Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-11-08 / 90. szám

4 kezévé formálódik s a hosszú, alabástrom ujjak megragadják a toalett-tükörre akasztott selymes omlatagot. És szól a síri hang, mint a nagy mélységekben összevert üvegharang szava: — Az enyém volt, add vissza, el­lopták tőlem, a koporsóból lopták el tőlem a hajamat!. . . A kokottok, akik a divatot csinál­ják, nyugton aluszszák át elfüggönyö zött ablakaik mögött napsugaras éjsza­káikat. Nappal nem járnak kisértetek, viszont az ő éjszakáik világosabbak a napnál... Egyben az uj frizura, a ren­geteg álhaj, praktikus kényelem szem­pontjából. Esetleg a fodrászné megké­szíti azt, mint egy kalapot, az illető csak éppen megerősíti a fején. Másfelől azon­ban nagyon alkalmatlan lehet a doktor­hölgynek, ki például a szívműködés megfigyelése céljából egy egész szakajtó­kosarat kénytelen az amúgy is elgyön­gült páciens keblére hajtani. Tényleg a hivatalnoknőnek legne­hezebb megválasztani, hogy öltözköd­jék, hogy fésülködjön, hogy se feltűnő ne legyen, se el ne maradjon a világ­tól. Veleszületett érzék kell ahhoz, hogy valaki a tulságokat helyesen lefokozza, s öltözködésében egyénisége érvénye­süljön. A jó izlés jele, mikor korunk­hoz képest néhány árnyalattal komo­lyabban öltözködünk. Mondhatom, egy egész elmélkedés tárgyát felölelhetné a téma: hivatalnoknők hogyan öltözköd­jenek ? Részemről nincs kínosabb s bán­tóbb látvány, mint valami komoly, szá­mottevő testület paradicsommadári tar­kaságban s orfeum-hölgyekhez illő ka­lapokban. Mily ellentét ezzel szemben a szerzetesnők tiszteletet keltő egyen­ruhája ! De ha nem is járunk egyen­ruhában, lehetőleg jóminőségü és olyan szinü kelmét vegyünk, amihez az egyet­lenegy kalap és napernyő nem áll rikitó ellentétben. Varrassuk meg ügyes sza­bóval, vagy varrónővel, kerülve a fel­tűnő, unpraktikus, divatból hamar ki­menő szabásokat. Telnek a sorok, pedig még szeret­tem volna hozzászólani a Fiúméból kelt határozathoz, melyben a városi tanács megtiltotta a tanítónőknek a férjhez­menetelt. Pedig a virágnak se tehet megtiltani, mint a nóta mondja, hogy ne nyiljék, mikor jő a kikelet. A tanító­nők különben is pompásan korrigálták a közoktatási tárca százados mulasztá­sait, amikor a maguk 4-500 forintját oda tették az urok 500 forintja mellé. Az intelligens párocska mindenütt meg­jelenhetett, a férjre hozzáillő asszony s a rendezett anyagi viszonyok között nem mondták már rá olyan könnyen a le­kicsinylő szálló igét: csak egy tanító ! S most durva kézzel szét akarják rom­bolni a fecskefészkeket, hol a férfi ós nő csakugyan a szorgalmas kis fecskék módjára együtt keres. Az bizonyos, hogy künn a küzdő téren egyforma elbírálás alá esik a nő éppen ugy, mint a férfi. Nincs érzelmi dolog, sem pedig lovagiasság. Könye­ket facsart szememből a hir, hogy egy postamesternőt börtönre Ítéltek. Idegen pénzhez nyúlt a szegény asszony, talán hogy nagybeteg gyermekének a gyógy­szert megvehesse. A gyermek mégis meghalt s onnan a kis koporsó mellől vonszolták el az agyoncsigázott, szen­vedő anyát a rovancsolás rideg, ölő számai a börtönbe. Ha van menyország a csil'agok fe­lett, ugy eltétetett neki a martiromság koronája. mpo a „Munkásotthon" mellett fogja a köz­j ség felállítani. A tanács megbízta a mér­j nököt, hogy az átalakítási munkálatok ! keresztülvitelére tegye meg a lépéseket. Korosy László főjegyzőnek padig ! meghagyta, hogy lépjen érintkezésbe szakképzett mészárosokkal, akik a hus­szék kezelésére vállalkoznának ós a fel­tételeket is állapítsa meg velük A köztemetői hullaház árlejtésének meghirdetésével a főmérnököt bizta meg a tanác3. Eldőlt az Apponyi- erendási telefon elhelyezésének ügye is. A tanács neve­zetesen akként határozott, hogy a te­lefont a gerendási pusztai iskolában he­lyezi el és kezelését a tanítóra bízza. B a k s a Máriának a szegényházba való felvétele iránti kérelmet a tanács teljesítette, Vidovenyecz Jánosnak pedig kenyérsególyt szavazott meg. — Ezzel a tanácsülés véget ért. Tanácsülés Békéscsabán. — Hajdúk egyenruhája. —- A hatósági husszék ügye. — Kisebb ügyek. — Békéscsaba elöljáróságának pénteki tanácsülésén nagyobb fontossága ügyek egyáltalán nem szerepeltek. A szokásos s jelentéktelenebb személyi ügyek el­intézésével, kérvényekkel foglalkozott csak a tanács. Nevezetesebb s a nagy­közönséget is érdeklő ügyek csak a kö­vetkezők voltak: Említettük már, hogy a hajdúk egyenruhájának megállapításával és el­készíttetésével Wilim István gazd, j intézőt Lizta meg egy régebbi tanács- • ülés. A ruházat mintája már el is ké- { szült. E szerint a községi hajdúk kék- ; szinü, régi magyaros szabású egyenru- j hában fognak járni. A zsinórzat fehér • lesz az öltönyön s a diszités elhelye- j zése szintén^régi magyaros mintájú. A hajdúk bizonyára jól fognak festeni az uj egyenruhában. Maros György jegyző betegségére való hivatkozással kérte a tanácsot, hogy hivatalos dolgait néhány napon keresztül lakásán végezhesse, mivel szo- J báját orvosi rendeletre nem szabad el­hagynia. A tanács a kérelmet teljesítette. A hatósági husszéket tudvalevőleg Forrongás irodalomban, művészetben. - Fővárosi tudósítónktól. — Aki a napisajtó irodalmi termését 03 ujabban a szépirodalmi hetilapokét is folytonos figyelemmel kiséri, annak észre kellett venni, hogy régi ós meg­szokott nevek kezdenek eltünedezni és uj jövevények jelentkeznek a Parnasz­szus följárójánál, az uj nevekkel együtt uj tendenciák is mutatkoznak, rövid idő alatt feltűnő hódításokat tettek, amiért is nem lehet egyszerűen az irodalom történetírójára bizni e :ekn -k a jelenségeknek késői konstatálását, ha­nem már a közvetlen szemlélet nyomán is foglalkozni kell velük. Nem a kriti­kára gondolunk, eszünk ágában sincs, hogy szembe állítsuk egymással az irányzatokat, csak arra akarunk rámu­tatni, mi történik körülöttünk, az olva­sóra bizva, hogyan értékeli a régieket ós az ujakat egymás mellett és egymás­sal szemben. A mult héten egy irodalmi szervez­kedés indult meg a fővárosban. Beval­lott célja, hogy az irodalmi munkájuk után élő emberek szociális érdekeit védelmezze és fejleszsze. De ha nézzük a szervezkedők táborát, látjuk, hogy itt olyan emberek adtak egymásnak talál­kozót, akik életfölfogás, erkölcsi