Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-16 / 57. szám

Békésscabá, 1908 julius 16. BÉKÉSMEGTÉI KÖZLÖNY ben most meg akarja fosztani őket a megye attól is, hogy aggkorukra biztosítva legyenek. Végül arra kérik a minisztert, hogy a törvényhatóság határozatát változtassa meg. A jegyző-egyesület felebbezéséből ezt a részt közöljük : „Miután a nyugdíj-szabályrendelet módosítása az egyesület kérelmére történt, de nem ugy, mint azt a községi jegyzői kar érdeke kívánja, — a véghatározatnak azt a részét, mely a szolgálati időnek 40 év helyett 35 évben való megállapítását, valamint a segédjegyzőknek a nyugdíjintézetbe való felvételét elvetette, — sérelmesnek tartjuk s annak megváltoztatását, esetleg ezen részekre az ujabbi tárgyalásnak elrendelését kérjük. Kérésünk fő indoka az, hogy ? törvényhatósági bizottságnak ezen két kérdésbeni elutasító álláspontja semmiféle alapos indokot magában nem rejt, hanem tisztán csak egyes politikai kisebb érdekkörök rosszirányú ellenzékies álláspontjának szüleménye. Különösen sérelmesnek tartjuk a segédjegyzők felvételének elutasítását, mert ha emberbaráti szempontból mérlegeljük is az ügyet, méltányos, sőt jogos is, hogy a segédjegyzők sorsa igy is biztosittassék. A szolgálati időnek 40 évről 35 évre való leszállítását azért kértük, mert a beszerzett adatok szerint a községi jegyzők alkalmaztatásának átlagos korhatára a 28-ik év s igy a ritkább esetek közé tartozik, hogy valamelyik községi jegyző a teljes 40 évi szolgálati időt kitöltse és még ritkább eset az, hogy a 40 évi tényleges szolgálatot kitöltött községi jegyző huzamosabb időn át élvezhetné kiérdemelt nyugdiját. Tudomásunk szerint a szolgálati idő Tolnavármegyében 35 évben van megállapítva." Kérik ezután a minisztert, hogy ujabb határozathozatalra utasítsa a vármegyét. A nagyságos úr. Még m'ndig békétlenkednek. Nem fizet többet ő sem. Vármegyeszéltében dűl a kalász Sok helyütt már a cséplés is vége felé járja. Az aratók tisetességes keresetét készséggel biztosítják a gazdák s jellemző tényként jegyezzük föl a gazda és munkás közötti viszony dokumentálására, hogy sztrájk eleddig sehol sem fordult elő. Milyen máskép volt ez 2—3 évvel ennekelőtte! ? Mintha a mi derék mun kásnépünk nem is a régi lett volna már Türelmetlenkedett azok iránt, akik nem csizmát, de papucsot hordanak és nem szidják az intelligens elemet. Hogy ennek az ellenszenvnek mi volt az oka — tudja mindenki. Vezérük, a „nagyságos" ur, befolyásolta a munkásokat. Nagy hangon hirdette, hogy az urak csak szipolyozzák a népet. Nem fizetik meg illően két kezének becsületes munkáját. Ilyetén mesterségesen nőtt az intelligens elemek iránti ellenszenv s nem akadt senki, aki átlátott volna a szitán. Pedig legkevésbbé volt jogosult ez a „nagyságos" ur izgatni és bért keveselni. Mi nem állítunk valamit bizonyíték nélkül s ezen állitásunk igazolására is egy esetet mondunk el. Az eset színhelye a csabai Csirkepiactér volt, ahol százával álldogáltak a minap a munkások. Egyszer csak közéjük toppant Áchim L. András is. Odafordul az egyik munkáshoz. Valami rokona is volt neki ez a munkás. És megkérdezte: — Hát te milyen feltételek mellett szerződtél ? A munkás megmondta. — Elég kevés! — jegyezte meg Áchim. — Kevés ?Mi?Hiszen te sem akarsz többet adni! Miért mondod, hogy kevés? Az érdekes jelenethez megelégedetten bólogattak a körülállók. Tegnap alkalmunk volt beszélni egy munkással, aki Áchim L. Andrásnál volt alkalmazásban. — A „nagyságos" ur is csak ugy fizet, mint mások, — mondotta. — Nem ad biz' ő semmivel sem többet. Van cséplőgépje is. Ezzel sem csépelteti el ingyen a