Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-22 / 85. szám

BéKéscsaba,1908. okt. 22. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY ezőjét: R e ö k Istvánt, mint a T eényi Lajos eredményes fáradozását . tekintetben, hogy Gyula központi jelegét beláthatatlan időkre, a törvényzéki palotával körülbástyázta. Pedig ez s egy kávéházi asztalnál folyt beszélgetés kapcsán irt székhelykérdési cikk >redménye. Az a szerkesztő, ki akkor ízt a cikket irta, ugyancsak súlyos ízemrehányást kapott T a 11 i á n, akkori őispántól, mert Csaba-Gyula „békés" együttérzését megzavarta. Terényinek neg éppen kapóra jött, megszilárdította képviselői mandátumát. Hogy a 70-es években, meg később is sulylyal birt a természetes központ, mikor még alig voltak kövezett utak a vármegyében, az nagyon érthető, de ma, mikor vasutak szelik át a vármegyét, Gyulára Csaba között pedig naponta hat vonat közlekedik s telefon-hálózat is van, teijesen súlyát veszítette a természetes fekvésről hangoztatott érv. Aztán engedtessék meg nekem ez a kérdés: Olyan-e Csaba közélete ma, mint csak tiz év előtt is ? Hiszen éppen a csabai újságok panaszkodnak folyton airól az ijesztő társadalmi széthúzásról, mely falai között dúl. Nem is akarom emiiteni a Népegyletből kisarjadzott parasztpárt tobzódását. Ugyan mit haladt az utóbbi időben a természetes központ? Ugy tudom, csak annyiban, hogy az azelőtt lelkesen a köz javáért dolgozó férfiaknak a folytonos becsmérelések, támadások kedvét szegték s azt hangoztatják: „kezdik már szégyenleni, hogy csabaiak". És egy ilyen társadalmi közélettel, ha mindjárt a megyebizottsági tagok 90 százaléka is az áthelyezés mellett lenne, reméli a cikket irt szerkesztő ama súlyos anyagi hozzájárulásnak megszavazását ? Hogy móg több nadrágos ember legyen, akit bizonyos népvezóreknek szidni kell ? Aligha . . . Dr. —i. lövészet lesz,® hogy a nagyközönség is meggyőződhessék a fiatal civil-katonák haladásáról, Hétfőn délelőtt volt a tanfolyam megnyitása a gimnázium tornatermében. A megnyitáson az igazgató és Áchim tornatanár mellett megjelent a gyulai 2. honvédgyalogezred képviseletében Obrincsák honvédszázados is, aki rövid, katonás beszédben ajánlotta a szorgalmat az ifjúság figyelmébe. A kiképzés teljesen katonai szellemben történik, móg pedig ugy, hogy a fiuk alkalomadtán oktatásra is képesek legyenek. Ily módon gondolja a hadvezetőség elérni azt, hogy az önkéntesek minél hamarább altisztekké leg3

renek és részt vehessenek a legénység többi részének kiképzési munkájában. A testnevelés kultusza. Katonai lőgyakorlatok a csabai főgimnáziumban. A kártyázásairól és lóversenyezéseiről hires fertálymágnásnak : Szemere Miklósnak neháuy évvel ezelőtt támadt az a szerencsés ötlete, hogy a fiatalságot móg a katonaélet előtt ki kell képezni a céllövésben. A gondolatnak különben nincs okunk valami nagyon örülni, mert minden olyan lépés, mely a katonai szellemet igyekszik terjeszteni, tulajdonképpen haladás vissza, a középkor felé, de abból a szempontból, hogy a mai viszonyok között egy mindenképpen fegyelmezett és képzett hadseregre szüksége van az államnak, mégis pártolásra és felkarolásra méltó. Szemere Mikló minden téren igyekezett is gondolatának testet ölteni. Röpiratokat irt az ifjúság katonai nevelése érdekében Az országgyűlésen és a delegációkban lelkesen agitált mellette. Sőt nagyúri bőkezűséggel a budapesti egyetemek hallgatósága számára céllövő telepet is létesitett Szentlőrincen. A folytonos agitációnak meg is van a kivánt sikere. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter megállapodásra jutván a hadvezetőséggel, egymásután létesiti a középiskolákban a céllövő-tanfolyamokat. Még eddig azonban csak egy-két pesti és néhány vidéki középisko ában szerepel ilyen tanfolyam. Legutóbb a csabai Rudolf-főgimnázium következett sorra. A miniszter ugyanis értesítette a főgimnázium igazgatóságát, hogy a hetedik ós nyolcadik osztályú tanulók számára engedélyezte a cóllövő-tanfolyamot és néhány nap múlva a katonai lőfegyverek is meg fognak érkezni. A tanfolyamot a gyulai honvédtisztek közreműködése mellett Áchim tornatanár vezeti a katonai szolgálati szabályzatnak megfelelően. A tél folyamán fegyverfogási gyakorlatok ós szobalövészetek lesznek, tavasszal pedig a katonai lőtéren éles töltéssel gyakorolnak a fiuk. Minden egyéves tanfolyam végén dijAz aradi kereskedelmi- és iparkamara közgyűlése. Békésmegyei ügyek. Költségvetés. Az aradi kereskedelmi- ós iparkamara október hó 22-én rendes közgyűlést tart. A közgyűlésnek egyik legfontosabb tárgya a jövő évi költségelőirányzat lesz. A.Békósmegyót érdeklő ügyek leginkább az egyes községek vámszedési jogának meghosszabbítására vonatkoznak. A békéscsabai ipari ós kereskedő világ képviseletében meg fognak jelenni Wagner József ipartestületi elnök, Horváth Mihály ipartestületi jegyző és Fekete Sándor kereskedő, kamarai tag. A közgyűlés tárgysorozatából a következő békésmegyei vonatkozású ügyeket emeljük ki: Békésvármegye közigazgatási bizottságának átirata a békéscsabai vámszedósi jog engedélyének meghosszabbításáról. Ugyanazon bizottság véleményt kór a békési vámszedési jog meghosszabbítása és az engedélynek az Alföldi Első Gazdasági Vasútra'leendő kiterjesztése, valamint a szarvasi vámszedési jog meghosszabbítása tárgyában. Békésvármegye alispánja véleményt kér a hetipiac látogatásáról szóló megyei szabályrendelet módosítása ügyében. A költségvetésben a rendes bevételek főösszege 51,606 koronát, a kiadások összege pedig 45,960 koronát tesz ki. Felesleg tehát 5646 korona. A költségvetés részleteiben Békésmegye a következő tótelekkel szerepel. A békési kosárfonó iskola 600, az orosházai Ferenc József tanoncotthou 400, az orosházai társulati kereskedő tanonciskola 50 korona segélyt kap. E tételeket összehasonlítva az aradmegyei kereskedelmi és ipari intézmények segélyezésével, hamarosan szembe tűnik a részrehajlás, mely a kamara elnökségét vezette a költségvetés összeállításánál. Bókésinegye ugyanis meglehetősen mostoha elbánásban részesült. Támadás a szarvasi főgimnázium ellen. Mert október 6-án nem ünnepelt. Mindenesetre stílszerű, hogy aradi lapok végezzenek detektív szolgálatot és csináljanak leleplezéseket azon a téren, ho^y kik ünnepelik, vagy nem ünnepelik meg a tizenhárom vértanú magyar szivet sajdító emlékezetét szóles ez országban. A detektiveknek ám nem szabad azonnal felülni mindenféle hazug híreszteléseknek, mert könnyen hitelüket vesztik ós meginog bennük a bizalom. Ilyen rossz detektivnek bizonyult, például egyik aradi laptársunk, az „Arad ós Vidéke", mely tegnapi számában a következő, eléggé el nem Ítélhető támadást intézte a szarvasi ág. ev. főgimnázium ellen: „A magyar Alföld szivében, a lertermőbb földek birtokában élnek a szarvasi tótok. A jólét lesir a városukról. Amikor az egész országban gyenge az aratás, a békési földek akkor is busásan téritik v.ssza a magot. Szarvas a jólétéről és a luteránus főgimnáziumáról hires. A szarvasi tótokról tudjuk, hogy a magyar haza jótéteményeit nem viszonozzák egyenlő értékű magyar hazaszeretettel. Egy kicsit mindig kacérkodnak a pánszlávizmussal. A gimnáziumokról is tudott az ország, valamint I I azt, hogy a