Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-02 / 53. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 53-ik szám. Csütörtök, julius 2. EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Ki az igazi szociálista? Bókésoaaba, julius 1. Igen divatos és közkeletű szólásmóddá vált az, hogy: „hatalmi kérdés". Értik pedig ezalatt, hogy valamely ipari, gazdasági vagy gyári üzem alkalmazottjai olyan követelések miatt hagyják abba a munkát, melyek teljesülése nem járna semmiféle anyagi javakkal, hanem a legjobb esetben is csakis kétes értékű erkölcsi előnyöket biztosithat ilyen. E hatalmi kérdések közül leggyakrabban szerepel az úgynevezett bizalmi férfiak kérdése. Sok helyütt a munkásság megköveteli, hogy szószólójuk legyen, aki a közvetítő szerepet játsza munkaadó és munkás között és aki bizonyos kérdésben szabadon rendelkezik a munkásság fölött. Különösen az agitátorius szociálizmus rendelkezéseinek betartására ügyelnek ezek a bizalmi férfiak. Ellenőrzik a pártadó befizetését, sétálni küldik, azaz bizonyos időre a munkából kizárják azokat a munkástársakat, akik a pártfegyelem ellen vétenek és különös gonddal ügyelnek arra, hogy valahogy, Isten ments, szervezetlen munkás a telepen, a műhelyben munkát, foglalkozást ne kapjon. Nem tudom, hogy szociálista szem pontból milyen mértékben előnyös a a bizalmi férfi rendszer, felér-e a vele járó nyereség a sok megrázkódtatás okozta károkkal, hanem annyi kétségtelen, hogy bizony a munkásságnak határozottan kára van a bizalmi férfiakból. Először is, ahol mindig közvetítő ékelődik a munkás és munkáltató közé, soha oly bizalmas, oly közvetlen nem lehet az érintkezés a két fél közt. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EIcOFIZBTÉSI DI.1 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bártnikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKEL? BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Hiszen éppen a minap láttuk a budapesti gázgyári munkások mozgalmánál, hogy a közvetítők, a bizalmi férfiak egész más feltételeket referáltak el megbízóiknak, a munkásoknak, mint amilyeneket az igazgatóság szabott, ugy, hogy maga a munkásság lepődött meg a legjobban, mikor véletlenül, kerülő uton értesült a való tényállásról. A közvetítők az összes nyújtott kedvezményeket elhallgatták, a tiltó rendelkezéseket pedig kiszínezték, súlyosbították. Ha a munkásság véletlenül meg nem tudja a való helyzetet, néhány órán belül hatalmas sztrájk üt ki, mely ismét jó egynéhány munkáscsalád kenyerébe és exisztenciájába került volna. Mert az kétségtelen, hogy az olyan sztrájkok, melyek a mindennapi életszükségletek folytonos előállítását, termelését vagy szállítását teszik kérdésessé, alig tarthatnak tovább huszonnégy óránál. Sem a polgárság, sem a mindennél erősebb államhatalom nem nézné tétlenül az ilyen mozgalmat, aminthogy a múltban is kudarccal végződtek az ilyen mozgalmak. Ezt belátja a munkásságnak is nagy része és csak a szakszervezetek terrorizmusa előtt való félelem tartja őket vissza attól, hogy ilyen mozgalmakkal minden közösséget meg ne tagadjanak. A polgárság azonban, aki mindezekkel tisztában van, nem igen respektálja a fizetett apostolok terrorját és bizony egyre szaporábban vonja meg szimpátiáját az olyan munkásmozgalmaknál, melyeknek tisztán hatalmi kérdés a rugójuk, mig teljes rokonszenvvel viseltetik a küzdő munkások iránt ott, ahol az anyagi helyzet javításáról, a megélhetés biztosításáról van szó. Hiába leklesednek az apostol urak, kiknek életkérdés, hogy mennél nagyobb nyáj seregeijen mögéje, mert annál sűrűbben hull a pártadó, a munkásságnak mégis elsősorban az a gondja, hogy tisztességes megélhetése legyen. Erkölcsi kérdésekkel nem igeri töfődik és ahol mégis ilyen szerepel valami mozgalom rugójaként, az tisztán a gyorsan fellobbanó, de el is hamvadó agitáció következménye. Eljön az idő, mindegyre hamarább, hogy a munkásság be fogja látni, ki a nép igazi barátja, ki az igazi szociálista; az-e, aki önzetlenül javit a helyzetén, vagy az, aki a saját megélhetését keresi a szüntelen lázitásban ? Az ötödik ülnöki állás. Változás az árvaszéknél. Kik pályáznak? Egy olyan árvaszóke sincs az ország