gabonát, hanem megveszi a maga részét még a szegényektől is. Igy la! De hát miért dühöng akkor Áchim, aki „nagyságos" urnák tituláltatja magát az igazi nagyságos urak ellen ? A nép már figyelni kezd s meglát olyan dolgokat is, amelyekre ezelőtt nem akart figyelemmel lenni. Bekövetkezett a felvilágosodás ideje . . . Nem kall a portopé. Ki akad horogra? C3ak ketten jelentkeztek. A sujtásos, aranycsillagos világban nagy a megrökönyödés. Azt mutatják a jelek, hogy mind kevesebb egyén akad, aki felcserélje a maga egyszerű polgári öltözetét a cifranyomoruság arany-galléros mentéjével s minél nagyobb az idegenkedés attól a kardcsörtető ármádiától, amely naponként végigvonul a déli és esti korzókon. Régen volt az, amikor mindenki katonatiszti pályára vágyott. A feszes, fűző nélkül is elég karcsú kabátot és élesre kivasalt pantallót különös kellékeiül ismertették el az asszonycsábitásnak. Nem is a pályával járó gyönyörökre, hanem inkább erre a blúzra, meg nadrágra vágyott a nyárspolgári ész. De ma már benőttek a koponyák s'még a bébé-szobákban is alig akadunk olyan esztelenre, aki a maga nyugodt, többé-kevésbbé jól jövedelmező, polgárias foglalkozását fölcserélné azzal az aranysujtásos nélkülözéssel és a maga igénytelen igényeit belevetni óhajtaná a rózsaszínben csillogó egyenruhás élet nyomoruságába. Békésmegyében is tömeges számban voltak ezelőtt jelentkezők a hadapród-iskolába való felvételre. Szinte tülekedtek egy-egy megüresedett helyért a pályázók s boldognak érezte magát hozzátartozóival együtt az, aki alapos reménynyel várhatta a felvételt. Ma azonban teljesen megváltozott ez. Nemcsak nem tülekednek a vármegye ifjai, de a vármegye csalogatja a jelentkezőket, akik igy is alig akadnak horogra. Vármegyénknek ugyanis két alapítványi helye üresedett meg a hadapród-iskolában. Ezt a két helyet most kell betölteni s egy izben meg is hirdette az alispán a pályázatot, melyre csak egyetlen egy pályázó jelentkezett. Ez a pályázó Budai Józsefné mezőberényi lak;snak Gusztáv nevü fia volt, akit föl is vettek már Igen ám, de a másik hely még mindig betöltésre várt. A törvényhatósági közgyűlés utasította tehát Ambrus Sándor alispánt, hogy még egyszer hirdesse meg a pályázatot. Ez meg is töriént s most sem jelentkezett több egyetlen egy pályázónál. Ez az egy pályázó Körmöczky Pál kétegyházai lakosnak Károly nevü fia, akit most szintén fölvesznek az alapitványos helyre. Igy fest az a népszerűség, mely a katonai pályát övezi és amelyre igazán nincs okuk irigykedniök a polgári foglalkozások űzőinek. A miniszterelnök és Szterényi Békéscsabán. A petrozsényi szénbányák megtekintése. Tegnap este a budapesti gyorsvonat Békéscsabára hozta W e k e r 1 e Sándor miniszterelnököt és Szterényi József kereskedelmi államtitkárt. A két államférfiú utazásának nem Csaba volt ugyan a végcélja, csak a pályaudvaron töltöttek mindössze egy negyedórát, de utazásuk szorosan összefügg azokkal a nagyarányú államvasuti munkálatokkal, melyek az aradi üzletvezetőség területén részben már folyamatban vannak s részben a közel jövőben kerülnek kivitelre. Kedden délben sürgönyileg kapott hirt az aradi üzletvezetőségtől Szemere Kálmán állomásfőnök arról, hogy a miniszterelnök és a kereskedelmi államtitkár Békéscsabán átutaznak. Aradról Sztankovics üzletvezetővel egyetemben utaznak a petrozsényi szénbányák megtekintésére. Csabán sem Wekerle Sándor, sem Szterényi nem hagyta el a szalonkocsit. S z e m e r e állomásfőnök katonásan üdvözölte a kormányférfiakat* kiket Szolnokon Sztankovics aradi üzletvezető üdvözölt. A mozdonyt Szolnoktól Polgár Lajos csabai osztályvezető főmérnök vezette