Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-16 / 57. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 57-ik szám. Csütörtök, julius 16. mm BEKESMEGYEI EOZLONT Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ELcOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Gazdasági újjászületés. Békéscsaba, julius 15. Magyarország közgazdasági helyzete sokban hasonlít a vakmerő kártyás állapotához. Egy lapra tesz föl mindent. Ha szerencséje van, egy évre biztosítja a maga számára a jólétet. A balszerencse válságba kergeti. Ez a kártyalap: a gabonatermés. Első sorban mezőgazdasággal foglalkozó állam lévén, államháztartásunk gazdasági mérlege a föld hozamának arányában zárul. Ipari és kereskedelmi tényezők vajmi kis mértékben módosíthatják az eredményt. Az idei aratást már jórészben befejezték. Keresztekben a buza, sok helyütt próbacséplést is tartottak. Békésmegyében a terméshozatal minőségre is, mennyiségre is közepes. Sokkal jobb tehát, mint a hivatalos jóslások jelezték. Április és május meteorologiai tapasztalatai nyomán silány termésre voltunk elkészülve. A tőzsde áremelkedéseiben is ez a várakozás tükröződött. jó szerencse, hegy nem igy történt. A gabonatermés néhány millió métermázsával a hivatalos becsléseken felül emelkedik. Békésmegyei átlag megfelel nagyjában az országos átlagnak. Nagy megkönnyebbülést hozott ez az eredmény országszerte. Az árutőzsde és a pénzpiac magatartása egykép jelzi ezt. Még hátra vannak a kapások: tengeri, répa, bor. Az első nagy krízisen túlestünk. A másodikra aggódva kémlel a gazdaközönség. Oly államokban, ahol tulnyomólag az ipar és a kereskedelem szabja meg a gazdálkodás eredményeit vagy legalább is nagyobb súlyúknál fogva mérsékelő befolyást gyakorolnak, az időjárásnak ily életbevágó befolyása nincs. És az ilyen állami háztartások a miénknél szerencsésebbek, egészségesebbek. A kockajáték esélyeinek annyira kitéve nincsenek. A magyar Alföld, ez a dalban és prózában tejjel-mézzel folyó Kánaán a valóságban nagy mértékben megbízhatatlan. A földmivdlésnek és egyáltalában a mezőgazdasági üzemek három fő tényezője van : a termőföld, a hőmérséklet és a csapadék. Az első és a második tényező a lehető legkedvezőbb. A harmadik, a csapadék az, amely óriási ingadozásaival végzetessé válhatik. És pedig nem is az átlagos évi csapadék-ingadozás válik végzetessé, hanem a tavaszi és nyári eső mennyiség. A tavaszi esőktől függ a gabonatermés, a nyáriaktól a kapás növények hozama. Az ősz és a tél lecsapódásai már csak másodrangú szerepet játszanak. Ha továbe megyünk a vizsgálódásban s a tapasztalati statisztikát segítségül hivjuk, hogy az esőben szegény esztendők lépnek fel túlnyomó számban és csak ritkán okozza a fölös nedvesség a terméshozam romlását. Első sorban tehát a szárazság ellen szükséges a védekezés, amennyire emberi erővel lehetséges. r O Es lehetséges ! Valamely földterületnek meteorológiai viszonyait az ember gyökeresen meg nem változtathatja. Oly tényezőktől függnek azok, amiket a tudomány mai fejletsége mellett szolgálatunkba nem kényszerithetünk. Magyarország ingadozó csapadékmenynyiségéí sem tehetjük egyenletessé, de a rendelkezésre álló mennyiséget jobban kizsákmányolhatjuk. A hegyek lejtőjéről aláhulló s a természetes gyűjtőcsatornákon, a folyókon keresztül a tengerbe lefutó csapadéknak egy részét felhasználhatjuk öntözésre. Ezzel eljutottunk ahhoz a kérdéshez, amely a gazdasági életünk jövő fejlődésében elsősorban feleletre vár: az Alföld öntözőcsatornahálózatához, ahhoz a nagy regulátorhoz, amely nincsen, de amelyet százmilliók árán is megvalósítani kell. Tény az, hogy a mi külterjes és bízvást mondhatjuk prédagazdaság mellet az öntözőcsatornák létesítése és fenntartása óriási üzemköltségtöblettel terheli meg a gazdaságot. De még igy is, ha csak két métermázsával több a termés holdankint, ezek a költségek már megtérülnek. Ámde az évi ingadozás tíz métermázsát is elér. Egy évtizeden belül is volt oly esztendőnk, amikor két-három métermázsa buza termett, sok helyütt pedig szénának