Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-09-03 / 71. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 71-ik szám. Csütörtök, szeptember 3. EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElcOPIZBTÉSI DID : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évmeayedcnbeliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr, LÁNG FRIGYES. Laptulajdonos : SZIHELSÍ KY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér állami üzletek. Békéscsaba, szeptember 2. Az üzlet a politikában, a kormányzás és törvényhozás dolgaiban, nagyon rosszhangzásu szó. Aki kiejti, rendesen ugy ejti ki, hogy az emberek mindenféle rosszat gondoljanak. Az üzletnek mindig pénzszaga van. Az üzletnél valaki mindig keres. Haszonhoz jut, nyereséghez jut. Miért, milyen jogon, milyen alapon? Továbbá, miért éppen ő és miért nem más? Ki protezsálta, milyen összeköttetések révén szerezte? Ezt még nyiltan is megmerik kérdezni. Vannak azonban kérdések, inkább vádak, gyanúsítások, amelyeket csak suttognak, óvatosan körülírnak, beszédközben jelentős szernhunyoritásokkal, irásközben sejtelmes metaforákkal, tetszetős szóképekkel kisérnek. Aki üz- I letet köt, az keres. Aki keres, az nem | jut ingyen a keresethez. Valaki részt kapott belőle, vagy közönségesebb nyelven mondva: sápot. Ez gyanús, sőt botrányos, sőt felháborító. Igazán nagy és menthetetlen túlzás volna, ha azt mondanók, hogy az ilyen alattomos vádakkal, gyanúsításokkal tele van a magyar közélet levegője. Dehogy van tele. A magyar közélet mértékadó tényezői sokkal józanabbak, sokkal becsületesebbek, semhogy felülnének minden rosszindulatú rebesgetésnek és suttogásnak. De vannak a magyar közéletnek apró kis elszigetelt részei, ahol a vesztett uralmat siratják, ahol kielégítetlen vágyak és ambíciók sóvárognak, ahol talán az örökre eljátszott érvényesülés után kétségbeesetten kapaszkodnak. Apró kis szigetek szétszórva, pozitív cél és tartalom nélkül, az alkotás vágya és képessége nélkül, csak a maguk elégedetlenségében egyek és ezt az elégedetlenséget szeretnék mind szélesebb körre kiterjeszteni. Arra persze se tudásuk, se bátorságuk nincs, hogy a magyar politika nagy céljai, eszméi, irányai alapján szervezkedjenek. Ellenben vakondok-munkát végeznek, folyton üzletek után szimatolnak. Egyet-egyet néhanapján megragadnak. Aztán kezdődik a suttogás, a rebesgetés, a szemek hunyoritása, persze csak óvatosan, csak sejtelmesen, hogy baj ne legyen belőle. Ismételjük, valami nagy fontosságot nem kell ennek a vakondok-munkának tulajdonítani, de egyszer-egyszer talán helyén lesz ezekbe az odvakba bevilágítani. A felületeseknek és laikusaknak talán imponálna a „jól értesültség", amelylyel ez a munka folyik. Pedig de könnyű mesterség az, csak egy kissé érteni kell hozzá. Nem kell hozzá se nagy leleményesség, se nagy utánjárás, se nagy szakértelem. Egyszerűen tudni kell azt, amit mindenki tud: hogy az állam, nemcsak a magyar állam, de minden kulturállam a világon, egyúttal egy nagy üzleti vállalkozás is. Minden kulturállamnak, tehát a magyar államnak is, van sok ezer kilométer vasútja, vannak bányái, gyárai, birtokai, jövedéki üzemei. Még takarékpénztára is van. Az államigazgatás ezenfelül nálunk is, mint mindenütt a világon, szoros vonatkozásban van az üz'eti élettel. Támogat pénzzel és egyéb segélylyel nem állami vasutakat, hajóstársaságokat, mezőgazdasági, bányászati, ipari és kereskedelmi vállalkozásokat. Az államnak ez az üzleti működése az állami, társadalmi és gazdasági élet fejlődésének természetes rendjénél fogva mindinkább nagyobb és szélesebb medreket ás magának. Különösen nálunk, ahol a közgazdaság összes ágainak, a mezőgazdaságnak, iparnak, kereskedelemnek, közlekedésnek fejlődése, a helyes állami igazgatás és bőséges állami támogatás kérdése. Állami üzlet van tehát, lesz is, de legyen is bőven. A miniszterek adnak és vesznek, munkákat adnak vállalatba, alkusznak termelőkkel, kereskedőkkel, gyárosokkal, vasutakkal, hajóstársaságokkal, tárgyalnak és szerződnek szubvenciókról és egyéb állami kedvezésekről. Állami üzlet van tehát bőven és igazán nem nagy munka egyet-kettőt a sok közül kiragadni és róluk