Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-07 / 37. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. április 10. — Képviselőtestületi közgyűlés Szarva­son. Szarvas község képviselőtestülete közgyűlést tartott, melyen betöltötték az adópénztári ellenőr állását, egyhan­gúlag megválasztva Kovács Mihály eddigi rendőrtizedest. A mezőtúri osz­tálymérnökség a szarvasi pályaudvar kibővítésére 200 négyszögöl földet kért a községtől, amelyre a képviselőtestület azt határozta, hogy a kérelmet vissza­adja azon felhívással, hogy csatoljon vázrajzot a kívánt területről. Néhány kisebb jelentőségű tárgy elintézése után véget ért a gyűlés. — Szavazás egyházi felügyelőre és es­peresre. A csanád-csongrádi ág. hitv. ev. egyházmegye esperesi és felügyelői ál­lásaira elrendelt szavazás eredményét május 3-án állapította meg a Martens Caesar cukorgyári igazgató és S a g u 1 y János pitvarosi lelkész elnöklete alatt Mezőhegyesen összeült szavazatbontó­bizottság A szavazás eredménye szerint az egyházközségek bizalma azokat ma­rasztalja további 6 éves megbízatással az egyházmegye kormányzatának élén, akik a nagy békési esperességből tizen­két évvel ezelőtt kivált csanád-csongrádi egyházmegyét megalakulása óta a leg­nagyobb buzgalommal, tapintattal és sikerrel vezették: esperessé újból P e­t r o v i t s Soma szentesi lelkészt, fel­ügyelővé H á s z Antal magyarbánhe­gyesi nagybirtokost választván meg. — Azok az inségkölcsönök ... A két év előtti inségkölcsönökből Békéssám­son községnek is juttatott az állam. Az inségkölcsön kiosztásával mindenütt az elöljárók voltak megbízva. A békés­sámsoni elöljárók azonban nem a tör­vényes feltételek szerint megkívánt mó­don, hanem saját belátásuk alapján osztották ki az inségkölcsönt, amiért fegyelmi indíttatott ellenük. Ambrus alispán megállapította az elöljárók anyagi felelősségét és hivatalvesztésre itélte őket. A fegyelmi választmány az anyagi felelősségre vonatkozó határozatot nem érintette, de a hivatalvesztésre vonat­kozó részt megváltoztatta s Szilágyi József, Kádi József és Juhász Sándor esküdteket 60—60 korona pénz­büntetésre ítélte csupán. — A paraszt-párt Dobozon. Áchim L. András, a paraszt-párt vezetője, vasár­nap délután megalakította pártjának helyi csoportját Dobozon is. Achimék délutáni 3 órakor tizenhárom kocsival érkeztek meg Dobozta, ahol mintegy 30—40 szociálista várt reájuk. Achimék az arisztokratákat, az orvosokat és a dobozi függetlenségi párt elnökét is hevesen támadták. A szociálisták egy része később Bán Antal vendéglőshöz tért, de a házigazda, aki nagy független­ségi érzelmű ember, többet közülök ki­utasított, mert Kossuthot gyalázni merték. — Bérmálás Békésén. F e t s e r Antal nagyváradi felszentelt püspök e hó 30-án Békésre érkezik, hogy a követ­kező napon, vagyis 31-én, a róm. kath. híveknek kiszolgálja a bérmálás szent­ségét. A r. kath. egyház vezetősége már hozzá fogott a fogadtatás rendezéséhez. — Gyógyszerészek gyűlése. A békés­megyei gyógyszerészek gyűlést tartottak Békéscsabán a Kaszinó helyiségében. Y a r s á g h Béla járási elnök lemon­dott ebbeli tisztségéről, melyet 25 éven át közmegelégedésre töltött be. Hivat­kozott elaggott korára s arra a körül­ményre, hogy az ujabb kor lázasan lüktető temperamentumába magát nem tudja beleélni s lemondását a tagok legszívesebb kérésére sem vonta vissza. Igazgatónak megválasztatott id B a d i c s Elek volt aligazgató, aligazgatónak pedig Benedikty Gyula. A békésmegyei gyógyszerészek Varságh Bélának lemon­dásával nagy befolyású és kitűnő vezető erőt vesztettek. Az uj választás is sze­rencsésnek mondható, mert mindkét igazgató a szaktudás, közbecsülés és tevékenység terén első helyen áll. — A közkórház tervei. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága köztudomás­szerint Jendracsik müs aki taná­csost bizta meg a megyei közkórház kibővítésére szükséges tervek elkészíté­sével. Jendracsik a terveket hétfőn meg­küldte már az alispánhoz. E tervek tel­jesen modern kivitelűek, de az építke­zéseknek azok szerint való végeztetése százegyezer koronával haladná meg az ezen célra már előirányzott összeget. E kérdéssel s magukkal a tervekkel is legközelebb már foglalkozni fog a kór­házi bizottság. — A csabai ref. egyház köréből. A dobozmegyeri fiókegyház lelki gondo­zása miatt az isteni tiszteletek ideje tekintetében változás lesz. Amennyiben minden hónap második vasárnapján, tehát a május 10-iki vasárnapon is, nem délelőtt, hanem délután 3 órakor lesz ref. istentisztelet a szokott helyen. Fel­hívom erre a dologra híveim figyelmét, Koppányi Gyula lelkész. — A dobozi kaszinó nem oszlott felj Egy dobozi hiradás alapján nemrég megírtuk, hogy Doboz község intelli­gens elemeinek találkozó helye, az uri­kaszinó — feloszlott, sőt hogy a bútort is elárverezték már. Az ezen hirt velünk közlő forrás bizonyára tendencióval küldte meg értesítését, mert H o 1 d y Kálmán kaszinó-elnök ma arról értesít minket, hogy a társaskör nem oszlott föl, sőt a bútorai sem kerültek árverésre. — A csabai állandó Uránia-színházban napról-napra zsúfolt ház gyönyörködik a pompás mozgóképek szinességében, elevenségében és jóságában. B a 1 1 a Sándor tulajdonos fáradságot és pénzt nem kímélve, azon iparkodik, hogy a közönség kellemes szórakozásra találjon az előadásokban, amelyek igazán első­rangú élvezetet nyújtanak, Most állan­dóan két gép működik. Ma este minden látogató egy számot kap s az előadást félbeszakító szünet alkalmával egy kis mozgófénykép-gép lesz kisorsolva. — Feloszlatott szakegylet. A munkás­tulkapások és a nyers erőbe vetett bizalomnak túltengése erélyes rend­szabályokra késztette a kormányt a munkásegyletek ellen. Békésmegyében is rendkívül sok munkásegyesületet oszlattak fel. Ezeknek egyike, mely a gyulai épitőmunkásokat csoportosította erkölcsi egészszé, most újból megalakult, de mert megint alapszabály-ellenesen működött, Ambrus alispán felosz­latta azt. — A kir. tanfelügyelösógnól Gyulán napidíjas írnok alkalmazást nyerhet. Tanítók előnyben részesülnek s állami iskolához való kineveztetéshez benyúj­tott kérvényük elsősorban vétetik figye­lembe. — Kézrekerült útonálló. A gyulai róm. kath. gimnázium egyik tanárát, G r o ó Bélát, sajnálatos incidens érte az elmúlt napokban. Groó Béla sétálni ment s járás-kelés közben a város külső területein útjába akadt egy részeg kom­pánia. A társaság egyik tagja Groó elé állott s feléje nyújtotta kezét. Groó ki­tért a kézfogós "alól, de abban a pilla­natban a részegek egyike hátulról fejen ütötte ólmosvégü botjával. Groót elbo­rította a vér s csak többek támogatásá­val tudott haza menni. A rendőrség eré­lyesen nyomozott az elmenekült úton­állók után s tegnapelőtt rá is akadt kö­zülük Kertész Istvánra, aki a tanárt megütötte. Kertészt átadták az ügyész­ségnek. — Hajsza két betörő után. A csabai és gyulai rendőrségekhez távirati meg­keresés érkezett a brassói rendőrségtőt, hogy e hó 3-án Száva ésDovszky Virágsor 17. szám alatti üzlethelyiségé­ben a Wertheim-szekrényt feltörték s onnan körülbelül 1830 koronát ellop­tak. A pénz körülbelül 1400 korona ér­tékű 100, 50, 20 és 10 koronás bank­jegyekből, 400 korona értékű ezüst forintok és 5 koronásokból, 1 drb 100 koronás jubileumi arany, 1 drb 5 ko­koronás jubileumi ezüstpénz, 10 drb 1 koronás milleniumi érem és 8 drb angyalos ezüst forintból áll, melyek közül egyik apró lyukkal van ellátva. A tett elkövetésével egy 26—30 óv kö­rüli, erős testalkatú, barna, nagybaju­szu, szürkés ruházatu, németül beszélő egyén, továbbá egy 20 év körüli, nyí­rott, szőke bajuszu, gyenge testalkatú, németül beszélő egyén van gyanúsítva. A rendőrségek megindították a nyo­mozást a betörők után. — A gépkezelők ós kazánfűtők vizs­gáló hizottsága május hé 10-én Aradon képesítő vizsgálatot tart. A vizsgázni akarók kellően felszerelt kérvényeiket a m. kir. iparfelügyelőséghez, Arad, Tököli-tér 6 B. I. emelet nyújtsák be. azzal tölti idejét, hogy apját az elkövet­kezendő bukásokra is előkészítse. — Borzasztó nehéz dolog az orvosi szigorlat! — mondta többek között. Itt, vidéken, nem is tudjátok ezt. Elmondjak egy esetet? — Halljuk ! — érdeklődött az apa. — Hát Dollingernél v zsgáztunk. Dol­linger pedig oly szigorú tanár, hogy reszketve ültünk a padban. Sőt egyikünk ugy megijedt, hogy hanyat esett és meghalt. — Hallatlan ! . . . — És tudod, mit mondott akkor a tanár ! ? — Mit? — Hozzám fordult és ezt mondta: „U raságod pedig boncolja fel!..." A Wenckheimuradalmak bohém ke­délyű főkertósze, akit megyeszéltében Nándor bácsinak ismer mindenki, szom­baton este Békéscsabán töltötte idejét. Nándor bácsit egy vig kompánia vette körül, amelynek tagjai szintén szeretik a bort, meg a tréfát s tudják az öreg úrról azt, hogy nagyí sajnálkozással viseltetik a testi fogyatkozásban szenvedők iránt. Pompás hangulatban töltötte az időt a társaság esti 10 óráig. Ekkor betoppant a mulató-helyiségbe egy déli-gyümölcsárus, aki kitűnően utánozza a siketnémaságot. A társaság egyik tagja rámutat a gyü­mölcsárusra ós igy szól Nándor bácsihoz : — Ez a siketnéma valóságos tilinkó­müvész. Figyelmedbe ajánlom ! A „siketnéma" pedig elővette a tilin­kóját, amelyet valóban remekül kezel. Az öreg áhítatos figyelemmel hallgatta a bú­songó dalokat s lóvén jómaga is tilinkó­játékos, minden nótát egy-egy koronával jutalmazott. Ez a jutalom pedig nemcsak a tilínkó-játéknak, hanem a siketnémaság­nak is szólott. Egy-nehány perccel később a vig kedélyű öreg kínos gesztusok kíséretében megérttette a „siketnémával", hogy ő is tilinkózni szeretne s ezért elkéri tőle a sípot. Ez meg is történt. S Nándor bácsi kegyetlen buzgalommal belefogott egy ékes cseh melódiába. A hangok oly zűrzavarosak, a futamok oly diszharmóniával teljesek voltak, hogy a szegény „siketnémát" men­ten elhagyta az alakító-képesség s ijedten bedugta a füleit: — Hamis, hamis, hamis ! . . . — kiál­totta tele torokkal. Nándor bácsi kezeiből kiesett a tilinkó. Nem érdeklődött ugyan az eset iránt, de még ma is váltig azzal dicsekszik, hogy az ő remek tilinkó-játéka meggyógyított egy szegény — siketnémát . . . Ez a törtéuet is egy kedélyes öreg úrról szól, aki Kondoroson lakik. Jel­lemző tulajdonsága, hogy okos ember és rajong a logikáért, meg hogy Farkasnak hívják. Az elmúlt pénteken Békéscsabán járt s csak este indult haza. Menetközben betért a szentmiklósi csárdába. Ott ; érte Farkast az este, sőt még az éjjel is. Éjfél­kor igy szólt önmagához: — Haza kéne már menni ! És kimegy a korcsma elé. Nagy meg­döbbenéssel látja, hogy ellopták a lovait. Szomorúan, ló nélkül áll ott a kocsi. Az öreg elővette az okosabbik eszét ós igy monologizált: — Én vagyok-e Farkas, vagy nem ón vagyok Farkas ? Mert ha ón vagyok Farkas — akkor ellopták a lovaimat; de ha nem én vagyok Farkas akkor — ta­láltam egy kocsit . . . Ebben aztán megnyugodott s vissza­ment az ivóba . . . ' Tarkaságok. Hogy ilyenkor a hazakerülő egyetemi hallgatók mi mindennel rémítgetik a könnyenhivő apákat, arról kevés fogalma van annak, aki se nem diák, se nem apa. A tüzórönkéntes esete, aki apjától 60 frtot kért — ágyúra, nagyon is ismeretes. Legújabban egy orvos-növendék szédítő kijelentésének hire érkezik Gyuláról. Az ifjú megbukott a szigorlaton s most Békavadászat Csaba és Gyula között. Ha a motoros rakoncátlankodik. Kétszer is megállott. Egyáltalában nincs nagy okunk el­ismerőleg nyilatkozni a magyar állam­vasút előzékenységéről. Járatainak be­rendezése is amellett bizonyít, hogy csak a legmérsékeltebb lelkesedéssel beszélhet az utas azokról a bélelt lá­dákhoz hasonló waggonokról, amelyek, mint első- és másodosztályú kocsik, a nagyközönség rendelkezésére állanak Az elviselhetetlen mizériák azonban egyik oldalon sem bosszantják annyira az utast, mint az úgynevezett döcögő gyufás-skatulyáknál, — más nyelven motoroknál, — amelyek hol Csaba és Szeged, hol Nagyvárad és Csaba között veszélyeztetik az utasok érdekeit. Ezek a fúrán döcögő és pöfékelő alkal­matosságok torz-alkotásai a MÁV.-nak s nemcsak nem mozdítják elő a forgalmi érdekeket, de egyáltalán alkalmatlanok arra, hogy szolgálni lennének képesek azt a célt, melynek alárendeltje a vasut­közlekedés. Ezek a motorjáratok min­dig elakadnak utjuk közben s ilyenkor I nagyban veszélyeztetik mindazon érde­I keket, amelyek arra kényszeritik egyik­I másik embertársunkat, hogy motorosra üljön s azzal tegye meg a szükséges utat. Kedden délelőtt is kedélyes pöfé­keléssel indult Gyula felé a 8 óra 18 perces motoros a csabai pályaudvarról. Mintegy két kilóméter távolságban a pöfékelés és berregés fokozódott s mindez az utasok nagy örömére történt, mert azt dokumentálta a folytonosan élesedő pöfékelés, hogy a menetsebes­ség fokozódik. A harmadik kilóméter­nél azonban fájdalmas röfögéssel el­vakkantotta magát a gép s a gyufás­ládika megállott. — Mi történt? Mi történt? - Ria­doztak az utasok. Egy-két hidegebb vérű szeladon jól emésztő közönyösséggel ülve ma­radt s egyáltalán nem mutatott érdek­lődést a már eléggé megszokott esemény iránt. Nemsokkal erre megtudta az utas sereg, hogy a gép egyik csavara meglazult. A vállalkozóbb szelleműek neki gyűrték ingujjukat s odakuporod­tak a gép mellé, törülvén és olajozván az egyes alkatrészeket, csakhogy mi­előbb működéshez kezdjen a masina. Pillanatok után percek, percek után negyedórák multak, de a gép mégse akart elindulni. A motorost egy csomó bibic vette körül Ott ugrándoztak a gép körül és éktelen sikongatással jár­ták a maguk táncát. Odébb három lépéssel a vízlevezető árok bókái pöf­feszkedtek a vizben. Gömbölyű szemei­ket rámeresztették az utasokra, pofáju­kat felfújták, aztán nevetni kezdtek: — Hehehe, brehehe! . . . Egy arasztnyi nagyra megnőtt pél­dány szembe bámult a főkalauzzal, aki unatkozásában épp be akart lábalni a vizbe, s ugy nevetett reá. A főkalauz pedig fölkapott egy hatalmas nagyságú követ s ugy fejbúbon teremtette az állatot, hogy belenyekkent. Ez imponált az utasoknak. Ha pedig imponál valami, akkor utánozzuk is azt. Igy történt, hogy az utasok szintén köveket ragad­tak s olyan bombázást kezdtek a ter­peszkedő négylábúak ellen, aminőben aligha volt még részük a jámbor vízi állatoknak. A harmadik sortüzhöz akar­tak fogni már, midőn elbizakodott élességgel megszólalt a síp s odébb döcögött a skatulya. Hajh, de — semmilyen öröm nem örökké tartó ! . . . Bicerén tul megint baja akadt a gépnek s a békavadászat újból kezdetét vette. Hogy mennyi állat esett e második kőbombázás áldoza­tául : nem tudjuk. De ez nem is fontos. A fődolog az, hogy délutáni 4 órára Nagyváradot is elérte a benzinnel haj­tott tákolmány. De talán ez sem annyira fontos, mint az utasok érdeke, amelyet mégis respektálnia kellene az „előzékeny" MÁV.-nak. Vagy nem ? . . . Mulatság. * Az orosházai református eqyház ve­zetősége az Orosházán építendő refor­mátus templom alapja javára f. évi má­jus hó 10-én, a Nyári Színkörben hang­versenyt s utána az „Alföld"-szálloda nagytermében zártkörű táncmulatságot rendez, melyre a meghívókat szétbo­csájtották már. Védnökökül a két pro­testáns egyházmegye elnökségét, to­vábbá vármegyénk alispánját sikerült megnyerni. A rendezőségben mint dísz­elnökök Bulla Sándor, Torkos Kálmán, Kovács Andor, Zilahy László és Pál Ernő szerepelnek. Az illusztris vezető­ségen kivül a széleskörű érdeklődést nagyban elősegíti a pompás műsor, me­lyet itt közlünk : I-ső rész. 1. Csokonai-dalok. Énekli a Szen­tesi Református Énekkar, Joó Károly karnagy veze­tése mellett. 2. Felolvasás. Tartja Futó Zoltán szentesi ref. lelkész. 3. Szólóének. Előadja J a k ó Etelka úrhölgy, zongorán kiséri Joó Béla. 4. a) Dvorák ; „Humoreszk" ; b) Vienieavski: „Legenda". Hegedűn játsza Arany János, hódmezővásárhelyi karnagy, zongorán kiséri T i 1 g e r Árpád, az aradi Nemzeti Színház karmestere. II. rész. 1. Mult, jelen és jövő. Irta Sántha Károly. Előadják Rónai Mártonné urnő, B ártók Rózsika k. a. és V á­r ó c z i Imre. 2. a) Kacsóh Pongrác : „Késő öröm", b) Tarnay : „Beteg vagyok", Tarnay : „Csavargók" Énekli Darabos Lajos, zongorán kiséri T i 1 g e r Árpád. 3. Versek. Irta és felolvassa Szabolcska Mihály ref. lelkész és iró. TORVENYKEZES. § Agárdi ur bűnei. Élénk emlékeze­tünkben lehet még Petsár Géza, alias Agárdi Nagy István facér borbélysegéd­nek békésinegyei szereplése. Agárdi a békési Wenckheim-uradalom központi pénztárát szerette volna kifosztani, de a rendőrség kezeibe került. A békési

Next

/
Oldalképek
Tartalom