kaszálták le a nagy szárazságban tönkrement kalászokat. Rendszeres öntözés mellett jó karban tartott és megfelelően trágyázott földben a tiz métermázsás átlag biztositható volna. Búzatermésünk statisztikája nem mutathatna fel husz és hatvan millió métermázsa közti ingadozásokat. Az a negyven millió métermázsa buzakülönbözet, amely nyolcszáz millió koronának felel meg, éppen elég ahhoz, hogy az ország gazdasági mérlegét katasztrófába sodorja. Pedig itt a többi gabonanemüt és a kapásokat számításba sem vettük. A mezőgazdaságon nyugvó államgazdasági mérlegünk csupán a terméshozam révén egy milliárd korona ingadozásnak van alávetve. Lehet-e igy bölcsen és előrelátóan kormányozni ? Az öntöző berendezés eliminálja az időjárás veszedelmes tényezőjét. Jobb és rosszabb esztendők ezután is lennének, de az alsó határ a felsőnek közvetlen közelébe emelkednék. A ter. méshozamra számításokat alapithatnánk s az nem függne kizárólag az erőmérőkészülék kegyelmétől. Ezzel párhuzamosan erdősitendők volnának az Alföld terméketlen és kevésbbé termékeny részei: a homokos és szikes területek. Az erdő csakúgy, mint a hegy, húzza az esőt. Ezúton a csapadékviszony javításához a meteorológiai tényezők módosításával is hozzájárulhatunk. íAz öntöző csatornák főmedencéi egyúttal hajózási csatornákul szolgálnának. Az olcsó viziutak a kereskedelem hatalmas fellendülésében is milliókra rugó jövedelmet hajtanának és fokoznák a közvagyonosodást. Ezzel párhuzamosan arra is törekedni kellene, hogy a folyamnak vízmennyisége szabályozást nyerjen. Hatalmas völgyzárak építésével az ősz és tél csapadékmennyiségének egy része visszatartható és visszatartható különösen a tavaszi hóolvadás idejében. A rohamos lefolyás igy mérséklődnék s az árvizveszedelem csökkenne, az árvizveszedelem kiadásai alább szállanának. Da az ipar szempontjából is kiszámíthatatlan haszonnal jár az óriási viztartányok létesítése. Százezernyi lóerőt lehetne igy felhalmozni s a lefolyási pontokon turbinák hajtására befogni. Az olcsó és az egész évben rendelkezésére álló vizierő a száz meg száz ipartelep létfeltételét biztosítja s a munkások százezrei jutnának keresethez. íme az Alföld öntözőcsatorna-hálózatán ík kiépítését nemcsak a mezőgazdasági politika követeli, hanem a kereskedelem és ipar is kiszámíthatatlan hasznát látja s a belső meggazdagodás mellett legfájóbb szociális kérésünket, a kivándorlást is a gyógyulás utjrára tereli. Békésmegyei Közlöny tarcaja. Felhők. Olyan szegény, üres a szivem, Hitehagyott, reményevesztett. Szemembe csöndes megadások Bús fénye reszket. Valamikor dúsan födte be Sugárból szőtt csillogó palást, És ezerszer visszaálmodott Egy egy arcvonást. Tüzes, hulló csillagok nyomán Izzó dalok indultak útnak, A vérpiros, tüzes lángszirmok De megfakultak . . . Óh most e nyirkos koldustanyán Éhezik, fázik a szerelem, Leveles, bimbós rozsafáról Más dal se terem . . . Csak sóhajok, csak töredékek, Könnyek, amik csillogva hullnak, S zajtalanul, némán vesznek el Porán az útnak . . . Kató József. A Fezőr. irta: Zöldi Márton. Fittik Gáborral ugy ösmerkedtem meg, hogy diákoromban az apjánál laktam, ott is kosztoltam. Az apja derék pókmester volt, a fia egy közönséges lump. Máig is hálásan emlékezem az öreg Fittikre, ki valahányszor fiát szidta, követendő példa gyanánt mindig engem lobogtatott — Miért nem veszel róla példát ? Miért nem tanulsz ugy, mint ő ? Ilyenkor mindig eszembe jutott, hogy milyen zavarosak a jó fiúról való fogalmak. Az apám engem következetesen a Lipták fiu példájára utalt, akit I néhány évvel később kicsaptak a gimi náziumból. Elemi baj miatt. Kilopta az elempket a vegytani laboratóriumból. Fittik Gábor, mint alább látni fogj juk, nem követte a példámat. Azt hiszem, jól tette. Valamint tőlem is oktalanság lett volna, ha a Lipták fiúval parallel etikai pályát futottam volna meg. Becsuktak volna. ügy tiz óv után találkoztam Fittik Gáborral Budapesten. Elbeszélte, hogy apja meghalt, ő pedig a börzére jár. Még akkor gyalog. Méhány nap múlva már kocsin láttam