Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-21 / 41. szám

Békéscsaba. 1908 május 21 3 térj adó nagy, mint inkább a kezelési költség, amely kétszerte, háromszorta akkora, mint maga az a hányad, amely­lyel az ártér fejlesztéséhez hozzá kell járulni. (Ugy van 1) A legnagyobb hiba pedig az, hogy sohasem lehet kiszámí­tani, milyen nagy az adó, mert évről­évre változik és szaporodik. (Ugy van!) A partokat már majdnem az égig emeli; azután meg az árviztársulatnak és ve­zetőiknek nem lévén egyéb dolguk, mindig azon törik a fejüket, hogy va­lamivel foglalkoztathassák embereiket; uj, meg uj terveket eszelnek ki, talán fölöslegeset is, zsilipeket emelnek, viz­felvonó gépeket ós szivattyúkat szerez­nek be és ilyenféle kiadásokat tesznek, bizony sok esetben csak azért, hogy foglalkoztathassák embereiket és hivat­kozhassanak arra, hogy dolguk van, pedig a kiadások nem mindig szüksé­gesek és sok esetben azokat mellőzni lehetne. Emelik azonkívül nagyon a tisztviselők és alkalmazottak járandósá­gát, fizetését és építenek a maguk és társulatuk részére mindenféle palotákat. A legnagyobb mérvben sújtó az ártéradó bizonytalansága és nagysága. (Ugy van! balfelől.) Soha sem' lehet kiszámítani, hogy melyik ártérbe, me­lyik osztályba esik valamely föld és éppen ez az oka a legtöbb elégületlen­ségnek, a legtöbb elkeseredésnek. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Azok a földek, amelyek közvetlenül a folyamok mellett vannak, sokszor kisebb osztályba van­nak felvéve, mint azok, melyek a na­gyobb folyamtól távol esnek. Ez egy­felől igazságtalanság, másfelől pedig nem^tudják az emberek megállapítani, miként lehet az, hogy a sokkal távolabb fekvő föld, amely már bizonyos magas­lat mögött van, éppen olyan ártéradó alá és éppen olyan kezelési költség alá van felvéve, mint az a föld, amely köz­vetlenül a part mellett terül el. (Ugy van! a baloldalon.) Ugy, hogy ma már ellehet mondani, hogy ha a költségek még továbbra is szaporodnak, — amint hogy folytonosan csak szaporodnak, — akkor maholnap a tulajdonos tulajdon­képpen béreli a saját földjét. Ehhez jön még a belvizszabályozási társulatok által helytelenül keresztül vitt csatornázások okozta sokféle ne­hézség. . Megtörtént, hogy fagy idején, — mint ahogy megtörtént 1906-ban is, — az átereszek befagytak, a hó befújta őket, s midőn engedni kezdett a fagy, a viz a földeken megállott, a csatornán, mint amely nehezebben olvad ki, ké­résziül folyni nem tudott. Igy volt ez Szeghalmon és Gyomán is, ahol 2—B000 hold föld viz alatt állt, mert a belviz­szabályozó társulat a vizet levezetni nem tudta, az átereszeket keresztül fúrni képes nem volt. Igy a buza mind megfagyott. Természetesen a bir­tokosokon azért mégis megvették az összes ártéri terheket. Meg vagyok róla győződve, hogy mindazon jóindulatu támogatás, mely­ben a földmivelósügyi miniszter ur a folyam menti birtokosokat részesiti, de meg a hajózás kérdése is, ismét csak szaporítani fogja azokat a kiadásokat, amelyek az ármentesitő-társulatokat ter­elték. Ehhez képest módosítani kell — emelni, esetleg erősíteni — a gáta­kat is. Hozzájárul a költségek szaporí­tásához az általános drágaság is, amely természetszerűleg ismét csak emelni fogja azokot a kiadásokat, amelyek a gátak megőrzése és általában az árvíz­védelem következtében merülnek fel. Ilyen körülmények között, t. Ház (Halljuk ! Halljuk !), mikor a fentartási költségek ily nagyok és a felügyelet is ennyi bajjal jár, lehetetlen elzárkózni azon eszme elől, amit Bozóky Árpád barátunk felvetett, hogy t. i. az ármen­tesitést az állam vegye át kezelésébe. (Helyeslés a baloldalon) Az ármentesitő társulatok feladata most már országszerte csaknem be van fejezve. Készen vannak a gátak, fel van­nak szerelve minden szükségessel, ugy hogy ma már azok a társulatok tulaj­donképpen csak azért vannak, hogy időnként — mondjuk, tiz évben egy­szer — a védelmet teljesítsék. Ezt a ritka időközökben szükséges védelmi munkálatokat és ellenőrzést a folyam­mérnökségek utján elvégezhetné a föld­mi velésügyi minisztérium is, hiszen a folyammérnökségek ugy is felügyelnek most is ezekre a teendőkre. Ez által sok százezreket l,ehetne megtakarítani.. Bozóky Árpád: Milliókat! F á b r y Károly : . . . Tényleg mil­liókat lehetne megtakarítani és meg­szüntethetnők azt a töméntelen sok vizi társulatot, amelyek mindegyike az auto­nomia körében önmaga szabja meg a költségeit, amelyeket állami kezelésben redukálni, kevesbbitteni lehetne. (Ugy van ! Helyeslés a baloldalon) T. Képviselőház! Semmi sincsen, ami izgatóbban hatna a föld népére, a kisgazdákra — különösen az alföldi magyar népre, — mint az ártér és az ártéri adó kérdése. A szociálizmust semmi sem terjeszti ugy (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.), mint ez. Márt semnii sem keseríti el az embert annyira, mint az, ha nem tudja, hogy sokszor tulaj­donképpen miért fizet ? Hogy az állami adóhoz hozzájárul, azt érti, mert van egy birtoka és szívesen járul hozzá az államfentartásához, de hogy az olyan birtokos, aki birtokán vizet sohasem lát és sohasem fog is látni, szintén hozzájáruljon olyan súlyos terhekhez, amelyek állami adóját két-háromszoro­san meghaladják, ez annyira felébreszti bennük az elégületlenséget ós fokozza a keserűséget, hogy a szociálizmus ná­luk kész talajra talál. (Ugy van !) Alföldi népünk nem szociálista, ha­nem csupán csak elégedetlen. De éppen ezen elégedetlenségben találják meg azt a pontot a szociálista agitátorok, ahol legkönnyebben tudnak lelkükhöz férni: az elégedetlenség szításával ós az elke­seredésnek szivükbe való oltáüával. (Ugy van! balfelől.) Ez az elkeseredés vezeti oda az illetőt, miután más me­nedéket nem tud találni, hogy a szo­ciálizmus karjaiba vesse magát. (Ugy van! balfelől.) Kötelességünk az alföldi népet megtartani nemzetünknek, a ma­gyarságnak ós kötelességünk arra töre­kedni, hogy a nemzetközi szociálisták ne vetkőztessék ki őket magyar nem­zeti mivoltukból ós ne oltsák beléjük a magyar nemzeti mivoltuk megtaga­dására való hajlamot. Ezek voltak azok, amik arra sarkal­nak, hogy hozzájáruljak a t. Bozoky barátom által benyújtott határozati ja­vaslathoz, hogy t. i. a magyar állam, illetőleg folyammérnökség kezelése alá vétessék az ártéri ügy további rendezé­sének kérdése. Magát a költségvetést el­fogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A megyei tanitók gyüléss Csabán. Szenvedélyes jelenetek. IJjra kell szervezni az országos Bizottságot. A Bókésvármegyei Általános Tanitó­Egyesület folyó évi rendes közgyűlé­sét május hó 17-ón, Békéscsabán tar­tott t meg. Vasárnap délután érkeztek a me­gyei járáskörök képviselői, kiket a csa­bai járáskör fogadó-bizottsága vendég­szeretően fogadott és elszállásolt Négy órakor egybegyűltek az állami iskolá­ban igazgató-bizottsági gyűlésre. B r ó s z János orosházai tanitó, egyesületi al­elnök nyitotta meg a gyűlést. Képvi­selve voltak: Gyula, G.yoma, Csaba, Békés, Szeghalom és Orosháza járásaik képviselőivel. Az igazgató-bizottság előkészítette a közgyűlést. Kiküldette az egyes bi­zottságokat, nevezetesen pénztárvizsgáló bizottságot Pau 1 o v i cs József, Kon­esek József és S a s s Ferenc tagok­ból, ügykezelésvizsgáló-bizottságot pe­dig Singer Manó, Gulyás István és K á s a Illés tagokból. Elfogadásra ajánlotta a közgyűlés­nek az elmúlt évi zárszámadást és a jövő évi költségvetést, továbbá a ren­des időben beérkezett indítványokat. Este 8 órakor kezdetét vette a vá­rosi színházban a „Tanítók Háza" békés­megyei szobaalap javára rendezett hang­verseny és azt követte táncvigalom, mely a mondott célra 350 koronát jut­tatott Hétfőn reggel a vármegye minden községéből oly nagy számban érkeztek a vendégek, hogy a város tanácsterme, hol a közgyűlés tartatott, kicsinynek bizonyult. Nyolc órakor kezdetét vette az elő­órtekézlet, melyen B r ó s z János je­lentette, hogy az egyesületi elnök, Láng Gusztáv betegsége folytán ő ve­zeti majd az ülé3t. Liptudósitókat küld­tek ki és a közgyűlési tárgysorozatot végképp megállapították. Kilenc órakor kezdetét vehette már a közgyűlés is, amelyen M i k 1 e r Sán­dor tanfelügyelő szintén résztvett. Volt ennek a közgyűlésnek egy csúnya része is, melyet az egyéni önhittség, a bölcs­nek látszó tudalékosság inscenált és amely sem a kollegialitás érzületéhez, sem a gyűlés méltóságához nem volt méltó. Erre a jelenetre pedig Szeg­halmi Gyula felszólalása adott okot s igazán örömünknek adunk kifejezést, hogy a kir. tanfelelügyelő is hallhatta azt, mert egy felszólalásban hiven visz­szatükrözödik az egyén.ség is. A közgyűlést a szokásos elnöki jelentéssel nyitotta meg B r o s z János. A mai kor a szociális egyesülés ós szövetkezés korszaka, kezdte megnyi­tóját. Minden osztály annak tudatára ébredt, hogy közöst cél csak összpon­tosított erők tudnak elérni. Követnie kell a tanítóságnak is ezt a példát s ha egyszer megtörténik a széttagolhatatlan egyesülés, akkor Magyarország 36 000 tanítójának szava orkán lesz. Nem aka­runk mi rombolni, folytatta Brosz. Cé­lunk nem a pusztítás. Csak a jogainkat követeljük ós jogos érdekeinket védel­mezzük, hogy igy megelógedettebben és szabadabban dolgozzunk a szabad, boldog, független Magyarország fel­építésén. Ezután P e t z József olvasta föl az elnöki jelentést, amelynek fontosabb részei ezek: Az Országos Bizottság, mely a tanítóság érdekeinek képvisele­seletóvel lett megbízva, ma szervezeté­ben nem tud megfelelni hivatásának s ezért az újjászervezés kérdését is fel­vették a mai közgyűlési tárgysorozatba. A békési járáskör mult év okt. 19-ón, a gyomai ez évi március 25-én, a gyu lai járáskór mult évi okt. 3-án, az oros­házai okt. 9-én, a szarvasi november 28-án. a szeghalmi ez évi április 29-ón tartotta gyűlését. A jelentést tudomásul vette a köz­gyűlés s felkérte a járásköröket, hogy a tanitók házában létesített alapítvány céljaira gyűjtéseket rendezzenek. Ezután felolvasta Petz R e z e y Szilviusz volt tanfelügyelőnek azon levelét, melyet a távozása alkalmával hozzáintézett búcsú­levélre irt az egyesületnek. A meleg­hangú levelet Rezey éltetésével vette tudomásul a közgyűlés. Majd alelnöknek választották meg U h r i n Károlyt, főjegyzőnek Petz Józsefet és jegyzőnek Mészáros Gyulát. Ezután Balázs Bélának rendkí­vül tartalmas, erős alapokon álló felol­vasása következett az Országos Bizott­ság újjászervezéséről. Ennek kapcsán a következő határozati javaslatot nyúj­totta be: A Bókésvármegyei Általános Tanító­egyesület 1908. évi május hó 18-án tar­tott közgyűlésén foglalkozott az Orszá­gos Bizottság újjászervezésével. Ez al­kalommal kimondja a közgyűlés, hogy a mozgalmat helyesnek, sőt szükséges­nek tartja, s a maga részéről támagatja. A Hivatalos Értesítő 1907. évi 2-ik szá­mában megjelent alapszabály tervezetet általánosságban elfogadja. Részleteiben néhány módosítást ajánlott. Szeghalmi Gyula tette meg észrevételeit elsősorban Balázs Béla előadására. Felszólalásában kíméletlen durvasággal Áugias istállójának mon­dotta az Országos Bizottságot. Singer Manó : Szükségesnek tar­tom kijelenteni, hogy nem kell becsmé­relnünk az Országos Bizottságot, habár szervezését szükségesnek látjuk is. Felkiáltások: Igaz! Ugy van! F ü r s t János lényegtelen felszó­lalása után O s v á t h János dr. a szak­lap helyett tanácsosabbnak vélné, ha egy, vagy két napilapot szerezne meg magának az egyesület. Farkas Gyula: A határozati ja­vaslatot elfogadom, de nem osztom Szeghalmi tagtárs személyeskedéseit. Sőt állást kell foglalnunk az olyan ki­fejezés ellen, mely szerint Augiász is­tállója volna az Országos Bizottság. Ebben a bizottságban ezelőtt is voltak bajok ós hibák. Ma egy éve én is fog­lalkoztam azokkal. Hol volt akkor Szeg­halmi s miért látja szükségét csak ma a gorombáskodásnak. Szeghalmi: Személyes kérdés­ben kérek szót. Farkas neheztel, hogy csak ma beszélek az országos bizottság ellen. Megtettem volna én ezt a tavaly is, de az ő akkori csöppó sem sikerült előadása . . . Óriási lárma hallgattatta el Szeghal-' mit. Az egész közgyűlés fenyegető ma­gatartással fordult ellene: — Eláll! Eláll! Üljön le ! Ilyen kifejezések röpködtek a beszélő felé, aki hamarosan leült aztán. Balázs Béla tette még meg észrevételeit a fel­szólalásokra ós ezt követőleg a közgyű­lés elfogadta a javaslatot. A pénztári jelentós szerint 1906 év­ről maradvány volt 155 korona 90 fil­lér. Befolyt tagdijakból hátralék 241 korona 52 fillér, a folyó éviből 128 korona 48 fillér, a folyó tőke időközi kamatai 3 korona 12 fillér; az összes jövedelem tehát 529 korona 02 fillér. Ebből a kiadás 350 korona 98 fillér. A maradvány 178 korona 04 fillér. E pénztári jelentés tudomásul vé­tetett, követőleg Szarvas községét jelöl­ték ki a jövő évi közgyűlés helyéül, majd lényegtelen indítványok elfoga­dása után a közgyűlés véget ért. Dél­ben kétszáz terítékű bankett volt a „Fiúméban". Békésmegyei népiroda. Gyulán alakítják meg. A haladó kor igényeinek megfele­lően mindig ujabb ós ujabb tételes in­tézkedésekkel szabályozzál a modern állam az állampolgároknak egymáshoz és az államhoz való viszonyát. A társa­dalom emberének alig képzelhető vala­mely életviszonya, melybe az állam a maga és a társadalom szempontjából pozitív vagy negatív értelemben bele ne avatkoznék. Jogokat ad ós köteles­ségeket statuál, de ugy a jogok érvé­nyesítését, mint a kötelességek teljesí­tését szüksógszerüleg bizonyos alaki fel­tételekhez köti, melyek be nem tartása egyrészt a jogok elvesztését, másrészt a kötelességek nem teljesítését jelenti. Eszerint az állam rendjónek és jog­szabályainak nem ismerése a polgárokra névzve súlyos hátránnyal jár, annál is inkább, mivel az állani a jogszabályok nem tudását, az állami rend fentartha­tása szempontjából mentségül el nem fogadhatja. Az állam tehát mindé i pol­gárától imperative megköveteli a tör­vények ós törvényerővel biró szabá­lyok tudását. Mihelyt egy törvény életbe lép, azt nyomban meghirdeti, hogy min­denki tudomást vehessen róla. Ez az elv; de hogy fest ez a gyakorlatban ?! Az újságolvasó közönség kénytelen­kelletlen felületes tudomást vesz róla, de a népnek, amelynek nagy rósze irni vagy olvasni sem tud, nincs módjában, hogy a törvényekről kellő módon tá­jékozást szerezzen. I^az ugyan, hogy a hatóságok a törvények főbb és életbe­vágóbb intézkedéseit esetről-esetre köz­hírré teszik, azonban, ha tekintetbe vesz­szük a közlés formáját, tisztában lehe­tünk annak értékével is. Teljesen kivi­láglik ebből az, hogy az ország zöme, az ország lakosságának nagy tömege a saját jogai és kötelességei tekinteté­ben teljesen tájékozatlan. Hogy ez a nép széles rétegeire mily beláthatatlan hátránynyal jár, azt nem kell bővebben fejtegetni. Ha már a leg­egyszerűbb rendelkezések tekintetében is nagy tájékozatlanságot árul el a nép, könnyen elképzelhető, hogy mennyi károsodásnak vannak kitéve! És ezt il­letőleg a legelszomorítóbb, hogy az ál­lamnak nincs módjában ezeken az álla­potokon segíteni, mivel ahhoz, hogy a nép az érdekeibe vágó törvényes in­tézkedéseket megismerhesse és megért­hesse, első sorban az átlagos népmű­veltség színvonalának emelése szüksé­ges. Ez pedig csak évtizedes, kitartó és céltudatos kulturális munkával ós a nép gazdasági helyzetének javításával volna elérhető. És itt kezdődik a társadalom köte­lessége. Ahol az állam a bajok okait gyökeresen meg nem szüntetheti ós az okozatokat merev szervezeténél fogva nem enyhítheti, ott ilyen üdvösen mű­ködhetik közre az állam a maga intéz­ményeivel. Ezek azok az irányelvek, me­lyek néhány megfigyelő és nemesen gondolkozó gyulai emberbarátot az úgynevezett „Néphivatal" megteremté­sére vezetik. Ez a „Néphivatal" még a folyó év­ben működéshez kezd s tanácscsal és útbaigazítással fogja ellátni a népet. A vagyontalanoknak beadványokat készít adó, katona- stb ügyben, dijtalannl beszerzi a szükséges okmányokat és pártfogó ügyvédet ad polgári peres ügyben. A „Nóphivatal" ólén önzetlen ügyvédemberek, szerkesztők és közhi­vatalnokok fognak állani. ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. Az országos központi időjelző ál­lomás továbbra is meleg, száraz időt jelez. — A megyegyülós szenzációja. Van-e, aki ne sejtené, hogy a májusi megye­gyülósnek is meg lesz a maga érdekes­sége ? Hozzászoktunk már ehhez s min­den divináló-tehetsóg nélkül is bátran állithatja akárki, hogy nincs és nem lesz közgyűlés Békésmegyében szenzátió nélkül. A májusi közgyűlés alkalmával megint S eil e r Elek csabai járási fő­szolgabíró hivatalos működését teszi kritika tárgyává Áchim L. András. Hogy a lényeg, amely alapot nyújt erre a felszólalásra, mi ? — nem tudjuk. Mindössze arról szereztünk tudomást, hogy ez a felszólalás a szokotttnál is — élesebb lesz. Ugyanekkor felolvas Áchim egy levelet is, melyet az egyik központi vármegyei tisztviselő intézett hozzá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom