Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-27 / 69. szám

125 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY abszolút jó helyek nincsenek. A legtekintélyesebb orvosi tekintélyek, hazánkban Korányi, azt hirdetik, hogy a tüdőbetegnek ott kell meggyógyulnia, ahol baját szerezte. El kell fogadnunk annak a tételnek helyességét, hogy az Alföldnek is megvannak a maga gyógyító tényezői: az éghajlat enyhesége, a napsütés hosszabb tartama.' Be van bizonyítva, hogy a lázas beteg az Alföldön küzdi le lázát, mint szubalpid helyen. Az Alföld csak akkor lehetne káros, ha vízben szegény ós fátlan sivatagban épülne. De ez nincs ugy. A József-Szanatórium a Fekete-Körös mellett évszázados tölgyerdőben épült harmincholdas területen, távol országúttól, nyolc kilométerre a várostól. Geszti József dr főorvos által közzétett eredmények csak az intézet első időszakára vonatkoznak. Ebben az időszakban ápoltak 137 tüdőbajos férfit és 83 nőt. Ebből volt 11 gyermek, 50 serdült (16-20 éves). Java a kenyérkereső legjobb években. A betegek 58 százaléka a szanatóriumi gyógyítást már akkor igénybe vette, midőn a gyógyításra való kilátások kedvezőtlenek, különösen a nők vonakodtak kezdeti stádiumban lévő bajuknál szanatóriumban keresni a biztos halál ellen való menedéket. A gyógyításra fölvett betegek közül távozásukkor 21 százalék bacillusmentes volt. 57 százalék pedig lényegesen veszítette a bacillusokat. Öt kilogramnál többet bizott a férfiak közül 29 százklék, a nőknél 29 százalók. A nők az előirt kúrát pontosabban ^megtartják s azért a szanatóriumi kezelés náluk sikeresebb is. A betegek 74 százaléka kedvező gyógyeredményt ért el s munkaképesen a betegek 65 százaléka távozott. Ezek alapján Geszti főorvos érdekes tanulságokat von le : A síkságon épült József-Szanatóriumban a tüdővész gyógyuló képessége meglehetősen nagy. A betegek 73.1 százalékánál sikerült többé kevésbbé jelentékeny gyógyeredményt elérni. 25 százalék meggyógyult végkép ; 21 százalék a betegeknek fertőzőképessógótől megszabadult. A gyógyulóképessóg szoros kapcsolatban áll a beteg góc nagyságával. Minél kezketlegesebb a betegség, annál nagyob a gyógyulás képessége. Ezért szükséges, hogy a beteg lehetőleg betegsége kezdetén vesse magát alá szanatóriumi gyógykezelésnek. Ki kell oktatnunk a népet a betegség lényegéről, hogy mihelyt köhécsel, ereje fogyását tapasztalja, keressen azonnal orvosi segítséget Természetesen a gyógyítóintézeteknek is sokasodnia kell. Rabbi-választás Gyulán. Válasz egy levélre. Sorok a „Bókés"-nek. Igen tisztelt szerkesztő ur! Joggal elvárhatta bárki ós a szerkesztő ur is, hogy a gyulai zsidó hitközség által e hó 20-án megejtett rabbiválasztásról értesülve legyen. Ámde legyen szabad e mulasztásunkat egyrészt rendkívül sokoldalú elfoglaltságunkkal igazolni, másrészt pedig szentül meg voltunk győződve, hogy — fájdalom — Gyu a város egyetlen hetilapjából, a „Békós"-ből, a legrövidebb idő alatt értesülni fog. Azonban eme szent meggyőződésünkben irgalmatlanul csalódtunk. Csalódásunkat beigazolva látjuk az által, hogy nemcsak szerkesztő ur és igy a csabaiak nem tudnak semmit a rabbi-választásról, hanem mi, banszülött gyulaiak is csak