világ­nézlet, litteráris irány ós stilus dolgá­ban közeli rokonok. Ambrus Zoltán, Bródy Sándor és Ignotus a vezérei ennek a mozgalomnak, vezérkarához pedig Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Krúdy Gyula, Szász Zoltán, Színi Gyula ós néhány talentumos, fiatal író és költő tartoznak. Nem formális ala­kulás volt ez, inkább csak a közös kívánságok ós célok megbeszélése, a tulajdonképpeni szervezkedés csak ez­után következik. Hírlapi polémiákkal folyik az elő­csatározás. Egyelőre óvatosan, nevek kerülésével, lebocsátott sisak-rostólyok­kal, de már érezhető a feszültság, a különböző szellemű csoportok elszige­talóse megkezdődött. Altalánosságban moderne k-nek nevezik azokat, akik a régi várat a leghevesebben ostromol­ják. Az a jelszó, — s ezt már nyíltan hangoztatják — hogy vissza kell szorí­tani az öreg, elszikkadt vénáju, már többnyire megtollasodott írókat, hogy annál nagyobb piaca legyen az uj, friss termékeknek. A szerzői jog védelmére való intézkedéseket, amelyek nálunk még nagyobbrészt hiányoznak, nyugati szellemben akarják magoldani. Hitást akarnak gyakorolni a vagyonnal ren­delkező irodalmi társasigokra, Mecéná­sokra és minden olyan tényezőre, a melytől irodalmi törekvések joggal gyá­moíitást várhatnak, A programm való­ban szép, de a másiii táborból azzal felelnek, hogy: előbb szervezzétek az oivasókat, az irodalmi termékek fogyasz­tóit, nehogy saját zsírjába faljon az egész mozg dom és a tulprodukció ujabb fajtáját teremtse meg az irodalmi szo­ciális nyomorúságnak. Vannak azonban erősebb hangok is, amelyek már a küszöbről visszauta­sítják az uj szervezkedést, mert a nem­zeti szellem ves^edalmét látják benne. Ennek az iskolának az a hitvallása, hogy a nemzeti irodalmat a hazai erőforrá­sokból kell megszilárdítani ós fejlesz­teni ós nem szabad teret engedni kül­földieskedő irányzatnak. Mire a „mo­dernek" szervezkedése előrehalad, talán nyíltan is kitör a harc s akkor módjá­ban les/- a közönségnek eldönteni, me­lyik oldalon van a több tehetség, a több tudás ós a nemzeti szellem jobb szol­gálata. A festészetben is kitörőben van a forradalom. Érdekes, hogy itt a had­üzenet éppen az ellenkező táborból tör­tént. Itt a modernek az erősebbek, a nemrég alakalt Miénk művész-csoport, amelynek Ssinnyei Merze Pá), Ferenczy Károly, Kernstock Károly, Fényes Adolf ós Grün­wald Béla a vezérei, mert a mult év­ben igen nagy sikereket értek el és a Műcsarnokb tn is vezetőszerephez jutot­tak. Az idén újra feléjük int a győzelem pálmája, ami megmozdította a nagy többségben lévő régi iskola híveit ós titokban szervezkednek Szinnyeiék el­len. Hir szerint ki akarják őket buk­tatni a vezetőségből, a zsűriből, hogy igy legalább a hatalmi befolyásuk meg­csappanjon. Ez valószínűleg sikerülni is fog, mert a régiek tábora nagy több­ségben van. Da hogy a szellemi diadal kié lesz, azt újra csak a közönség dönti el, amely a legfelsőbb láthatatlan fó­rum az irodalom ós művészet pörös ügyeiben. Jellemző, hogy ilyen szellemi moz­galmakról nálunk a napi sajtóban alig van szó. Ez kultur-életünk határozott gyöngeségét, a közönség közönyének mesterséges tenyésztését s végső ered­ményben az irodalmi értékek elkalló­dá3át vonja maga után. Bezzeg csak po­litizálnának ezek az urak, majd ser­cegne a toll, hogy százegy cikkben százféleképpen kommentálja a nagy­hangú lármát. az Izraelita Nőegylet 100, a gimnázium alumneuma 3 diák segélyére 150, a Jó­zsef Főherceg Szanatórium Egyesület pedig 100 koronát fog kapni. Az indít­ványokhoz a közgyűlés hozzájárult. Ki­sebb ü.