Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-11-15 / 92. szám

Békéscsaba, 1908. okt. 307. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 Tanácsülés Békéscsabán. — A jdrásbiróság elhelyezése. — A hatósági husszék. — Átalakítások a vágóhídon. — Csaba elöljáróságának pénteki ülé­sén sem volt fontosabb ügyekben va­lami gazdagnak nevezhető. Egyedül a járásbíróság és a hatósági husszék elhe­lyezésének régen húzódó ügyei azok, melyek a közérdek szempontjából is fontosaknak tekinthetők. A gyulai kir. törvényszék megke­reste Csaba elöljáróságát, hogy a jelen­legi járásbirósági épületet mennyiért adná egy évre haszonbérbe ? A tanács azt javasolja a közgyűlésnek, hogy csak 2 évre adja még bérbe az épületet a járásbíróságnak, de olyképen, hogy az eddigi nagyon csekély bérösszeget emelje fel 2000 koronára. Egyben feliratban keresi meg az elöljáróság az igazságügy­minisztert is, hogy hajlandó-e a község által az uj járásbirósági épület számára felajánlott telket átvenni. Mert ha nem, akkor más uton gondoskodik a község annak értékesítéséről. A járásbíróság felettes hatósága ilyen körülmények között nem is halogathatja tovább az uj épület emeltetését, A legközelebbi jövőben tehát uj, diszes és kényelmes épületbe fog a járásbíróság költözni. A ménteleposztály parancsnoki laká­sában kisebb javítások eszközlését látta a tanács szükségesnek A községi földek haszonbérbeadá­sának ügye a közgyűlés elé fog kerülni. N á n á s i János és társai kanálisi szőlőbeli lakosok kérvényt nyújtottak be a tanácshoz az iránt, hogy a község a kanálisi szőlők mellett lévő portáját kerittesse be, mert keresztül-kasul jár rajta mindenki. A tanács a kérelem tel­jesítését megtagadta először azért, mert a szabályozási munkálatok nem teszik szükségessé egyelőre a porta bekerité­tését. A vágóhíd fokozottabb igénybevé­tele folytán apróbb javítások és átalakí­tások váltak szükségessé. Ezek eszköz­lését elrendelte a tanács. A hatósági husszék vezetői ádásá­nak betöltését eleinte rövid uton óhaj­totta az elöljáróság megejteni. Ez azon­ban nem vezetvén kellő eredményre, a tanács pályázat kiírását tartotta szüksé­gesnek. A Munkásotthon mellett lévő, kiszemelt helyiség átalakítását a kedve­zőtlen idők miatt csak a tavaszon fog­ják eszközölni. Addig a hatósági hus­t széket bérelt helyiségben fogják felálli­' tani. Erre a célra pedig a városháza mellett lévő mészárszék van kiszemelve, mely december l én megürül. A darnik János kiérdemült köz­ségi csősznek kenyérsegélyt szavazott meg a tanács, mig K o n k u s Pálnak és Guba Jánosnak ide vonatkozó ké­relmeit azzal az indokolással utasította j el, hogy nevezetteknek vannak jómódú hozzátartozóik, akik eltartják őket Az Alföldi Első Gazdasági Vasút I közraktár állomása előtt elvonuló gya­logjárót a vasút alkalmazottai folyton rongálják. A tanács utasította a mérnö­köt, keresse meg az üzletkezelőséget, hogy az ut jókarban tartására erélyesen utasítsa alkalmazottait. Ezek voltak a pénteki tanácsülés tárgyai. Az Országos Gyermekvédő Liga köszönete. Elismerés a buzgóságért. Az Országos Gyermekvédő Liga azo­kat a csabai uri asszonyokat, akik a ta­vaszon megtartott gyermeknapon a gyűj­tés körül nagy buzgósággal működtek közre: elismerő oklevéllel tüntette ki. Hat csabai úriasszony .Kiss Lászlóné, Haraszti Sándorné, Sze berényi Lajosné, Jávor Gyuláné, R o s e n t h a 1 Adolfné ésGremsperger Ferencné már régebben megkapták a köszönő diplomát, mig özvegy Fejér Béláné, ki a gyermeknap rendezésére alakult hölgybizottság elnöke volt ós Majo­ros Józsefné csak most kapták meg. E mulasztást a Liga elnöksége a kö­vetkező levéllel menti ki: Nagyságos Asszonyom ! Az Országos Gyermekvédő Liga gyermeknapot