Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-09-20 / 76. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 76-ik szám. Vasárnap, szeptember 20 BEKESM KÖZLÖNY POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ELtOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI5fizetni bármikor lehet éuncavedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr, LÁNG FRIGYES Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Közművelődési láz. Békéscsaba, szeptember 19. A nemzet jólétének alapja mindenkor állampolgárainak műveltsége volt és lesz, mert mig a vagyont elemi csapások, közgazdasági megrázkódtatások semmivé tehetik, addig az egyéni műveltség oly tőke, mely egyedül a testi, vagy lelki elmúlással pusztul el és ilyen megsemmisüléséig mindenkor alapját képezi a vagyonosodásnak és az ezzel járó gazdasági jólétnek. Örömmel kell ezért üdvözölnünk azt a fellelkesülést, melyet vármegyénkben a közművelődés előmozdítására az utóbbi időben tapasztalunk, de egyszersmind aggály fog el, hogy a kitört láz ismét csak annak a társadalmi bajnak előjele, mely az arra hivatott erők szétforgácsol ódásában és személyes törekvések érvényesülésében szokott nyilvánulni és az üdvös cél elérésére megindult mozgalmak eredmény nélküli elalvásával szoktak végződni. Hogy aggályunk indokolt, bizonyítják a tények. Jó ideje annak, hogy néhány lelkes ember kezdeményezésére megalakult a „Békésmegyei Közművelődési Egyesület", mely azután évek hosszú során át minden szervezet nélkül tengődött, ugy hogy létezéséről tagjai is csak azért birtak tudomással, mert tagsági dijaikat bekivánták. De hogy az egyesület vármegyénk területén minő üdvös tevékenységet fejtett ki, arról senki sem tud megemlékezni. A közművelődés terjesztésére irányuló törekvésnek egy ujabb fellobbanása volt a DMKE. békésmegyei fiókjának megalakulása, mely részben személyes okokból, részben a székhelyül alkalmas községek közötti fél— tékenykedésből, részben pedig az arra hivatott tényezők meg nem indokolt rideg magatartásából kifolyólag a megalakulás pillanatától kezdve már a szétesés folyamatában van, s mai szervezetlenségében a „Békésmegyei Közművelődési Egyesület" működésével elért eredményeknél nagyobb reményekre nem jogosit. Megalakult végre vármegyénk szervezetében a közművelődési bizottság, mely a hatóságok igénybevételével szándékozik ugyanazokat az üdvös célokat szolgálni, melyek a hasonló törekvésű egyesületek feladatát képezik. Hogy ez az ujabb alakulás mily eredményeket fog elérni, az a jövő kérdése, de hogy a társadalmi mozgalmak hatósági vezetés mellett sikerre vezetnek-e, az több mint kérdéses. De nem az a célunk, hogy nemes törekvések elé bármily irányban is akadályokat gördítsünk, hanem, hogy a remélt eredményeknek legkedvezőbb esélyeivel foglalkozzunk. Bármily szervezetben kívánjuk is a közművelődést előmozdítani, annál kedvezőbb eredményt érhetünk el, minél nagyobb tőkével rendelkezünk e célra. A közművelődési bizottság nem rendelkezhet más tőkével, mint amit a vármegye céljaira juttat, mert a közigazgatási szervnek egyéb jövedelmi forrásai nincsenek. Ezzel szemben a közművelődési egyletek jövedelmi forrásait képezik, a vármegye által közművelődési célra szánt összegeken kivül, a tagsági dijak, a kieszközölhető állami támogatás, a pénztáraik javára rendezhető különböző társadalmi összejövetelek jövedelmei és egyesek adományai. Kétségtelen tehát, hogy az egyleti szervezkedés, nagyobb tőkeerejének lehetőségével, feltétlenül előnyösebb alakulás a közművelődés terjesztésére; bár e mellett a közművelődési bizottság, mint ellenőrző és irányító szerv, szintén megtalálja a maga feladatát és működési körét. Amidőn igy erőt vett rajtunk a közművelődési láz, ne essünk bele a régi betegségbe és ne