Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-11-01 / 88. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 szept. 13. itt tartózkodása alatt uralkodott. Őfelsége november 4-ig akart Budavárában maradni, de a görög király és a német császár kilátásba helyezett látogatásai, valamint az osztrák kormányválság szükségessé tették, hogy székhelyét ismét Bécsbe tegye át. Az osztrák delegáció záró ülése. Az osztrák delegáció ma tartotta záró ülését, melyen megszavazta a tengerészeti költségvetést. Lovag Madeysky elnök hosszú bucsu beszédet tartott a delegátusokhoz és berekesztette a delegáció ülésszakát. Beck és Wekerle. Beck báró osztrák miniszterelnök ma délben kihallgatáson volt a királynál s aztán Wekerle miniszterelnököt látogatta meg, kivel a szőnyegen fekvő politikai kérdésekről hosszasan tanácskozott. A vízmérő panama. Sándor László rendőrkapitány a vizmérő-panama ügyében befejezte a vizsgálatot, mely semmi olyan eredményt nem tudott felmutatni, hogy panamázásokról szó is lehetne. Öngyilkos fiatal ügyvéd. Dr. Moldován István, Moldován Gergely kolozsvári egyetemi tanár fia ma délelőtt a margitligeti szanatóriumban főbelőlte magát. A fiatal embert súlyos idegbaja kergette a halálba. Az egyik bankrabló örült? Piaskovski, az újpesti bankrablók egyike a rendőrség börtönében őrültséget szimulál. Folyton kacag, ugrál és poloskákra vadászik. A rendőrorvos megvizsgálta, de nem tudott rajta abnormitást felfedezni. Ma átszállítják az ügyészség börtönébe s a törvényszéki orvosi vizsgálat fogja majd kideríteni hogy a rabló őrült-e, vagy sem ? Hogyan teremthető háziipar? A gyáriparral kapcsolatosan. - Befejező közlemény. — Igenis, a békósmegyei háziipari bizottság megáll a maga lábán és vajmi kevés ügye lesz az országos háziipari bizottsággal, kevés pedig azért, mivel Békésvármegye 28 községében a háziipar meghonosítására, illetve terjesztésére három, a lakosság hajlama és szokásainak legjobban megfelelő olyan vállalat áll már is rendelkezésre, nevezetesen a gyulai harisnyakötő gyár, a mezöberényi damaszt és vászonszövő, az orosházai cirokseprii kötő gyár, melyek mindegyike, ha kellő támogatásban részesittetnék, a háziipart a nekik kijelölt községekben a szükséges mértékig feltétlenül sikerrel fejlesztik. Ezen iparvállalatokat igen szerencsésen egészíti ki a békési m. kir. kosárfonó iskola, teljessé teszi a vármegyében egyáltalán meghonosítható ipart, melyekkel a munkásosztály egy részét télen,' más részét pedig egész éven át foglalkozhatni lehet. Sajnos, az orosházai cirokseprü kötő gyár vezetőségének nem sikerült anyagi támogatást kieszközölni, hogy a seprükötést háziiparszerüleg állithassa elő. A gyulai kötő- és szövő iparárugyár részvénytársaságnak pedig egyedül Orosháza tett némi ajánlatot, azonban, — mivel az állam Orosházának anyagi támogatást adni nem volt hajlandó — dugába dőlt minden. A vármegye, amely első sorban gondoskodik a háziipar terjesztéséről, ! a részvénytársaság ez irányban való közreműködését eddig igénybe nem j vette. Alapos tehát az a feltevés, hogy a háziipari bizottság a háziipar terjesztését csak mint téli foglalkozást óhajtja s főleg a földmivelők között, mely foglalkozást kizárólag a kosár- és szalmakalapfonás, továbbá kefe- ós cirokseprükötós képezi. Ámde figyelemmel arra, hogy a szegény ember csak akkor boldogulna j igazán, ha felesége is minél többel ! járulhatna hozzá a kenyérkeresethez. | De miután az asszonyt hivatása, neve- ; zetesen a háztartás vezetése és a gyer- j mekek gondozása legtöbb esetben akadályozzák, hogy kereset után járhasson, innen