Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-09-10 / 73. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 73-ik szám. Csütörtök, szeptember 10. BEEESHEfiTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP lefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évneayedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr, LÁNG FRIGYES. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám ' Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér ' Pártalakulási dolgok. Békéscsaba, szeptember 9. Különböző hirek keringenek arról, hogy a magyar politikai élet nevezetes átváltozások küszöbén áll, amennyiben egy uj, egészséges magyar párt kialakulása lenne a közel jövő politikai programjának egyik főrésze. Egy olyan egészséges magyar párté, amely egy táborba tömöritené az egész magyarságot. Szép gondolat. A kivitele tervbe van véve, Ez bizonyos. Hogy dolgoznak rajta: tudott dolog. Hogy lesz-e belőle valami: senki sem tudja. Anynyira elterjedt magyar betegség a pártokra oszlási, az egymásnak ellentmondást', az egymást nem támogatás, hogy soha sem lehet tudni, vájjon a szép tervezet az utolsó pillanatban, amikor már a kivitel előtt állana, megmarad-e a maga valóságában ? Az a gondolat, hogy minden magyar egy politikai táborban egyesüljön, ettől a magyar betegségtől eltekintve, nem volna valami kivihetetlen. Elvégre minden magyar párt csak egy lehet: a magyar haza jóléte, fejlődése, az ezeréves állam fentartása történelmi jogainak csorbitatlansága mellett. Egy erős guvernementális párt, amely egészséges bent s összetartó kifelé, kétségkívül a legalkalmasabb arra, hogy megkímélje az országot a váltakozó kormányzás mindig bajos és kellemetlen esélyeitől. Egy erős, szervezett s mindig programmszerüen működő párt a legjobban tudná elérni azt, hogy a nemzeti és királyi hatalom mindig egy cél felé törekedve, együttesen érvényesüljön az ország javára s egy uton haladjon. Az ország érdeke követelné ezt. Igy nézhetne a legjobban, legerősebben szemébe a belső és külső ellenségeknek. Mindenki tudja, hogy belső és külső ellenségeink vannak bőven. Nyíltak és alattompsak. Aknamunkások és bombavetők. Árulók és fanatikusok. A darabont-pincebajnokok föltüzik kalapjuk mellé a piros tollat és azt mondják, hogy most már ők az a nevezetes „radikális párt", amelylyel megmentik a hont, miután annak idején a nemzeti ellentállás következtében végleg elárulni nem sikerült. A nemzeti szociálizmus a vörös zászlót viszi s tömegmozgalmakat csinál, amik ugy az országnak, mint a tömegnek kárára vannak, de a nemzetközi vezetők előtt hasznos üzletnek bizonyultak. A tótok bujtogatásán a pánszláv apostolok fáradoznak a felső vidékeken s keresik az osztrák szlávsággal való összeköttetést a magyarság ellen, amire elég tanulság volt a prágai szláv kongresszus. Hasonlókép az erdélyi és délvidéki oláhok Romániában szervezkednek, hogy ott nyerjenek segítséget ahhoz az áruló harchoz, amelyet hazájuk ellen folytatnak hol titokban, hol nyíltan. Horvátországban a szerb és a horvát folyton ellentétes lábon volt egymással, részben a vallás kérdése támasztott köztük ellentéteket, részben félténykedtek egymásra. Mindegyik különbnek tartja magát, mint a másikat. Most mégis egyesültek -- ellenünk. A horvátok azonkívül nyiltan szövetkeznek az ausztriai délszlávokkal, éppen mint északon a tótok a csehekkel. A svábság cj az erdélyi szászság újból izgatókat kapott és uj nevet választott, de a régi róka maradt, azzal a büszke kijelentéssel, hogy ezentúl hathatósabban fog működni, mint edBékésmegyei Közlöny tárcája. Kakukmrág. Rólad nem dalol senki sem, Keblére nem tűz a leány. Apró bokrod elbújva zöldéi, Gazos árokpart oldalán, Ott, ahol sárgán tarkul a föld — S nem terem egyéb, csak ciklán. A tavasz csókja nem tiéd, S fölötted elsuhan a nyár ; A szerelem visszfényeképen Ha bágyadtan talán megvár, És csókot lehel ajakadra — Egy kései halvány sugár. . . S mily hálás vagy érte mégis ! Kis szádról a szó egyre kél, Mint illat száll suttogva szerte — S széthordja a mezőn a szél. Arról a kicsi boldogságról, A lelked csodákat mesél! S elindulsz a parton futva, A sugár még hí, integet, Fölbújva messze itt is, ott is Mosolyog lilakék fejed, Egyszer csak ott hagy a csalfafény Beomlott sírhantok felett.. . A szerelmed égő lángja Most halvány, síri mécsvilág, Rád borulva, testvérként ölel, A sírra hajló ciprus-ág, S ezért, mert sorsunk oly egyforma Szeretlek kis kakukvirág! Mányiné-Prigl Olga. dig. A nemzetiségiek legintelligensebb része, a délvidéki szerbség, sem képes egy hazafias pártba tömörülni. Sok ott is a túlzó, a nagy álmokat látó, a balkánvérü. Akik a karlócai kongreszszuson még a magyar királyt képviselő királybiztos üdvözlő szavaiba is belekötnek, mert az magyarul volt mondva. Mintha bizony hivatalos, ünnepélyes aktuson Magyarországon a magyar király beszélhetne másként, mint magyarul. De a túlzók, nem sok politikai okossággal ugyan, de még a király törvény tiszteletébe is belekötnek. Mindenbe. Ép most kellett három szerbnyelvü tankönyvet kitiltani az országból, mert közjogellenes botlásokat és vétkes tanításokat tartalmaznak. Mindezt egybevetve, a sok haragos ellenséggel szemben valóban tiszta magyar politika volna egy egészséges és hatalmas magyar párt alakítása. A vezetők fáradoznak is rajta s ha a terv sikerül, az a magyar állam biztonságát és fejlődését jelentené. A földmivelésügyi kormány segélyakciója. A kisgazdák érdekében. Nagy horderejű leirat érkezett a napokban vármegyénk gazdasági egyesületéhez Darányi Ignác földmivelésügyi minisztertől. E leiratában tudatja a miniszter, hogy tekintettel az idei óv csekély takarmánytermés hozamára s mert igy a kisgazdák állatállományának kiteleltetése nagy nehézségekbe fog ütközni, e bajok enyhítésére akciót indít és karöltve a gazdasági egyesülettel a kisgazdákat kedvezményes áron való erőtakarmány-nyujtásával s annak kedvezményes diju vasú i szállításával támogatni fogja. Hogy a takarmányinsóggel küzdő kisgazdák a növendékjószágot ne legyenek kénytelenek potom áron eladni, a felében való kiteleltetést is támogatja. Sőt hogy az akció eredményeI sebb legyen, az erőtakarmány előállitá! sának céljából szükséges gépeknek rész! letfizetésre, állami támogatás mellett való | beszerzesét is lehetővé teszi és elősegíti, A földmivelésügyi miniszternek a segélyakcióra vonatkozó leirata ez : A segélyezés mérve kisgazdákkal szemben. A segélyezés mérvére nézve megjegyzi a miniszter, hogy azoknak a kisgazdáknak, akik tényleg nehéz helyzetbe jutottak, hajlandó a hiányzó és elkerülhetetlenül szükséges szálas és erőtakarinány beszerzését lehetővé tenni akként, hogy a beszerzési árból részükre maximális 80°/o-ot elenged (mely árban azonban az összes beszerzési költségek benfoglaltatnak, tehát a szállítási, raktározási stb. költségek is), a beszerzési ár 70%-a pedig az illető kisgazdák által az államkincstárnak megtérítendő. A beszerzési ár ezen 70 % ának megtérítésénél igen nagy súlyt helyez a miniszter arra, hogy az készpénzben fizettessék le. Megjegyzi azonban, hogy különös kivételképpen és az Egyesület véleményezése mellett hajlandó a beszerzési ár 70%-ának azonnali befizetésétől eltekinteni abban az esetben, ha valóban oly egyénekről van szó, akik ma a szükséges készpénzzel nem rendelkeznek. Ehhez képest oly határozott kikötéssel, hogy a beszerzési árnak az államkincstár javára leendő teljes megtérítése iránt feltétlen garanciát nyer, hajlandó a takarmánynemüek beszerzése tekintetében a következő feltételek mellett kölcsönöket nyújtani: Feltéve, hogy a szorult helyzetben levő kisgazda erkölcsileg is érdemes az állam támogatására: abban az esetben, ha érette a törvényhatóság jót fog állani és a szabatosan kiállított törvényhatósági jótállás hozzá előzetesen felterjesztetik : hajlandó az illetőknek megA várta. - A .Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Szász József. Csendes nyári alkony borul a tájra. Még nem szállott le a sötétség, de már eltűnt a világosság. Messze a nyugati égbolton vérvörös felhők jelzik a nap nyugvó helyét, messze keleten halvány csillag tűnik elé, hirdetve, az éj közeledtét. Szellő se lebben, madár se rebben. Csend van a kaszárnyában is. A legények pipázgatnak, csendesen beszélgetnek szobájukban messze idegenben, hogy miről belszégetnek ? Nem nehéz kitalálni. Emlékeznek a múltra, rózsás színekkel festik a jövendőt. Találgatják, hogy mit csinálnak most otthon szép Magyarországban a kedves szülők, szeretett rokonok, jó ismerősök. Olyan jól esik nekik ez a beszélgetés és mégis oly fájó ez a visszaemlékesés. Miért ? Tán ők maguk sem tudják. Beszéd közben előkerül az ágy alul a hegedű. Ütött kopott vén jószág, gazdája primás volt, még félév előtt valahol az alföldön. Most második dobos a kompániánál. Ujjai megkeményedtek, felrepedeztek a dologtól, a fegyverszijtól, de azért szivébe kap a legényeknek, amint megszólal hegedűjének' hangja, benne van abban a kis faszerszámban minden amit csak éreznek. Bánat és öröm. Remény és lemondás. A haza, a szülök, a szerettek utáni vágyakozás. Eleintén komoran hallgatják a dalt. Lelkük elkalandoz messze, messze, valahová az alföldi pusztákra. Némelyiknek tán könny is szökik a szemébe. Később szépen, .csendesen dalolni kezdenek, olyan édesen, fájó magyar dalt, mely mindig megremegteti lelkét a magyarnak és amelynek hallatára megállnak az utcán az ablak alatt a nagy idegen város lakói és elbűvölve ugy halgatóznak. Mintha nekik is fájna, ami azoknak fáj. Mintha ők is éreznék, amit ők ott éreznek, ott bent a kaszárnyában. Egyszerre elnémul a., hegedű, elhallgattnak a legények. Őrmester ur Solyom recsegő hangja kihallatszik az utcára. — Épen ugy tesztek, mintha zárdában volnátok és nem kaszárnyában. Azt a rézangyalát, tán elfeledtétek, hogy holnap délben vártára megy a század ? készüljetek elő, hogy minden rendben legyen ! Az álmok, az ábrándok elröppentek. Megmaradt a szomorú valóság. Nekifogtak a munkának. De azért ne higyje senki, hogy őrmester ur Sólyom kemény szivét nem érintette a hegedű síró szava, a katonák bus éneke. Bizony megmozdult az ő szive is. Ugy szeretett volna odaállni a legények közé, velük érezni, velük énekelni, Szeretett volna, de nem engedte a tekintélye, a rangja. Mikor pedig már nagyon fészkelődött a keblében az a kis darab hus, felkötötte kardját, közönyt erőszakolt magára s elhatározta, hogy végét veti a kísértésnek. Nehezére esett, de megtette. Ráparancsolt a legényekre, hogy vártára készülődjenek. A katonák szónélkül engedelmeskednek. Legfeljebb magukban kívánnak nem éppen minden jókat a vén őrmesternek. Leakasztják az ágy felől, a szegről a bor jut. Megtisztogatják és a köpenyeget szépen köréje csavárják, „panI tallért" hajtanak. Nem valami könnyű munka ez. | Öreg katonának gyerekjáték csak, de sok fáradság, vesződség a fiatalnak. Akárhogy hajtja, sohase tökéletes a munkája. A vén őrmester mindig talál valami hibát benne. Hol nagyon kerek a „pantallér", hol nagyon szögletes, egész éjszaka is elhajtogathatja, ha két pipa dohányt nem ad valamelyik öregnek. De azért már megszánja és hajt olyan „pantallért", hogy őrmester ur Sólyom is gyönyörködve szemléli. Mi a várta? — Fontos szolgálat teljesítése a katonának. Magyarul őrség. De ezt a szót sohase használja a katona. Ó „vártám van" s vártát áll mindig s örökösen őrködik, vigyáz valakire vagy valamire Vagy generálisra, vagy puskaporos magazinra, vagy más ilyesféle veszedelmes dolgokra. Sokszor meg az ördög se tudja, hogy mire. De azért folytonosan őrködik, folytonosan vigyáz. Szamaborban történt, a hadgyakorlatok alatt. Az ezred két hétig tábororott a városban. Felál itották a szokásos vártákat. Őrt állítottak a város közepén egy zöld kerítéses ház elé is. Később tudták meg, hogy a végrehajtó lakott benne. Ennek azonban nem szokás csákós, fegyveres őrt tisteletből felállítani A brigadérosnak feltűnt a zöldkeritéses ház előtt ácsorgó katona. Odamenl hozzá és megkérdezte, hogy miért áll ott — Vigyázok, brigadéros ur alássan jelentem, hogy valamit el ne lopjanak s hogy a civil emberek meg ne rendetlenkedjenek. Igy válaszolt a katona. Igy tanította őrmester ur Sólyom, hogy ezt a választ adja, ha valamikor vártát áll s kötelessége felől valamelyik tiszt ur megkérdezi. De a brigadérost nem elégiette k ez a válasz. Se adóhivatal, se semmifék pénztár, se börtön nincs a házban, m az ördögért áll hát ott az a katona :