Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-21 / 41. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. május 220, get pedig, ami e két tényező hozzájájárulásán kivül szükségesnek mutatkozik, az érdekelt községek fogják előteremteni. A hozzájárulások arányát pedig a lélekszám és a határok nagynagysága, valamint a vasút kilométer hossza szerint állapítják meg az egyes községekre. K o 1 o z s y Endre mezőberényi főjegyző tegnapelőtt bemutatta az eddigi megállapodásokat Ambrus alispánnak, kivel a hozzájárulás ügyében is tárgyalt. Mihelyt tisztában lesznek, hogy mennyi állami és megyei hozzájárulásra tarthatnak igényt, nyomban elkészíttetik az előzetes terveket az érdekelt községek mérnökeivel. Az egész vasutat házilag épitik ki és a munkálatokat előreláthatóan már a jövő év tavaszán megkezdik. A gazdasági egylet közgyűlése. Elnöki előterjesztések —. Legelő-felosztás Mezőberényben. — Doboz község hely pénze. — A Petőfitéri ház. — Kenderáztató Körös tárcsán. — A szőlők biztosítása. — A vasúti károkozások megtérítése. — Nem lesz ez évben kiállítás. Vármegyénk gazdasági egyesületének életében mozgalmas nap volt a vasárnapi. Választmányi ülést s ezt követőleg közgyűlést tartottak az egyesületi tagok, akik rendkívül szép számban gyűltek össze. A választmányi ülést Wenckheim Dénes gróf elnök nyitotta meg s utána B e 1 i c z e y Géza ügyvezető-elnök tette meg előterjesztéseit. Mindenekelőtt bejelenti Beliczey, hogy Darányi földmivelésügyi minisztert jubileuma alkalmából az elnökség az egyesület nevében üdvözölte. Az alapszabályváltoztatásokat a miniszter jóváhagyta. Az elnöki előterjesztések kapcsán jelenti, hogy Szlaukovszky József egyesületi szolga 200 kor. fizetési előleget kór. A kérelmet a választmány teljesítette. Érdekes bejelentés tétetett ezután az őszi kiállítás ügyében. A gazdasági egyesület ugyanis feliit a földmivelésügyi kormányhoz, hogy a Békéscsabán rendezni szándékolt gazdasági kiállítást anyagilag támogassa. Ezt a kérelmet megismételte egy deputátió is s bár a miniszter kedvező választ adott, most mégis arról értesült az elnök, hogy 5—6000 koronánál nagyobb támogatásra számitaniok nem lehet. Ez a pénz kevés a kiállítás megtartására s erre való tekintettel azt kérdezte a választmánytól, vájjon nem-e volna tanácsosabb az ez év őszére tervezett kiállítást két év multán rendezni, mikor az egyesület is fennállásának 50 esztendős jubileumát üli meg ? E kérdésben annál könnyebb volt az igenlő határozat, mert az iparosok is olyképp nyilatkoztak, hogy a rendelkezésükre álló idő alatt nem készülhetnek el a kiállításra. Mezöberény község közbirtokossága azt kérte a minisztertől, adná meg beleegyezését a legelő felosztásához. A miniszter pedig véleményezés végett leküldte a herényiek kérelmét a gazdasági egyesülethez. P f e i f f e r István egyesületi titkár személyes tapasztalataira való hivatkozással nem javasolja a közlegelő felosztását. Ezt a szegényebb sorsú birtokosok is igy kívánják. A közlegelő felosztása mellett csak azok kardoskodnak, akiknek nagyobb területük van azon a közlegelőn ós akiknek birtoka közel fekszik ahhoz, Ez a rósz — egy ügyvéddel az élén — kívánja a közlegelő felosztását, de a kisebb birtokosok nem akarják azt. Beliczey Géza ezzel ellentétes állásponton volt, de a választmány az előadói javaslatot fogadta el. Doboz község helydijszabására vonatkozó és véleményt kérő alispáni megkeresésre kimondotta a választmány, hogy a helydijszabás megállapítása tekintetében nem támaszt kifogást, mert Doboznak szüksége van e jövedelemre. Békéscsaba község átírt az egyesülethez s kérdést tett, hogy nem-e volna hajlandó eladni a Petőfi-téri házat. Az állam köztudomás szerint erre a helyre akarja felépíttetni az uj polgári fiúiskolát s mert a község ingyen telket adni köteles, megvásárolja azt a házat, amely most évi 1000 korona brutto-bevételt eredményez. Ehhez a kérdéshez elsőnek Beliczey Géza szólott. Az egyesületi vagyon, mondotta, ezelőtt mind házakba volt fektetve. Az épületek azonban nem jövedelmeznek anynyit, mint amennyi a készpénz jövedelme volna s igy tanácsosabbnak látszik, túladni ezen a házon is. Reck Géza: Elvileg ki kell mondani, hogy elfogadja a választmány és helyesnek találja ezt a propoziciót, de egy bizottságot kellene kiküldeni, amely tárgyaljon a községgel. Szerinte 24 ezer korona volna a megfelelő ár. K á 1 1 a y Ödön szintén az eladás mellett van, mert az a kívánatos, hogy az egyesület vagyona könynyen mobi lizálható állapotban legyen. Szerinte azonban nem bizottságot kell ez ügyben kiküldeni, hanem az elnökséget bízzák meg az adásvétel közvetítésével s a ház árát oly nagynak szabja meg, a mily árat a méltányosság is helyénvalónak mond. A választmány ezt az álláspontot tette magáévá. Köröstarcsa község kenderáztatót akar létesíteni s anyagi támogatást kér ugyanaz a vörös bajuszu férfi, aki a Vampeticsben a szomszédasztal mellől vógignózegetett. Most is erősen a szemem közé nézett. Jól láttam, hogy ebben a pillanatban vörös bajusza még vörösebb lett a dühtől, mely elöntötte az arcát ós melyet ö fogcsikorgatással kísért. Én azonban abszolúte nem ijedtem meg, sőt ellenkezőleg, a szeme közé vigyorogtam. A vörös bajuszu mérgesen a fülembe ordított: — Tudja, hogy ön most tüstént meghal ? ! — Ezt igazán nem tudtam, — feleltem hidegvérrel. — Hát azt sem tudja, hogy minek a torkában van ön most ? ! — sziszegte még ingerültebben. — Nem én, fogalmam sincs róla. — Nem tudja?! Hát megmondom én: a halál torkában! — Úgy, és hogy értsem e dolgot, ha szabad kérdeznem ? ! Az idegen szó nélkül kikotorászott a zsebéből egy forgópisztolyt s reám emelte. — Most már tudja ? ! Bevallom, hogy nem szeretek farkasszemet nézni a forgópisztolyokkal, különösen a városligetben nem és ép mosolyogni próbáltam. — Mielőtt meghalna, van valami mondani valója ? — kérdezte tőlem. — Nincs. De még mielőtt szorosabb érintkezésbe lépnék becses revolvere golyójával, nem lenne szíves talán felvilágosítani, minek köszönhetem e váratlan szerencsét ?! A vörös bajuszu drámai hangon szavala: — Azért, mert elrabolta a boldogságomát. Ahá, gondoltam, ugy látszik ez is a vörös angyallal szokott vacsorázni. Nem akartam rögtön megérteni a dolgot. ! — Milyen boldogságot emleget ön, uram ? — kérdeztem szerényen ós érdeklődve. — Hát azt, akivel a Vampeticsben vacsorázott. — Azt ? — adtam a meglepettet. — Azt! — felelte harsányan és erélyesen. Kezemmel legyintettem. — Hát miért nem szól, hiszen szót sem érdemel az egész ! — Hogyan ? — kérdezte ellenfelem és leeresztette revolverét — ön nem szerelmes Kunigundába ? — Nem. — Szavára ? — Szavamra. — Akkor szüret, — mondá a vörös bajuszu ós kedélyesen átölelt, miközben órám lassan, de határozottan kivándorolt a zsebemből. A revolverre való tekintettel azonban ezt nem vettem zokon, sőt végtelen boldog voltam, mikor szeretett ellenfelem, felszedte sátorfáját és útnak indult. Mit meséljek tovább ? Három napig dúltam fúltam, csak akkor csökkent meg kissé meglepetésem, hogy annál nagyobb csodálkozásnak adjon helyet, mikor negyednap postán csomag érkezett, benne az elköltött összes pénzem, órám és még ráadásul 50 korona, azon üzenettel: Bocsánatot kérünk a kis kellemetlenségért, Klein testvérek . . . Miután a kórdóst megoldani nem tudtam, már egészen beletörődtem a dologba, mikor egy szép őszi estón betévedtem egy Józsefköruti Moziba, az u. n. Bodografba. Alig ültem ott néhány percig, hát „A póruljárt udvarló" cim alatt ott látom ám a ligeti élményeimet, a vörös családot, meg magamat is. És ekkor lett világossá előttem, hogy az egész csak színjáték volt, melyet az élelmes igazgatóság velem rendezett. a kormánytól. Idevonatkozó képviselőtestületi határozatának pártolása érdeben megkereste a gazdasági egyesületet, amelynek választmánya készségesen hozzájárult a kérelem teljesítéséhez. A szőlősgazdák országos egyesülete aziránt intézett megkeresést a gazdasági egyesülethez, hogy a szőlőnek jég ellen való kötelező biztosítása céljából írjon fel a kormányhoz — Többeknek hozzászólása után ebben a kerdésben nem foglalt állást a választmány s csak egyszerűen tudomásul vette a megkeresést. Temesmegye Gazdasági Egyesülete átirt, hogy a vasúti szállításnál előállott károkért a vasút felelősségének megállapítása és kimondása érdekében Írjanak föl. M o r v a y Mihály : Több esetben szenvedett károsodást és pedig marhaszállítások alkalmával. A szarvasmarhák, ha este is érkeznek, másnap reggel 10 óráig a waggonban vannak, mert az állatorvos csak ilyenkor veszi azokat vizsgálat alá. A temesmegyei felirattal kapcsolatosan szükségesnek látná erre a körülményre is felhívni a kormány figyelmét és azt kérni a kormánytól, hogy az állatorvosoknak már reggel 7 órára tegye kötelezővé a pályaudvaron való megjelenést. S e i 1 e r Elek : _ Konstatálja, hogy valótlan, mintha az állatorvosok elmulasztanák teendőiket, mert a tapasztalat azt igazolja, hogy este is kószsóggel rendelkezésre állának. Morvay: Én a budapesti viszonyokat tettem szóvá és nem Csabáról szólottam. Ezekután a választmány a temesmegyei átiratot elfogadta, de Morvay indítványával kiegészítette. Majd tiz perces szünet után a közgyűlés megtartása következett. Tárgysorozat előtt Beliczey Géza megemlékezett az egyesület halottjairól, akiknek emlékét jegyzőkönyvbe foglalták. Pfeiffer István olvasta fölíezt követőleg az elnöki jelentést. Eszerint az elmúlt év terméseredménye kedvezőtlen volt s a búzából csak 3—4 mázsás átlagot kaptak a bókésmegyei gazdák. Háziipari tanfolyamok rendezésével nem foglalkozott az egyesület, mert ezt a feladatot a miniszter a vármegyére ruházta. A titkári hivatal és a választmány összesen 2219 ügyet intézett el a mult évben. Az egyesület tagjainak száma 25-el szaporodott s jelenleg 958 tagja van. A jelentós tudomásul szolgált. Az uj alapszabályok értelmében 12 taggal kiegészítette a közgyűlés a választmányt. Ezek az uj tagok: Veres József, gróf Széchenyi Antal, Dőry Pál, Wagner József, Kocziszky Mihály, Z ah o r á n György, Neumann Manó, K i t k a György, G o v r i k János, Z s iros András, Wolfner Mihály ós Bérezi Gábor. Több tárgy nem lóvén, a gyűlést berekesztette gróf Wenckheim Dénes elnök. Egy község az elhagyott gyermekekért Gyermekotthon Mezőberényben. Küldöttség a miniszter előtt. Csöndben, a reklámnak minden eszközét mellőzve dolgozik már hosszabb idő óta Mezöberény község azon, hogy azt a nagy munkát, mely az elhagyott gyermekek megmentése érdekében Magyarországon megindult, — siker koronázza. És ezt a nemes célt elérendő, maga a község, mint erkölcsi testület, lépett sorompóba, sőt" anyagi tekintetben is kész örömmel áldoz, csakhogy minél inkább és minél mélyrehatóbban biztosittassék a cél. Mezöberény község már régebben felépítette az elhagyott gyermekek menhelyét. Ezt a menhelyet tekintette meg az elmúlt esztendő folyamán R u f f y Pál miniszteri tanácsos s ez alkalommal eszmecserébe bocsájtkozott K o 1 o z s y főjegyzővel. Az eszmecsere azzal az örvendetes eredménynyel járt, hogy Kolozsy már a legközelebbi közgyűlés elé javaslatot terjesztett, amely javaslat érdemi része azt intendálta, hogy a gyermekmenhely bővíttessék ki egy internátussal és fejlesztessók az elhagyott gyermekek otthonává, amelyben minden elhagyott ós nyomorók gyermeket életének huszadik óvóig gondozni fognak. Az internátus lakóit és gondozottjait valamely mesterségre fogják kitanítani, hogy a társadalomba visszakerülvén, fentarthassák magukat és hasznos foglalkozási üző állampolgárokká legyenek. Mezöberény képviselőtestülete nagy örömmel határozattá emelte az indítványt s kimondotta, hogy anyagi áldozatot som kímél az eszme megvalósítása érdekében. Nyomban ezután kijelentette a képviselőtestület, hogy az internátus felépítésének céljaira 20 katasztrális hold földet adományoz, az épülethez téglát és cserepet ad s az építési költségekhez 20.000 korona készpénzt szavaz meg. Elhatározták, hogy anyagtámogatás megszavazásának céljából az Országos Gyermekligát és a „Szeretetegyesületet" megkeresik s hogy a belügyi kormányt fölkérik e gyermekbaráti intézménynek állami kezelésbe való vételére. A határozat ezen részének most tettek eleget, amennyiben Fábry Károly országgyűlési képviselő vezetéséi vei a napokban egy küldöttség kereste föl a minisztert. A küldöttség tagjai Winter Ádám biró, Kolozsy Endre főjegyző, H a c s k ó Lajos és dr. B erény i Károly voltak. Andrássy belügyminiszter kedvező választ adott s igy hihető, hogy e momentális Jintézmóny Békésmegyében is mielőbb létesülni fog. E küldöttség eljárt a földmivelésügyi minisztériumban is, hogy a gyermekmenhelyet gyümölcs- és konyhakertészeti oktatással kapcsolják össze. Mezőssy államtitkár fogadta a küldöttséget s megígérte, hogy foglalkozni fog a kéréssel. A két megkeresett egyesülőitől még nem érkezett válasz. A gyomai képviselő beszéde. Fábry Káró y a földmivelésügyi miniszterről. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter most kedden terjesztette elő költségvetését. Ehhez a nagy koncepciójú kö tségvetéshez a gyomai kerület országgyűlési képviselője: Fábry Károly is felszólalt s nagyhatású beszédét általános tetszés kisérte. Fábry különösen az alföldi viszonyokra volt figyelemmel felszólalásában, amelyet teljes egészében itt közlünk: Fábry Károly: Tisztelt képviselőház ! A mult esztendei cselédtörvény tárgyalása alkalmával nem lehettem szerencsés a földmivelésügyi miniszter úrral egyetértésben lenni; ma ugy pártszempontból, mint egyénileg is elismerem, t. Ház, hogy a földmivelésügyi miniszter urnák egész működését bizonyos melegség lengi át, bizonyos lelkesültség hatja át. (Ugy van!) Szív van benne és szeretet a föld népe iránt (Ugy van!), amely mindenben kihat erre az agrárius országra, amelynek érdekei emelése által e nemzet nagyságát és boldogságát óhajtja előmozdítani. (Ugy van! Éljenzés.) A miniszter ur működéséről dicséneket zengeni nem óhajtok, de nem mellőzhetem, hogy ki ne emeljem azokat a nagy dolgokat, melyeket a nép érdekében végez: parcelláz, telepit, munkázházakat építtet, cselédlakások építéséről gondoskodik, téli foglalkozással ós mellékkereset alkalmának teremtésével a nép jövedelmét szaporítja, szövetkezetek ezreit támogatja, hogy a nép kiadásait kevesbítse. A folyók hajózhatóvá tételéről szóló legújabb törvényjavaslatával is csak a szállítás könnyebbitésót és ez által a nép keresetének gyarapítását célozza, (Ugy van!) A költségvetést tehát bizalmamnál fogva részére szívesen megszavazom. (Helyeslés.) Ezúttal azonban bátorkodom kérni, hogy a föld népe iránt való jóakaratát irányítsa egyúttal a vízvédelemre is, amelyről Bozóky barátom hosszabb fejtegetései után felmentve érzem magamat bővebben szólani. Igaz, hogy az ármentesítés 100.000 holdakat hozott forgalomba és tett megmüvelhetővó, de igaz az is, amiről panaszkodnak, hogy ártér a legnagyobb terheket rója olyanokra is, akiket soha semmiféle viz nem érhet és akiknek földjei mégis be vannak vonva az árterületbe. Az ártéri adó ma már majdnem nagyobb, sőt sok helyütt sokkal nagyobb, mint az állami adó. Hatványozza ezt a kezelési költség s csodálatos, hogy nem is maga az ár-