szóbeszédből, az utcán, meg a borbély-műhelyekben tudtunk meg egyet-mást. Pedig mi határozottan tudjuk, hogy egyetlen hetilapunk, a „Bókés"-nek köztiszteletben álló szerkesztője, rószt vett a rabbi-választáson és igy közvetlen fül- és szemtanuja volt a közgyűlés, illetve a rabbi-választás lefolyásának, tehát mint legkompetensebb, közzé tehette volna. Hogy mégsem tette közzé a zsidó hitközség beléletében igazán fordulópontot képező és — figyelemmel a megválasztott rabbi, dr. Adler Ignác kiváló egyéniségére és képzettségére — eseményszámba menő aktust s hogy a hitközség elnöke, dr. B e r ó n y i Ármin által a közgyűlésen elmondott, a jelenlevőknek szivébe markoló, igazi vallási érzülettől áthatott, lendületes, meggyőző és mindenkit magával ragadó gyönyörű beszédét sem közölte: ez, ha nem csalódunk, két okra vezethető vissza. A „Békés" augusztus hó 23 án, vagyis a rabbi-választás után megjelenő számában, mint mindig, most is csak közérdekű dolgokat hozott (amelyekbe B e r é n y i Ármin és W e i s z Mór nem folytak be), többek között: „A debreceni püspök-választás", „Egyház. megyei jegyző-választás a békés-bánáti , ! ev. ref. egyháznál". Itt már helyet foglalhatott volna a rabbi-választás is. Nem, mert most következett „A gyulai Nőegylet mulatsága". Talán most következhetett volna már a rabbi-választás ? Még volt hely : nem ; most a gyulaiakat közelről érdeklő közérdekű esemény jött, nevezetesen: „Öngyilkos disznó", — nagy sor ez, kérem. A másik ok ós ez a legvalószínűbb, — sőt igazolja a Gyulán 1907. óv február hóban megjelent „Tulipán" farsangi lapunk „Kik a legjobb barátok" cimü rovata, — Berónyi Ármin, Kohn Dávid stb. Pedig, azt hisszük — és ebben szerkesztő ur nekünk ad igazat, — hogy a „Békés" előfizetői inkább várták a rabbi választásáról szóló közleményt, mint az „Öngyilkos disznó", vagy a kétségbeesett koca tragikus históriáját. Napirendre térünk a dolog felett azzal a megnyugtató tudattal, hogy mi, a „Békés" előfizetői, megrövidíttettünk egy szép beszéd megismerhetósóvel, de kárpótolva vannak a gyulai zsidó hitközség lelkes és áldozatkész tagjai egy kiváló képzettségű rabbival. Egy izr. hitk. tag. Ifjú Rózsa Sándorok. Felakasztották a vezért. Gyerekszerencsétlenség Gádoroson. A pajkosságból ós játékból bekövetkezett gyermek-szerencsétlenségek száma majd-majd szaporodott egygyel hétfőn. A tanyák unatkozó, szilaj fiai a régi rablómesék világát idézték vissza s ezenközben kicsibe mult, hogy meg nem ölték egyik társukat. Máté János gádorosi kisbirtokos tanyáján történt az esemény. Máté Jánosék nem voltak otthon. Már kora reggel kiment a gazda feleségével együtt a földekre és ott munkálkodtak késő estig. Lakásuk őrizetét a 9 esztendős Mihály nevű fiukra bízták a szülők. A kis Mihálynak unalmasan teltek a percei s ezért összegyűjtötte pajtásait, szám szerint mintegy hetet, akiknek azt indítványozta, hogy rendezzenek rablótámadásokat, mint ahogy azt Rózsa Sándorék tették egykoron. A csoport két részre oszlott s egyik résznek a 6 esztendős M i k u 1 a i Ferenc volt a vezére. Játszás közben a kis Mikulai fiu átpártolt az ellentáborhoz, mert az erősebbnek bizonyult, mint a saját csoportja. Ezért aztán