kezdődik a szegény ember elégedetlensége, mert a nehezen megkeresett napi bért az otthon csaknem tétlenül várakozó család a szó szoros értelmében nap-nap után felemészti. Az elégületlenség megszüntetésére, | avagy legalább is csökkentésére egyet- j len mód kínálkozik és ez az, hogy minél több gyermeket és asszonyt kell I foglalkoztatni és e célra leginkább meg- j felelő a szövő- és kötő-ipar. Ezen állítás igazolására szolgáljon i bizonyságul a gyulai kötő- ós szövő- j gyár eljárása, meíyet Gyulán és Temes- j váron is követ. Ugyanis Gyula városi j lakosoknak a házakhoz kiadatott 150 gép. Ezek közül 80 kézigép részint gyermekes özvegyek, részint férjes családanyáknál van, kik amellett, hogy gyermekeiket gondozzák és napszámban lévő férjeiknek főznek, tehát anyai ós házi teendőjük mellett 30—40 koronát keresnek havonként. Csak természetes tehát, hogy az a munkás ember, akit felesége egész éven át 30—40 koronával támogat, megelégedettebb, mint az, aki folyton azon töpreng, hogy hiába dolgozik reggeltől estig, mégsem tud többet keresni, mint amennyi kenyérre elég. És miután Békésvármegyében a háziipar fejlesztése mellett sem szabad szemelől téveszteni, hogy a földmivelóshez szükséges kézi munkaerő attól el ne vonassék, már ez a körülmény is a szövő- és kötőipart tolja előtérbe, mint olyat, melyet nehezebb munkára még alkalmatlan munkaerő is végezhet. Békésvármegye háziipari bizottsága tehát igen helyesen cselekszik, ha meggyőződóst szerez magának Gyulán azon családoknál, kiknél kötőgépek vannak és amidőn meggyőződött arról, hogy a családok nem nyomorognak, nem nélkülöznek, ahol az asszony is segítségére van a férjének a kenyérkeresetben, akkor egész befolyásával hasson oda, hogy a vármegyében levő három, a háziipar fejlesztésére kiválóan alkalmas vállalat olyan anyagi támogatásban részesüljön, hogy a népjólétét a háziipar fejlesztésével előzmozdithassa. Hogy a gyulai kötött- és szövöttiparáru gyár részvénytársaság a háziipar fejlesztéséhez illetékes helyről jövő felhívásnak készséggel tes>; eleget, az kétségen felül áll. De soká késni ez irányban nem igen lehet, mert az idő arany. Nem lehetetlen az sem, hogy a rószvényjársaság tevékenységét uj telep létesítése köthetné le és nem állhat majd rendelkezésére oly mértékben, a hogyan azt megyénk érdeke megkívánná. Sőt ugy tetszik, hogy a temesvári telep termőképességét a gyulai főtelep már is érzi s ugy rémlik, mintha nagyobb munkaeltolódás volna észlelhető és ha ez tényleg igy van, az kizárólag az 1907 évi munkásviszonyoknak és más, a vállalat fejlődése elé időnként gördített akadályoknak tudható be. Pedig ez közgazdasági tekintetben Gyula városának] hátrányára van. Esjamenynyiben Békésvármegye háziipaii bizottsága a részvénytársaság közremüködódését a háziipar fejlesztéséhez igénybe nem venné, csak természetes, hogy a részvénytársaság, tekintettel a temesmegyei kitűnő munkásviszonyokra ós Temesvármegye előzékenységére, a termelési súlyt fokozatosan áthelyezi. Tény, hogy a temesmegyei munkásság, különösen a németajkuakat, fegyelmezettség és takarékosság jellemzi, kik amellett, hogy a kötőgyárban nem remélt jó keresethez jutottak, igényük nem növekedett, ennek természetes következménye, hogy keresetüket megbecsülik ós miután Uri passziókat nem utánoznak, keresetükkel nemcsak szépen fenntartják magukat, hanem abból már eddig it tekintélyes összeget helyeztek takarékpénztárba. Miután a munkásviszonyok 1908-ik évben Gyulán is - ugy látszik — javultak, a részvénytársaság vezérigazgatója munkásainak takarékosságra váló nevelés céljából, mint értesülünk, egy rendkívül célszerű ék a kötőgyári munkások boldogulására nagy hatást jelentő eszmével lépett az igazgatóság elé, nevezetesen: az 1909. évre gyári önsegélyző pénztár alakítása határoztatott e), melynek célja, hogy a gyár munkásai esetrői-esetre 5°/

