Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-18 / 84. szám

3 Városi tisztviselők gyűlése. Küzdelem a fizetésrendezésért. Gyula város is foglalkozott már — mint megírtuk — a verseci tisztviselők által kezdeményezett mozgalommal, melynek célja az, hogy a pénzügyminiszteri expozéba a városok segítésére felvett 2,000.000 korona a városi tisztviselők fizetésének rendezésére fordittassék. A mozgalom nagy hullámokat vert az egész országban ugy, hogy e hó 14-én országos értekezletre jöttek össze a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok tisztviselői. Az értekezleten Gyula város képviseletében B u c s k ó Koriolán főjegyző volt jelen. Az értekezlet, amelyen több országgyűlési képviselő és mintegy száz kiküldött jelent meg, a városi lisztviselőket közelről érdeklő, azzal a kérdéssel foglalkozott: hogy a kormány által a városok közigazgatási költségeinek fedezésére a költségvetésbe átmenetileg beállított kétmillió korona miként használtassék fel. Az értekezlet hosszabb eszmecsere után egyhangúlag elfogadta Kelemen Samu dr. országgyűlési képviselő határozati javaslatát, amely szerint a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek értekezlete köszönettel tudomásul veszi a kormány ilyetén gondoskodását és egyúttal arra kéri, hogy ez a kétmillió korona, mint első segítség, kizárólag a városi tisztviselők fizetésének és lakbérilletményének kiegészítésére fordít tasék oly módon, hogy a városi tisztviselők javadalmazása a rendelkezésre álló összeg keretein, belül a hasonló fizetési fokozatban lévő állami és vármegyei tisztviselők javadalmazását a lehetőségig megközelítse. Az értekezlet egyúttal ama reményének és várakozásának is kifejezést adott, hogy ezen állami segítség a jövő évben olyan mértékben fog javaslatba hozatni, hogy a városi tisztviselők végleges fizetésrendezése az egész vonalon megvalósítható lesz. A tisztviselők küldöttsége a szerdai gyűlésen elfogadott határozati javaslatot csütörtökön délelőtt adta át Wekérle Sándor pénzügyminiszternek a képviselőházban. A kívánságokat L o v á s z y Márton országgyűlési képviselő adta elő, akinek beszédére adott válaszában Wekerle megígérte, hogy az ország teherviselő képességének határai között igyekszik a városok anyagi helyzetén segitea , már csak azért is, hogy a városi tisztviselők helyzetén segíthessen. Rajta lesz a belügyminiszterrel együtt, hogy az értekezleten elhangzott kívánságokat teljesítse. A városi tisztviselők tehát jobb jövőnek néznek elébe. Békéscsaba közgyűlése. Fizetésemelési kérelmek. Békéscsaba község folyó hó 22-én, csütörtökön tartja őszi rendes közgyűlését. A gyűlésen az 1909. évi költségelőirányzaton és a villanyvilágítás kiterjesztésén kívül legfontosabb tárgyként a községi tisztviselők fizetésemelési kérelme fog szerepelni. A csabai községi tisztviselők körében régóta tapasztalható már ilyen arányú mozgalom Szociális szempontból mindenképen méltányolható is ez, mert a községi tisztviselők nemcsak Békéscsabán, de egész Magyarországon nagyon mostoha elbánásban részesülnek. Ilyen szempontból méltányosnak találják a község vezető körei is. Azonban ez alkalommal a kérvényező tisztviselők nagyon elhamarkodva jártak el. Ahelyett, hogy a vezető tisztviselőknek már idejében tudtukra adták volna szándékukat és tanácsot kértek volna tőlük, egyszerűen benyújtották a folyamodványt pár nappal a közgyűlés előtt. Pedig gondolhatták volna, hogy ily nagyfontosságú s a község költségvetését mindenesetre lényegesen átalakító újítás hosszas tanulmányozást és számításokat igényel. Ily módon, bár a magunk részéről