Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-11-08 / 90. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 90-ik szám. Vasárnap, november 8. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DD : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éuneavedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szára 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A kormány birtokpolitikája. Békésosaba, november 7. A pénzügyi bizottság ülésén, a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása során a birtokpolitika kér­dései voltak az uralkodók. A tárcával behatóbban, hosszabb beszédekben fog­lalkozó szónokok szinte egyhangúlag sürgették a kormányt, hogy terjessze már elő a régóta várt birtokpolitikai javaslatokat. A pénzügyi bizottság csak a közfelfogásnak adott politikai ér­vényű kifejezést, mert alig van hazánk­ban közkérdésekkel foglalkozó ember, aki föltétlenül el ne várná a nemzeti kormánytól, hogy a modern magyar birtokpolitikának erős alapjait sürgő­sen rakja le. Konstatáljuk, hogy Da rányi a jövő évi költségvetésben némi előrajzát adja ennek a nagy akciónak, a mikor tízmilliót vesz föl egy száz­milliós befektetés első részletéül. A magyarság jövője és természe­tes terjeszkedése szempontjából szinte mellőzhetetlen, hogy mig egyrészt nem­zeti iparunk fejlesztésén teljes erővel munkálkodunk és biztosítani akarjuk magunknak is a modern népek ház­tartásában nélkülözhetetlen ipari hasz­nokat, addig másrészt teljes eréllyel és megfelelő nagy eszközök alkalmazá­sával hassunk oda, hogy földmivelő népünk gyarapodhassék és szaporod­hassék s ez által gyarapodjék nemzeti erőnk ősforrása is. Hatalmas kulturális érdekek is szó­lanak a földmivelő nép erőteljes fej- ! lesztése mellett. Magyarországon a ! nemzeti nagyság és a nemzeti kultura 1 hagyományai a földmivelő nép széles 1 rétegeiben, a falusi családok vérében, gondolkodásában, eszmekörében van­nak a legerősebben elraktározva. Egyáltalában nem osztályérdek, ha­nem a lakosság minden rétegét egy­formán érintő egyetemes nemzeti ér­dek az, a mi földmivelő népünk eré­lyes támogatását, gyarapítását, fejlesz­tését országos kötelességgé teszi. Az előrebocsátott szempontokból szinte kellemes meglepetés számba jön a földmivelésügyi tárca költségvetésé­nek az a tízmilliós tétele, a melylyel Darányi az elméletileg már régen rész­letesen megállapított, sőt kisebb kere­tekben már gyakorlatilag is kipróbált magyar birtokpolitikát fogja hamaro­san nagyobb arányú cselekvésre vál­tani. Azért meglepetés, mert az egész közvélemény egy uj telepítési és par­cellázási törvényjavaslat benyújtásától várta az első érdemleges lépést. A ja­vaslat még nincs benyújtva, a most nyil­vánosságra hozott költségvetés azonban nemcsak anyagi obligót vállal az uj törvényhozási intézkedésért, hanem nyil­vánosságra hozza a benyújtandó tör­vény fő irányelveit is. első dolog, amit a megokolás­ból megtudunk az, hogy a legköze­lebbi tiz esztendő alatt száz millió koronát fog a földmivelési kormány a magyar birtokpolitika céljaira fel­használni. Ez összegnek egy része a Darányi által gyakorlatilag már kipró­bált telepítési akció céljait fogja szol­gálni. Egy csomó uj, vagy magyar földmivelőkkel gyarapított község hir­deti, hogy nagyobb birtokokból sok uj kisgazdaságot sikeresen lehet al­kotni és a telepítés utján sok családot lehet a vagyoni és erkölcsi független­ség javaihoz juttatni, amelyek a tele­pítési akció hiján mind e javakhoz nem juthattak volna. A másik dolog, amint a költségvetés megokolása tudomá­sunkra juttat, az, hogy a szóban levő összegnek megfelelő része a földmi­velő nép földvásárló igyekezetének okos és hasznos irányban való támo­gatására fog szolgálni. A parcellázás a magyar földnek egy gyakorlati nagy kérdése. Nem az ellene vagy mellette