Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám
1908-11-01 / 88. szám
2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 szept. 13. a törvényhatósági városok szervezetét. Már olyan értelemben, hogy azért város jellege megmaradjon, de kevesebb személyzete legyen. Az egyes ügyek élére okleveles jegyzőket állítson megfelelő címmel. Felhívja végül az alispán a polgármestert, hogy a városi szabályrendeletet ilyen értelemben, a pénz- és vagyonkezelési szabályrendeletet pedig az 1897. évi XX. t -c. és az ezt kiegészítő három pénzügyminiszteri rendelet alapján módosítsa, illetve készítsen uj szabályrendeletet. Gerendás elszakadása. Csorvás község nagyon szeretné, ha a már szépen benépesült ApponyiGerendás és Trauttmansdorff-Gerendás puszták őhozzá csatlakoznának. Ilyenforma törekvés már a két puszta lakosságánál is észlelhető, mert Csaba nagyon messze van tőlük és e körülmény nagyon megnehezíti ugy a közbiztonság fentartását, mint a hivatalos eljárásokat. Csabának azonban e két nagyterjedelmü puszta elvesztése érzékeny kárt: területveszteséget és pótadófölemelést jelentene. Ezért minden módon igyekszik az elszakadást megakadályozni. A gerendásiak elszakadási szándékaira való tekintettel Ambrus alispán megkereste Csaba elöljáróságát, hogy tegye tanulmány tárgyává, hogy Gerendás elszakadása a pótadónak hány százalékkal való fölemelését vonná' maga után ? A községi számvevőség el is készítette már a kimutatást, melynek nevezetesebb adatai a következők: Csaba összes területe 57 373 hold. Ebből Apponyi-Gerendásra 2301 hold, Trauttmansdorff-Gerendásra pedig 2609 hold esik. Az egész terület tehát közel 5000 holdat tesz ki. Már most, ha csak Apponyi-Gerendás válna el Csabától, ez a pótadónak 3°/ 0-al való emelkedését jelentené, ha pedig Trauttmansdorff-Gerendás is, akkor ez 5V 2%-OS pótadó-emelkedést jelentene. A közmunka Apponyi-Gerendás elszakadásával ró°/ 0-al, mindkettő elszakadásával pedig 3'8 3/ 0-al emelkednék. A katona-beszállásolás Apponyi-Gerendás elválásánál 2 7%-os, mindkettőnél pedig 6'5%-os emelkedést jelentene. Ha csak Apponyi-Gerendás válna el, akkor körülbelül 6100 koronával lenne nagyobb a fedezetlen hiány, ha pedig mindkettő, akkor 13.000 koronával. Ez összeg mindenesetre oly nagy, hogy Csaba nehezen tudná elviselni. Ellenben ha Gerendás kapna némi közigazgatási önálló szervezetet, az sokkal kevesebb pénzbe kerülne. Volna például Gerendásnak egy 2400 koronával dotált jegyzője, egy 500 koronával dotált albirói és két 300—300 koronával javadalmazott esküdti állása és kapna 1000 korona adminisztrációs költséget, melyben a szolgai állás is benne van: akkor ez mindössze 4500 koronát tenne ki, azaz az elszakadás veszteségénél 8500 koronával kevesebbet. Igaz, hogy Csabára nézve ez a közigazgatási szervezet is bizonyos mértékű megterhelést jelent; de régi igazság, hogy két rossz közül a kisebbet kell választani. Megrágalmazott polgármester. Bajok a gyulai városháza fűtése körül. Nemrégiben Gyula város közgyűléséről írván, megemlítettük azt is, hogy a gyulai városháza faszükségletének szállítására beérkezett ajánlatok közül a közgyűlés K. Sehriffert József és társai ajánlatát fogadta el 29 szavazattal 21 ellenében. Ez a határozat sokaknak nem tetszett a képviselőtestület tagjai között, miért is megfelebbezték a közigazgatási bizottsághoz. A felebbezés oka az, hogy egy másik cég, a Braun és Czinczár fakereskedő-cég ajánlata hat fillérrel olcsóbb volt, mint K. Schriffértéké. Ehhez fűződik aztán a kellemetlenség. A közgyűlés ugyanis hozott egy másik határozatot is, amely szerint addig, mig a közigazgatási bizottság a közgyűlés döntését jóvá nem hagyja, a polgármester belátására bizza a szükséges fa beszerzését. A mult hét egyik napján P e 11 n e r József képviselőtestületi tag megjelent B u c s k ó Kóriolán főjegyző irodájában és tudakozódott arról, hogy honnan szerzi be a fát döntésig a város. Bucskó főjegyző hivatkozva