0-os kölcsönt kaphassanak. Az eszme jellemzi a részvénytársaság igazgatóságának humánus érzületét és a gyár munkásairól való állandó gondoskodását. Nagyon helyes a sególypónztár alapítás, mert a gyár mun ásai önérzetét emelni fogja az a tudat, hogy önerejükből egyrészt ós a részvénytársaság jóakaratú támogatásával anyagi helyzetükön saját pénztárukkal segítenek, másrészt a tőkegyűjtés fokozottan ösztönzi a takarékosságra De üdvös az eszme még azért is, mert ez az intézkedés az együvé tartozás érzetét szorosabbá fűzi munkaadó ós munkás között. Jelszó marad: minél több asszonyt és gyermeket foglalkoztatni a szövő- és kötő ipar terén, ipari munkásokat nevelni és azokat takarékosságra szoktatni. -r -y. KróniKa, Már minálunk Perben állunk Mindennel az ég alatt. Mert a béke Jobb vidékre Sirva-sirván elhaladt Harc a harcra, Kéz az arcra, — Ez a küzdés tán örök, Pedig kérem, Csönd a légben, Még az ég sem mennydörög, Boros-Brindusz Ir Rchimhoz Félmértföldes levelet És leszidja : fidta fattya, Mért hagytál el engemet! Ki kulissza Titkát issza, Érti ebből, mi a baj : Mert két zsebben Édesebben Csöng a csengő diadal. Boros Miska Zsebe tiszta, Ez itt, kérem, ez a baj I Nyúlt az orra Balra, jobbra, S ettől tigris ez a faj. . . Jöjjünk egyre Közelebbre : Más baj is van itt Csabán, Mert a község — Mily bökseség I — Pótadót nyer most a fán.. . Szép virágok : Gyönge lányok Szivét gyötri félelem, Hogy meghűlnek, Mig csücsülnek, Oly hideg a tanterem. Szép kacsókból fi jégcsóktól Penna, plajbász, mind kihull.. . fi polgári Lárifári I . . . Igy szól erre Közfy úr.. . S aztán hogyha Majd megfagyva Ül a bájos kis sereg, flkltor bánja, Nem sajnálja S fát is ad majd, meg szenet. Rkkor készül S neki bőszül, Mint most minden takarék. Pisztolyokból, Vasbotokból Van ma őrült keverék. Rrzenál van R pénztárban, Minden bankfi katona. Nem, mint Pesten, Rz Úristen Sem megy többé be oda . . . Igy hát szóval, Semmi jóval Nem köszönt ránk ez a tél. Jobb is bújni 5 elaludni, Mint a bölcs kis mormotér. Guy. Omnibusz-járat Csaba és Doboz között. Csaba és Doboz között a távolság mintegy 23 kilométer. Elég csinos távolság különösen azoknak, akiknek nincsen módjukban kocsira, vagy szekérre ülni, hanem az apostolok lován kell bekutyagolniok Csabára ós innen ki, ha valami ügyes-bajos dolguk van. Ez különösen a doboziakra szól, mert Csabáról csak urak szoktak Dobozra kijárni; azoknak pedig meg van a hozzávaló alkalmatosságuk. Ellenben a doboziaknak szükségük van Csabára. Móg pedig nemcsak az uraknak, hanem különösen a szegény embereknek Ezután ezeknek is könnyebb lesz a helyzetük. Egy vállalkozó szellemű ember, Sarkadi Béla dobozi postamester ugyanis omnibusz-járatot létesít Doboz ós Csaba között. Pénteken nyújtotta be engedély iránti kérvényét a gyulai központi járás főszolgabírói hivatalánál. A kérvény szerint 15 személyre berendezett födeles omnibusz fogja a személy forgalmat lebonyolítani. Indul Dobozról délelőtt 9 óra 30 perckor és Csabáról vissza délután 3 órakor. A menet oda-vissza 40 krajcárba, azaz 80 fillérbe kerül. A gondolat okos és a vállalkozás minden valószínűség szerint életképes lesz. Csak az indulási időt nem tartjuk célszerűnek. Legalább a hetivásárok napjain, szerdán és szombaton, előbb kellene elindulnia, mert mire az utasok megérkeznek