megharagudtak fegyvertársai, akik a Mátófiut ruházták föl a vezérséggel. Később elcsatangolt a maga híveitől Mikulai. Ezt az alkalmat felhasználták a többiek. Lefogták, földreteperték, összekötözték a kezeit s bevonszolták az istállóba, ahol törvényt ültek fölötte, Mikulait felakasztásra Ítélték el a fiatal „rablók" s nyomban végre is akarták hajtani az ítéletet. Az egyik gerendán átdobtak egy hurkot s beleemelték Mikulai Ferencet, akinek nyakán összeszorult a kötél. A szerencsétlen gyermek ajkai szederjesedni kezdtek már s közel állott a megfulladáshoz. Ugy akarta a véletlen, hogy ez időtájt érkezett a tanyára Máté János, aki még idejekorán levághatta a a kötélről a fulladozó gyermeket. A Májer-Freiberger sajtópör. i Éjjeli élet a „Korona"-kávéházban. Két röpirat az erkölos védelmében. i Az alföldi földmives munkások mozi galma keletkezése idején, ujabb kereseli i ág nyillott a népboldogító agitátoroknak. Látva, hogy V á r k o n y i István mily 1 rekordot ért el izgatásaival legkivált ; Gyomán és Endrődön, ahol kis hijján, I majdnem orsz. képviselőnek is megvá" lasztották, — megyénkben gombamódra szaporodni kezdtek a — próféták. A : Várkonyi földmives-szociálizmus ellenj súlyozására M e z ő f i Vilmos szervezte az újjászervezett szociálisták hadát s e ! szervezéssel, mint Mezőfi bizalmasa és szervező-genieje jött Csabára M á j e r | Jenő, s felismerte, hogy az országban a boldogulásra Csaba a legjobb talaj. Mint az azóta történtek bizonyítják, nem is csalatkozott. Mezöfitől csakhamar elfordult s Ácrhim L. Andrással és N y i g r i n y i Jánossal karöltve Mezőfit akarták megfosztani az ujjászervezettek vezérsógótől. Majd mikor Áchim lett a csabai földmives munkások vezére, Májer kiesett a nép kegyéből és újságírással foglalkozott. Az „Igaz Eszme" vitte széjjel egy darabig elveit, majd mikor ez is néhai lett, a „Cséplőgép Tulajdonosok Lapját" szerkesztette s ezek szövetségének titkári teendőit végezte, s most is végzi. Májer Jenő nem járván most már agitationális utakra, idejét arra fordította, hogy a kávéházi életet, különösen az éjjeli életet figyelte és igy lett szociális szervezőből pubticistává. Hogy publicistikai tevékenységet kifejthesse és a romlott társadalmat javítsa, újság nem állván rendelkezésre, röpiratok írásához kezdett. Az első „Olvasd és add tovább" a Francsek-féle gőzfürdővel, a második a Freiberge r-fóle vasututcai „Korona"-kávóház éjjeli életével foglalkozott, a tulajdonost ós feleségét súlyos sértésekkel illette. Ebből a röpiratból csak néhány jutott közkézre, mert a nyomtatványt a rendőrség lefoglalta. A harmadik röpirat a Décsey-cég fizetésképtelenség esetét állította, Májer szerint, helyes világításba. Ez a röpirat is kinyomódott s Májer felesége a példányok átadásáért 160 koronát vett át a cég egyik alkalmazottjától. A Freyberger Márton ellen irt röpiratért nem koronákat, mint a Décsey-cég elleninél, hanem rágalmazási pört kapott Majer Jenő, ki, mint már irtuk, állításainak bizonyítására mintegy negyven tanút jelentett be. Hétfőn tartották e pörben a gyulai kir. törvényszék előtt a főtárgyalást. V. Szakmáry Arisztid kir. táblabíró vezette a tárgyalást, mint bírák N y i s zt o r Adorján