mindenféle homályos, gyanusitó célzásokat világgá bocsátani. Nem kell hozzá se komolyság, se hozzáértés, inkább léhaság és ártó szándék. A dolog annál könnyebb, mert az állami üzemek, vállalkozások, szubvenciók ügyeit lehetetlen ugy intézni, hogy minden érdeket kielégítsenek. Mindig vannak mellőzött üzleti és mellőzött politikai érdekek. Ezek aztán szívesen hallgatják, sőt még táplálják is a homályos, suttogó, gyanusitó. óvatosan körül irt célzásokat. Azonban nem nagy sor az egész. Nem komoly kritika és még kevésbé komoly politika. Velük komolyan szembeszállni olyan hasznos munka volna, mint nyáron a légyfogdosás. Az ember egyszer-egyszer elkap egyet, de aztán végzi a dolgát tovább. Átiratok és megkeresések. — Tisztviselők napidija. — Határozat a bank-kartell ellen. — A katonák és a fertőző betegségek. Békésvármegye alispáni hivatalához nap-nap után érkeznek a többé kevésbbé érdekes átiratok ós megkeresések. A hivatalos életnek még mindig tartó nyári egyhangúságát csak ezek az átiratok ós miniszteri rendelkezések zökkentik ki egy kissé a már megunt kerékvágásból, de megjósolhatjuk, hogy egyáltalán nem fogják lekötni tulérdekességükkel az októberi közgyűlés figyelmét. Az első, amit ezen iratok között megemlítünk, egy miniszteri rendelkezés. Több helyütt ugyanis szokásban volt ezelőtt, hogy a tisztviselők akkor is felszámították s megkapták napidijaikat ós „utazási" költségeiket, ha lakóhelyükön teljesítettek hivatalos kiküldetési funkciói. Egy konkrét eset kapcsán most kimondotta a miniszter, hogy ilyen esetekben napidíj ós „utazási" költség nem illeti meg a tisztviselőt, aki csak kocsidijat számithat föl, de ezt is csupán akkor, ha a távolság, a hová megy, meghaladja a két kilométert s ha csomagot is kénytelen magával vinni. Érdekesebb eme rendelkezésnél az az átirat, melyet Baranyamegye intézett Békésvármegyóhez. A baranyai törvényhatósági bizottság határozatot hozott a bank-kartell ellen, melyet egészségtelen dolognak tart. Ez a szervezkedés — mondja a határozat — indokolatlan s a legnagyobb aggodalomra ad okot, mert súlyosan veszélyezteti a gazdasági fejlődést. A pénzkamatlábat mesterségesen akarja megdrágítani s ennek következtében drágább lesz a pénz is, ami merényletszámba megy. Határozatának indokai után arra kéri a baranyai törvényhatóság a kormányt, hogy a bank-kartell létrejöttét minden rendelkezésére álló eszközzel akadályozza meg- A határozat pártolás és csatlakozás céljából küldetett meg vármegyénknek. A harmadik aktacsomó a honvédelmi miniszteré, aki a katonai gyakorlatokkal összeeső időben fellépő fertőzőbetegségekről kór hatósági jelentést. Szükségesnek látja a miniszter, hogy ugyanilyen jelentést kapjanak a katonai hatóságok. S miután a betegségek elsőrendű terjesztője a viz, kívánja, hogy a kutakról is jegyzéket terjesszenek eléje. Békésmegyei Közlöny íarcája. fl húgom esKüvöjén. Rz élet hivott. Vérpiros ajakkal Csókolta le két álmodó szemed És megindultál halk szava után . . , * Mióta éltél: jó öreg fészkünk Őriző gonddal, féltve, szerelve, Pelyhes ölében ringatott lágyan 5 fiatal szárnyad békóba verte . . , Fiatal szárnyad szilajon vágyotl 5zabad röpülés vad gyönyörére. ,.. Haragos könynyel, bús panaszokkal Rz öreg fészket sok bánlás érte. Pedig szeretted ! S vissza fog járni Hozzá a lelked titkon : imára, Mikor megérted, hogy a tilalma, R zsarnoksága nem volt hiába I ... fiz élet hiv most — uj fészket rakni S egyszer, ha benn' majd fiókák kelnek: Te is megérted, te is megérzed Rzl a szorongó, féltő szerelmet, Melylyel a fészkét madár is őrzi . . . Ez nekem, látod, szent örökségem I Ezzel én minden örömed százszor, Minden bánatod ezerszer érzem. Ó, ha más szívek üdvén, vagy kínján fiz én szívemnek hatalma volna : Gyötrő csalódás fekete árnya Soh'sem borulna a homlokodra I S hogyha az élet ezer bántását R két kezemmel fel tudnám fogni: R te két szemed nem látná senki Sohase sírni, csak mosolyogni . . . Rz élet hivott. Menj bátran, remélve! Mert élni bár keserves, bús gyönyör, — Egymásnak élni\ csöndes, tiszta üdv. Ilii. A tigrisvadász. - A ,Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Prém József. I. A legtarkább, életek