engedjük erőnket szétforgácsolódni, hanem első és főtörekvésünk legyen, hogy a különkülön tehetetleneknek bizonyult közművelődési egyesületeket és azoknak tagjait minden személyes tekintelek félretételével egyesítsük egy erős, egységes szervezetté, hogy az a vármegye közigazgatási szervezetével karöltve, ne egyéni törekvések kielégítését, hanem egyedül a közös, közérdekű célt lankadatlanul és eredményesen szolgálja. Nem a féltékenykedés és titkolódzás, hanem az egy célra törekvők tömörülése adja meg az erőt az igazán eredményes munkához, amelyben részt venni akár tisztekként, akár közkatonákként, mindnyájunknak egyaránt szent kötelességünk. Ha egy ; erős, egységes közművelődési egyesület a közigazgatási hatóságok támogatásával kezébe veszi közművelődésünk ügyét, rövid idő alatt, aránylag szerény eszközökkel is, oly eredményt érhet el, amely áldásos következményeiben egész vármegyénk társadalmi életét föllenditi és a gazdasági jólét legbiztosabb alapjait örök időkre megveti. Reméljük, hogy a Békésmegyei Közművelődési Egyesület legközelebb megtartandó közgyűlése nemcsak felfogja rázni ezt a tetszhalottat tehetet i lenségéből, de módot fog találni arra is, hogy az aggóniában levő DMKE. békésmegyei fiókjával összeolvadjon, hogy annak országos szervezetében rejlő erejét a maga javára biztosítsa és vármegyénk előnyére fordítsa. Az egy célra törekvő három szervezet összeolvadása volna közművelődésünk előmozdításának legnagyobb biztositéka. Dr. L—g. Á városok akciója és a megyeszékhely. Októberben kongresszus lesz. A gyulai tisztviselők és a polgármesterek egyesülete. Két érdekes megkeresés érkezett tegnapelőtt Gyula városához. Ezeknek a megkereséseknek egyike a polgármesterek országos kongressusáról szól. Olvasóink bizonyára visszaemlékeznek még azokra a gyűlésekre, melyek a rendezett tanácsú városok polgármesterei által tartattak s melyekre főtárgyul a városok helyzetén való javítás lehetőségeinek megbeszélése volt. Ez a kérdés oly mólyenjárónak tetszik a polgármesterek előtt is, hogy gyülésezósüket gyülósezós követi. Fővárosi laptársaink azt írták, hogy szeptember 20-ikán a belügyminisztériumban gyűlnek össze a polgármesterek s itt fognak ankétezni. Ez a híradás nem felel meg a valóságnak. De tény az, hogy a polgármesterek október 26-án újból gyűlésre jönnek össze. Ezt a gyűlést is Budapesten tartják meg s résztvesz azon Gyula város polgármestere is. Az ezen gyűlés rendjén elhangzó felszólalások alkalmas anyagot nyújtanak majd a törvényalkotóknak is, akik figyelembe vehetik majd azt, hogy a rendezett tanácsú városok legilletékesebb tényezői miképp gondolják elkészítendőnek a városokról szóló uj törvényt. Békésmegyei Közlöny tárcája. OV <r Pelona. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Fehér Jenő Cox báró, a király első udvarmestere egy kora tavaszi napon kihallgatásra jelentkezett Zsófia királynénál. Mialatt a főkomornyik bejelentette, a báró idegesen járt föl s alá a művészi relifekkel gazdagon ékesített süppedékes szőnyegen. Sovány, magas szál ember volt. A haja őszbecsavarodott már, de simára borotvált fiatalos arca és élénken villogó szemei meghazudtolták a korát. Egyébként tipikus alakja az udvaroncnak. Fölfelé alázatos és simulékony, lefelé dölyfös és kegyetlen E pillanatban fölötte izgatottnak látszik. Olykor megáll, valamit morog maga elé és a kezével élénken gesztikulál. I — Meg kell mondanom — dörmögi, i — meg kell mondanom. Igaz, hogy , kissé veszedelmes a dolog, de kockázat [ nélkül nincs hasznom ... De hogy is ' kezdjem el . . . Hm! . . . Igen . . . A báró a homlokára nyomta mutató-ujját, majd ördögi mosoly ült az arcára : — Hátha! . . . Furc3a lenne . . . Ki tudja! A főkomornyik visszajött,és mély meghajlással jelentette, hogy