óhajtanánk, hogy a kérelem teljesítésre találjon a közgyűlés részéről: nem nagyon bízunk a mozgalom sikerében. A közgyűlés tárgysorozata különben a következő : Kövezetvám kezelési ügyében javaslat. Alispáni rendelet Ozabarka Zsiga Mihály, Hamza Erzsébet, Czezurik Csűr Péter, Megyeri Zoltán, Enyedi Zsuzsánna és Fischer Ede illetőségének tárgyalása iránt. Ugyanannak felhívása automobilomnibuszjárat ügyében. Járásbirósági bérlet meghosszabbítása és kibővítése. Tótkomlós napidíj iránti átirata. Költségelőirányzat 1909. évre. Községi tisztviselők, Nagy István állatorvos, Aradszki János és társai lovasrendőrök és a toronyőrök fizetésemelés iránti kérelmei. Hajdúk kérelme ruhailletmény iránt. Mübutorgyár kérelme adóvisszatérités iránt. Köztemetőben hullaház felállítása iránti előterjesztés. Hatósági husszók felállítására előterjesztés. Állami elemi iskolába víztartók készítése. Gerendási telefon-átvétele ügyében előterjesztés. Mükenderáztató létesítése iránt előterjesztés. Vajda Jenő szabadságideje. Trauttmannsdorf földbérlők kérelme vadászati bér ügyében. Grün József lakositási ügye. Mészáros Gyula lakositási díj törlése. Ligeti János kérelme tanulmányi segély iránt. Szenes Sándor kérelme a ligeti vendéglő építése iránt. Iparos tanonciskolái számadás jóváhagyása. Községi ós árvapónzek elhelyezése. Kollarits és Böhm kövezetvámkedvezmény iránti kérelme. Havi jelentések. Állami elemi iskolai költségvetés. Botyánszky András kérelme bérlet alóli felmentés ügyében. Galovicz Mátyás és társai közmunka alóli fölmentése. Tejszövetkezet kérelme segélyezés iránt. Villamos mű módosított szabályrendelete. Kórházi fertőző-pavillon ügye. Katonai laktanya villanyvilágitásí ügyében a hadtestparancsnokság átirata. Villanyvilágitásí hálózat mérsékelt kiterjesztése tárgyában az elöljáróság javaslata. Villamos-mű 1909. évi költségelőirányzata. Közvilágításért a villamos-mű javára 30 lámpáért kártalanítás. Békésmegye házi-iparáról. Nem egyszer tettük szóvá e hasábokon azokat a módozatokat, melyeknek fölkarolásával szegényebb néprétegeinket kenyérhez segithetnők télviz idejére. S hogy igyekezetünk és következetességünk nem volt hiábavaló : igazolják ezt a házi-ipari tanfolyamok, melyek szerte a megyében nemsokára újból megkezdik működésüket s ez évben már a második generációt vezetik be a téli foglalkozások ágaiba és sajátíttatják el a néppel azt a tudást, amely mikor a mezei munka szünetet ad a dolgos kéznek: a kenyérkereset sok más ágához és forrásához segíti a mindennapi falatért aggódókat. De mielőtt még a mi akciónk serényebb és intenzivebb beavatkozásra buzdította volna illetékeseinket a háziipar propagálása tekintetében — már itt-ott jelentkezett is az a készség, melyet 1891-ig tudunk visszavezetni. Bátran állithatjuk, hogy a mi municipiumunk az első olyan vármegye volt, ahol belátták a házi-ipar fontosságát s közéleti tényezőink lelkes odaadással munkálkodtak azon, hogy népünk megismerje és megkedvelje e hasznos téli foglalkozást. Ám a legközelebbi múltig nem nagy erkölcsi eredményt' mutathatott fel ez a törekvés. Az akció nélkülözött egy központi-szervet, mely a rendszeres munkálkodást irányította volna és amely összpontosította volna mindazt az erkölcsi erőt, amit egyes községeink háziiparában föl tudtunk és föl tudunk találni. Itt-ott bizottságok alakultak ugyan, de működésükről csak a legszűkebb körzethez tartozók vettek tudomást. Nem ugy, mint ma, mikor Ambrus Sándor alispánnak kezdeményezésére már a törvényhatóság kérheti számon a hivatalos jelleggel működő községi háziipari bizottságok tevékenységét. Békésmegyében 