Csabáig; itt az aradi osztály főmérnöke vette át a vezetést. Mikor a törvényhozás a tavaszszal az 1908. évi XXIX, a vasúti beruházásokról szóló törvényt tárgyalta, Szterényi államtitkár nagyszabású beszédemondott a kért kétszázmilliós beruhát zási hitel megindokolására. Beszédében hangsúlyozottan mutatott reá az aradi üzletvezetőség területén tervbe vett munkálatokra, melyeknek végösszege nyolcvan millió koronában van megállapítva. Ezt a nagy összeget azért fordítja a kereskedelmi kormány az aradi üzletvezetőség alá tartozó vasútvonal kiépítésére, mert éppen itt vannak azok a szénbányák, melyeknek az iparfejlesztési akcióban nagy szerepet szántak. A legutóbbi évek szénhiányát ós széndrágulását az iparvállalatok sínylették meg. Ezen azzal segít a kormány, hegy az államvasutak szénszükségletét a saját bányáiban termelt szénnel fe dezi, továbbá a szénszállítást a vasutvonalak kiépítése által gyorsabbá és biztosabbá teszi. A petrozsényi bányák már az állam tuljdonában vannak s azok bővítése el van határozva Wekerle miniszterelnök személyesen akar megsyőződni arról, vájjon mekkora a bánya hozama és milyen mérvű változások szükségesek annak fokozására. Szterényi József államtitkár utjának célja a Váraljahátszeg—petrozsényi vonal második vágányának kiépítése. A második vágány ópitése ezen a vonalon elüt a sablonos építkezési módtól. Az uj vágány nem párhuzamosan fog haladni a régivel, hanem egészen uj és különálló trászon fektetik le s az uj vonal meg fogja kerülni a Banicahegységet, 1911-ben adják át a forgalomnak. Legsürgősebb ezen vonalnak a kiépítése, mert a vonalon fennálló emelkedási nehézségek miatt csak az úgynevezett „kis szerelvényekkel" lehetett eddig közlekedni. A szénszállítás lebonyolítását tudniillik az tette nehézzé, hugy nem tudtak ötven vagy hatvan teh rkocsiból összeállított trént megindítani. A sürü vonatközlekedések mellett a hosszú kocsisor, amely egyszerre nagy tömegeket lenne képes szállítani, ezen a vonalon nem volt beállítható és igy a szállítás megosztott vontató erő s kettős, sokszor hármas kisérő személyzettel volt csak lebonyolítható. Tömeges felebbezések egy határozat ellen. A békésmegyei segédjegyzőkérdeke. Békésvármegye községeinek segédjegyzői már évek óta kérik azt, hogy felvétessenek a jegyzők nyugdíjintézetébe. Kérésük azonban nem járt valami különösebb eredménynyel s az ügy is csak azidőtájt részesült némi figyelemben és jóindulatban, mikor egy szabályrendeleti minta megküldésének kapcsán arra hivta föl a miniszter Bákésvarmegyét, hogy rendezze a községi segédjegyzők nyugdíjügyét is. A nyugdíjválasztmány beható tárgyalás alá vette e kérdést s javaslatában a felvételt proponálta. Ilyen álláspontot foglalt el az állandó választmány is, melynek javaslatával a legutóbbi közgyűlés foglalkozott. A törvényhatósági bizottság azonban se a nyugdíj-, se az állandó-választmány javaslatát nem szankcionálta s megtagadta a segó'djegyzőknek a nyugdíjintézetbe való felvételét E határozat ellen most négy felebbezés adatott be. A felebbezők : V e rs é n y iElemér pusztaföldvári, Farkas Elek endrődi és Kovács István csorvási segédjegyzők, továbbá felebbezett a Békésmegyei Községi-jegyzők Egyesülete is. A felebbező segédjegyzők igazságtalannak találják a hatarozatot annyival is inkább, mert Magyarországon alig van már vármegye, amely föl ne vette volna a községi segódjegyzőket is a nyugdíjintézetbe. Békésmegyében a segedjegyzők száma kétszer akkora, mint a jegyzőké. Rendkívül nehéz kötelességeik vannak s fizetésük mégse több, mint a Vasúti őröké. Mindezeknek fejóretne hallani a főorvostól, vájjon van-e alapos ok az agg< nagy és fegyegető Zöldy János űu - jelentésemből kitűnik, junius hó folyamán vármegyénkben 16 tifuszmegbetegedés fordult elő. Ebből Békéscsabára 10 esik. Vagyis összesen 16 tífusz beteg állott junius hó folyamán orvosi gyógykezelés alatt. Ez á szám azt mutatja, hogy a hasihagymáz nem lépett fel járványszerüleg. Á tifusz terjedésének és terjesz1 tésének kérdéséről bajos volna nyilatkozni. Az ő véleménye szerint a Köröscsatornában való fürdés terjesztője és oka e bajnak. E mellett bizonyít az a körülmény, hogy csak intelligens elemek szenvednek e betegségben. Tehát olyanok, akik több izben is igénybe veszik a szabadfürdőt. Különben régi dolog az, hogy az Előviz-csatorna állandóan meg van fertőzve. Tapasztalható ez mindazokban a községekben, amelyeket keresztül szel ez a csatorna. Mindazonáltal határozottan azt állítani, hogy a fertőzés oka az Élőviz-csatorna : nem lehet. Fertőző lehet a tej is, amelyet vizzel hamisíthatnak. Megfigyelésen alapuló tény az, hogy azok a vizek, ameiyek Békésmegyén keresztül folynak — általában fertőzöttek. Nem találunk e tekintetben kivételt az eleven Körösökkel sem. Ez a fertőzött víz beszűrődhet azután a kutakba, amelyeket szintén megfertőz. A fertőzés ós a megbetegedések továbbterjedésének megakadályozására különben Csabán a szükséges óvintézkedéseket megtették. Járványok idejére alkalmas intézkedések azonban nem tótettek. De ha valóban terjedne a tifusz, akkor ezen intézkedéseknek foganatosításával sem fognak késni. Zildy válasza után Wenckheim Dénes gróf szólalt még föl s azon véleményének adott kifejezést, hogy a községi orvosokat szigorúbb ellenőrzés gyakorlására kellene fölhívni. A bizottság tudomásul vette a választ, amely minden tekintetben megnyugtató volt. Ö felsége a csirkepiacon. Iván izgat. Kis embare's n 157 utánzója. A csabai Csirke-piacon sok király járogat. Van ott mindenféle király, csak a becsületesség ós őszinteség fejedelme után ne kutasson senki. Legtöbb azon a tájékon a korcsma-király, akinek borgőz ömlik a szájából s azt akarná elhitetni hallgatóival, hogy a legcsodásabb ambrózia-illat az. Tegnapelőtt reggel azonban már egy valóságos fejedelem nevét is a Csirke-piacra idézte egy atyafi. Az atyafit Iván Jánosnak hívják szűkebb hazájíban, az 1891-ik csabai véres májusban kezdett szerepelni s akkori tettéért a törvény több évi börtönnel sújtotta. A fejedelem, akit aposztrofált, I Ferenc József apostoli királyunk. Különös vonatkozá&ban tett a királyról említést Iván János. Aratási szerződésekről beszélt ós elkalandozott a trónig is. Ivánnak különben szenvedélye a kalandozás. Nem azért zászlótartó ő a békéscsabai Nó^egyletben, hogy ne tudna kalandozni. Épp ugy kalandozik, mint a lobogójuk, amelyet gondjára bíztak. Egyik tábor után a másikba dül. Egyik jelszó után mást vált. De náluk igy szokás. És Iván János következetes hűséggel kitart a Népegylet vezetőinek szokásai mellett. Ezért történhetett meg tegnapelőtt is az, hogy az aratási szerződéseknek kapcsán Ő felségéről sem felejtkezett meg. Á csabai munkások ugyanis minden elfogadható feltétel mellett el akartak szerződni. Ott állott már egy csoport a munkásközvetitő hivatala előtt, nogy elsők legyenek a szerződések kötésében. Iván Jánost szörnyen bántotta ez a készség. Mindenképpen segíteni akart a dolgon. Felugrott tehát egy padra és onnan prédikálni kezdett a jóságról, munkáskötelességről és az elvekhez való hűségről. Ivánnak nagyon tetszett ez a szavalat. Mind tüzesebben ós tüzesebben beszólt. Az ajkait is összeharapdálta a nagy extázisban. Szóval neki nagyon tetszett minden. Sőt még a vele szomszédos aprójószá-