Őfelsége, a királyné hajlandó őt elfogadni. Azzal előrement és sorjába nyitogatta föl előtte a szárnyas ajtókat. Az ötödik ajtónál alázatosan oldalt lépett és az udvarmestert bebocsájtván, betette mögötte aajtót. Zsófia királyné az ablaknál állott és a park taván úszkáló hattyúkat nézte. Magas termetű, karcsú fiatal nő volt, mindössze huszonhárom éves. Mikor a báró belépett, megfordult. Az arca szabályosan szép volt. Hideg és parancsoló, ha komoly, szelid é3 megnyerő, ha vidám. Sötétkék szemeiből a hatalom tudata sugárzott. Hófehér homlokát sötét barna hajkoszoru j övezte. — Nos, kedves báró, mi jót hozott ? j — kérdezte az ajtónál görnyedező fő- 1 udvarmestertől. i — A hála hozott ide, amelyet Felséged legmagasabb családja iránt érezni soha meg nem szünök. — Es mivel óhajtja kimutatni a háláját, kedves báró ? A báró közelebb lépett és suttogó hangon mondá: — Azzal, hogy figyelmeztetem Felségedet a veszedelemre, amely fenyeI geti . . . — Veszededelem ? Engem ? — Parancsára, Felség! j . — Beszéljen ! A báró aggodalmasan körültekintett. A királyné elérette a pillantást és megnyugtatta : — Nincs közelben senki, bátran szólhat. — A fejemmel játszom, felséges asszonyom. Mert a mit elmondandó leszek, mélységes titok még. De én szívesen kockára teszem az életemet is, mert hiszen amivé lettem, Felséged megdicsőült atyjának köszönhetem. — Amivé lett, báró, azt boldogult atyámnak köszönheti és amivé lehet, azt nekem fogja köszönhetni. A báró meghajtotta magát. — Öt éve már, — mondá — hogy Felséges urunk hitveséül választotta a legszebb, legjobb... — Ne bókoljon, kedves báró. Térjünk a dologra! — Őfelségét, hogy is mondjam . . . Kínosan érinti, hogy . . . hogy a Pelonaormán még minden csöndes . . . — Ah ! — Boldog lenne ha a hegytetőről százegy ágyúlövés hirdetné . . . Felséged bizonyára ért engem . . . — Oh, nagyon is jól! — Erre ez időszerint, fájdalom, nincs kilátás . . . — A királyné ingerülten közbevágott : — Kell, hogy ön mindezt elmondja nekem ? — Ha nem kellene, nem merészelném. — Folytassa! — Őfelsége sokat gondolkozott a dolgon és arra az eredményre jutott, hogy a családi politika érdekében oly házasságot kell kötnie, amely . . . — A király nős ! — A házasság őszen tsé^ének beleegyezésével felbontható lenne . . . — Ah, ez sok! — És titkos diplomáciai uton már legközelebb kérdést fog intéztetni őszentségéhez, vájjon hajlandó lenne-e ezt a házasságot felbontani? A királyné szemei villámokat szórtak. — De hisz ez aljasság! El akar engem kergetni, mint az utolsó cselédjét ? Hát lehetséges ez ? Azt hiszi, hogy mással jobban jár ? Neki nem lesz gyermeke senkitől! Érti! Senkitől! A királyné az izgalomtól kimerülten egy karosszékbe roskadt ós kezeibe temette arcát. — Végtelenül boldogtalan vagyok, Felséges asszonyom, hogy ily nagy bánatot kell okoznom, — mondá Cox báró — de nem szabad elveszteni minden reményt. Néhány percig csönd volt a szobában. Olyan Csönd volt ez, amelyben a lelkek beszélnek. És a lelkek megértik egymást. Egyszerre fölegyenesedett a királyné s kezével az ajtó felé mutatott. De karja lehanyatlott. — Köszönöm, — mondotta, — köszönöm. Hálával tartozom önnek . . . Azon este Cox báró maga ment a palotaőrségre, hogy a felváltást ellenőrizze. — Ki kerül őrségre ma este tiz órakor a királyné Őfelségének lakosztálya elé ? — kérdezte az őrparancsnoktól. Az' őrparancsnok egy fialal, halvány közlegényre mutatott. Cox báró végigmustrálta a tekintetével s az ajkát bigygyesztette. Majd körülhordozta szemeit az egész legénységen s az ujjával rámutatott egy jól megtermett, piros arcú ifjú katonára, akinek testén pompásan megfeszült az egyenruha. — Tiz órakor te fogsz őrségre menni! — mondá ellent-mondást nem nem tűrő hangom, — értetted? — Excellenciád parancsára!