1891. óv óta beszélhetünk többé-kevésbbé fejlett háziiparról. Már ekkor látták be illetékeseink, hogy a nép lelkiromlását csak hasznothajtó és e mellett szórakoztató munkával lehet megakadályozni. Hogy miért éppen 1891. volt ez a kritikus év ? Mert ez időtájt férkőzött be a sötét, ablaktalan kunyhókba a — s z o c i á 1 i zm u s . . . Ekkor árasztották el az Alföldet azok a lézengő gézengúzok, akik más foglalkozás hiányában fölkeresték a magyar munkás lakását, tanyáját s beszéltek lelkiismeretlen hazudozással, beszéltek üzleti érdekből, beszéltek bűnös célzatossággal földosztásról, elérhető kincsről és megszerezhető javakról. Beszéltek napról-napra, hétről-hétre. 'Csakhogy kicsalják a szegény nép garasait, bizalmát, megtakarított kenyérkéjét s csakhogy megmételyezzék a téli, dologtalan napokra és estékre a színtiszta, derék, becsületes néplelket. Sok, nagyon sok fáradozásba került, mig arra a fokra emelhették közéleti tényezőink Békésvármegye házi-ip irát, amely fokon ma áll az. És sok fáradozásba került az is, hogy a megmételyezett néplélek többre becsülte a nemesen szórakoztató munkát az Alföld emberleien léhűtőinek üres fecsegésénél. Az ut, ugy ahogy, le van már taposva. hivatalnok-cíaládom, a második emele'.en egy tanár, az elsőn egy nyugalmazott tábornok lakik. Mindannyian koros, megállapodott emberek, lármás szokások és gyermekek nélkül; még a cseléd sem olyan, mint máshol, sohasem hallható civakodás vagy zaj. Olyan csend van e házban, olyan csend, mint a templomban. Pompásan lehet itt álmodozni, nyitott szemekkel álmodozni. Jóval elmúlt élfél, mikor haza jöttem. Sohasem szoktam ennyi ideig elmaradni. Egy barátom bucsuvacsorát adott, mivel tanulmányait befejezte s hazatért szüleihez; engem is meghívott, meghívását nem utasíthattam vissza; mulattunk, beszélgettünk; pezsgőt ittunk, aranyszínű, gyöngyöző pezsgőt. O y édes volt az a pezsgő, midőn torkomon le folyt, hogy olyan érzés járta át valómat, mintha finom, gyöngéd női kéz simogatna. Többet iitam, mint rendesen, de azért józan voltam. A régi sétányon keresztül mentem hazafelé, de milyen más is volt az most, mint világos nappal. Az utak ugy csillogtak a holdfényben, mintha ezüsttel lettek volna beszórva. A bokrok sötét falaknak látszottak s a gesztenyefákon, mintha fehér gyertyák lettek volna virággal övezve. A virágszirmok, levelek lábaim elé hullottak, mintha illatos szőnyeget teritett volna valamely láthatatlan kéz lábaim elé. Távoli lombon egy kései madár dalolt. A város kihalt volt, egy hang, egy lehellet sehol; csak én éltem, a holdvilág és a virágok. Halkan, nagyon halkan nyitottam fel a kaput s rögtön bezártam magam után. Lábujjhegyen osontam föl a lépcsőn. Fölösleges elővigyázat, hisz e régi házban vastag futószőnyeg borítja a tölgyfalépcsőket. Az első emeleten megállottam. Egy szobából, a csukott ajtón keresztül halkan, tompán szűrődött át egy zongora hagja. E percben a sétányon hallott kései madár dalolása jutott eszembe. S hirtelen kimodhatatlan vágy fogott el, hogy kinyissam az ajtót s belépjek a szobába, amelyből a zongorázás hal- ! látszott. ' Ugy tünt fel előttem, mintha ott benn i lenne a fény. Tudtam, hogy az más nem lehet, mint a melyről annyit ábrándoztam. Nyitott szemmel álmodozva, magam előtt láttam a békét, a szent csendességet, melyen áthullámzott a szenvedély forró lehellete. Csupán csak egy pillanatig tétováztam s azután hirtelen, halkan beléptem, anélkül, hogy kopogtattam volna. Majdnem egészen sötét volt a nagy szobában, csupán elől, az ablak melletti sarokban égett valami bágyadt, vöröses f5ny, mely