a fenti közgyűlési határozatra, azt mondotta, hogy addig valószínűleg az olcsóbb ajánlattevőtől szerzik be. Erre éktelen dühbe jött Pettner és hangosan kiáltotta : — Olyan határozat nincs is benne. Itt meghamisítják a közgyűlési iegyzőkönyvet! Mivel azt a jegyzőkönyvet Lovich Ödön dr. polgármester és Szikes György első jegyző irták alá, e vehemens kifakadásban személyük súlyos rágalmazását látták és Lovich polgármester az alispántól fegyelmit kért ugy ő maga, mint Szikes Oyörgy jegyző' ellen. Az alispáni hivatalhoz pénteken érkezett be a polgármester fegyelmit kérő folyamodványa, a közgyűlési jegyzőkönyv idevonatkozó kivonatával és a Bucskó főjegyző Pettner elleni feljelentésével felszerelve. A fegyelmi eljárás lefolytatása után fogja csak a két igazságtalanul megrágalmazott tisztviselő a megtorló lépéseket megtenni Pettner ellen. Békésvármegye művelődéséért. Megyénk közművelődési bizottságának működése. Annak a nagy kulturális mozgalomnak, melyet a szabad oktatás érdekében Ambrus Sándor alispán, mint a közművelődési bizottság elnöke megindított, mindinkább kezd kibontakozni komoly jellege. Ugy látszik, hogy Békésvármegye közönsége a közművelődési bizottságban egy igen tevékeny és mozgékony szervezetet nyert, mely szervezet a szabad oktatás megvalósításával oly kulurális intézmény gyökér szálait igyekszik közművelődési ' életünk talajába lebocsátani, mely rövid idő alatt hivatva lesz szellemi életünkbe egészségesebb vérkeringést és tisztultabb felfogást vinni be. A felnőttek oktatásainak kérdése ma már a legaktuálisabb kulturális kérdések egyike. E kérdés helyes megoldásán fáradozik a tanügyi kormánynyal karöltve társadalmunk minden számottevő tagja, mert e kérdés helyes megoldásában rejlik a magyarság supremációjának biztosítása. Akkor, amidőn napjainkban ez ügy megoldása érdekében ankét ankétet követ, időszerűnek látjuk a békésvármegyei közművelődési bizottság azon helyes érzékére rámutatni, melylyel a közművelődés e nagy kérdését vármegyénkben szervezte. Á szervezés munkájánál figyelembe vette művelt társadalmunknak nagy szellemi tőkéjét és a hatóságok támogató védelmet nyújtó erejét. E két tényezőre támaszkodva oldotta meg — igen szerencsés kézzel — feladatát, ugyanynyira, hogy már az 1908/9 időszakban kidolgozott, kész tervezet alapján több mint kétszáz előadással fogja közművelődésünk ügyét szolgálni. A közművelődési bizottság elnöke, Ambrus Sándor, mult szerda délutánra Gyulára ülésre hívta egybe a bizottságot, hogy közhasznú munkának megkezdésére vonatkozó összes intézkedéseit 4 a teljes megoldás stádiumába juttassa. Elnöklő alispán a nagyszámban megjelent bizottsági tagokat örömmel üdvözölve, őszinte melegséggel tárta fel azt a nemes törekvést, mely a bi zottság előtt áll s egyben felhívta P á 1 Ernő titkárt, hogy a bizottság eddigi működéséről és a felolvasások, előadások végleges tervezetéről tegye meg jelentését. Titkár részletes jelentése kapcsán beszámolt eddigi működéséről és a vidéki helyi bizottságok közreműködésével elkészített programmot elfogagás végett a központi bizottság elé terjesztette. A bizottság a benyújtott tervezetet egyhangúlag magáévá tette. A békésvármegyei közművelődési bizottság tehát véglegesen megállapította programját. E program első tervezetét annak idején lapunkban részletesen ismertettük. Ez alkalommal csak arra szoritkokozunk, hogy felsorolják azokat a kisebb községeket, melyek az első tervezetben nem szerepeltek, de melyek felvételét cél és hivatás nem csupán a férjhezmenés. O nem szorult rá, ö nem is fáradt benne. Megszokta, hogy mulatságba menet a húga vigyen el minden babért, azt öltöztetgette, azt csinositgatta, őrá dolgozott, mikor éjszakánként másolt ív-számra, holott nagyon silányul fizették meg azokat a szemenszedett, gyöngyhöz hasonló szép sorokat. Tár saságban megült a mamák, a gardedámok, az öregedő leányok között és akaratlan, öntudatlan rabjává lett a húgának, a