Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-12 / 56. szám

Békésscaba, 1908 julius 12. 3 a kitüntetés, melyből uj erőt és lellkesedést merítenek azok a derék munkatársak, akik a két kitüntetettel egy sorban buzgólkodnak még mindig. Kifosztottak egy kivándorlót. Rablás egy hajótársaság nevében. Kétezer koronás hajójegy. A kivándorlásnak sok ezer nyomorultját nemcsak az Újvilág életviszonyai semmisitik meg s teszik tönkre anyagi és erkölcsi tekintetben, de mielőtt még megízlelné annak az idegen világrésznek keserűségeit, már sok esetben a két földrész közölt jut koldusbotra. Egészen uj nemét teremtette meg a fosztogatásnak az a körülmény, hogy a kivándorlókat még mindig nem világosítják fel a hatóságok az utazással kapcsolatos teendőkről s nem adnak útbaigazítást arra vonatkozólag sem, hogy hol, kinél, milyen módcn vásárolják meg a jegyüket. Igy aztán teljesen ki van szolgáltatva a kivándorló a hajótársaságok nevében garázdálkodó betyárok kapzsiságának és gazemberségének. Az elmúlt hetekben egy békésmegyei gazdálkodót fosztottak ki ezek a kivándorlási hiénák. Rávetették magukat a szegény, tapasztalatlan emberre s nemcsak itt, de még a tengeren is oly alapos érvágást ejtettek pénztárcáján, hogy koldusszegényen érkezett meg Amerikába. A kifosztott gazdálkodó esetéről ezeket mondták el tudósítónk előtt a rokonok: Majoros Ferencnek az endrődi dűlőben volt hét-nyolc holdnyi földje. Itt gazdálkodott Majoros, aki takarékos ember volt s összegyüjtögetett aprónként 1200 koronát, azzal a szándékkal, hogy Amerikába fug menni. Majoros Ferenc 29 esztendős fia és felesége már régebben kivándoroltak. Sorsuk kifogástalanul megy az Újvilágban s a gazdálkodónak is folyton azt írogatták, hogy menjen utánuk. Végre rászánta magát Majoros Ferenc is az utazásra Hogy azonban pénzt vihessen magával, eladott három hold földet s a kapott pénzt odatette a régebben megtakarított összeghez. Igy aztán közel 4000 koronája volt ahhoz, hogy szándékát megvalósítani tudja. Már éppen azon töprengett Majoros, hogy miképp is vásárolja meg a maga hajójegyét, amikor betoppan hozzá egy körszakállas idegen, aki azt állította, hogy a „Read sfar line" hajóstársaság megbízottja s 300 koronáért nemcsak az összes szárazföldi és vizi útra érvényes jegyet kap, de maga a társaság visel gondot arra is, hogy Amerikában munkát kapjon. Majoros azt hitte, hogy jó üzletet csinál s gondolkozás nélkül átadta a 300 koronát. Ezzel szemben csakugyan megkapta aztán a vizi és szárazföldi útra szóló jegyet is. Mindezek után vonatra ült Majoros. Hamburgban már várt reá az endrődi látogató, aki épp oly nyájas és előzékeny volt a gazdálkodóval szemben, mint az első találkozás alkalmával. Elvezette Majorost a hajóhoz, egy vendéglőben megvacsoráztalta s azután újból elkísérte az indulás színhelyéhez. Itt azzal állott elő az idegen, hogy adja át Majoros a magával hozott pénznek felét „megőrzés" céljából a hajóstársaságnak, mert veszedelmes útközben ennyi pénzt zsebben tartani. Majoros Ferenc gyanutlanul eleget tett ennek a kívánságnak is. Persze, egy elismervénynek s azon Ígéretnek ellenében, hogy a pénz vele egyidőben fog megérkezni Amerikába. A gazdálkodó három héttel ezelőtt érte el az Újvilág partját, de a pénzt hiába kereste s hiába várta. Most aztán hazairt rokonaihoz, hogy adják ügyvéd kezébe a dolgot, aki visszaszerezze az elveszettnek gondolt pénzt. Majoros hozzátartozói dr. B e r é n y i Armi n gyulai ügyvédet bizzák meg érdekeiknek képviseletével. Az árokban-! Frank Zoltán tragédiája Szegény Frank Zoltánt még halálában is üldözi véres sorsa. Az állásából kidobott, elhagyatott, nélkülözéseknek kitett újságírót ugy temették el, ahogy az útonállóval, a fegyházviselt haramiával se bánnak haló porában. Ének nem zendült, ima nem sóhajtott teteme fölött. Átlőtt halántékából még szivárgott a vér, amikor bevitték a soroksári temető