rendező csabai hölgy­bizottsága a napokban értesített arról a kellemetlen és igazán sajnálatra méltó tévedésről, amely a köszönő-diplomák elküldése körül törtónt. Sietünk is, hogy ezen hibánkat jóvá legyük és kérjük Nagyságodat, hogy azt nekünk hibául fel ne rójja, mert valóban nem mi vol­tunk okai ezen kellemetlen félreértés­nek. Ugyanis, amikor tudomást szerez­tünk arról, — az ottani helyi hatóság utján — hogy Csabán gyermeknapot rendeztek, felkértük az ottani hatóságot, hogy velünk mindazon hölgyek név­sorát közölje, akik a gyermeknap fárad­ságos munkájában közreműködtek. A válasz erre az volt, hogy kértek egy bizo­nyos számú diplomát, de velünk a név­sort nem közölték. Mi a kívánt diplomá­kat elküldtük, igy tehát mulasztás minket nem terhel, de mindazonáltal, minthogy a mi érdekünkben való fáradozása köz­ben érte önt ez a kellemetlenség, igaz sajnálatunk kifejezése mellett kérjük kegyes elnézését. Azon reményben, hogy ezen félreértés irántunk tanúsított jó­indulatát nem érinti, maradtunk nagyra­becsülésünk kifejezése mellett Budapest, 908. XI/11. kiváló tisztelettel: Karsay s. k., ügyv. ig. A köszönő-levélhez elismerő-diploma volt mellékelve, melyben a liga hálásan köszöni a gyermekek megmentésének nemes célja érdekében kifejtett fára­dozást. Edelsheim Gyulay báró s. k., ügyv. elnök. Békéscsaba közgyűlése. Érdekesebb ügyek. Békéscsaba község e hó 23-án, hétfőn tartja meg novemberi közgyű­lését. A gyűlés tárgysorozata még nincs véglegesen megállapítva, mert addig a napig folyton érkezhetnek olyan ügy­darabok, amelyeket fel kell venni a tárgysorozatba. A közgyűlésen szereplő néhány ér­dekesebb ügy a következő: Alispáni értesítés arról, hogy a köz­igazgatási bizottság Szeberónyi Zs. Lajos és társainak felebbezését a csabai gőzmalomnak adott vámdijkedvezmóny ügyében elutasította Az értesítés szerint azzal az indokolással utasíttatott el a felebbezés, hogy a község a vámdijak­ról tetszése szerint rendelkezhetik, abba a törvényhatóságnak beleszólási joga nincs. A belügyminiszter jóváhagyta a csabai közkórház 1909. évi költségelő­irányzatát, amely szerint egy beteg napi ápolási dija 1 kor. 76 fillérbe fog kerülni. Ugyan csak jóváhagyást találtak Csabának a mult közgyűlésen bemuta­tott összes számadásai ós a rendőrség fizetésemelésére vonatkozó határozat is. A dohánybeváltó-hivatal arra kéri a községi elöljáróságot, hogy a Kakas­vendéglő mellett elvezetni szándékolt vasúti vágányok számára területet en­gedélyezzen. A közgyűlés fog a kére­lem fölött dönteni, amely döntés előre­láthatólag nem lesz kedvezőtlen a do­hánybeváltó-hivatalra nézve. A belügyminiszter jóváhagyta az öntözött-rót két táblájának bérbeadására vonatkozó szerződóseket. A Magyar Általános Hitelbank a Trauttmannsdorf-fóle birtokvételre fel­vett 200000 koronányi kölcsönt, mely mostanában járt le, meghosszabbította. E tárgyak legnagyobb része beje­lentés alakjában kerül ugyan a köz­gyűlés elé, de szükségesnek tartottuk megemlítésüket azért, mert Csaba lakos­ságát valamennyi érdekelheti. hogy Lenhossók bácsi akkora ellensé­günk lett volna, neki nem volt rá oka, ismertem az élete párját — vagy csak­ugyan a termószet tartotta vissza azt a hiányzó harmadot, bölcse3égből, olyan hivatásra szánva bennünket, amelynek nem vetnénk alá magunkat, ha — mint mifelénk mondjuk — ki volna mind a négy fertályunk? A koponyánk belsejét még nem lát­tam, de ha a külsejét nézem és azután ítélek, akkor jaj nekünk! Ha akkora a különbség a fejeink belseje, mint a külseje között: akkor megijedünk ós féltjük az egész jövő generációk szellemi nívóját, mióta tud­juk, hogy azok lélekbeli tehetségeiket az anyától is öröklik. Mert miben kü­lönbözünk igy