\yek elintézése után B e 1 i c z e y Istvánné elnöknő a közgyűlést bere­kesztette. A Vöröskereszt-Egylet csabai fiókjának közgyűlése. Az alelnöknő kitüntetése. A Magyarországi Vöröskeresz-Egy­let csabai fiókja szombaton délután tar­totta rendes évi közgyűlés a Vármegyei Gazdasági Egyesület helyiségeiben. A közgyűlésnek' felemelő mozzanata volt V a r s á g h Béla társelnök beszéde, melylyel a Mária Valéria főherceg asz­szony, védnöknő által Friedmann Mórné alelnöknőnek küldött művészi kivitelű diszokmányt átnyújtotta. A je­lenlevő hölgyeket könnyekig megha­totta ugy a beszéd, mint' a kitüntetett alelnöknő válasza. A közgyűlésen jelen voltak: özv. Beliczey Istvánné elnök, özv. B9liczey Rezsőné, Beliczey Gizánó, özv. Fejér Béláné, dr. Szamek Ignácné, özv. Löwy Lajosnó, Majoros Józsefnó, Jávor Gyu­láné, Dobay Kálmánné, özv. Ursziny Jánosné, Klein Józsefnó, Friedmann Mórné alelnök, VarsághBéla társelnök, Pfeiffer István titkár ós Jóger József pénztáros. A közgyűlést özv. B e 1 i c z e y Ist­vánné megnyitván, átadta a szót Va r­s á g h Béla társelnöknek, aki szép be­széd kíséretében adta át a diszokmányt Friedmann Mórné alelnöknek. „Fo­gadja, úgymond, Nagyságod az egész egyesület szerencsekivánatait, mert a kitüntetés fényéből egy sugár az egye­sületet is éri. Szerencséltesse eddigi lel­kes buzgóságával továbbra az egyesü­letet. Isten áldása legyen életén és mü­küdésón!" Friedmann Mórné könnyekig megindulva vette át a diszokmányt. A magas kitüntetés arra fogja őt ösztö­nözni, hogy még nagyobb odaadással munkálkodjék az Egyesület felvirágoz­tatásán, mert nincsen magasztosabb és nemesebb hivatás, mint a szegények könnyűit letörülni. Kéri. tagtársai szives jóindulatát és támogatását továbbra is. A jelenlevő közönség lelkes éljen­zése zárta be a szép jelenetet. Ezután a napirendre került a sor. Minthogy a választmányi gyűlésnek és a közgyűlésnek tárgyai ugyanazok, V a r s á' g h Béla társelnök indítvá­nyozta, hogy egyszerre tartsák meg mindakettőt. A tagok ehhez hozzájárul­ván, Pfeiffer István felolvasta a szám­vizsgáló-bizottság jelentését az Egylet 1907. évi pénztári viszonyairól. Eszerint az egyesület bevétele 4036 53 korona, kiadása pedig 24636 korona volt. A maradvány tehát 3791-17 kor. A szám­vizsgáló-bizottság inditványozte, hogy a pénztárosnak adja meg a felmentést a közgyűlés. Az indítvány elfogadtatott s a pénztárosnak köszönet szavazott a közgyűlés. A folyó ügyek keretében elnök je­lentette, hogy az országos központ meg­keresésének értelmében érintkezésbe lépett Csaba elöljáróságával az iránt, hogy háború esetén hajlandó volna-e 25—30 sebesült harcos ellátását teljesen ingyen elvállalni ? A községi elöljáróság mérsékelt díjazással hajlandónak mutat­kozott erre. Az indítványokra kerülvén a sor, elnök indítványozta, hogy a januárban rendezett mulatság mintegy 1000 koro­nát kitevő tiszta jövedelmének felét, 500 koronát a különböző csabai jótékony intézmények között ossza fel az egye­sület. Az összegből a Csabai Nőegylet szegény gyermekek felruházására 150, A „Hgsiep Közlöny" táviratai. - November 7. — A Curia Ítélete. Nagy érdeklődés mellett hirdette ki ma egy óra után Bernáth Géza, a Curia másodelnöke a Lengyel-Polónyi pörben a Curia Ítéletét. A Curia az esküdtbíróság verdiktje alapján hozott bírósági ítéletet megsemmisítette, uj tár­gyalás megtartását rendelte el. A má­sodik esküdtbirósági tárgyaláson azon esküdtek, kik az elsőn részt vettek, az esküdtszék tagiai nem lehetnek. Nem lesz több fizetésemelés! A képviselőház pénzügyi bizottsága ma tárgyalta a pénzügyminisztérium költségvetését. Rátkay László felszóla­lásában figyelmeztette Wekerle Sándor pénzügyminisztert, hogy jó volna be­szüntetni a fizetésemeléseket, mert az államháztartás már is , nagyon érzi. Felszólalt még Bizony Ákos és mások. Wekerle válaszában kijelentette azt, hogy a fizetésemelések az egész vo­nalon be lévén fejezve, több fizetés­emelés nem lesz. Még az állami dij­nokok és szolgák vannak csak hátra, akiknek fizetésemelésére 2,300.000 K vétetett fel a költségvetésbe. A városok segítésére 2 milliót szán ismét a költségvetés. Wekerle beszéde után a bizottság a költségvetést elfogadta. Nagy sikkasztás. Az Egyesült Fővárosi Takarék­pénztárnál, mely 30 millió alap- és tartaléktőkéjével, valamint 76 milliónyi betéteivel a főváros egyik legnagyobb pénzintézete, nagy sikkasztásnak jöttek nyomára. A vizsgálat eddig már mint­egy 140.000 korona eltűnését derí­tette ki. KróniKa. Brr . . hideg van, brr , . . de fázunk! S mint a nyárfa, reszketünk, Ily időben — Isten uccse I — Fabatkát ér életünk. Kelünk-járunk náthás orral, Nagykabátban, göthösen, A tavasznak enyhe napja Már tán el sem jő soh'sem I Tavaszt várunk, enyhe békét, Éppen ugy, mint Áchim ur, Akit Májer — amint mondta — Addig paskol, mig kinyul, Ám mi ezt már kötve hisszük, Voltak igy ők máskor is, Egymást majd hogy meg nem ették S megbékéltek százszor is. Mert hát aki titkot őriz És kacsintgat Bécs felé, Annak szíve békét áhit És ha harc jön, sir belé. Hisz a harcban nincs kímélet És kipattan sok titok, Rmelytől a nép nagy ökle A vezérre ütni fog. Mulandó a nép szerelme, Mint az őzbak élete, Melyet ármány csalt Csabára, Nem vadászok fegyvere. És fegyvertől halt meg mégis, Éához kötve a szegény, Száz lépésről elta lálták — S ez való, nem költemény. Egy vadászat ám fiaskót Fog talán majd vallani : Pénzre, kincsre most vadásznak A városház urai. jövedelmet a községnek ! Erről zeng csak ajakuk, Mikor aztán nem találnak, Meglapulnak, mint a tyúk. jövedelmet a községnek I Erről zeng a hivatal, De fizetést megjavitni — Ettől fázik I — nem akar. Nem kell annyi hivatalnok, Mert akkor csak krumpli jut I — Szól néhány bölcs — hivatalnok he legyen, csak aki tud.

Next

/
Oldalképek
Tartalom