vármegyéinek, mint a békésmegyei. Ennek az árvaszéknek rengeteg ügyet kell elintéznie. A tisztviselők igazán megfeszített energiával dolgoznak, máskülönben állandó volna a restancia s nehézkesen fogynának az aktacsomók. De még ezzel a buzgólkodással sem volt elérhető az, hogy kellő gyorsasággal intézzék az árvák ügyeit s igy be kellett illeszteni az ez évi megyei költségvetésbe az ötödik ülnöki állást, amelynek szervezéséhez most már a miniszter is hozzájárult. A megyei árvaszék uj ülnöki állása csak a tegnapi naptól engedélyeztetett, de végleges betöltésre nem kerülhet az október hónapi rendes megyebizottsági közgyűlés előtt. így nagyon valószínű — bár lapunk zártáig ez irányban még nem tétetett intézkedés, — hogy az októberi közgyűlésig helyettesítéssel töltik be az uj ülnöki állást s csak a végleges betöltés után lesz a helyettes visszarendelve. Bár még időelőtti beszélni az árvaszék uj ülnökéről, meg kell említenünk, hogy azok egyik-másika, akik ennek az állásnak elnyerésére reflektálnak, máris megkezdették a korteskedést. Pedig alig hisszük, hogy most is a szerint alapozódnék le a választási eredmény, vájjon kit kicsoda támogat. Tekintetbe kell venni végre azt is, hogy ki milyen hasznára lehet a vármegyének s nem szabad engedni, hogy a nagyközönség érdekeinek rovására családi és baráti összeköttetések döntsék el a választások sorsát. Az uj ülnöki állásra pályázni fognak : dr. M a r g o n a i Gyula orosházai szolgabíró, dr. S z t o j a n o v i c s Szilárd gyulai szolgabíró, dr. Bakos Dezső békési szolgabíró, Megyeri Imre csabai árvaszéki ülnök és dr. S i r b i k Bálint, akit csak most választottak meg árvaszéki jegyzőül. Ezek csak a már most is bevallottan pályázók. Hát még mennyi lesz a később jelentkezőknek száma! ? Ámde az itt felsoroltak között csak Sztojanovics és Sirbik jelölhető. A többiek nem birják még a megkívánt képesítést. Csak akkor lesznek esetleg jelölve, ha a szükséges kvalifikációt megszerezni tudják. Ugy értesülünk egyébként, hogy az esetben, ha helyettesítéssel töltik be októberig az uj ülnöki J állást, akkor vagy Sztojanovicsot, vagy Bakost rendeli be az alispán. Békésmegyei Közlöny tárcája. Az útonálló leánya. Irta: J. H. Rosny Edmond BrilJonin beszélte : A száz meg száz kitűnő lanács dacára, melyekkel elláttak, egyszer mégis egyedül kimerészkedtem Szirakuza környékére. Ráadásul el is tévedtem. Már közeledett az alkony, a nagyszerű alkony, mely biborköntösben, ibolyaszínű csipkében és kékszínű selyemben halad. Kellemes illatok áradtak szét a rezgő levegőben. Tripolisz vagy Tunisz illatos parkjairól szálltak át. Fakó, visszhangzó talajon mentem végig, valósággal történelmi talajon. Kiemelkedtek előttem a mult nagy alakjai — Athén hajói, Karthágó flottái, Hamilkar zsoldosai és a dacos római légiók. így ábrándoztam egy domb lejtőjén. Egyszerre csak kiugrik egy barlangból két napbarnított alak. Az ifjabbiknak fényesen kéklő fekete haja s valóságos kalózarca volt. A másik jóval idősebb volt, szökés s arca udvariasnak, szinte jóakarónak tűnt föl. — Signore, — kezdé az idősebbik, — nem nagy elővigyázatra vall ilyen magányos séta ezen a környéken. Az ember sohasem tudja, kivel találkozik. Nézzen meg például bennünket. Nagyon sajnáljuk ugyan ... de ebben a szűkös időben meg kell próbálnunk . . . Ön vámot fizet nekünk ... ön persze, az adófizetők örökletes szokása szerint, túlságos magasnak fogja ezt a vámot tartani . . . — S ha vonakednék megfizetni ? — Akkor kénytelen volnánk fenyítő eszközt igénybe venni, amely ugyan durvább volna egy adóintésnél, de bizonyára eredménynyel is járna; egy olyan jó nevelésű úriember azonban, mint ön, bizonyára súlyt helyez arrahogy ezt a kellemetlen végső eszközt ne használjuk . . . Szeretetreméltóan vigyorgott s rám szegezte szemeit, melyek nyugtalanságuk és rejtelmes tüzük dacára némi szelídséget is árultak el. — Hát lássuk! — mondám hanyagul. — .Mennyire taksálnak engem ? — Önmaga legyen a tanúm, illustrissimo signore, hogy mindent elkérhetnénk, ami önön van. De ez nem felelne meg elveinknek. Tartsa meg ékszereit s csak készpénzének felét adja nekünk. A mi bajunk, ha kevés van erszényében. — Ön zavarba hoz, — válaszoltam. — Ugy tudom, mindössze hat-hétszáz frank van nálam. — Micsoda fogalmaik vannak a gazdagoknak! — kiáltott föl a bandita. — Hisz ez magunkfajta szegény embernek egész vagyon. Háromszáz-négyszáz lírával hárman, Paolo fiammal és Peppa leányommal, egy fertály esztendeig ugy élünk, mint madár a kenderföldön. Látja, ön egy tisztességes család védőangyala. — Bizonyára nem bánom meg a kiadást. De egy szívességet kérek önöktől. Mutassák meg a Szirakuzába vezető utat s vezessenek egy vendéglőbe, ahol ehetem valamit. — Isten ments, signore, — mondá a szicíliai. — Vendéglőt! Ez gálád árulás volna. A környék összes vendéglői gonosztevők tanyái. .. Isten ments, signore. Inkáb tiszteljen meg engem azzal, hogy elfogadja meghívásomat egy kis vacsorára, melyet elég bőkezűen fizetett meg, Paolo pedig elkíséri önt Szirakuza kapujáig. Ezzel vállára vetette fegyverét ós elől ment. Kaktuszok és ürömbokrok között, meredek uton jött Paolo mögöttem. Végül egy márvány- és római cseréprom közelébe értünk. — Otthon volnánk, — mondta vezetőm. — Rendszerint itt töltjük pihenő óránkat. Azután füttyentet egyet. Beállt az éjszaka. Fáklyafény világítja meg beomlani készülő házak közt elvezető utunkat Nemsokára egy teremben vagyunk, mely nagyszerű lett volna, ha a szél mind a négy irányban át nem járta volna. Tető helyett a csillagos ég látszott; máskor bizony jól megáztunk volna benne. Hirtelen egy női alak állott előttünk. A fáklya fényénél észrevettem, hogy barna, mint a Szahara egy nomád asszonya és sas orra van, mely azonban rendkívül finom formájú és cimpáinak pikáns nyugtalansága folytán bájos volt. Haja vörösesen fénylett ós kigyószerüen gyűrűzött feje körül. Arca olyan volt, mint Homérosz hősnőié, kis keze mint egy arab hercegnőé. Szóval legszebb gyermeke ez orországnak, melyben ázsiai, afrikai és európai fajok évszázadokig keveredtek. Bármily helyzetben tetszett volna. De mikor szemiet rám irányította s ajkát mosolyogni láttam, életem legszebb szerelmi varázslata fogott meg. Valósággal varázslónő és istennő szemei voltak ; égett bennük a szabsat lángja és a ragyogó csillagok tüze. Ajkai duzzadtak az egészséges, heves vértől; szinte meg akartak pattanni. Olyanok voltak, mint gyengéd, pirosvérrel telt virágszirmok. Elragadva, hipnotizálva, lélekzet nélkül álltam. Aztán magamban mondtam : — A szirakuzai Vénuszra !... Ez a leány gyönyörű. Mosolygott s közben látszottak ragyogó, fehér, éles fogai. Atyja igy szolt hozzá: — Peppa, ez az ur megtisztel ben- [ nünket azzal, hogy velünk vacsorál. Tégy ki magadért. Te pedig fiu, hozdd i fel a bort. ' Peppa sorban tálalt makarónit, kitűnő friss halat, fügét, dinnyét s a gazda öntötte a jó szirakuzait, melynek virágos zamatja fűszeres fenyőíllattal volt telítve. Kitűnő lakoma volt. Egyszerre nyeltem a leány tekintetét és az ételeket. Szokatlan boldogságérzet töltött el. Az a hirtelen támadó érzet, mely nem ismer időt, melyet gyermekek oly sokszor éreznek, ifjak ritkábban éreztek csak hébe-korba, öregek soha... De mindennek vége szakadt. Az utolsó falatoknál., már nagyon komor voltam. — Ön lehangolt, — mondá az atya. — Nem ízlett a vacsora ? — Hogy mondnat ilyet? Ugy étkeztem, mint egy ifjú Isten. De — tettem hozzá sóhajtva, — most távoznom kell; s azt hiszem, kegyetlenség volt öntől, hogy ide hozott.. . Szivemnek jókora részét hagyom itt. Egy tekintetet vetettem Peppára s láttam, hogy sötét bőrén pirosság fut végig. A gazda jóindulattal nézett bennünket. — Már azt hittem, — mondta — hogy sajnálja a szép pénzt. Istenem ! — kiáltottam — ha még néhány órát itt lehetnék, szívesen odaadnám, amit ön meghagyott . . . Sőt kétszeresét, háromszorosát. — Egy pár óráért! — kiáltotta az atya — És a donna szép arcáért Peppa keze reszketni kezdett. A legnagyobb elragadtatás hangján mondta : — Igazán ? Pusztán az arcomért ? Óh atyám, oly szép az, amit ez az ur mondott. — Szép, gyermekem, fejedelmi szavak. De majd meglátjuk . . . Szeretném tudni, hogy több-e puszta beszédnél ? Signore, rukkoljon hát ki. Óra, gyűrűk, erszénv. Az valaha Peppa hozománya lesz. Hálából elkíséri önt Szirakuzáig — Paoloval együtt. Ha drágálja a dolgot, visszavonhatja szavát