Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-11-15 / 92. szám

Békéscsaba, 1908. okt. 307. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 Tanácsülés Békéscsabán. — A jdrásbiróság elhelyezése. — A hatósági husszék. — Átalakítások a vágóhídon. — Csaba elöljáróságának pénteki ülésén sem volt fontosabb ügyekben valami gazdagnak nevezhető. Egyedül a járásbíróság és a hatósági husszék elhelyezésének régen húzódó ügyei azok, melyek a közérdek szempontjából is fontosaknak tekinthetők. A gyulai kir. törvényszék megkereste Csaba elöljáróságát, hogy a jelenlegi járásbirósági épületet mennyiért adná egy évre haszonbérbe ? A tanács azt javasolja a közgyűlésnek, hogy csak 2 évre adja még bérbe az épületet a járásbíróságnak, de olyképen, hogy az eddigi nagyon csekély bérösszeget emelje fel 2000 koronára. Egyben feliratban keresi meg az elöljáróság az igazságügyminisztert is, hogy hajlandó-e a község által az uj járásbirósági épület számára felajánlott telket átvenni. Mert ha nem, akkor más uton gondoskodik a község annak értékesítéséről. A járásbíróság felettes hatósága ilyen körülmények között nem is halogathatja tovább az uj épület emeltetését, A legközelebbi jövőben tehát uj, diszes és kényelmes épületbe fog a járásbíróság költözni. A ménteleposztály parancsnoki lakásában kisebb javítások eszközlését látta a tanács szükségesnek A községi földek haszonbérbeadásának ügye a közgyűlés elé fog kerülni. N á n á s i János és társai kanálisi szőlőbeli lakosok kérvényt nyújtottak be a tanácshoz az iránt, hogy a község a kanálisi szőlők mellett lévő portáját kerittesse be, mert keresztül-kasul jár rajta mindenki. A tanács a kérelem teljesítését megtagadta először azért, mert a szabályozási munkálatok nem teszik szükségessé egyelőre a porta bekeritétését. A vágóhíd fokozottabb igénybevétele folytán apróbb javítások és átalakítások váltak szükségessé. Ezek eszközlését elrendelte a tanács. A hatósági husszék vezetői ádásának betöltését eleinte rövid uton óhajtotta az elöljáróság megejteni. Ez azonban nem vezetvén kellő eredményre, a tanács pályázat kiírását tartotta szükségesnek. A Munkásotthon mellett lévő, kiszemelt helyiség átalakítását a kedvezőtlen idők miatt csak a tavaszon fogják eszközölni. Addig a hatósági hust széket bérelt helyiségben fogják felálli' tani. Erre a célra pedig a városháza mellett lévő mészárszék van kiszemelve, mely december l én megürül. A darnik János kiérdemült községi csősznek kenyérsegélyt szavazott meg a tanács, mig K o n k u s Pálnak és Guba Jánosnak ide vonatkozó kérelmeit azzal az indokolással utasította j el, hogy nevezetteknek vannak jómódú hozzátartozóik, akik eltartják őket Az Alföldi Első Gazdasági Vasút I közraktár állomása előtt elvonuló gyalogjárót a vasút alkalmazottai folyton rongálják. A tanács utasította a mérnököt, keresse meg az üzletkezelőséget, hogy az ut jókarban tartására erélyesen utasítsa alkalmazottait. Ezek voltak a pénteki tanácsülés tárgyai. Az Országos Gyermekvédő Liga köszönete. Elismerés a buzgóságért. Az Országos Gyermekvédő Liga azokat a csabai uri asszonyokat, akik a tavaszon megtartott gyermeknapon a gyűjtés körül nagy buzgósággal működtek közre: elismerő oklevéllel tüntette ki. Hat csabai úriasszony .Kiss Lászlóné, Haraszti Sándorné, Sze berényi Lajosné, Jávor Gyuláné, R o s e n t h a 1 Adolfné ésGremsperger Ferencné már régebben megkapták a köszönő diplomát, mig özvegy Fejér Béláné, ki a gyermeknap rendezésére alakult hölgybizottság elnöke volt ós Majoros Józsefné csak most kapták meg. E mulasztást a Liga elnöksége a következő levéllel menti ki: Nagyságos Asszonyom ! Az Országos Gyermekvédő Liga gyermeknapot rendező csabai hölgybizottsága a napokban értesített arról a kellemetlen és igazán sajnálatra méltó tévedésről, amely a köszönő-diplomák elküldése körül törtónt. Sietünk is, hogy ezen hibánkat jóvá legyük és kérjük Nagyságodat, hogy azt nekünk hibául fel ne rójja, mert valóban nem mi voltunk okai ezen kellemetlen félreértésnek. Ugyanis, amikor tudomást szereztünk arról, — az ottani helyi hatóság utján — hogy Csabán gyermeknapot rendeztek, felkértük az ottani hatóságot, hogy velünk mindazon hölgyek névsorát közölje, akik a gyermeknap fáradságos munkájában közreműködtek. A válasz erre az volt, hogy kértek egy bizonyos számú diplomát, de velünk a névsort nem közölték. Mi a kívánt diplomákat elküldtük, igy tehát mulasztás minket nem terhel, de mindazonáltal, minthogy a mi érdekünkben való fáradozása közben érte önt ez a kellemetlenség, igaz sajnálatunk kifejezése mellett kérjük kegyes elnézését. Azon reményben, hogy ezen félreértés irántunk tanúsított jóindulatát nem érinti, maradtunk nagyrabecsülésünk kifejezése mellett Budapest, 908. XI/11. kiváló tisztelettel: Karsay s. k., ügyv. ig. A köszönő-levélhez elismerő-diploma volt mellékelve, melyben a liga hálásan köszöni a gyermekek megmentésének nemes célja érdekében kifejtett fáradozást. Edelsheim Gyulay báró s. k., ügyv. elnök. Békéscsaba közgyűlése. Érdekesebb ügyek. Békéscsaba község e hó 23-án, hétfőn tartja meg novemberi közgyűlését. A gyűlés tárgysorozata még nincs véglegesen megállapítva, mert addig a napig folyton érkezhetnek olyan ügydarabok, amelyeket fel kell venni a tárgysorozatba. A közgyűlésen szereplő néhány érdekesebb ügy a következő: Alispáni értesítés arról, hogy a közigazgatási bizottság Szeberónyi Zs. Lajos és társainak felebbezését a csabai gőzmalomnak adott vámdijkedvezmóny ügyében elutasította Az értesítés szerint azzal az indokolással utasíttatott el a felebbezés, hogy a község a vámdijakról tetszése szerint rendelkezhetik, abba a törvényhatóságnak beleszólási joga nincs. A belügyminiszter jóváhagyta a csabai közkórház 1909. évi költségelőirányzatát, amely szerint egy beteg napi ápolási dija 1 kor. 76 fillérbe fog kerülni. Ugyan csak jóváhagyást találtak Csabának a mult közgyűlésen bemutatott összes számadásai ós a rendőrség fizetésemelésére vonatkozó határozat is. A dohánybeváltó-hivatal arra kéri a községi elöljáróságot, hogy a Kakasvendéglő mellett elvezetni szándékolt vasúti vágányok számára területet engedélyezzen. A közgyűlés fog a kérelem fölött dönteni, amely döntés előreláthatólag nem lesz kedvezőtlen a dohánybeváltó-hivatalra nézve. A belügyminiszter jóváhagyta az öntözött-rót két táblájának bérbeadására vonatkozó szerződóseket. A Magyar Általános Hitelbank a Trauttmannsdorf-fóle birtokvételre felvett 200000 koronányi kölcsönt, mely mostanában járt le, meghosszabbította. E tárgyak legnagyobb része bejelentés alakjában kerül ugyan a közgyűlés elé, de szükségesnek tartottuk megemlítésüket azért, mert Csaba lakosságát valamennyi érdekelheti. hogy Lenhossók bácsi akkora ellenségünk lett volna, neki nem volt rá oka, ismertem az élete párját — vagy csakugyan a termószet tartotta vissza azt a hiányzó harmadot, bölcse3égből, olyan hivatásra szánva bennünket, amelynek nem vetnénk alá magunkat, ha — mint mifelénk mondjuk — ki volna mind a négy fertályunk? A koponyánk belsejét még nem láttam, de ha a külsejét nézem és azután ítélek, akkor jaj nekünk! Ha akkora a különbség a fejeink belseje, mint a külseje között: akkor megijedünk ós féltjük az egész jövő generációk szellemi nívóját, mióta tudjuk, hogy azok lélekbeli tehetségeiket az anyától is öröklik. Mert miben különbözünk igy