hullakamrájába. Ott he- 1 vert huszonnégy óra hosszat, aztán ugy ahogy volt, ruhástól a temető árkába földelték. Rajta volt a cipője, amelynek sarkát félretaposta az álláskereső hajsza, a pirosszallagos, viharvert szalmakalapja; pap nélkül, ridegen lökték hideg ágyába a temetőszélen. Kereszttel se jelölték a helyet, övéi azt sem tudják, hol ejtsenek fölötte megbocsátó, engesztelő könnyet. A szerencsétler ember nővére, aki egy előkelő miskolci köztisztviselő felesége, vasárnap Budapestre jött és a soroksári temetőbe hajtatott. Vele ment a halottnak egy régi jó barátja is, aki felháborodva emiitette, hogy Frank Zoltánt még csak koporsóra sem érdemesítették. Csupaszon ágyazták be a nyirkos fekete földbe. Nővére sírva fakadt, mindenfelé kérdezősködött, hogy eshetett meg ez a kegyetlenség. Azt mondták: senki sem jelentkezett, nem követelték a halottat, sejtelmük se vol\ kit temettek. Az úriasszony exhumáltatni fogja a halottat és Miskolcon temetteti el. Frank Zoltántól, az élőtől, megtagadták a segítséget, a támogató jobbot; akikért verejtékezett, ajtót csuktak előtte. Pedig képzett, derék ember volt. Tanári diplomát szerzett, hosszabb ideig professzoroskodott a polgári iskolákban, innen a bohémélet iránti szenvedélye késztette a válásra. Kenyerét vesztette és ujságiró, majd , lapszerkesztő lett Mískf leon. Bizony Ákos képviselőért a végletekig exponálta magát s a végén mindenki befolyáshoz, álláshoz, zsákmányhoz jutott, csak ő, az ujságiró, maradt ki az osztogatásból. Sőt régi állásából is kivetették A nyomor, a lelki meghasonlás leverte lábáról az életerős férfit, véget vetett életének, a melyet embertársai megrugdostak. Es most, hogy halálában is ránehezedik sötét fátuma, nincs, aki igazat szolgáltasson neki. Az élők terpeszkednek és boldogan emésztik az elkapart falatokat. Konkurál a vonó is. A nagyváradi cigányok és a Purcsiak. „Ki kell tiltani őket.'* Áldatlan, könyörtelen harcában a kenyérért küzdő embernek, eddig csak a művészetekkel foglalkozók tudtak fölülemelkedni a mindent kipusztító anyagiasságon. Szinte jól esett látni ezt a kis csoportot, mely a foglalkozásában vetett rajongó szeretettel ós lelkesedéssel szerezte a maga mindennapiját és örvendezett akkor is, ha a közönséges, szürke emberek csak a búsulásra találtak okot. A barka, szines, szép és örökké napsugaras bohém-világnak közkatonái voltak ezek. Most is itt él, itt mozog mindannyi. De a lelkük nem a régi többé. Már azt is megcsapta az anyagiasság szellője s már épp ugy intrikál az is, mint a leghétköznapibb nyárspolgárlélek. Egy nagyváradi eset nyújt erre bizonyitókot. A csabai két cigányzenekar köztudomásszerint a Nagyvárad melletti két gyógyfürdőbe — Püspök- és Felix-fürdőbe — szerződött. Jól szórakoztatják a közönséget, mig a szezonnak vége nincs. Mielőtt a két Purcsi-zenekar aláírhatta volna a szerződést, már megindult ellenük az intrika a nagyváradi cigányzenekarok részéről, amelyek keresetüket és kenyerüket féltették. Megtörtént azonban mégis a szerződéskötés. A két csabai banda utrakerekedett s már junius havában ott riszálták a mi derék muzsikusaink műsoruknak kopottas számait a bihari hegyek között. Nagyon jól riszálhatták és riszálhatják, mert a nagyváradi cigányok ugyancsak irigykednek a csabai kollegáikra. Erre vall legalább az a beadvány, melyet a két Purcsi-zenekar ellen adtak be a városi tanácshoz. De kirohantak e beadványban R á c z Laci, a cigánykirály ellen is, aki jelenleg Nagyváradon játszik. Beadványukban azt kérik a nagyváradi cigányok a városi tanácstól, hogy ne adjanak idegen cigányoknak többé játszani engedélyt se a Püspök- és Félixfürdőkben, se a városban. A kérvényezők, kik az idegen városbeli bandákról becsmérlőleg nyilatkoztak, kijelentették, hogy fáj nekik az az erkölcsi és anyagi elismerés, amellyel ezeket a „jövevény" cigánybandákat a közönség elhalmozza. A tanács a kérelmet