lenézett, lesajnált, vad nővéreinktől, akik semmivel sem rak­nak több tücsköt-bogarat a fejükre, mint mi. Igaz, hogy ők nem is követelnek szavazati jogot, mint mi. Nehogy azonban valaki rámolvassa, hogy én vizet prédikálok ós — cifra kalapban járok! Szó sincs róla. Én a magam kalap­jait is mindig ugy szógyenlem, mint a többi asszonyságét, de egyszerű kalapot Budapesten nem kapok. Ha pedig fér­fias kalapot teszek föl, mint az északiak, finn, dán, norvég asszonyok, akkor mindenki megfordul utánam ós nevet; ez pedig nekem annyira kényelmetlen, hogy inkább viselem a budapesti diva­tot, amelynek a fejemhez semmi köze. Nem véd nyáron a nap és télen a fagy ellen. Divat! Viseljük, mert divat. Mert párisi. Ha a budapesti hölgyek tudnák, hogy Párigban az igazi előkelő nő gya­logjáráshoz soha sem tesz föl „fantasie"­kalapot, tollas, madaras, virágos isten­csudákat, hanem jár egyszerű, fejéhez simuló kis kerek, vagy keskenykarimáju kalapban, amit a divat évtizedeken át alig befolyásol ós amit Budapestre so­hasem hoz a marchande-de-modes, mert az nem „mutat"; ha ezt tudnák, hiszem, hogy ők is igy tennének. A párisi mü­veit nő csak délután ós csak kocsiban hord structollas kalapot. Utcán, gyalog soha. Mihozzánk, a Balkánra, hozzák a félvilági hölgyek kalapjait, mint a szín­házaink a nekik való színdarabokat. A választójoggal várjunk addig, mig mi is a kalapunk mellé tűzhetjük a kor­testollat és azt nem takarja el ott a structoll. „A ruha teszi az embert"- Néz­zünk hát meg először a külsőnket: az öltözködésünket. Szégyenletesen oktalan az európai nő ruhája — éppen a kevély európaié! — a khinai, a japán, a tőrök mellett! A célszerűnek meg épen az ellentéte. A szépnek a torzkópe. Vastagítja a vas­j tagot, soványitja a soványát. A japáni, khinai, khiton, a régi görögökéhez ha­sonlóan, kiegyenlíti hosszú vonalával a kövér test formátlanságát, kitölti a cson­tos test hiányait. Legfőbb érdemét pedig alig merem szóvá tenni, mert ez egy egész kötetet involvál: nincs alávetve divatnak! Mé­gis mindenik asszonyon más. Egyéni! Eredeti! Viselhetünk mi oly becses, valódi nehéz selyem és művészileg himzet ruhákat, mint ők, akik azokat anyáik, nagyanyáik, dédanyáiktól kincsek gya­nánt öröklik ? Mi? Szánalmas életünknek egyhar­madát a szabóinkkal való küzködésben töltjük el, hogy félig-meddig sikerült vagy nem sikerült rongyainkat tőlük szörnyű pénzért kicsikarjuk. El3ször a szabóinktól a ruháinkat, azután férjeink­től az árát! És sokszor milyen áron ! És ez a lelki-testi gyötrelem minden évadban ismétlődik! Elégtelen fiziku­munk összes energiáját utálatos „diva­tos" rongyaink beszerzésére veszteget­jük. Fiatal férfiak emiatt a csapás miatt nem mernek idejében megházasodni. Kisértsük meg elképzelni, mi európai nők, mennyi megtakarított időt és pénzt jelent a keletiek változatlan formájú ruhája ? És mily valódi, értékes szöveteket viselhetnek, nem máról-holnapig tartó örökös utánzatokat, szégyenletes olcsó cafatot, ami okvetlenül visszahat a lel­kületünkre, a jellemünkre is. A jelszó: csak sokat mutasson. Olcsó pénzért sokat mutasson. Piha! milyen lealázó csalás, örökös csalás! Nevetségesek és rabszolgák vagyunk divatrongyaink révén. — Nagysád kissé „erős" csípőben, — mondja markába nevetve a szabónk, mert azt a kifejezést, hogy „kövér" vagy „vastag", ami az igazság, nem birjuk meg. És azt kívánjuk, hogy komolyan vegyenek bennünket? Vagy törekszünk komoly emberi jogokért ós akkor nem maradhatunk irrezonabilis bábuk ; vagy szétkócoljuk a hajunkat, mint a vadak, madarakat, bogarakat tüzünk bele és keressük a férfiak kedvét, akik eddig ilyeneknek neveltek bennünket. Igy is vették hasz­nunkat ! A bukások szezonja. (Megostromolt dramaturgok. — Nincs