alig világította meg a legközelebbi környezetet, a zongorát, melynek fehér bidentyüi valósággal fénylettek, az azokon könnyedén tovasikló formás keskeny női kezek, mintha fehér liliomok lettek volna. A zongorázó alakja, a tábornok felesége, egészen árnyékban volt. Láttam párszor a lépcsőn, csinos volt és fiatal, alig harminc éves, évtizedekkel fiatalabb, mint férje. Most látom kezeit. Minő kezek! Hogy nem tűntek föl eddig ? Hogy nem láttam még e sxép hófehér kezeket, amelyek előttem e percben a szépség fogalmának megvalósulásai ? S mig e gondolatok cikkáztak át agyamon, addig mintegy varázslattól megbénulva, mozdulatlanul állottam az ajtó mellett; pillantásaim nem tudtam elvonni azokról a szép kezekről, melyek álmatag gyöngédséggel siklottak ide s tova a billentyűkön, a forró vágy és édes mámor hangjait csalva ki azokból. Nem mertem megmozdulni. Ug.ylátszik bejövetelem észre sem vette az aszszonyka, mivel meg se fordult, félbe se szakította játékát, azt az ábrándozó, vágytelt zongorázást; sokáig állottam és hallgattam azt. S ekkor hirtelen őrült vágy töltött el, hogy közeledjem hozzá, ne csak hogy kezeit, de arcát is láthassam. Három hangtalan lépéssel, nem: ugrással rohantam hozzá. S amint mögötte állottam, ujjai lesiklottak a billentyűkről, halkan megfordult, felemelte karjait s anélkül hogy felállott volna, fejemet szép kezeivel átfogta, magához vonta s két forró, izzó, tüzes ajak tapadt az enyéimre . . . Midőn a következő napon ugy délfelé — mivel soká aludtam — lefelé jöttem a lépcsőkön, az első emeleti lakás ajtaja nyitva volt. Az öreg házmesterné állott az előszobában, különféle takarításhoz szükséges eszközzel ellátva. Akaratlanul megállottam. A házmesterné fejével felém bólintott, mintha néma kérdésem olvasta volna le ajkaimról és szólt: — A tábornok ur nejével együtt, ma már hajnalban elutazott nyaralni. Minden évben elmennek valaliová és szeptember előtt sohasem jönnek haza. Lassan mentem le a lépcsőkön. Kü lönös, az a gondolat, hogy hetekig, talán hónapokig sem láthatom őt, nem okozott fájdalmat nekem. Ellenkezőleg, valami megkönnyebbülésfélét éreztem. A szivem mintha egy tehertől szabadult volna meg, mintha csak féltem volna a viszontlátástól, a rideg, rőt nappali fényben, világosságban. Álmodozásaimhoz van most anyagom, kiapadhatatlan forrásom. Nemcsak a múltból, de a jövőből is merítem azt. Képzeletemben lefestem magam előtt, minő lesz akkor a viszontlátás, őszkor, midőn újra korán lesz este és korán ég már a lámpa világa és érzem, miként dobog szivem e gondolatra, mintha keblem akarná széjjel zúzni. De midőn álmaimból felébredek, magamhoz térek s midőn gondolataim szavakba önthetem, akkor igy szólok magamhoz : — Soha, soha többé nem fogjuk viszontlátni egymást, őszkor sem — soha. Vannak oly gyöngéd, oly titokzatos dolgok, melyek az életben egyszer történtek meg csupán. Csak egyszer, midőn különböző dolgok játszanak össze annak előidézésére, mint a madárdalolás, virágillat, langyos tavaszi levegő, vágy és a pezsgő. Ezt még egyszer átélni annyit jelent, mint összerombolni azt, ami a számunkra megmaradt: az emléket. Nem, sohasem fogjuk viszontlátni egymást. Elhatároztam, hogy őszkor más egyetemen fogom tanulmányaim folytatni. (Franciából: Sz. N.) 11 Kész férfi-ruhák, a legkényesebb Ízlésnek megfelelöleg, nagyválasztókban kaphatók, úgyszintén mérték utáni megrendelésre készítek: felöltő, télikabát, szalon-, . « ^ ü '1 ' i ' ó zakó-, szmoking-, vadász- és kerékpár-öltönyöket, fl£á@SCS8Ö8Il, legfinomabb kivitelben, a legújabb divat szerint. Vasút utca, sirköraktárral szemben. ! E?iSg