szülők nagy előszeretettel vitték Szarvasra a tudományok ifjú palántáit. Ennyit tudtunk a szarvasi főgimnáziumról, sőt tudtuk azt is, hogy a vértanuk arcképei nem függnek a tanári szobában; de annyit még sem tételeztünk fel, hogy október 6-nak létezéséről sejtelemmel se bírjanak. Pedig ugy van valahogy! Amikor az egész ország népe gyászemlékezetet ül s az iskolákban szünnapokat adnak, hogy a tanulóság hódolhasson a hazafias kegyeletnek, ugyanakkor Szarvason, a főgimnáziumban vigan és buzgón folyik a tanítás. Nem hisszük, hogy egyúttal sok foganatja is lett volna. Az ifjúságnak lelke bizonyára máshova kalandozott s ha testüket már b'elekónyszeritették a rideg falak közé, a szellemük ott járt a multak fénj'nyel és gyászszal telehintett lapjain. Mert hát a szarvasi fiuk nem mind pánszláv szülők gyermekei. Az intézet jólétét éppen az odasereglett magyar fiuk biztosítják. Ezeknek a magyar fiuknak csak lehetett volna ennyi kedveskedést nyújtani. Hiszen Szarvason olyan jól tanítanak, hogy ez az intézet mutatja fel a bukások legkisebb százalékát! Ezt az egy napot a kitűnő tanári kar tehát könnyen kiheverhette volna. De erről szó sincs. Ellenben igaz lehet az, hogy ebben az iskolában nincs otthon a magyar lélek. Ha nem ugy volna, akkor miért nem ülték meg a nemzet gyászünnepét?" Az „Árad és Vidéke" az első lap, mely a szarvasi főgimnáziumról azt irja, hogy „nincs benne otthon a magyar lélek." Nagyon könnyelmű állítás ez arról az iskoláról, mely száz éves fennállása óta annyi kiváló férfiút nevelt a hazának és a tudománynak. — Ugyan hol nincs otthon például a magyar lélek, hogy mást ne említsünk, Szabolcska Mihály költészetében ? Pedig ő is Szarvason végezte középiskolai tanulmányait és mindig a legnagyobb szeretettel gondol vissza arra a tanári karra, mely beléoltotta a költészet, a magyar költészet szeretetét. A szarvasi gimnáziumnak köszönhető elsősorban, hogy Szarvas nagyobbrészt tót anyanyelvű lakossága egészen megmagyarosodott. És próbálja valaki egy bármilyen nyelvtörő nevű szarvasi embernek szemébe mondani, hogy „kacérkodik a pánszlávizmussal, hogy ő nem magyar, hanem tót", keresztül megy a lelkén is. Október 6-át szép ünnepély keretében megtartotta a szarvasi főgimnázium „Vajda Önképző Köre" is. Hogy az ünnepély délelőttjén a hallgatók és a tanárok is a tantermekben folytatták a komoly munkát, ezen semmi 'gáncsolni valót nem lehet találni. Hasonlóképpen van az ország legtöbb középiskolájában. És amint minden tanár gondoskodik arról, hogy növendékei előtt az ünnepélyen kívül is fejtegesse órája alatt a nagy nap jelentőségét, elhiheti ugyanezt aradi laptársunk a szarvasi főgimnázium tanári karáról is. Annyival inkább elhiheti, mert ez már a pedagógiai utasításokban is benne foglaltatik. Hírforrását tehát rosszul választotta meg laptársunk. KróniKa. — Szilágyi Dezső emléke. — Volt egy magyar. Nagy, széles vállán Hatalmas, büszke fej honolt, Királyi fej, fejedelmi nézés, S a lelke kristálytiszta volt. Hajlithatlan, titáni szellem, Mely uralomra született, S a mely tovább egy évtizednél Minden magyar bálványa lett. flmit' ő mondott, szentirás volt, 0 benne megbíztunk vakon, Mert tudtuk: nincs más ideálja, Nincs más szerelme, csak a hon. Mellette még a legnagyobb is Parányinak látszott csupán, 0 volt a törzs és mind a többi Csak apró gyümölcs volt a fán. És amikor elment közülünk Egy zord napon, bucsutlanul, Éreztük, hogy e veszteséggel Fejünk fölött az ég borúi. Minden századnak, vagy kettőnek Csak egy ilyen nagy fia van, Ki tudja,- mikor j.