dolgozni kezdett belül. A szomszédban is lakodalom volt aznap este. Csakhogy másféle. Ott már urasabban ment a dolog. A Gácsi-ház vendégeit majd megette a sárga irigység, mikor át-át hallatszott a másik udvarról a cigánymuzsika. Gácsi vendégszerető ember lévén, nagyon sajnálta, hogy nem adhatja meg vendégeinek, amit kívánnak. Egyszer aztán eszébe jutott egy mentő gondolat ós átizent a szomszédba, hogy legalább a cimbalmost engedjék át nekik. Vissza is jött nemsokára a büszke izenet: — Akinek cigány kell, hozzon magának. Nem megy innen el reggelig egy szál cigány sem. Gácsit nagyon bántotta a dolog. Fájt neki ez a rideg visszautasítás. De aztán borba fojtotta a bánatát. Éjfél után már emelkedett volt a hangulat mindkét lakodalomban. Gácsiék mindenáron cigányt akartak. Egyszer aztán kapták magukat Szabó István nevü pajtásukkal és személyesen mentek át kérlelni a kegyetlen szomszédot. Hiába volt minden. A szomszéd nem könyörült rajta, sőt ingerkedve szólt oda a prímásnak: — Huzd rá a frissiből! Nem ugy van itt, mint abban a rongyos lakodalomban. Már erre aztán feltámadt Gácsiókban a nagy indulat. Dühtől tajtékozva mentek vissza, hogy valami ütőszerszám után nézzenek. Találtak is nemsokára és rohantak át a szomszédba. Hamarosan parázs kis verekedés keletkezett és Gácsiék ugyancaak helyben hagyták Kovács Józsefet, aki elébük merészelt állani. Gácsi egy kötélre fűzött ökölnyi ólomdarabbal, Szabó pedig egy őrmester korából maradt csonka karddal érdekelték Kovácsot, aki a kapott súlyos ütések és sebek miatt hónapokig i nyomta az ágyat. A gyulai királyi törvényszék a két hős férfiút súlyos testisórtós vétsége miatt 3—3 hónapi fogházra ítélte. Az ítéletben azonban sem az ügyész, sem a vádlottak nem nyugodtak meg, hanem felebbeztek. Asszonyi szemmel. „Hol a boldogság mostanában ? — Barátságos, meleg szobában !" — sóhajtunk fel a költővel, mikor a korai zimankó bekerget bennünket. S fűtünk, tüzelünk s szanguinikus véralkatú vaskályháink hirtelen melegedő kegyeiben sütkérezve, észre sem vesszük a példázatot, mely mindenütt s mindenben az elmúlás képét tárja elénk. Nem is uj a hasonlat, mely a kályha öblös, fekete üregét az ember kebléhez hasonlítja, melyben mint a jóféle gyertyánfa — búg, pattog a szenvedély tüze, izzik a közönséges fekete szón s diszkrét, egyenletes meleget tart a koksz, a fegyelmezett lelkek tüzelője, hogy végeredményében füstté váljék mindenik, mit kacagva, paskolva sodor odébb a szól. Ám a világ, a kutató „közvélemény", az a csúfondáros fickó olyan, mint a pajkos északi szél, mely nem elégszik meg a ; külső funkcióval, hanem besüvölt családi tűzhelyünkhöz, felszítja a szunnyadó parazsat, lángba borítja a békésen pislogó lámpásokat, hívatlan bebúvik az ablakrésen, a kulcslyukon is, s ruhánk redőjén keresztül egész a szivünkhöz képes furakodni, hogy mint lomha füstfelhőt vonszolja odébb a kipattant tragédiák gyászos, fekete fátyolát. Eloszlik az is . . . Hevülünk, égünk, a természet minden alakulásában és változataiban fontos szerepet játszik a tüz, mely a kezdetet s véget jelentheti egyszerre, mely életet s halált osztogat. Úgyszólván a mindenség azon a szikrán alapszik, mely időnként leválik a minden hőt egyesítő napok testéről s alkot uj világokat, önmagából fejlesztve millió ós millió életet s változatot. Csodálatos, hogy legnagyobb ellenségének, a víznek is a tüz a szülőanyja, hát a gyermeki hálátlanság már az ős elemeknél kezdődött ? Csoda-e, ha a szülők tulajdon édes gyermekeikben is csalódnak, ami nagyon fáj, holott természetes valami, mert a háládatosságot nem a természet oltotta a gyermekekbe. Élő példa reá az állatok élete, ahol a szülő ós gyermek később meg se ismerik egymást. Az anya ugyan védelmezi tehetetlen kölykeit, de arra nincs példa, hogy fiatal állat az öregekért harcba kezdett volna. Az állati organizmus megelégszik azzal, hogy faját tovább plántálhatta, az neki telje3 elégtétel, többre nem is számit. Az ember a legszerencsétlenebb produktuma s végkifejlődóse az őslénynek, ki a tökéletesség félutján álló, bevógezetlen valami. Lát, de csak azért lát, hogy szemlélhesse mindazt, aminek másképp kellene lenni. Érzelmi világa ki van finomítva, a halál előtte misztérium, melyről borzalmasabb képeket vernek belé gyermekkorától kezdve, mint aminő az valójában. Mert a halál könnyebb, mint azt végignézni. A zsibbadt idegek lassanként halnak el a a vonaglás is önkéntelen és nem tudatos fájdalom. Mentől finomabb, műveltebb valaki, mentől több érző ide Tet sikerült belőle kicsiszolni a gondos nevelésnek, annál fokozottabb mértékben érzi maga körül s a környezetében előforduló természetes változatoknak reá nézve kétségbeejtő hatását. Rémképeket alkot, folyton következtet, előrelát, az elképzelt dolgok óriási mértékben jelennek meg előtte, nem egyszer, de fokozott arányban százszor átéli a reá talán be sem következő csapásokat. Az állat mindezektől mentve van. Sejtelmei, ösztönei erősebbek olykor az emberénél, de ezek csak momentán dolgok. A bibliai legenda, mely a tiltott fának gyümölcséről szól, a minden tudások fájáról, keserűen boszulta meg magát ezer ós ezer éveken keresztül. Ki mentől többet tud, annál szerencsétlenebb. De azért csak bujjuk a könyveket, a rideg számokat, de nem olvasunk a jó Isten könyvében, mert nincs időnk hozzá. És nem gyönyörködünk a kék égben, mert nem érünk rá. És csak akkor jut eszünkbe, hogy miért mindez, amikor megbotlunk a sírgödrünkben s akkor már nem is gondolkozhatunk rajta. Futottunk, mert a többi is ugy csinálta, mert elkényeztetett és elpuhult testünk éhezett és fázott volna másképp, mert mindent, mindent kiforgattunk a maga természetes formájából. Az erényből bűnt, a bűnből erényt csinálunk csak azért, hogy az emberi ész „patent"-je legyen ráógetve. mpo. Agyonlőtt gyulai muzsikus. Nagyon jó kedve volt mult vasárnap Hosszú Pál gyulai pincérnek. Végigjárta a város összes mulatóhelyeit egy csomó muzsikus-cigány kíséretében. Folyt a bor, húzták a cigányok . . . szóval, a pincér nagyon jól érezte magát azon a görbe napon. Este tiz óra tájban ellátogatott cigányaival együtt a „Korona" cimü vendéglőbe is. Ott tovább folyt a mulatság. Egyedül azonban a magyar ember nem tud mulatni. Áthívta tehát asztalához a szomszéd asztaltól Szilágyi Mojsza nevü parasztlegényt és B i k á d i Józsefet. Hármasban azután olyan dáridót csaptak, amilyen csak ritkán fordul előEgyszer azonban vége szakadt a bórközi egyetértésnek. A nagy triász valami fölött összeszólalkozott s ugyancsak vagdalták egymáshoz a gorombábnál gorombáb szavakat. A szavak után a poharakra ós üvegekre került a sor. Hamarosan parázs verekedés támadt. Bikádi ós Szilágyi földre teperték Hosszú Pált ós ugy gyomrozták. A többi vendégek és a korcsmáros ugyan szétválasztották őket, de a dolog ezzel nem lett elintézve. Az alaposan elpáholt Hosszú tajtékzott a dühtől. Elővette revolverét ós rásütötte a tovább mulatozó társaságra. Erre nagy pánik keletkezett, mely különösen akkor érte el tetőpontját, mikor B a k s ó Pál, az egyik muzsikus, jajgatva összeesett. Egyik golyó ugyanis a szerencsétlen ember ágyékába fúródott. A kompániát némileg kijózanította a szerencsétlenség. Az időközben odaérkezett rendőrök aztán a kórházba szállították a halálosan sebesült muzsikust, kinél olyan veszedelmes komplikácziók állottak be, hogy pénteken délelőtt meghalt. Feleséget és három gyermeket hagyott maga után. A gyilkos Hosszú Pál az ügyészség fogházában várja büntetését. KróniKa. „Unalmas fráter ez az lantos 1" Igy szólsz, óh nyájas olvasó, Amért elzengem krónikámban, Hogy tél van, hogy esett a hó. De, kérlek, ez már kötelesség, He,ti volnék akkor krónikás, Ha az időre rá se néznék. — Ez már minálunk igy szokás. A kaszinókben más szokás van, ügy Budapesten, mint Gyulán, Ott pénz folyik, ott kártya járja, S bankó hever padlózatán. A károsult az izgatottan Motoz szemel, fülel kutat, A szép bankó meg méla csendben Nyugszik az asztalláb alatt, Hja, pénzt elszórni, földre hányni, Csak kaszinókban is lehet, Mert ott gavallér minden ember, Kik pénzre nem tekintenek. S mig az utcákon proletárok Sírnak a választójogért, flddig biz' ők kártyát keverve Kavarják folyton fel a vért. Önök talán nem is tudják még ? Csabán nagy tüntetés vala, A jogtalan nép milliói Lázongtak egyik éjszaka. Nyüzsgött a népség szanaszéjjel, Sötéten, "mint a rengeteg . . Vér folyt, rendőrvér. .. száz haiál volt Ordított felnőtt és gyerek , Ne tessék félni, ez csak álom, Mert igy Ígérte egy plakát Csak remegett az, aki nézte,, 5 sietett dugni el magát. A sok hűhóból semmi sem lett, Csak puffogtak a frázisok Az utca némább vott a sírnál, Mért nem volt semmi, az titok . . , Van más titok is még e tájon : Mért nincs előadás Csabán ? A magyarságért, kulturáért Nem buzog senki itt talán ? Vasárnap kellett volna lenni, De nem mozgott itt senkisem, Vagy tán a kulturházra várnak ? Akkor alhatnak csendesen . . Lám Orosházán hogy haladnak : Annak kiállitása van, A jöttmentek és benszülöttek Járnak utcáin boldogan. Ország szeme figyel reájok És ezt ki is rendezte: Thék, Kinek mandátuma pedig már Örökre eltemetteték. Mulandó minden a világon, Egy költő ilykép énekel És ezt átérzem, hogyha lelkem A természetre ráfigyel, Legmúlandóbb maga az élet S aztán a pénz következik . . . E bölcs mondás után elülök Jövő vasárnap reggelig . . . Guy. ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mára változékony, hidegebb időt jelez sok helyütt csapadékkal. — Az orosházai kisipari gépkiállítást ma nyitják meg ünnepélyesen. A kiállítás megnyitása csak 1 órakor fog végbemenni, mert a fővárosi vendégek csak délben érkeznek Orosházára. Az ünnepély megnyitásán ott lesz D ő r y Pál főispán és Ambrus Sándor alispán, kiket a fővárosi vendégekkel együtt ünnepélyesen fogja fogadni a rendező-bizottság. A bankett 2 órakor lesz az „Alföld" nagytermében. Az ünnepélyes megnyitás sorrendje a következő : 1. A dalárda éneke, M e n d ö 1 karnagy vezetése mellett. 2. A végrehajtó-bizottság egyik elnökének üdvözlő beszéde. 3. A védnök, vagy diszelnök megnyitó-beszéde. 4. A kiállítás megtekintése. 5. A bíráló-bizottság ítéletének kihirdetése. 6. A dalárda éneke. Belépti-díj a megnyitás napján személyenként 1 korona, egyéb napokon 20 fillér. A tanonc- ós segódmunka-kiállitás november 23-ig bezárólag, a kisipari gépkiállítás folyó évi december 3l-ig lesz nyitva. — Gyula, a kegyetlen. Hoffmann Ferenc volt városi jegyző özvegye temetkezési járulékért folyamodott Gyula városához. A város azonban a kórelem teljesítését megtagadta, még pedig azzal a furcsa indokolással, hogy Hoffmannó férje öngyilkossá lett, tehát az asszony nem tarthat igényt a temetkezési járulékra. Hoffmannó e határozat ellen fellebbezett a törvényhatósághoz, mely férje két hónapi fizetését utaltatta ki néki járulékképen. Ezt a határozatot meg Gyula felebbezte meg. A közigazgatási bíróság most értesítette a törvényhatóságot, hogy Gyula panaszának helyet nem adva, jóváhagyta a törvényhatósági határozatot. — Népies mezőgazdasági előadások Békésen. Lévay István ref. igazgatótanító, ki ez év nyarán végezte Csabán a mezőgazdasági tanfolyamot, a közelgő hosszú őszi és téli estéken nem kevesebb, mint tizenöt előadást fog tartani a békési földmivelő közönség egyes olvasóköreiben a mai természeti viszonyoknak megfelelő helyes irányú mezei gazdálkodás ós okszerű állattenyésztés köréből. Amennyiben előadásai iránt kellő érdeklődést és figyelmet tapasztalna, móg ujabb tizenöt előadást fog tartani, melynek sorozata a tavaszi hónapok elejéig tartana. Az előadások már no vembe hó második felében kezdetüket veszik. — "A vasutas-szövetség békésmegyei fiókjai. A Vasúti Munkások Országos Szövetségét tudvalevőleg feloszlatta a belügyminiszter. A szövetségnek Békésmegyében is voltak fiókjai, móg pedig Csabán és Orosházán. A kereskedelmi miniszter most felhívta a törvényhatóságot, hogy ugy e két fiók, mint a szarvasi befizető hely feloszlatásáról gondoskodjék s a talált vagyont pedig Budapest fővároshoz juttassa el. — Halálozás. Mezőberény község ismét egyik köztisztelt polgárát: idősb P i 11 z Márton tekintélyes kereskedőt, ki szorgalmával, tudásával nyerte meg nemcsak községebeli polgárainak, de a kereskedővilág becsülését is, vesztette el szerdán délelőtt, élte 784k évében. A megboldogultat gyászolják fiai, leányai, vejei, menyei ós unokái. Ravatalát a szeretet sok koszorúja borította s nagy részvét kísérte utolsó útjára. I — A hadapródiskolai alapítványok. Békésvármegye közönsége két honvéd ; hadapródiskolai alapítványt létesített j azzal a rendeltetéssel, hogy azokkól két • békésmegyei ifjú honvédtisztté képeztessék. Az idén az alapítványokra B ud a i Gusztáv, K örmöczky Károly ós D u 11 k a y Ervin pályáztak, kik közül a törvényhatóság elsőhelyen Budait j és Körmöczkyt, második helyen pedig ; Duttkayt ajánlotta. A honvédelmi miniszter most értesítette a törvényhatóságot, hogy az alapítványi helyekre Körmöczky Károlyt és Duttkay Ervint, a volt gyulai polgármester fiát vette föl. — A csabai felsőbb leányiskola átvé tele. A csabai állami felsőbb leányiskola épületének ujjáalakitási és renoválási munkálatai már be vannak fejezve. Az államópitészeti hivatal e hó 17-én fogja az épületet a vállalkozóktól átvenni.