elintézés végett kiadta a rendőrségnek, amely mint indokolatlant, elutasította. Vasúti baleset Orosházán. Eltörött a mozdony hajtórúdja. Csütörtökön reggel egész Békéscsabát bejárta az a hir, hogy Orosháza és Kakasszék között a reggeli, Szeged felé haladó személyvonat kisiklott. Később már azt is tudni vélték némelyek, hogy összeütközés történt. A katasztrófát izgatottan tárgyalták mindenütt és nagy érdeklődéssel várták az első, megbízható hiradásokat. Déltájon azután megtudta a közönség, hogy sem kisiklás, sem összeütközés nem törtónt. A mozdonynak esett baja s ezért hoszszabb ideig a nyilt pályán kellett vesztegelni. A balesetről különben ezt a tudósítást kaptuk : Csütörtökön az Orosházáról Vásárhely felé induló személyvonatra a szokottnál többen ültek fel. Alig ment azonban néhány kilométerre a vonat, mikor óriási recsegés és ropogás hallatszott, majd a következő pillanatban a nyilt pályán hirtelen megállott. A hirtelen megállás következtében a kocsik polcaira felrakott holmik az utazók nyakába hullottak. A megállás és csomagok lehullása óriási pánikot idézett elő az utasok között. Mindnyájan vasúti szerencsétlenséget véltek. Nemsokkal erre sirás és jajgatás hallatszott ki a kocsikból és minden oldalról kiugrált a közönség Csak ami kor kiértek és látták, hogy komolyabb baj nincs, csendesedtek le egy kicsit. Az első pillanatban mindenki összeütközésre gondolt s ezért, aki csak tehette, az ajtóhoz rohant. Asszonyok, férfiak egyforma ijedelemmel igyekeztek menekülni s csak nagynehezen csillapíthatták le az utasokat a vasút emberei. Az ijedelem hiábavaló volt, mert a veszély nem volt nagy. Mindössze a mozdony hajtórúdja törött el s fúródott a földbe. Mikor a közönség megtudta ezt, újból visszaült a kocsikba s türelmesen várta, hogy rendbehozzák a gépet. Ez azonban nem sikerült ós mozdonyért kellett telefonálni Békéscsabára. Szem ere Kálmán állomásfőnök már a segélymozdonynyal kiment a baleset színhelyére s konstatálta, hogy komolyabb baj nem történt. A vonat három órai késés után folytatta útját Szeged felé. Gyilkolnak a pénzhamisítók. Szarvasi nyomok. Takács Zoltán bandája. Több békósmegyei laptársunk említést tett arról, hogy a csendőrség letartóztetott egy szarvasi borbélyt, mert az az alapos gyanú merült fel ellene, hogy tagja volt annak a pénzhamisító bandának, amély Takács Zoltán vezetése alatt működött és amelynek egyes tagjait most gyilkossággal vádolják Ez a híradás nem felel meg ilyen alakjában a valóságnak. Tény az, hogy Takács Zoltán bandája gyilkosság gyanúja alatt áll. De a szarvasi borbélynak és feleségének kihallgatása csak a tényállás kiderítése céljából vált szükségessé, mert beigázolást nyert, hogy a szövevényes bünügy szálai Békésmegyét is behálózzák. Magáról a gyilkosságról és az ezt napfényre deritő részletekről ezeket jelentik lapunknak: 1906 junius 12-én a Szarvas melletti Kunszentmártonban egy vagyonosnak _ ismert gabonakereskedőt, Neumann Árpádot, meggyilkolva találták a házában l levő kútban. Minthogy Neumann agg' legény volt, a házvezetőnőjét, Kovács 1 Etelt fogták gyanúba, a vádat azonban bizonyítékok hijján vele szemben elej! tették. A hatóságok minden nyomozása nem vezetett eredményre, végül a lakáson és a kúton föltalált ujjnyomokról fényképet vettek fel és azt beszolgáltatták a budapesti rendőrségre, ahol azokat a bünügyi tnuzeumban helyezték el. A hatóságot nemrégiben figyelmessé tették egy már többszörösen büntetett egyénre, aki a kereskedő hullájának feltalálása délelőttjén még Kunszentmártonban volt, azután nyomtalanul eltűnt. Egy zsarolási ügyéből kifolyólag ki is adtak ellene egy köröző-levelet, de eredménytelenül. A bujkáló embert — Fischer Salamon 42 éves csavargót — végre mult kedden megtalálták. A fővárosban élt. Letartóztatták. Ujjairól pedig lenyomatot vettek. Ezeket Gábor Béla fogalmazó, a rendőrség diktaloszkopusa összeegyeztette