ő a másik Az idők távolságiban. Évek tűntek már el felettünk, Amióta eltávozék, Sokszor sóhajtottunk utána, Hogy bár közöttünk volna még! És ezalatt a temetőben Almát aludta jeltelen, Nem gondoltunk rá, hogy a hantján Csak tüske és bozót terem. Most végre áll a néma emlék A porhadó halott felett, S mi öntözhetjük könyeinkkel A jéghideg márvány-jelet, Szálljon mellette hő fohászunk Az ég felé, esdvén a kort, Mikor még egy oly magyar lesz, A mily magyar Szilágyi volt. Fenő. A vármegyei tisztviselők lakbér és a dijnokok fizetésemelési ügyének rendezése. Még az idén megkapják! A vármegyei tisztviselők régen várják már, hogy lakbérük a hasonló fizetési osztályban levő állami tisztviselők lakbéréhez hasonlóan rendeztessék. Ugyanily régóta húzódik a megyei dijnokok fizetésemelósi ügye is. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter végre komolyan hozzá lát e szociális és közigazgatási szempontból annyira fontos kérdés megoldásához. E törekvéséről tanúskodik Békésvármegye és minden megye alispánjához intézett két rendelete, melyek 19-óről keltezve most érkeztek meg megyénk alispáni hivatalához. A vármegyei tisztviselők lakbérére vonatkozó rendelet a következő: Az 1908. évi állami költségvetésről szóló 1908: XXVII. t.-c. 7. §-a értelmében az 1893. IV. t.-c. hatálya alá tartozó állami tisztviselők, altisztek, szolgák részére az 1908. évi IV. lakbérnegyedtől kezdve, az állomáshelyüknek újonnan I—VII. lakbórosztalyba sorozásával, magasabb lakpénzek állapíttattak meg. Az 1904. X. t.-c. értelmében ezen rendelkezés a vármegyei tisztviselők, altisztek és szolgákra is kiterjed. A vidéki állomáshelyeknek a minisztérium által II—VII. lakbérosztályokba sorozása ugyan még nem történt meg, azonban, hogy az egyes állomáshelyeknek lakbérosztályokba való végleges beosztása után a vármegyei alkalmazottak részére még a folyó évre esedékes lakpénztöbbletük késedelem nélkül megállapíthatók és utalványozhatok legyenek, felhívom alispán urat, hogy a vármegye alkalmazásában levő tisztviselők, altisztek ós szolgákról kimutatást szerkesztessen ós azt, az adatokat igazoló aláírásával hozzám sürgősen terjeszsze fel. Egyben meghagyom azonban alispán urnák, hogy azokról a tisztviselők, altisztek és szolgákról, akik jelenlegi állomáshelyükről, az illető állomáshely folyó évi utolsó lakbérnegyedének kezdetétől fogva más állomáshelyre helyeztetnének át, vagy akik ez időtől fogva magasabb állásba választatnának meg, illetőleg neveztetnének ki, külön nyilvántartást vezessen s ezen nyilvántartást hozzám folyó évi december hónap 10-óig terjeszsze fel, hogy az illetőket az állomáshelyük szerint megillető lakpénz a folyó óv utolsó lakbérnegyedétől kezdve a nyilvántartások alapján, annak idején visszamenőleg kiutalványozható legyen. Budapest, 1908 október 10. A miniszter helyett Hadik s. k. A dijnokok fizetésének rendezéséről az alábbi leirat intézkedik: A minisztertanács folyó évi április 28-án tartott ülésében elhatározta, hogy az állami és közigazgatási hivataloknál alkalmazott dijnokok részére magasabb napidijak állapíttassanak meg. Mivel ez alapon a vármegyei díjnok ok napidijait is rendezni szándékozom, felhívom alispán urat, hogy a vármegye alkalmazásaban levő dijnokokról kimutatást szerkesztessen s azt az adatok helyességét esetleg bekivánt iratok alapján igazoló aláírásával ellátván, hozzám mielőbb terjessze fel. A vármegyénél tehát nemsokára vígabb lesz az élet. Mert az alispán bizonyosan siet a minisztertől sürgetett kimutatást mielőbb felterjeszteni, hogy a | leiratok intenciójának megfelelően a ! tisztviselők még ez év folyamán rósze; sülhessenek a magasabb lakbér kelleI messógeiben.