gyöngének, a penész-bogárnak, akit mindig is azért kényeztettek el, mert hisz talán ugy se ól soká. Gyönge, törékeny, beteges volt gyerek korában. Most ugyan már jélfejjel magasabb volt a nénjénél és a válla is sokkal gömbölyűbb volt, mint azé. Nyugodtan, gondtalanul aludta át az éjszakákat, mig amaz törte a fejét és egyengette a zsibbadt tagjait. A „kicsi" okvetlen el akar menni a kaszinó-bálba és kötözködik, hogy neki selyemruha kell. Honnét, uram Istenem, ha nem a maga arcáról szedi le hozzá a rózsákat. Jól mulattak azon a bálon. Kézrőlkézre kapkodták őket. Hazamenet azonban mégis duzzogott a „kicsi" : — Elveszed tőlem a legjobb táncosaimat, — tette a szemrehányást a nénjének. — Láttam, milyen szemeket vetett rád valaki, te, te álszent! És elkezdett sirni ugy, hogy másnap egész estig jeges ruhával kellett borogatni a fejét. Néhány hétre 3.Z 3. n valaki" róluk beszélgetett, hisz kis városban nagyon törődnek egymással az emberek. A „valaki" bírálata a „kicsi" javára dőlt, de azért a nagyobbik leány nem kapott sírógörcsöt. Egyszerűen megelégedetten konstatálta magában, hogy sikerült azt a „valakit" a húgába bolonditania. Egyik sem sejti, mennyi része volt benne. Ö megelégszik annyival, hogy sütkérezik majd az ő boldogságuk verőfényében. Most még többet dolgozhatott. A kelengyének mindenben illenie kellett a „parthie"-hoz. ... És jöttek, jöttek a boldogságtól áradozó levelek a fiatal asszonytól. Néha szinte égette kezét a papír attól az eddig ismeretlen forró lehellettől, mely a sorokból áradt felé. Érezte, hogy végig fut a meleg minden idegén s aztán annál jobban fázott. Eloltotta a lámpát s bebujt a takarója alá, de csukott szempillái előtt tüzkarikák táncoltak, szive hevesen vert. Torkát fojtó keserűség szorította össze. — Úristen! — szégyelte később magát, — tán ez az irigység. A sárga rém, mely vigyorogva fészkeli be magát a lelkébe. Fölkelt, gyertyát gyújtott s elővette a számtani füzeteket. Holnap az egyen leteket fogja előadni a leányoknak. S a hide?, józan számok megölték a rémet. Úgy, de az a rém olyan, mint a mesebeli sárkány, nem hall meg igazán, föltámad százszor is. Hosszú, téli estéken társul szegődik a magános emberekhez. Előbb hízeleg, nagyító tükörben mutatja az érdemeket, a tulajdonságokat, aztán fölállítja az ellentétet. És szólott a leányhoz is : mindezek arányában mit kaptál te ? Ugy-e semmit ? A bőröd pedig szintén finom, a kezed fehér, az ajkad piros, a lelked gyémánt, karjaid erősek — és élned kell egyedül, árvábban mint a kis madárnak, akinek tavaszszal megjő a párja. Terád az ősz jön, a tél, a tavaszt elvesztetted! Munkában verejtékező homlokod nem érezte a langy fuvalmakat, két szemed, mely a betűkbe mélyedt, nem látta meg a rózsa feslését. Az a darab hiányzik életedből, azt a darabot ellopta valaki . . . És a leány most nem tudta legyőzni a rémet. Keserves sirásra fakadt. Tollat, papirost vett elő s szemrehányó, sötét betűk keltek a tolla nyomán. Vádolt ö, a szelid, a tűrő, akinek immár semmi joga sincs, hisz az első ősz hajszál ma megcsillant a fekete csomók között. Lezárja a levelet és neki indul az éjszakának. Még ma bedobja a levélládába. Csak könnyű kis háziruhája volt rajta, ugyan ki törődött volna vele, hogy a téli kabátját utána vigye ? Odakint fagyos, fehér volt minden. A holdvilág kék fénye hosszura nyújtotta az átmenti fák derekát. Olyanok voltak, mint a kisértetek. Az egyik fordulónál a leány beleütközött valakibe. Úri asszony volt, csipkés, selyem pongyolában, de csak ugy didergett a vékony kis cipőkben. A szomszéd ház nyitott, magas ablakából bortól rekedi, káromló hang hallatszott ki. A didergő alak befogta a fülét s a falhoz fordulva, keservesen zokogott. Csaknem futva ment haza a leány. És óh, milyen barátságos volt neki a csöndesség, a maga fehér szobája, melyet borgőz, káromló férfi hang nem fog megszentségteleníteni soha. Letérdelt a kályha mellé, felszította a tűzet a maga tulajdon levelével. Azután elővette a kézimunkáját. Egy csöpp horgolt kabátka volt az, aminek a tulajdonosára boldogan várnak valahol, akikre olyan nagyon haragudott az imént . . . az előadások hálózatába a végleges program megalkotásánál szükségesnek ítélte a bizottság. E községek a következők : Gyulavári, Doboz, Kétegyháza, Ujkigyós, Jamina (Erzsébethely), Dobozmegyer, Gádoros, Nagyszénás, Szentetornya, Csorvás, Pusztaföldvár, Sámson, Öcsöd, Békésszentandrás, Kondoros, Köröstarcsa, Endrőd, Körösladány, Füzesgyarmat és Vésztő. E községekben a közművelődési bizottság 4—4 előadást szándékozik tartani a tél folyamán. Az előadások november 15-én veszik kezdetüket a legtöbb községben. Az előadások idejéről, helyéről és tartalmából különben mindig előre tájékoztatni fogjuk olvasóinkat. Ami pedig a felolvasó gárdát illeti, — a közművelődési bizottság tevékeny működését jellemzi, hogy teljesen szervezve van és minden egyes előadásnak meg van a maga hivatott előadója. Ilyen hadsereggel a legfényesebb győzelemre lehet kilátás, melyet" mi is szívből óhajtunk. Csorvás érzékenykedik. A csorvás —orosházai út miatt. Csorvás község rendkívül terjedelmes ós nagyon órzókeryhangu beadványnyal fordult a megyei törvényhatósághoz. Vonatkozik pedig ez a beadvány a Csorvás és Orosháza közötti 15 kilométer hosszú ut ügyének rendezésére. Ez az ut annyira rosz karban, mondhatni ázsiai állapotban van még, hogy nagyon megnehezíti különösen esős időkben a csorvásiaknak Orosházával való közlekedését. Évek óta könyörögnek már a csorvásiak a törvényhatóságnál, hogy vegye fel azt az utat a törvényhatósági utak hálózatába és építtesse ki. A kórelem azonban mindig elutasításra talált. Most ismét megújítják a kérelmüket. De a szokott hivatalos hangba most már panaszkodás is vegyül. Panaszkodik Csorvás, hogy a vármegye 27 községe között a megyebizottság őt részesiti legmostohább elbánásban. A kegyenc községek mindent kapnak, ő nem kap semmit. Ezelőtt néhány évvel ugyan a közgyűlés megszavazott 30 koronát neki az ut fenntartási céljaira, de két óv multán azt is beszüntette. Tótkomlós például még most is kap évi 1000 koronát ilyen cimon. Igazságtalanságnak, a tett ígéretek szegrea'íasztásának, be nem tartásának nevezi a törvényhatóság ez eljárását. Nem kapíak soha semmit, pedig a törvényhatóság mindig elismerte kérelmük jogosságát. Az érzékeny kérvényt Berthóty főszolgabíró meleg ajánlással terjesztette be, de előreláthatólag most sem lesz eredménye. Egyszerű az oka : nincs pénze rá a megyének. Egy 15 kilométernyi ut kiépítése ugyanis körülbelül 250,000 koronába kerül s azonkívül még a fenntartása is a megyét terhelné. A folyamodvány különben a legközelebbi megyegyűlésen kerül tárgyalás alá. A csabai tűzoltóság fejlesztése. Szaporítják a legénység számát. Az oJyan közbiztonsági intézmények | hiányai, melyek nincsenek örökösen aktiv munkában, hanem időnkónt passzív permanenciára vannak kényszerítve: csak akkor tűnnek ki, mikor akcióba kell lépniök. Egy-egy nagy baj, vagy szerencsétlenség néha óriási lépéssel viszi előre az ily intézményeket a fejlődós utján. Sokan talán el sem hiszik, hogy a budapesti tűzoltóság szaporítását ós a tűzoltók fizetésjavitását azok a nagy veszedelmek idézték elő, melyek a közelmúltban elrémítették nemcsak a főváros, de az egész ország lakosságát. A Párisi Nagy Áruház és Concordia-malom egósére célzunk itt. A dánosi rablógyilkossághoz hasonló esetek viszont a csendőrségfejlesztésére hatnak előmozditólag. A legutóbbi újpesti bankrablás nyomán a budapesti lapok már is erősen sürgetik, hogy a rendőrlegénysóget szaporítani kell. A legokosabb eljárás azonban az, hogy ne — magyar módra — a nagy károkon tanuljunk, hanem minden rendelkezésünkre álló eszközzel előzzük meg azokat. Kissé elkésett dolog már olyankor intézkedni lélekszakadva és rohamosan, mikor egy nagy baj megtörtént, amit éberebb gondoskodással talán könnyen meg is lehetett volna előzni.