Csabára, a hetivásárnak úgyszólván vége van. Hiszen az omnibusz egyik célját, a posta szállítását ilyképen is el lehetni érni. Sarkadi postamester különben a Csaba —dobozi járat után Doboz ós Gyula között is szándékozik omnibusz-járatot létesíteni. Képek, a hétről. (Bankrablás javított kiadásban.) Alig menekülhettek el az újpesti rablókaland póruljárt hősei, megmozdultak a budapesti mozgófénykép-telepek élelmes igazgatói, hogy második javított kiadásban megörökítsék a világraszóló merényletet. Mert Budapest éhes, három nap alatt meghal a legéletrevalóbb szenzáció is ós sietni kell a föltámasztással. A moziban a vásznon, az egymás mellett szorongó székek birodalmában, ahol pikáns ismerkedéseket szö az állandó félhomály, tovább vegetálnak a szenzációk, fölujulnak, bizseregnek nap-nap után. A mozi egy néma riporter, aki a nagy címeket, az öles betűket nyargaló képhatásokkal pótolja. És lehet-e különb látványosságot e

1 képzelni is erre a célra, mint a rablókrónikák hátborzongató részleteit ? Az eredeti mozgófényképek modelljei gyanánt külföldön a legkiválóbb színészek szolgálnak. Ezt a rendszert kezdik itt is meghonosítani. Elsőnek Nyáray Antalt nyerte meg a legnagyobb mozi direktora. A kabaréknak ez az ünnepelt művésze maga mellé vett egy csapat színészt, kocsikra ültek és kihajtattak Újpestre, hogy a Kereskedelmi Bank fiókjában végigjátszák az izgalnus rablóhistóriát. A bank tisztviselői és a szemtanuk állították helyükre a szereplőket, minden szerepet színész játszott végig, csak Stern Sándor, a praktikánsok mártírja, ragaszkodott a maga szerepéhez. Nyáray volt Antosievics, a főharamia. Magát az orosz legényt is megszégyenítő vakmerőséggel rontott be, Browninig-jét a személyzetre emelve. Eleitől végig élethűen j átszőtt. A másik főszerep Ferenczy Károlyé volt, aki hajmeresztően villogtatta Piaskovszki tőrét. De a kodak előtt az öröklét számára senkisem viselkedett hősiebben, mint a gyakornok, aki még akkor is bátor volt, mikor a szövegkönyv szeünt fejbe kellett kólintani a revolverrel. Nem csoda, arra gondol, hogy a moziban L á n c z y Leó is meg fogja nézni a rablás másodpéldányát. Ott már nem veszedelmes. (A milliomos konferansz'ó kisasszony.) A gazdag bunyevácok fővárosában : Szabadkán végzetes baleset ért egy műkedvelő konferansziért. Ezt a divatba szaladt szerepet egy ottani milliomosnak különben csinos és nagyreményű leánya vindikálta és megfelelő buzgalommal készült a forró estére. Rögtönzésről lévén szó — amint konferansziéhoz és közönséghez illik is — már hetekkel előbb kiosztották a szerepeket. X. ügyvéd urnák meg volt hagyva, hogy ezt vagy azt a szellemességet végszóra süsse el. Y. bankfiunak ismét más volt a feladata. Ámde rendező rendez, előadás végez. Föllépett a rém: a lámpaláz és a berendelt közbeszólóktól kincsekért se lehetett a közbeszólásokat kicsikarni. Igy aztán természetesen sokat igérő „rögtönzései" is kútba estek. Növelte a tragédiát, hogy valaki mégis közbeszólt, de ez az egy igazán önkéntes volt, akire a bájos konferáló hölgy nem számított. A kisasszony indulatos volt, hogy éppen egy föl nem hui zott közbeszóló szuperált és szellemességnek szánt haraggal rászólt: — Azért a két koronáért kár annyit beszólni! Épp ugy hatott ez, mint mikor a társaságban néma és bámész emberre rászól valaki, hogy ne felejtse a szavát, majd ott folytassa, ahol elhagyta. És hogy teljes legyen a szomorúság, a konferanszié elvesztette a följegyzéseit, amelyek maliciózus kezekbe kerültek. S igy mindenki megtudta, hogy az el nem mondott riposztok ezt a címet viselték : Rögtönzések.