és H u b a y Lajos, jegyző Nuszbeck Sándor fungáltak. Freyberger főmagánvádlót dr. Martos József ügyvéd képviselte, Majer Jenő maga látta el védelmét. Először is Majer Jenőt hallgatta ki a törvényszék az általános kérdésekre. A vádlott 36 éves, felekezetnélküli, nős, három gyermeke van, gimnáziumi érettségije van ós két jogi- alapvizsgája. Arra a kérdésre, hogy miből tartja fenn magát ós családját, azt felelte, hogy mint a „Cséplőiparosok Lapja" szerkesztője ós a szövetkezet titkárja működik. Büntetve több izben volt: két rendbeli izgatásért két hónapi állami fogház, sajtórendőri vétségért, hazárd játókért, továbbá tizenhét rendbeli sajtórendöri vétségért. Beismeri, hogy ő irta a „Vasututcai éjjeli bachanália" cimü, Freybergerék elleni röpiratot, de nem bűnös, mert a röpirat a valóságot tartalmazza. Szakmáry elnök kérdést intéz Majerhez, nem volna-e hajlandó békés uton, elégtételadással a rágalmazási pört elintézni. Majer Jenő igy válaszolt: — Erkölcsi elégtételt nem adok és mint publicista nem is tehetem, mert írásommal célom a romlott társadalmat az erkölcs útjára téríteni s a szennytől megtisztítani. Sőt tovább ment Majer; nemhogy nem bókült, hanem nógyrendbeli viszonvádat emelt Freybergerék ellen: a tanukat hamis vallomásra akarták birni; hamis vádaskodás miatt, mert bár jól tudták, hogy igaza van, vakmerően rágalmazási pört indítottak ellene; a hatóság előtt rágalmazták, mikor a rendőrség ós a főszolgabiróság előtt a röpirat lefoglalását kérték; negyedszer pedig becsületsértósórt, mert azt mondották, hogy az is gazember, aki Májerrel szóba áll. A tárgyalás folyamán mindezt tanukkal fogja bizonyítani s ezért kéri a bizonyítás megengedését. Martos József dr. ellenzi a valódiság bizonyítását. Freybergerék tiz éven át a becsületes munkának éltek, ellenük soha panasz nem tétetett. Nem közérdek, hanem magánérdek szempontjából bírálandó el az ügy s szinte megdöbben az ember, hogy egy 17 esetben büntetett ember, mint „publicista", magát a közerkölcs őrévó tolja fel. A bíróság a bizonyítás megengedése és a viszonvádak tekintetében tanácskozásra vonult vissza. A tárgyalás ujrafelvótelénél jelentette az elnök, hogy a viszonvádak közül csak az utóbbit, a becsületsértésre vonatkozót fogja tárgyalni s a rágalmazási bűnügyre a valódiság bizonyítását elrendeli. Most aztán kezdetét vette a bejelentett 40 tanú kihallgatása. V i c z i á n asztalos-segéd a vizsgálat során azt vallotta, hogy Majer azért irta Freybergerék ellen a röpiratot, mert pénzre volt szüksége. Most már oda módosította vallomását, hogy ezt nem erre a röpiratra, hanem az Áchim ellen írtakra értette. Nem bocsájtottők esküre. K i s Mária csabai leányzó, jelenleg Szolnokon cukrászleány, volt a rágalmazási per koronatanuja. Az ő esetét színezte ki Majer a röpiratban, hogy vele lólekkufárságot űztek a kávéházban és a romlásba taszították. Maga vallotta, hogy önként ment kasszatündérnek, bár vonakodott, mert félt, hogy nem érti a kaszirnők teendőit. Rajta sérelem azon az éjjelen, mig a kávéházban volt, nem esett s nem is az bántja, hanem az, hogy a Gyuri „barátja;; e lépéseért reá megharagudott. Özv. Jancsik Gyuláné még azt vallotta, hogy Kis Mária önként ment kasszatündérnek, őt kérte fel, hogy haját, a díszes álláshoz illően, kisüsse. Még egy röpirat. Guttmann József vallomása bepillantást engedett a pör hátterére. A Décsey cégnél volt alkalmazva, mely a mult évben már fizetési zavarral küzdött. A cég kiegyezést kísérelt meg, midőn egy este valaki a cég tudomására adta, hogy Majer Jenő röpiratot nyomatott Orosházán Veres Lajosnál s abban kiszínezte óriási túlzásokkal a fizetésképtelenségi esetet. Hogy a kiegyezés meg ne hiusuljon s a valótlan rágalmakkal telitett röpirat az eléggé izgatott csabai nép között ki ne osztassák, elment Majer lakására s hosszas alkudozás után a i) publicista" fetesége 160 koronáért átadta a röplapokat. — A tanú leteszi az esküt. Majer Jenő e vallomásra azzal védekezett, hogy az alkut nem ő kötötte meg, arról nem is tudott. Felesége is csak azért adta át, mert lábadozó beteg volt és éjnek idején nagyon meg volt „ijedve". Á többi tanú ki kedvezően, ki terhelően vall. A tanuk kihallgatása esti fél 9 óráig tartott s rnivel Majer Jenő még 28 tanúnak kihallgatását kérte, a bíróság a tárgyalást elnapolta. A Majer által emelt becsületsértési viszonvád, négy tanúnak eskü alatti vallomása folytán beigazolást nyert. Tolvajlások a magyéban. Cigányok garázdálkodása. Füzesgyarmaton nyomukra akadtak. Békésmegye eddig csak a lókötők és csirketolvajok hazája volt. Sehol olyan nagymérvű tolvajlások nem történtek, mint minálunk. Hétről-hétre hol ezen, hol amazon a tanyán tettek látogatást a tolvajok s mindig magukkal vittek egynehány tyúkot, sőt magukkal hajtottak egy-két lovat is. Most azonban a tolvajlásnak egészen uj ága kezd Békésmegyében meghonosodni. Nem azt mondjuk ezzel, hogy nem kultiválták volna ezelőtt ezt az ágat. Kultiválták bizony, de csak szórványosan. Nem volt annyi merészség a tolvajokban, mint most s nem bátorkodtak oly sűrűn ellátogatni a tanyákra, mint ahogy azt napjainkban teszik. Ez az uj ág, amelyet manap különösképpen uzoválnak az ismeretlen tettesek ós amelytől félve fél a gazdavilág : a disznótolvajlás. Az ismeretlen jómadarak kronometrikus pontossággal látogatnak el egy-egy tanyarészre s hol innen, hol onnan tűnik nyoma egy-egy értékes hízónak. A gazdák tudják, hogy hízójuk nem azért tűnt el, mert talán szebb ós tisztább otthonra vágyakozott, hanem mert kellemetlen és váratlan látogatók tüntették ki figyelmükkel portájukat. Az eddigi tapasztalatok és följelentések azt igazolják, hogy legnagyobb veszedelemnek a Sárrét volt e tekintetben kitéve. Innen tűnt el a legtöbb sertés. Volt olyan éjszaka is, amelynek leple alatt tiz tanyáról lopták el a disznókat. Persze, azt a legszorgósabb kutatás dacára sem sikerült kipuhatolni, hogy a sertéseket ki, vagy kik lopták el és merre hajtották. Tegnapelőtt éjjel a füzesgyarmati tanyavilágban egy béresfiu olyan fölfedezést tett, amely alighanem nyomra vezeti a hatóságot. A béresfiut Földes Jánosnak hívják s B. Nagy Márton gazdánál állott szolgálatban. Földes tegnapelőtt a tanyán aludt. Egyszer csak nagy röfögésre ébredt föl éjféltájban. A zaj figyelmessé tette a gyermeket, aki óvatosan fölkelt s kiment az udvarra, ahonnan végig láthatott kis kőiben a tanya körül. Még két percig sem