egyikét, amelyet megfigyeltem, Hajagos Pista viharozta át. Ez a szó is az ő nagyotmondásainak választékos szótárából való. Szerette a romantikát beszédben és tettben ; mindig csak a rendkívülit, a szertelent kereste; s ha néhány századdal korábban születik, ma a történet hősei, vagy zsarnokai közt emlegetnék. Most, amikor rágondolok: pályájának csak a kezdete és vége áll elöltem. Soha nagyobb Pálfordulása. Kész mese. Azzal indult neki, hogy otthagyta a gimnáziumot, elment valami kadétiskolába. Majd tiszthelyettes lett, kinevezték hadnagynak és olyan lelkesedéssel viselte az egyenruhát, mintha a táborszernagyig meg sem akarna állani. Soha elszántabb huszár nem szolgált a király ármádiájában. Párbajait tucatszámra emlegették, lovas-bravurjairól legendák keringtek, asszonyhóditásairól uj Dekameron járt szájról-szájra. Néhány év múlva mégis midenbe beleunt. Már főhadnagy volt, amikor elkeseredve panaszkodott nekem : — Nem ér semmit ez a katonásdi! — Hát mi kellene ? — Háború kellene ! Nekem legalább az! Rettentő ez a tétlenség. Miféle életcél az, megnézni naponta : jól vakarták-e meg a lovakat? Felügyelni a lovagló-iskolában; nyakonteremteni néhány buta közhuszárt; versenyt inni az inspekcióra érkező generálissal; — eh, torkig vagyok már mindezzel. Miért is születtem ebben a rettenetes békekorszakban! Hej, csa!c lennék diplomata, csak lennék valami nagykövet, teszem Oroszországban, milyen galibát csinálnék ! Ugy összeveszejtenóm a tisztelt államokat, hogy az európai egyensúly menlen felbillenne s fenekestül főifordulna az egész müveit ós nem müvélt világ. Nevetett maga is e naiv és bolondos óhaján. Aztán nem láttam sokáig. De tudtam, hogy levetette az uniformist. Hazament a Tátrába s ott háborúskodott, nem az ellenséggel, országok katonáival, hanem a vaddisznókkal és szarvasokkal. Hires vadász volt mindig, de most az ország első puskásai közt kezdték emlegetni. Minduntalan vissza kellett gondolnom rá, amikor egy padban ültünk ott az iskolában. Olyan mérges képű, szótlan, butácska fiu volt Hajagos Pista. I Csupa súgásból felelt s a világ-csodák nem utolsója az, hogy a négy gimnáziumot átúszta. És mégis világtekintély lett. Hát i még mikor a nagybátyja mindenét reá| hagyta! Hirtelen nagy úrrá lett, olyan nagygyá, hogy szük lett számára Magyarország. Hamar el is tünt ós néhány évig megint nem láttuk. De megindultak az ujabb legendák róla. Hol DélAmerika, hol Afrika, Hol Ausztrália postája ós távirója küldött róla hirt: milyen szerencsés és érdekes világjáró. Már csak az exotikus világrészek vonzották. Egy levélben szörnyű fogadalmat tett: — Utálom Európát. S ezennel kijelentem, hogy soha a lábamat be nem teszem többé abba az unalmas, agyoncivilizált világba! — Már tisztára bolond! — mondogattuk mi idehaza. — De hisz mindig hóbortos volt. Kalandra szomjas, vad és kegyetlen hajlamú. És eszembe jutott, milyen szenvedélylyel tépdeste ki gyermek-korában a bogarak lábát, a pillangók szárnyát s ugy engedte szabadjára a csonka állatkákat. Hárman is összetűztünk vele e vérlázító szokása miatt ós ő mindhármunkat elpáholt és megszalasztott. Nem csoda, hogy a vadak közé ment. Bizonyosan ő is emberevőnek csapott fel! Talán királynak is választották a kannibálok. A budapesti állatkertben sokat bámulta a közönség azt a hatalmas királytigrist, mely Algírból érkezett. Ezt is Hajagos Pista küldte. Maga fogta elevenen. De hányat ejtett el rettenetes bátorsága és pusztító fegyvere! Egész élete már csak tigrisvadászat lesz, idegen világrészekben. És mégis hazajött, de akkor már nem volt a régi Hajagos Pista. Az újságok bőven kiszínezték : mint szenvedett hajótörést, mint gyújtották fel vad indiánusok virágzó gyarmatát, mint esett sárgalázba s milyen koldussá lett, mig hazavetődött Magyarországba, csupa honvágyból. II. Egész titokban jött meg. Még legjobb barátait sem értesítette, hol telepszik meg. Én pedig a Tátrában hittem s azért nagyon meglepett, mikor egy nap magához hivott a Cseppelszigetre, egy kis faluba, szőlejében magános ház állt s ebben húzódott meg a félelmetes tigrispusztitó Amint odaértem, éppen a kertben ült, olyan pajtafóle épületben, melynek