végigrobogni az utcákon. A saját fogatán. Egyszer egy kávéházban mellém telepedett. — Minden kérdezés nélkül számot adott vagyoni helyzetéről. — Nem sok, mert villát vettem a Zugligetben. Negyvennégyezer forintot fizettem ki készpénzben. Illőnek találtam szörnyülködni az összeg nagysága fölöttt. — Mit akarsz ? — magyarázta élén-ken — a Zugligetben drágák a villák. Azt pedig nevetségesnek találom, hogy hitelbe vegyünk luxus-tárgyakat. Az nem szolid dolog. Megjegyzem, hogy egyáltalán nem kérkedett. Sőt keserű panaszokat hal látott az üzleti élet megbízhatatlansága i fölött. — Ma van néhány garasom, holnap jön egy rossz konjunktura és mehetek hordárnak. — De hát milyen üzleteket csinálsz tulajdonképen ? — Fezőr vagyok. Megelégedtem e magyarázattal s jó ideig megint nem láttam. Három óv múlva mint biztosítási ügynök jelent meg nálam s ajánló-levelet kórt egy baratomhoz. Hát mi törtónt veled ? — kérdeztem. — Leégtem, barátom, totaliter le| égtem. Nincs egy garasom. — Hát a zugligeti villa ? — El licitálták. — No az baj. Felpattant ós roppant hévvel kezdett beszélni: — Baj? Dehogy baj. Ugy kivágom magamat, mint a pinty. Kíváncsi voltam, hogy a pintyek hogyan vágják ki „magukat az anyagi bonyodalmakból. Ő megmagvará ta. Nagyszerű üzletre van kilátása. Egy szénbánya Horvátországban. — Mesés összegeket fogok keresni. De az semmi, móg van három más üzlet. Barátom, meg fogsz te móg látogatni az Andrássy-uton. — Miért éppen az Andrássy-uton ? — Mert ott veszek villát. Tudod, jobb a közlekedés. Aztán kérdezte, hogy nincs-e véletlenül egy cilinderem. Oda adtam neki az enyémet, ón úgysem viseltem. Egyre különösebbnek találtam ezt az ón Fittik Gábor barátomat. Mikor pénze volt, keserűen beszélt a bekövetkezhető elszegényedésről; mikor semmije sem volt, a legvérmesebb reményeket táplálta. Akárhogy vizsgáltam is, nem találtam benne semmi szélhámos vonást. A megvásárlandó Andrássy-uti villáról ugy beszélt, mint mi tisztviselők a fizetésemelésről. Nem maradhat el. Egy időre rá az újságban olvastam, hogy megnősült s ez alkalommal jótékonysági alapítványt is tett. Azt hiszem, kétezer forintot. Ugy látszik, gondoltam, csakugyan kivágta magát Ez volt az utoisó hir, amit felőle hallottam, mindaddig, mig Triesztben ismét nem találkoztam vele. Ott ültem a mólóra nyíló kávéházak egyikében, Julikor egy kopott pepitaöltözetü házaló közeledett felém. -- Nem tetszik valamit venni ? — kérdezte németül. — Finom krokodilbugyelláris ... valódi... esküszöm. Megösmertem. Fittik Gábor volt. — Hát te hogyan kei ülsz Triesztbe ? j — kérdeztem csodálkozva. Kissé zavartan mosolygott. Látszott, hogy nincs ínyére a találkozás. — Hát igen, nagyságos ur ... — kezdte. — Ohó, — figyelmeztettem — én barátod vagyok. — Hát igen, barátom, furcsa história. Nevetni való, esküszöm Tudod-e, hogy én harmadmilliomos vagyok ... (Ugy tett, mintha számolt volna a fejében.) Igen, majdnem harmadmilliomos .. . Csínján kezdtem a kérdezősködést. — Ugy ? Annak örvendek .. . Dehát akkor miért házalsz ezekkel a holmikkal s hozzá még Triesztben ? — Éppen ez a vicc benne. Ilyen bolondot mó \ nem látott a világ. És jóizüen kacagott hozzá. Mondtam neki, hogy üljön le. — Nem lehet, a pincérek nem szeretik, ha a házalók leüluok a kávéházban. Tudod, ez rontja az üzlet renomméját. De igy is elmondhatom. — Igazán kíváncsi vagyok. — Hát tudod, móg a télen egy rézbányát adtam el egy brüsszeli konzorciumnak. Az üzlet perfekt. A részvénytőke fele be van fizetve. Én százhatvanezer forintot kötöttem ki magamnak készpénzben, ugyanannyit részvényekben. Augusztus tizenhatodikán, vagyis éppen mához két hót múlva kapom meg a pénzt. Ideutalványoztam magamnak. Százhatvanezer forint... Csinos kis összeg, mi ? És kéjesen csettintett a nyelvével. Egy szót sem hittem az egészből. Világosan véltem látni a lelkébe. Ez a szerencsétlen ember restelkedik előttem, azért koholta ezt a fantasztikus I mesét. Ha két hét múlva találkoznám vele, bizonyára azon kezdené, hogy az I a részvénytársaság megbukott s mon| dana egy ujabb mesét.