a kúton és lakáson feltalált uijnyomokkal. A titokzatos ügy nyomozása során aztán érdekes, félmúlt bűnügyekre bukkantak. Neumannt ugyanis, a titkos följelentés szerint, az a pénzhamisító társaság tette el láb alól, melynek vezetője a szegedi Csillagbörtönből nemrégiben kikerült Takács Zoltán volt. A meggyilkoltnál volt ugyanis elrejtve a bankóprés, amely a legszebb hamisítványokat szállította a banda ama tagjainak, kiknek föladata vol ezeket a külföldön jó pénzre cserélni. Neumann nem akarta kiadni a prést, a bandával szemben zsarnokilag viselkedett; nem volt más mód megszabadulni tőle, minthogy eltették láb alól. Az összeesküvés végrehajtója Fischer Salamon volt, aki annak idején mészáros-segéd volt a faluban ós hírhedt arról, hogy bármire vállalkozik. A pénzhamisító banda annak idején főhadiszállását Kun Szent-Mártonban tartotta. Egy Galai Imre nevü parasztgazda most azt vallotta, hogy ismeri a ládát, amely gyűjtő kincstára volt a banda hamis és valódi pénzeinek A vasládát — egy ósdi pántozott vasalkotmányt — meg is találták özv. V a y Istvánnénál, akinek a férje tagja volt a Takács-féle bandának és Lipótvárott halt meg, mint fegyenc. Több parasztember vallja még azt is, hogy annak idején több olyan embert mérgeztek meg, akikről föltették, hogy árthat a bandának. Egy Kurucz János nevü Kun Szent Mártonban lakó parasztember vallotta, hogy Vaynó mérgezett sonkával akarta a halálba küldeni. Kurucz ugyanis 400 korona jó pénzt adott, ezért ötször annyi hamis pénzt ígértek neki. Amikor a pénzhamisítás kiderült, a banda nem mert többé pénzeket folyósítani. A paraszt leleplezéssel fenyegetődzött. Ezért történt a mérge • zós, amely azonban nem volt halálos; a parasztot azonban nyomorókká tette. Szembajos lett és az egykor módos gazda most napszámból tengeti életét. A mérgezettek közül — a tanúvallomások szerint — meghalt többek között L ó n á r t Lajos, Szepesi János és Takács Zoltán inasa, C s i d e ö István. Az ügyben széleskörű nyomozást folytatnak, melynek szálai Békésmegyébe is elnyúlnak. Idegen gyártmányok Iparunk és kereskedelmünk. Tagadhatatlan, hogy csak az az ország boldog, meg polgárainak megélhetését tudja biztosítani. És csak az az ország gazdag, nagy és hatalmas, melynek ipara és kereskedelme minden polgárát otthonához köti és a munkahiány nem kényszeríti a kivándorlásra. Nem szándékom ugyanarról a témáról, melyről nálamnál sokan és sokkal avatotabbak oly sokszor irtak — roszabbul írni Csupán arra szorítkozom, hogy pár példával megvilágítsam, mi az oka Békésmegye s általában az ország ipari ós kereskedelmi hanyatlásának ? A felelet igen rövid : mi magunk. Kereskedőink arra való hivatkozással, hogy nálunk minden drágább, a nagy verseny miatt külföldön eszközlik bevásárlásaikat. Már ez magában elég ok arra, hogy gyáraink a külföld hasonló gyáraival nem versenyezhetnek A vásárló közönség nem törődik azzal, hogy hazai vagy külföldi gyártmányt vásárol-e ? A fő, hogy olcsó legyen. Sőt, hogy tovább menjek, a magyarnak régi szokása, hogy azzal szeret dicsekedni, ami külföldi. Eddig azt hittem, hogy csak nagy uraknál dívik ez a szokás,' most látom, hogy már pépünkre is ráragadt ez a betegség. Általánosan eiismert tény, hogy a magyarországi vas- és acéláru minőségre bármely külföldi hasonló aruval versenyezhet ós ha árát nézzük, semmivel sem drágább amannál. De tudja az ég, a reklám népünket is megtanította arra, hogy külföldről hozat. Egy Konrád nevü brüxi gyáros, nagykereskedő reklamirozása révén olyan népszerűségnek örven,d 'hogy vármegyénk népe is sok mindent csak tőle hozat. Mintha csak megbabonázta volna őket valaki, nyakra-főre hozatják tőle mág a kaszát is, mely pedig nálunk minőségre — általánosan elismert tény gyanánt említem — a világon első helyen áll. A reklám nagy hatalomnak bizonyult, Konrád a napilapokban ós folyóiratokban öt-hat helyen is ajánlja áruit.