lenézett, lesajnált, vad nővéreinktől, akik semmivel sem raknak több tücsköt-bogarat a fejükre, mint mi. Igaz, hogy ők nem is követelnek szavazati jogot, mint mi. Nehogy azonban valaki rámolvassa, hogy én vizet prédikálok ós — cifra kalapban járok! Szó sincs róla. Én a magam kalapjait is mindig ugy szógyenlem, mint a többi asszonyságét, de egyszerű kalapot Budapesten nem kapok. Ha pedig férfias kalapot teszek föl, mint az északiak, finn, dán, norvég asszonyok, akkor mindenki megfordul utánam ós nevet; ez pedig nekem annyira kényelmetlen, hogy inkább viselem a budapesti divatot, amelynek a fejemhez semmi köze. Nem véd nyáron a nap és télen a fagy ellen. Divat! Viseljük, mert divat. Mert párisi. Ha a budapesti hölgyek tudnák, hogy Párigban az igazi előkelő nő gyalogjáráshoz soha sem tesz föl „fantasie"kalapot, tollas, madaras, virágos istencsudákat, hanem jár egyszerű, fejéhez simuló kis kerek, vagy keskenykarimáju kalapban, amit a divat évtizedeken át alig befolyásol ós amit Budapestre sohasem hoz a marchande-de-modes, mert az nem „mutat"; ha ezt tudnák, hiszem, hogy ők is igy tennének. A párisi müveit nő csak délután ós csak kocsiban hord structollas kalapot. Utcán, gyalog soha. Mihozzánk, a Balkánra, hozzák a félvilági hölgyek kalapjait, mint a színházaink a nekik való színdarabokat. A választójoggal várjunk addig, mig mi is a kalapunk mellé tűzhetjük a kortestollat és azt nem takarja el ott a structoll. „A ruha teszi az embert"- Nézzünk hát meg először a külsőnket: az öltözködésünket. Szégyenletesen oktalan az európai nő ruhája — éppen a kevély európaié! — a khinai, a japán, a tőrök mellett! A célszerűnek meg épen az ellentéte. A szépnek a torzkópe. Vastagítja a vasj tagot, soványitja a soványát. A japáni, khinai, khiton, a régi görögökéhez hasonlóan, kiegyenlíti hosszú vonalával a kövér test formátlanságát, kitölti a csontos test hiányait. Legfőbb érdemét pedig alig merem szóvá tenni, mert ez egy egész kötetet involvál: nincs alávetve divatnak! Mégis mindenik asszonyon más. Egyéni! Eredeti! Viselhetünk mi oly becses, valódi nehéz selyem és művészileg himzet ruhákat, mint ők, akik azokat anyáik, nagyanyáik, dédanyáiktól kincsek gyanánt öröklik ? Mi? Szánalmas életünknek egyharmadát a szabóinkkal való küzködésben töltjük el, hogy félig-meddig sikerült vagy nem sikerült rongyainkat tőlük szörnyű pénzért kicsikarjuk. El3ször a szabóinktól a ruháinkat, azután férjeinktől az árát! És sokszor milyen áron ! És ez a lelki-testi gyötrelem minden évadban ismétlődik! Elégtelen fizikumunk összes energiáját utálatos „divatos" rongyaink beszerzésére vesztegetjük. Fiatal férfiak emiatt a csapás miatt nem mernek idejében megházasodni. Kisértsük meg elképzelni, mi európai nők, mennyi megtakarított időt és pénzt jelent a keletiek változatlan formájú ruhája ? És mily valódi, értékes szöveteket viselhetnek, nem máról-holnapig tartó örökös utánzatokat, szégyenletes olcsó cafatot, ami okvetlenül visszahat a lelkületünkre, a jellemünkre is. A jelszó: csak sokat mutasson. Olcsó pénzért sokat mutasson. Piha! milyen lealázó csalás, örökös csalás! Nevetségesek és rabszolgák vagyunk divatrongyaink révén. — Nagysád kissé „erős" csípőben, — mondja markába nevetve a szabónk, mert azt a kifejezést, hogy „kövér" vagy „vastag", ami az igazság, nem birjuk meg. És azt kívánjuk, hogy komolyan vegyenek bennünket? Vagy törekszünk komoly emberi jogokért ós akkor nem maradhatunk irrezonabilis bábuk ; vagy szétkócoljuk a hajunkat, mint a vadak, madarakat, bogarakat tüzünk bele és keressük a férfiak kedvét, akik eddig ilyeneknek neveltek bennünket. Igy is vették hasznunkat ! A bukások szezonja. (Megostromolt dramaturgok. — Nincs eredeti színdarab. — Késlekednek a nagyok< — Zavarban a színigazgatók.) Soha még ilyen szomorú színházi szezont! A premiérek egymást érik, de a sok újszülött között nincs egy egészséges, életrevaló csemete. Amit máskor próbákon végeztek el, ez a kísérletezés most nyílt színen folyik. A közönség előtt vonultatják föl azokat a darabokat, amik azelőtt, — a jó és gazdag termések idején, — megrekedtek a direktorok fiókjában és a színházak vezetői inkább a szomorú szerzők kegyetlen ostromát tűrték, el, mintsem bukást bukás után. De hiába, nincs sláger. Darab van, nagyon sok van, a Nemzeti Szinház újdonsült dramaturgjai alig győzik a munkát, de a bíráló jelentések csupa negatív jegyzőkönyv, amilyent olyankor szoktak fölvenni, ha nem találnak semmit, ha az ürességet ós értéktelenséget kell konstatálni. Valóságos kalvária-járás ezeknek az embereknek az élete. Somló Sándor hagyatékában több száz magyar szerző darabja maradt örökül az uj igazgatóra. Ötfelvonásos tragédiák, prózában és versben, történelmi színmüvek, „középválfaju" drámák, vígjátékok, bohózatok, sőt népszínművek és látványosságok is. Ezek között keresik most az aranyat, a szezon szemefényét. A szerzők pedig türelmetlenek ós követelődzők. Sokan a régi, jól ismert, olykor bevált eszközhöz: a protekcióval való megfélemlítéshez folyamodnak. Jegyzői irodákban körmölő titkos drámaírók a főispán öklét rázzák Tóth Imre felé. Köznapon telekkönyvet bogarászó alkalmi poéták kúriai tanácselnökök pártfogását mellékelik. Drámai jeleneteket faragcsáló 'miniszteri segédfogalmazók kegyelmes urak leveleivel árasztják el a boldogtalan dramaturgokat. Hírlapírók a* kritika pallosát suhogtatják meg a Nemzeti feje fölöttValóságos vizözön ez és a szegény, szorongatott drámabirálók végül is ebbe az áradatba fogják belefojtani az idétlen színpadi magzatokat. Ugyanekkor tele vannak panaszszal a színigazgatók, hogy nem tudnak érdekes műsort csinálni. H e r c z e g Ferenc, Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Gárdonyi Géza még adósak s igy kénytelenek a „diiminorum gentium"-mal beérni. A Vígszínház valósággal hétről-hétre csinálja meg a programmját, igy is keservesen. Legutóbbi két újdonsága nem hozta meg a várt sikert. A P ó n z csupán egy szép, biztató igéret, a Menykőcsapá s-ba pedig beleütöttek az összes színpadi villámok. Ez is kaptafára húzott francia bohózat, amilyennel torkig van a közönség. Beöthy Lászlót is mintha elhagyta volna az idén hagyományos szerencséje A Király-Színházban sorra buktak az újdonságok. Legutóbb a „Van, de nincs" cimü operett sülyedt el menthetetlenül s most állítólag egy Kacsóhféle operettet tanulnak, amelyhez G áb o r Andor irt pompás verseket. — A Magyar Színháznak van csak slágere : „A szerencse fia", aminek viszont annyi köze sincs az irodalomhoz, mint Jászai Marinak az affektált modernizmushoz. Elevenséggel, uj színekkel, művészeti meglepetésekkel csak a T h á 1 i a szol1 gál, amely megint azon az uton van, ! hogy egy sereg uj színész- ós irótehetj sóget szállít a nagy, tehetetlen szinháj zaknak. Ide tartozik az is, hogy ilyen lanyha irányzat mellett a közönség kezd elszokni a színházba járástól. A Nemzeti Szinház nézőtere olykorlijesztően üres, mintha szegény Vidor Pál véres fátuma üldözné. Már reprizekre sem telik meg [[Kész férfi-ruhák, a legkényesebb Ízlésnek megfelelöleg, nagyválasztékban kaphatók, úgyszintén mérték utáni megrendelésre készítek: felöltő, télikabát, szalon-, «*. . B'lr' k' zakó-, szmoking-, vadász- ós kerékpár-öltönyöket, *«ein u8Z3 o6K6SCS3üdIl, legfinomabb kivitelben, a legújabb divat szerint. Vasut-utca, sirköraktárral szemben. I