szóló elméleti szempontok miatt, de azért, mert a parcellázás esztendők óta nagyban folyik az országban és pedig elsősorban a nép akaratából. Tudjuk, hogy a legképtelenebb parcellázásokra is mindig akadt és akad egy csomó ember, aki kész meglevő vagyonát és ! munkaerejét a parcellázó földeladóknak , odadobni. Ismerjük a parcellázási visz­szaélések néprontó hatását. Tudjuk, hogy a kivándorló-hajókat jóformán egyenlő arányban töltik meg azok, akik földet és munkát nem birtak kapni, meg azok, akiket egy kizsákmányoló parcellázás tett földönfutókká. A harmadik fontos dolog, amit a költségvetés a birtokpolitika gyakorlati eszközei közé sorol, a földbérlő-szö­vetkezetek vezetése és támogatása. Kétségtelen az, hogy nem minden földmives-családnak van meg a képes­sége olyan arányú tulajdon szerzésére, mint amennyit a természetes terjesz­kedés megkívánna. Az ilyen családok kitűnő hivatást tölthetnek be a nem­zet háztartásában mint földbérlő kis­gazdák. A nagyobb birtokok kis bér­letekre való osztását az akasztja meg, hogy a birtokosok félnek a nagyobb számú bérlőkkel való jogviszonytól. Mihelyt azonban a kisbérlők az ő ösz­szességüket képviselőjogi személylyé, szövetkezetté tömörülhetnek akképpen, hogy a bérbeadó birtokosnak is csak egy féllel kell számolnia: a kisbérle­tek fejlődésének legnagyobb akadálya megszűnt. Évente tiz millióval igen sokat le­het tenni abban az irányban, hogy földmivelő népünk gyarapítása a kér­désben levő nagy érdekek szempont­jából okosan és hasznosan munkál­tassák. A törvényhatóságok választójoga. A nemzetiségi megyékre vigyázzunk! Egyik múltkori számunkban rámu­tattunk már azokra a veszedelmekre, melyek a magyarságot s a nemzeti ér­deket a törvényhatóságokban fenyege­tik, ha a parlamenti választójog általá­nosításával kapcsolatosan s azzal egy­idejűleg nem reformáljuk a közigazga­tási választójogot is. Csak néhány nap választ el már attól a történelmi fontosságú pillanattól, mikor beterjeszti Andrássy az általános képviselőválasztói jogról szólótörvényja­vaslatot és még mindig semmi hir arról, hogy készen van-e vagy legalább készül-e a közigazgatási választói jog újjászerve­zése, sem arról, hogy a pártok vala­melyike, vagy a képviselőválasztási jog törvénytervezetét ismerő képviselők kö­zül valaki számon kérte volna a köz­igazgatási választójog reformját. Andrássy törvénytervezetének eddig napvilágra került irányelvei és részletei ugyanis semmi biztatót sem nyújtanak arra nézve, hogy a törvényhatóságok­ban nem vesztjük-e el mindazt, amit a képviselőházban a plurálitussal nyerünk. A vármegyék uj beosztása sem orvos­sága a bajnak. Ezzel is csak kevesbedik ^zoknak a törvényhatóságoknak a száma, melyekben túlsúlyban vannak a nemze­tiségek, de ha a közigazgatási választó­jogot nem kötjük a parlamenti választó­jogról eltérő, nemzeti szempontból meg­bízhatóbb föltételekhez, ha eddig alig akadt törvényhatóság, mely a magyar­ság ellen mert volna határozni: ezután feles számmal lesz benne részünk. Ne­künk pedig egy vármegyénket sem szabad kiszolgáltatni a nemzetiségiek kényének. Érős váraink voltak nekünk a közelmúlt szomorú napjaiban a vár­megyék. Még szükségünk is lehet rájok. Ha nem módosul a jelenlegi vá­Békésmegyei Közlöny tárcája. Szeretlek, mert szenvedsz. Te szenvedő, áldott, tiszta, Bűn nélkül bűnhődő lélek — Tied lenne egész lelkem, Még ha nem is szeretnélek. Tiéd lenne könyben úszó, Megtört fényű két szemedért, Tiéd lenne szenvedéstől Agyongyötört jó lelkedért. Ha magad nem szeretnélek, Gyászod, búdat, azt szeretném, Ha nem is csókolhatnálak, Csak a könyed törölhetném. Tiéd az én egész lelkem, Te szenvedő, tiszta jóság, Lábaidhoz rakok én le, Amim csak van, minden rózsát. Szerelemnek rózsafája Érted virul, csak neked nyit, S azt se bánom, hervaszszák el Valamennyit a könyeid. . . Vértesy Gyula. Fiatalság. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Nil. I. Miután Szenttamási-Sándor és Mül­ler Gita az első táncpróbán ünnepélye­sen, bár titkosan, eljegyezték magukat, (Sándor még röyid nadrágot viselt és Gita kisasszonynak kétfelől világoskék máslit kötöttek hajába) hűségesen vártak egymásra hat hosszú esztendőkig és hihetőleg most is várnának, ha föl nem tűnik a látóhatáron a kopaszodó Reinitz báró. De mikor az udvari tanácsosné kijelentette a leányának, hogy a gyer­mekes barátkozás a Szenttamási fiúval beszüntetendő: Gita kisssszony meg­lepően erélyes ellentállást tanúsított. Ugyanekkor Sándor is kirukkolt oda­haza az alternatívával. — Vagy feleségül veszem Gitát, vagy fejbelövöm magam ! Szenttamásiné (jelenleg: idősebb Szenttamásiné) nevetve vont vállat: — Hát hiszen azért nem kell fej be­lőnöd magad! — Először végezd el a jogot, azu­tán beszélhetünk Gitáról, — mondta az „öreg" Szenttamási. — Először elveszem Gitát, azután beszélhetünk a jogról — mondta maka­csui Sándor. Az anyja ugy kacagott, hogy a könyei csordultak. — Te tacskó, hiszen jövőre fognak sorozni! Sándor dacosan végignézte a szép, szőke, fiatal asszonyt, akit sokan tartot­tak a húszéves fiu testvérének. — Félsz ugy-e, hogy nagymama le­szel ? — kérdezte, de hirtelen elkapta a fejét, mert az anyja meg akarta frics­kázni. — Szamár vagy, édesem. Ettől bát­ran elveheted. De arra vagyok kíváncsi, hogy miből akarod eltartani a felesége­gedet ? Mert hogy az anyja nem ád neki apanázst, arra mérget vehetsz. Sőt^a kérdések kérdése, hogy a leányt is oda­adja-e ? — Adja vagy nem adja: Gita ve­lem jön ! — Jó, jó, de hová teszed ? Ide nem hozhatod, azt csak belátod, milyen ki­nos volna . . . Sándor egy percig gondolkozott. — Leviszem Biharba a nagymamá­hoz. Vakációra én is lemegyek, néha pedig felhozom Gitát, ha megbarátko­zol vele. Majd csak eltelik még az a pár esztendő valahogy. A katonaságot apa könnyen eligazítja . . . Az apja haragosan közbevágott: — Elég legyen a szamárságokból ! Készülj az alapvizsgádra és azt a gye­reket is hagyd békében. — Hagyjam, hogy az anyja össze­boronálja azzal a vén pénzes-zsákkal ? — pattant fel Sándor, aki egyébként a megtestesült szelídség volt odahaza. — Vagy beleegyeztek a házasságba, vagy pedig ma este keresztüllövöm a kopo­nyámat, olyan igaz, mint a hogy Szent­tamásinak hívnak ! Valahányszor a Szenttamásiak ne­vük bizonyságával fogadkoztak vala­mire : ország-világ tudhatta, hogy ko­molyba megy a tarokk. Mivel pedig Sándor egyetlen fiu volt, szemefénye a szülőknek, dédelgetett becéje a nagy­mamának — hát rövidesen bele egyeztek az akaratába. Szenttamási csakugyan eligazította a katonaságot és egyebeket. Szenttamásiné lelkiismeretes gonddal vásárolta be a kelengyét a menyének arra az eshetőségre, ha szökve hagyná el a Müller-villát; (mert ez az eshetőség egész komolyan szerepelt a házasság program inján, tekintve az udvari taná­csosné szilárd elveit és soha meg nem másított elhatározását) Biharban pedig a nagymama berendezte a toronyszobát a fiataloknak. Maga a jegyespár naponta — megvesztegetett cselédek közvetíté­sével — átlag harminckét oldalon eskü­dött egymásnak örök hűséget és Sándor százhúsz rövidebb-hosszabb, hangsúlyos és időmértékes költeményben énekelte meg hősies szerelmüket. Ugyanis mivel a családban, de különösen az udvari ta­Sirolin *meli az étvágyat és a testsulyl, megszünteti a —— köhögést,váladékot, éjjeli izadást.—— Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza J-j* ellen siáratalao tanár ós orvos által naponta ajánlva. Minthegy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Roche & Cie. Basel (Svájc.) 99 Roche u Kapható orvosi rendeletre a gyógyszeriánkbtC Ára üvegenként 4 — borona, i

Next

/
Oldalképek
Tartalom