ere­deti színdarab. — Késlekednek a nagyok< — Zavarban a színigazgatók.) Soha még ilyen szomorú színházi szezont! A premiérek egymást érik, de a sok újszülött között nincs egy egész­séges, életrevaló csemete. Amit máskor próbákon végeztek el, ez a kísérletezés most nyílt színen folyik. A közönség előtt vonultatják föl azokat a darabokat, amik azelőtt, — a jó és gazdag termések idején, — megrekedtek a direktorok fiókjában és a színházak vezetői inkább a szomorú szerzők kegyetlen ostromát tűrték, el, mintsem bukást bukás után. De hiába, nincs sláger. Darab van, nagyon sok van, a Nemzeti Szinház újdonsült dramaturgjai alig győzik a munkát, de a bíráló jelentések csupa negatív jegyzőkönyv, amilyent olyankor szoktak fölvenni, ha nem találnak sem­mit, ha az ürességet ós értéktelenséget kell konstatálni. Valóságos kalvária-járás ezeknek az embereknek az élete. Somló Sándor hagyatékában több száz magyar szerző darabja maradt örökül az uj igazgatóra. Ötfelvonásos tragédiák, pró­zában és versben, történelmi színmüvek, „középválfaju" drámák, vígjátékok, bohó­zatok, sőt népszínművek és látványos­ságok is. Ezek között keresik most az aranyat, a szezon szemefényét. A szer­zők pedig türelmetlenek ós követelődzők. Sokan a régi, jól ismert, olykor bevált eszközhöz: a protekcióval való meg­félemlítéshez folyamodnak. Jegyzői irodákban körmölő titkos drámaírók a főispán öklét rázzák Tóth Imre felé. Köznapon telekkönyvet boga­rászó alkalmi poéták kúriai tanácselnö­kök pártfogását mellékelik. Drámai je­leneteket faragcsáló 'miniszteri segéd­fogalmazók kegyelmes urak leveleivel árasztják el a boldogtalan dramatur­gokat. Hírlapírók a* kritika pallosát suhogtatják meg a Nemzeti feje fölött­Valóságos vizözön ez és a szegény, szorongatott drámabirálók végül is ebbe az áradatba fogják belefojtani az idétlen színpadi magzatokat. Ugyanekkor tele vannak panaszszal a színigazgatók, hogy nem tudnak érde­kes műsort csinálni. H e r c z e g Fe­renc, Bródy Sándor, Molnár Fe­renc, Gárdonyi Géza még adósak s igy kénytelenek a „diiminorum gen­tium"-mal beérni. A Vígszínház való­sággal hétről-hétre csinálja meg a pro­grammját, igy is keservesen. Legutóbbi két újdonsága nem hozta meg a várt sikert. A P ó n z csupán egy szép, biz­tató igéret, a Menykőcsapá s-ba pedig beleütöttek az összes színpadi villámok. Ez is kaptafára húzott francia bohózat, amilyennel torkig van a kö­zönség. Beöthy Lászlót is mintha el­hagyta volna az idén hagyományos szerencséje A Király-Színházban sorra buktak az újdonságok. Legutóbb a „Van, de nincs" cimü operett sülyedt el ment­hetetlenül s most állítólag egy Kacsóh­féle operettet tanulnak, amelyhez G á­b o r Andor irt pompás verseket. — A Magyar Színháznak van csak slágere : „A szerencse fia", aminek viszont annyi köze sincs az irodalomhoz, mint Jászai Marinak az affektált modernizmushoz. Elevenséggel, uj színekkel, művészeti meglepetésekkel csak a T h á 1 i a szol­1 gál, amely megint azon az uton van, ! hogy egy sereg uj színész- ós irótehet­j sóget szállít a nagy, tehetetlen szinhá­j zaknak. Ide tartozik az is, hogy ilyen lanyha irányzat mellett a közönség kezd el­szokni a színházba járástól. A Nemzeti Szinház nézőtere olykorlijesztően üres, mintha szegény Vidor Pál véres fátuma üldözné. Már reprizekre sem telik meg [[Kész férfi-ruhák, a legkényesebb Ízlésnek megfelelöleg, nagyválasztékban kaphatók, úgyszintén mérték utáni megrendelésre készítek: felöltő, télikabát, szalon-, «*. . B'lr' k' zakó-, szmoking-, vadász- ós kerékpár-öltönyöket, *«ein u8Z3 o6K6SCS3üdIl, legfinomabb kivitelben, a legújabb divat szerint. Vasut-utca, sirköraktárral szemben. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom