Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-15 / 83. szám

Békéscsaba, 1908. okt. 11. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 237 geíket. Ő október 7-én például a főjegyzőt kereste, de nem tudott vele tárgyalni, mert vadászaton volt. A község egyik alkalmazottja, egy csabai utkaparó pedig véresre vert egy 60 esztendős bojtárt, mert az őrizetére bizott állatok az ut mentén levő fűből néhány szálat kitéptek. És nem volt elég, hogy az utkaparó megverte a bojtárját, hanem ráadásul Seiler főszolgabíró csendőrökkel még be is kisértette. Zelenyánszky Mihály az erzsébethelyi községi orvosra hivja fel az alispán figyelmét, aki szerinte nem méltó állásának betöltésére, mert botrányos magaviseletet tanúsít, A két elégedetlen megyebizottsági tagnak Ambrus alispán válaszolt. Hangsúlyozta, hogy Csaba község közigazgatása nemhogy kifogás alá nem esik semmi tekintetben, de egyenesen elismerés illeti. A község főjegyzője ellen is bármily nevetséges vádat hoz fel Áchim, leront mindent a főjegyzőnek az az eljárása, hogy az idén sem vette törvényes szabadságidejét teljesen igénybe, mert a község érdekeit előbbrevalóknak tartotta a saját nyugalmánál. Az öreg pásztorra vonatkozó panasz pedig egyáltalában nem a törvényhatóság, hanem a büntető biróság elé tartozik. A törvényhatóságnak ez ügyben más tennivalója nincs, mint utasitani az utkaparókat, hogy a közönséggel szemben udvariasabb bánásmódot tanúsítsanak. Különben is Áchim pásztora ellen többször volt már feljelentés tiltott legeltetés miatt. Zelenyászkynak megígéri, hogy az erzsébethelyi orvos ellen vizsgálatot fog elrendelni s majd annak eredményéhez hépes intézkedik. Az alispán válasza tudomásul vétetett. Ezután Kiss László tb. megyei főjegyző előterjesztette a vármegye 1909. évi költségelőirányzatát, mely 15 napig közszemlére volt téve. Minthogy ez idő alatt senki sem adott be ellene kifogást: a közgyűlés egyhangúlag hozzájárult. Ezután következett a pótadó költségelőirányzata. Az előterjesztés után Kiss László hosszabb beszédben ajánlotta elfogadásra az állandó választmány javaslatát. A pótadónak iy

2 százalékkal való emelését szükségessé teszik egyrészt azok a terhek, melyek a törvényhatósági közgyűlés régebbi határozatai folytán a megyére háramlanak, másrészt néhány nagyon is szükséges beruházás, mint például a megyeháza kibővítése s a sárréti telefonhálózat még egy vonalának szerelése, melyhez az állam 20 000 koronával járul hozzá ugy, hogy a megyének csak 4000 koronát kell ;hozzá pótolni. Ilyen csekély összegért oktalanság volna visszautasítani az áliam felajánlott segítségét. Mindazonáltal, ha netalán a közgyűlés sokalná az 173 százalékra feltétlenül szükség van, ha mindjárt csak 1 évre is. Áchim L András „a nép nevóhen" beszél. Nem azért küldték őt ide, hogy még nagyobb terheket rakjon a nép vállaira, hanem hogy könnyítsen rajta. Ő és pártja huszárokra és más reprezentácionális kiadásokra nem szavaz meg egy krajcárt sem. Nekik fölösleges a sárréti telefon is. Ha a plurális választójog ellen tiltakozna a megye, vagy a nemzeti bankot követelné, ahhoz igen nagy örömmel hozzájárulnának. De ők sem az IV2, sem az 173 százalékos pótadót meg nem szavazzák. Az ellen is tiltakozik, hogy a főispán és főjegyző tüzifa-szükségletét a vármegye szolgáltassa. L a d i c s László dr. felvilágosítja Achimot, hogy azok a felhányt reprezentácionális kiadások nem a pótadó költségvetésben, hanem a rendes költ ségvetésben szerepelnek, melyet a közgyűlés éppen az imént fogadott el. A főtisztviselők faszükségletének kiszolgáltatását is csak más vármegyék mintájára adja meg a megye, még pedig az állami hozzájárulásból. Ajánlja elfogadásra az állandó választmány javaslatát. A törvény értelmében ily ügyek fölött csak névszerinti szavazással lehetvén dönteni, elnök elrendeli a névszerinti szavazást, melynek eredménye az lett, hogy az l

í/

2°/

Q-os pótadó mellett 94-en, ellene pedig 124-en szavaztak. Az állandó választmány javaslata tehát 30 szótöbbséggel elvettetett. A szavazás befejezése után Ambrus alispán az IV3 százalékos pótadót ajánlja még egyszer és nyomatékosan elfogadásra. Még azok is helyeselték most az alispán érvelését, akik az lVa%-os adó ellen voltak előbb. Csupán Áchim és társai zúgtak ellene a baloldalon, mint megannyi Petur bánok. Elnöklő főispán erre is elrendeli a névszerinti szavazást, melynek eredménye az lett, hogy az /'/B'VO-O-S pótadó mellett 144-en, ellene pedig 61-en szavaztak. Az l'/3%-os pótadót tehát 83 szótöbbséggel egy évre megadta a köz gyűlés. Ezután az ötödik árvaszéki ülnöki és az ennek betöltése folytán megürülő állásra kitűzött választás következett. A közgyűlés a: kijelölő-bizottságba báró dr. D r e c h s e 1 Gyula, L a d i c s László dr. és K. S c h r i f f e r t József tagokat küldötte ki, mig az elnöklő főispán Y e r e s József, Schmidt József ós Yarságh Béla biz. tagokat hivta meg. A kandidáló-bizottság müküdése tartamára elnök a gyűlést felfüggesztette. Az ülés újból való megnyitása után jelentette a főispán, hogy többen névszerinti szavazást kértek. Ezért a kijelölő-bizottság határozatának publikálása előtt a szavazatszedő bizottságokat alakitja meg. Az I-ső szavazatszedő-bizottságnak, melyJCsaba, Gyula város és a gyulai járás szavazatait szedte, elnöke lett: Schmidt József, tagjai pedig: Pálffy Béla és Szabó János. A Il-ik szava atszedő-bizottságnak, mely Békésmegye többi részének szavazatait szedte be, tagjai lettek V a r s á g h Béla elnöklete alatt: dr Drechsel Gyula báró és Weisz Mór. A szavazásra nagy számmal vonultak fel a bizottsági tagok. Eredményre csak a késő déli órákban jutottak. Eszerint az ötödik árvaszéki ülnöki állásra dr. S t o j a n o v i c s Szilárd választatott meg 129 szavazattal dr. S z i r b i k Bálint 99 szavazatával szemben. Stojanovics választásával megürült gyulai főszolgabírói állást pedig M e 1 i s Jánossal töltötték be, ki 92 szavazatot kapót, mig ellenben dr. B o d o k y Géza csak 75-öt. A választások eredményének publikálása után elnöklő főispán hivatkozva arra, hogy az idő már nagyon is előre haladt: a tárayalást felfüggesztette és folytatását délután 7^3 órára tűzte ki. A délutáni közgyűlésen a törvényhatóság a megye szervezési szabályrendeletét tárgyalta. Elsőnek Áchim L. András szólatt fel, ki a szervezési szabályrendelet módosításában csak a szólásszabadság korlátozását látja, azért annak elvetését ajánjja. S i 111 o n k a György dr. szinte a módosítás ellen beszél s kifogásolja, hogy a törvényhatóság évenkint csak két közgyűlést tart. Köteleztessenek a megyebizottsági tagok a közgyűléseken való megjelenésre. A szólásszabadság megszorítása ellen van. Ladics László dr. az állandó választmány javaslatát fogadja el ós szükségét látja a felesleges szószátyárkodó s megszorításának. Szathmáry Gábor békési első jegyző ajánlja, hogy a megyebizottsági tagok 400-ról 600-ra emeltessék. Beszéltek még B i k á d i Antal, Szeberényi Lajos, Pálffy Béla, a javaslat mellett illetve ellene. A közgyűlés késő délutánig nem végzett a szabályrendelettel. A községi jegyzők egylete közgyűlése. A békésvármegyei községi jegyzők egylete vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését Szarvason. A községi jegyzők és segédjegyzők e közgyűlésen, mely ugy a közügyekkel, mint a jegyzők és segédjegyzők, valamint az összes községi tisztviselők ügyével rendszeresen foglalkozik, ez alkalommal a szokottnál is csekélyebb számban jelentek meg. Azt, hogy az érdeklődós az egylet működése iránt csekély s hogy azt a közgyűlés igen fontos tárgyai ép ugy nem birják felkölteni, mint az egyesület elnökének legnagyobb buzgalma sem, minden alkalommal megállapítottuk, megállapítjuk most is, amidőn megemlítjük, hogy az egylet 88 rendes tagjából megjelent 13 jegyző ós 4 segédjegyző. Jelen voltak : Petneházy Fereuc elnök és Batizy Ferenc pénztárosköröstarcsai, Házy Imre gyomai, Torkos Kálmán orosházai, Soós József, Qollián Lajos öcsödi, Fülöp József kondorosi, Popovics Kornél csorvási, Manzel Gyula nagyszénási, Papp Károly egyleti főjegyző gádorosi, Korcsok Jánosendrődi, Kollár Lajos és Krsnyák Mihály szarvasi jegyzők, valamint Tóth László, Havasi, Hegyi László és Leszich László segédjegyzők. Részt vett még a közgyűlésen Jeszenszky Elek orosházai szolgabíró, ki az egyesületnek szintén tagja és mint vendégek jelen voltak : Zlinszki István, Szűcs Jenő k. mérnök Mezőberényből. Petneházy Ferenc, Köröstarcsa község főjegyzője, az egylet elnöke délután fél 4 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Megnyitó beszédében sajnálattal emlékezik meg arról, hogy Szarvas község elöljáróságát teljes számban nem üdvözölhette, mindazonáltal azonban szíves szavakban köszönte meg azt a jóindulatot, melylyel az elöljáróság az egyesület közgyűlése tartamára egy tanácstermet átengedte. Szép szavakban üdvözölte ezután Szarvas község uj főjegyzőjót, Kollár Lajost, kinek működésében biztosítékát látja annak, hogy az eddig is igen szépen fejlődő Szarvas község, amely a fejlődós minden kellékével rendelkezik, a megkezdett uton fog haladni továbbra is. Befejező szavaiban az elnök kárhoztatta a minden törekvést megbénító s minden eredményt meghiúsító közönyt. Ezután tért át a közgyűlés a tárgysorozat egyik igen érdekes pontjára, az igazán elismerést érdemlő figyelemmel és munkássággal megirt, eszmékben és hasznos inditványokban gazdag elnöki jelentésre, melyet mi bőven ismertettük. Az elnöki jelentós kapcsán a közgyűlés az abban foglalt okok alapján az elnöki indítványokat elfogadta, egy kivételével. Az elnöki jelentésb9n foglalt azt az indítványt, hogy a közgyűlés mondja ki a jegyzői segélyegylet megalakítását, a kellő és szükséges órdeklőpós hiányában nem fogadták el, azonban Tóth László indítványára kimondották, hogy az ezen célra b9gyült összeget a gyűjtés továbbfolytatásával mindaddig gyümölcsöztetőleg tovább kezeli, mig az az Orsz. Közp. Jegyzői Egyesület „Erzsébet"-árvaházánál létesítendő egyleti alapítványi hely fedezésére elég nem lesz. A segély-egylet javára az elnöki jelentésben foglalt gyűjtési módozatokat tehát ez alapítvány mielőbbi létesítése érdekében használják fel. A közgyűlés ezt az indítványt egyhangú helyesléssel fogadta el. Az egyesület tagjai közül meghaltak : Mucs'i Mihály mezöberónyi jegyző, ki az egyesület ügyei iránt mindig igen élénk érdeklődóst tanúsító és buzgó tisztviselője volt az egyletnek, Soós József szeghalmi nyugalmazott főjegyző és Bácsi Dánieil Körösladány község főjegyzője, kiknek ravatalára az elnök koszorút helyezett. Ezután következett a tárgysorozat tulajdonképpeni tárgyalása, melynek főbb pontjai a következők voltak: Az elnökség a községi jegyzői nyugdij-szabályrendelet módosítása iránt tett indítványát, mely az özvegyek nyugdijának méltányosabb megállapítását hozza javaslatba, a közgyűlés elfogadta. Az indítvány, illetőleg a módosítás az eddigi gyakorlattól eltérően, emelkedő százalékkal óhajtja az özvegyek nyugdiját és a gyermekek neveltetési segélyét megállapítani, a gyermekek számához mérten, Biharmegye példájára. Ez tényleg méltányosabb és helyesebb, mint az eddig követett módszer. Bejelentette az elnökség, hogy a törvényhatósági bizottság azon határozatát, melylyel az állandó választmány és a jegyzői nyugdíj-bizottság javaslatának elvetésével kimondotta, hogy a községi segódjegyzőket a jegyzői nyugintózet tagjai közé nem veszi fel s így részükre, valamint özvegyeik és árváik részére nyugdijat a megfelelő közszolgálat után sem biztosit, a belügyminiszterhez megfelebbezte. Ezt a közgyűlés élénk helyesléssel vette tudomásul, abban a reményben, hogy ez a határozat meg fog semmisittetni. Ez ügyre különben még alkalomadtán közérdekű voltánál fogva visszatérünk. Felebbezóst adott be az egyesület elnöksége a törvényhatósági bizottság azon határozata ellen is, melylyel a községi tisztviselői állásoknak pénzintézeti stb. igazgatói állással való összeférhetlenségót mondotta ki akkor, amidőn a belügyminiszter ily irányú rendeletet csupán a törvényhatósági tisztviselőkre vonatkozólag adott ki, nyilvánvalóan azért, mert közérdekből helyénvalónak tartotta azt, hogy a kisebb községek tisztviselői és jegyzői a községi hitelszövetkezetek vezetői állásából ki ne zárassanak, sőt éppen a lakosség érdekében, mint annak értelmi vezetői igenis ott legyenek. A közgyüíós ezt tudomásul vette. Győrvármegye törvényhatósági bizottságának köriratát a községi jegyzők magánmunkálati jogának törvónybeiktatása iránt örümmel vette tudomásul s ez ügyben a központhoz felir, azonban sajnálattal látja azt, hogy Békésvármegye törvényhatósága ezen hozzá is érkezett megkeresés felett annak támogatása helyett napirendre tért. Az adóreformra vonatkozólag az országos egyesület által tett előterjesztést tndomásul vették, azonban annak kiegészítéséül ós figyelembevétel végett G o 1 i á n Lajos öcsödi adóügyi jegyző tartalmas ,és nagy tanulmányt igénylő igen szép és teljesen szakszerű munkáját, mely az adók könyvelését elszámolását ós az adóhátralékok kimutatását ugy a felek, mint a köz érdekében jóval egyszerűbbé teszi, anélkül, hogy a kezelés ezáltal nehézkessé válna, ugy hogy például az adófőkönyv 62 rovata 40 rovatra apadna le, ami nagy munkaés időnyereséget jelent. A közgyűlés Golián jegyzőnek e munkáért Tóth László indítványára köszönetet szavazott. A megüresedett ellenőri állásra Forgács Lajost választották meg. Az országos egylet évi közgyűlésére Petneházy Ferenc elnököt, Papp Károlyt és B a t i z y Ferencet küldték ki, mig végre elhatározták, hogy az egyesület jövő évi közgyűlését Gyulán tartják meg. Azután pedig, nagyobb érdeklődésre számítva, Csabán, a" megye természetes központján fognak a közgyűlések tartatni. Az elvált asszony tragédiája. Gyilkosság és öngyilkossági kisérlet Szeghalmon. Kállay Imre 62 éves, tehetős, szeghalmi gazdaember elváltán élt második feleségétől, B a r t a Zsuzsannától, aki 55 éves volt. Az öreg ember házatájékán azonban meglátszott, hogy hiányzik az asszonyi kéz. Rendben nem volt semmi soha. A tisztaságtól sem tündököltek a szobák. Nem nézhette ezt a szegény elvált asszony és mint a hűséges kutya, el-eljárogatott egykori hites ura házához, hogy rendezgessen, takaritgasson. Azt remélte az asszony, hogy talán ez a ragaszkodó hűség mégis meghatja egyszer azt a keményszívű embert és vissza fogadja ismét. De hiába várt. Az öreg ember hajthatatlan maradt. Utóbbi időkben Kállay Imrének nagyon is terhére kezdtek lenni az asszony látogatásai. Ilyen rossz hangulatban találhatta kedden reggel is Barta Zsuzsanna az öreg Kállayt, mert mikor beköszöntött hozzá, hogy szokás szerint elvégezze a takarítás munkáját, az ember felkapott egy baltát ós teljes erejéből balhalántókon vágta. A szegény asszony jajgatva esett össze. Az öreg Kállayt a földön fetrengő alak láttára valami vadállatias düh foghatt^^, mert elővett egy konyhakést éí*KiIencszer markolatig az aszj szony mellébe döfte. Csak rémes tettének elkövetése után ocsúdott fel a félőrült ember. •— Mit tettem én ? . . . Mit tettem én? — kiáltozta kétségbeesetten és rohant az udvaron levő kúthoz. Gondolkozás nélkül beleugrott. Az óhajtott halált azonban igy sem érte el, mert csak az egyik lába tört el A mindenáron halni akaró Kállay ekkor karjain felvágta az ereket. Kinos nyöszörgései nyomán akadtak rá a szomszédok és kihúzták a kútból. Szörnyüködésük akkor érte el azonban tetőpontját, mikor Barta Zsuzsánna vértől borított és kihűlt tetemét megpillantották a szobában. Kállay Imre nem is emlékszik rá, hogy törtónt a rémes gyilkosság. Valószínűleg pillanatnyi elmezavarában követte el. Most a községi menházban ápolják. A kutyahűsógü elvált asszonynak ez a szomorú tragédiája . . . * A fenti rémes esethez éppen olyan meglepő Lukovszky Pál szarvasi 74 éves gazdaember öngyilkossága. Lukovszky ugyanis családjával a legjobb viszonyban ós rendezett anyagi körülmények között ólt s szerdán reggel, mig felesége ós 7 éves unokája a piacon volt, az öreg ember a fásszin egyik gerendájában levő szegre kötelet erősített s a hurkot a nyakára tette, még pedig oly módon, hogy halála ülő helyzetben következzék be. A kis unoka tért elsőnek haza a piacról s az öreg apókát ülőhelyzetben látva, azt hitte, hogy alszik s költögetni kezdte. Csak mikor látta, hogy kísérlete hiábavaló, szaladt nagyanyjáért ós hivta haza, mert a nagyapa meghalt Tettének okát nem tudják, mert az öreg ember beteg sem volt. A hatóság megindította a vizsgálatot.