Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-03-05 / 19. szám

BEKESMECSYET KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. márc. 5. — Halálos fenyegetés. Békésről irják : Szabó Mihály tanyai lakos rövid uton akart a más feleségéhez jutni, ugyanis agyonlövéssel és leszurással fe­nyegette meg D.Kiss Imre ugyanosak tanyai lakostársa szemrevaló feleségét az esetre, ha a hites urát ott nem hagyja és vele vadházasságra nem lép; mint­hogy a menyecske erre hajlandó nem volt, a hős szerelmes többször is meg­ismételte a fenyegetést, mégpedig nem­csak négyszem közt, hanem tanuk előtt is, sőt mikor kérdőre vonta a hatóság, ő maga is beismerte. A rendőrség le­tartóztatta és most a járásbíróság bör­nében elmélkedik a felett, hogy „minek is van szerelem a világon." — Ahogy Orosházán szokták ... Oros­házáról irja tudósítónk, hogy néhány nappal ezelőtt a község dobosa „felsőbb meghagyás" következtében köztudo­másra hozta, hogy a községet bizonyos „világhírű" jósnő látogatja meg ós kit a jövendő érdekel, az megtalálja hajló­kában a csalhatatlan orákulumot A do­bolás pedig 1 koronával gazdagította a községi pénztárt. Mi elismerjük, hogy ez is pénz, de a kidoboltatás szabadsá­gát mégis korlátozni kellene, mert mégis csak különösnek tartjuk, hogy egy mindenesetre bölcs elöljáróság jóvoltá­ból a községi orvos reklámot csináljon a — babonának. — Apadnak az akták. A megyei árva­szék ügyeiről emlékezvén meg, hirül adtuk, hogy a közigazgatási bizottság elismerésit fejezte ki afölött, hogy a rendkívül felszaporodott restanciát az árvaszék tisztviselői hihetetlenül gyor­san dolgozzák föl. Most arról értesülünk, hogy március hónapra már csak 368 akta maradt s ezt a hónap végóig fel­dolgozzák. — Tisztelt olvasóink ! Bizonyára szí­vesen fognak megismerkedni a „Scott­féle Emuisió"-val, mely általánosan is­mert háziszer, vagyis csukamájolaj, csakhogy az utóbbit teljesen jóizü és könnyen emészthető formában nyújtja. Gyermekek különös előszeretettel ve­szik be a „Scott-fóle Emulsió"-t, mert jól ízlik. Kapható a gyógyszertárakban. — Elvert álarcos. Komikus esetnek voltak tanúi kedden este a csabai vasut­utcán sétálgató polgárok. A farsang ál­arcos, sallangós ruhás búcsúztatói már a kora délutáni órákban megjelentek az utcákon s elmókáztak a járókelőkkel. Ferenci Dezső pókinas, aki szintén egyik derék legénye volt a maskarába öltözöttek seregének Moles György ésZelenyánszki Pál gazdalegénye­ket bosszantgatta. Zelenyánszkiék egy kissé ittassak voltak s nem vették tréfára a dolgot, hanem nekiestek Ferencinek s nemcsak az álarcát, de még a feje búbját is betörték. Az épületes botrány­nak a rendőr vetett véget — Háziasszonyok kedves foglalkozása a likőr, rum készítése otthon! Hogy érett, sima italt kapjon, már most ké­szítse el húsvétra is likörszükségletét! Kaphatók: ananás, absinth, anisett, al • lasch, angolkeserü, barack, borovicska, cognac, curacae, citrom, cacao, char­truese, császárkörte, csokoládé, kávé, kömény, málna, marasquino, narancs, megy, puncs, rózsa, rostopcsin, rum, vanília, szilvórium. Egy adag egy literre használati utasítással 50 fillér. Vidékre ingyen csomagolás. Háztartási ó rum literje 2 kor. fél liter 1 korona. Kitűnő orosz teák. D o b a y Kálmán drogiérájá­ban, Békéscsabán. Hány bál volt a megyében ? Elvonult Karnevál herceg. A báli örömök és gyönyörök piros harsonái takarodót fújtak. A száz színben pompázó Karnevál herceg kedden föld­höz vágta a kurjantások kacagó csengői­vel díszített süvegét s tegnap már hamut hintett kótyagos fejére. De elég! Ez a hangnem igen szép és szines. Ám kon­statálni kell, hogy világunk egyre jobban szürkül és a bálák párfümös, menüettes, bájos rokokóromantikája sorvad s ma­holnap beadja derekát. Kétségtelenül e mellett bizonyít az a szomorú valóság is, hogy a farsangi táncmulatságok száma ijesztően leapadt. Békésvármegye mindig vezetőszerepet játszott a vigalmak időszakában. A mi mulatni vágyó társadalmunk egyik 24 órától a másikra nappallá tette az éjsza­kát, de az idén már megcsökkent ez a kedv s egy számokkal foglalkozó polgár­társunk szerint ez évben mindössze 27 farsangi táncvigalom volt. Hogy ezen a 27 táncestélyen hányan találták meg élet­társukat : ezt nem árulta el a statisztikus. Az idei táncvigalmakkal kapcsolato­san egy tapasztalatot szereztünk magunk­nak. S ez a tapasztalat azt mondja, hogy a mai leányok nem mulatnak ugy a bálban, ahogy szeretnék és ahogy meg­érdemelnék. Mert hiszen az bizonyos, hogy a kedves leányiélek minden vá­gyát és álmát elviszi a lopott fénytől ragyogó parkettre, a fülledt levegőtől fonnyadozó pálmák és virágok közé s a röpke tánc boldogító mámorába temet­kezik a hétköznapok után. Hiába mosolyog a koravén, előkelően fanyar ós irodalomtól beteg szivünk Farkas Imre és társai bidermeyer­poézisén, mely éppen a báli leányálmok fakadását és hervadását övezi körül a ritmusok és rimek csipkefátyolával: ez a kellemes költészet egészen megfelel a nagyon fiatal leányok órzésvilágának ós éppen nem csodálom, hogy e nemrég tultengően népszerű zsur-poéta versei helyet foglalnak minden ábrándos leány zongoráján. A mai aranyifjúság azonban kevés érzékkel van megáldva a gyöngyharma­tos és ibol.yaillatu leányérzósek iránt. Ennek az ifjúságnak nagyon sok baja van az élettel. A modern ifjú csak „át­utazik" a bálokon. A csilláros termekbe csak bekukkan, mint Istók Debrecenbe. Lead két oforizmát, a nagy Oszkár után szabadon. Udvarol egy kicsit valame­lyik szép asszonynak, megtiszteli jelen­létével a majomnak nevezett szigetet s aztán tovább megy: szebb tájakra. Ugy gondoljuk, hogy a mai bálák pangása és fényessége abban rejlik, hogy a bál, mint olyan, ma már kevéssé felel meg hivatásának. Nem felel meg azért, mert a bál a mi intim, ideges ér­zéseink számára nagyon is széleskörű, feszes mulatság. Azonkívül a mai ifjak táncoló-kedve sem a régi. Ma inkább a zsurok századát éljük. Most a modern iparművészet finomságával telehintett szalonok gyöngéd félhomályában job­ban kivirulnak az érzelmek és vonzó­dások kedves virágai. De azért nem kell hinni, hogy nem mulat az alföldi ember. A dionizoszi mámor megfogyva bár, de törve nem, ott él a lelkek mélyén s ha legfeketébb a sorsunk éjszakája, ő a legpirosabb akkor. Tegnap reánk köszöntött a szürke szerda. „Isa pur és chomu vogymuk! . De éppen most akar ébredezni a tavasz. Nemsokára pattognak a primavera rü­gyei ós ha boldog alkonyatokon sétál­gatunk a tavaszodni készülő dűlők közt, mig a tornyokon a nap csókja piroslik, szivünkben is pirosan gyulád ki a szent, tavaszi mámor — a vér .. . SZÍNHÁZ „A milliárdos kisasszony" szombati és az „Aranylakadalom" vasárnapi elő­adást nagyszámú közönség nézte végig. Este premiere volt; a „Bálkirály­nőt" adták kisszámú közönség előtt. Sze­rencsére csak hat szerzője van az angol operettenek, mert egy hetedik elron­totta volna még azt a kevés jót is, amit a darab nyújt. A Hamupipőke bájos meséjét dramatizálták Seymour Hiks ós társai. De a mese szépségeiből, megható naivetásáből a „Bálkirálynőben" semmit sem találunk. Zenéje sem lép fel külö­nösebb pretenziókkal, de a librettoná­sokkal értékesebb. Egyes számai (ka­tonainduló, cigarettadal stb) hamar nép­szerűségre tehetnek szert. Lévay Margit ós Kuthy Janka állottak az előadás központjában. Mos­tani alakításuk mól tón sorakozik előző alakításaik mellé. Ügyes, szines, vonzó játékuknak köszönheti a darab azt a külső sikert, melyet nálunk aratott. Őket és Szalma Sándort, ki a herceg sze­repét kreálta, nyílt szinen is tapsokkal tüntették ki. Hétfőn jubiláris előadásban volt részünk. Papp Erzsébet 30 éves szí­nészi működését ünnepelték a „Falu rossza" előadásával. Akik a népszínmű felett megkongatták a lélekharangot, összetévesztik az okot az okozattal. Nem a népszínmű játsza le magát, de hiján vagyunk oly jeles erőknek, kik a nép életét, szokásait, jellemét az irók inten­ciójához és a valósághoz hiven ábrá­zolni tudnák. Mig a fővárosban ma már egyáltalában nem kultiválják a népszín­művet, a vidéki színpadokon még régi szerzők darabjai is sikert aratnak. Ahol oly tehetséges színésznő játszsza a Finum Rózsit, mint Papp Erzsébet, ott még mindig élvezni tudják a „Falu rosszát". A hétfői előadás is a teljes anyagi és erkölcsi siker jegyében folyt le. A ju­biláns alapos készülődésre valló, minden részletében kidolgozott, finom árnyalásu játékban megnyilvánult az igazi művé­szet. Gyönyörködve hallgattuk, élveztük énekszámait, melyek közül sokat meg kellett ismételnie. Az igazgatóság azzal is emelte az előadás fényét, hogy a leg­kisebb szerepeket is elsőrendű érőknek osztotta ki. Lévay Margit, mint Boris, ismét elragadtatta a közönséget egyéni­ségének varázsával. A három paraszt­asszony, Komlós, Kuthy és Füredy ala kitotta s együttesükön csak Komlós rontott. Nóvák Ilona kitűnően játszotta Bátki Tercsit. A férfiszereplők közül a direktor alakítása érdemel különös di­cséretet. Gonosz Pista szerepében való­sággal, remekelt, Margittay, Szalma, Ker­tész, Áldory és Yárady minden tőlük telhetőt megtettek, hogy az ünnepi es­tét emlékezetessé tegyék. Kedden vendégművésnőtől láttuk a még mindig hódító Glavári Hannát. Különben J a k a b f y Jolánt a csabai közönség már régen ismeri; a mult évad star-ját a közönség most is osz­tatlan szeretettel ós lelkesedéssel fogadta. Hogy nem volt telt ház, milyet a mű­vésznő játéka méltán érdemelt volna, ez a darabválasztásra vezetendő vissza. Hisz alig van Csabán valaki, aki Lehár operette-jét ne látta volna. De, akik je­len voltak, azoknak igazi műélvezetben volt részük Jakabfy kedves egyénisége, párosulva megkapó érzéssel, tempera­mentummal, ismét meghódította a kö­zönséget, mely rengeteg tapssal, virág­gal adott kifejezést a viszontlátás feletti örömének. A többi szereplők, kiket előzi bírálatunkban ismertettünk, ma fokozott ambícióval és kedvvel illeszkedtek az összjátékba. H-g. FARSANG. * Jótékonycélu hangverseny. A kondo­roson rendezett jótékonycélu hangver­seny és táncmulatság reményen felül sikerült. A sikert biztosította a „békés­megyei egyetemi ifjak köre", melynek 11 tagja rándult Kon dorosra, minek­utána az elő ő napon rendezett vigal­mukat jól elintézték. Csatlakozott hoz­zájuk még hat főgimnáziumi ifjú s igy táncos volt elegendő, mert számosan voltak a bálrendezők is. Képzelhető, hogy a legszebb kilátások közt kezdődő estélyen azonnal a legjobb hangulat uralkodott. A koncert műsora is ked­ves volt. Az egyetemi ifjak itt is kitet­tek magukért s kedves emlékűvé vará­zsolták az estét. Felolvasást tartott Reviczky László lelkész „Pusztuló szokások" címen megirt humoros karcolatát olvasta fel, derültséget keltve. K u p e c z Vilmos hegedűjátéka, kit zongorán kísért C z i r­b u s z Endre, művészi színvonalon álló számot nyújtott. Mocskonyi Gizike monológja, a Zöldi Márton által megirt „Hangsúly" nagy tetszést aratott s a művészi előadást zugó tapssal honorálta a közönség. M a r c s e k Vilma zongorán adott elő egy kerigőt. A közönség gyö­nyörködött kedves, ügyes játékában s tetszésének hatalmas tapsviharban adott kifejezést. Az estély érdekessége volt mégis P 1 a c s k o Lajos, szigorló orvos gor­donkajátéka, aki Emil öcscsével előadott „Dankla duo"-val ritka élvezetben ré­szesité az este közönségét. Tapsra és tetszésre az ifjú gordonkaművész még tovább játszott s mindaz, amit előadott, lelkes elismerésre buzdította a hálás közönséget. Ezután az egyetemi ifjak közül négyen : F e 1 d m a n n Béla, M i­csinay Dezső, ifj. Haviár Dani és P 1 a c s k ó Lajos együtt adtak elő egy szép zenemüvet, fokozva a közönség háláját, mely a megérdemelt tapsokkal nem fösvénykedett. Ugyancsak ők adták elő a „Léha" című bájos műdalt, me­lyet Schriffert István joghallgató énekelt. Befejezték a hangversenyt: F e 1 d m a n n Béla primjátéka, Cím­p o n e r i n Traján hatalmas, érces ba­ritonhangu éneke, kit gordonkár kisért Szarvasi Endre. Az est ezen feledhetlen kedvességü szellemi része után kezdetét vette a táncmulatság, mely reggelig tartotta együtt a mulatozókat. Az estélyből a jegyzői árvaházra is jut 50—60 kor., bár épen a vidéki jegyzőurak érdeklőd­tek legkevésbé az estély iránt, mely annyi kedves emlékezésre szolgálhat alkalmat azoknak, kik részt vettek benne. * A farsang utolsó vigalmai A zajos farsangi időnek utolsó napjain ideges gyorsasággal követték egymást Békés­, csabán a táncestélyek. Szombaton, vasár­nap és hétfőn zajosak voltak a bálter­mek s a farsangot búcsúztató emberek hangos időtöltése még ma is átcseng a tovavágtató Karneváli herceg kísére­tének ajkairól. Békéscsaba gazdái szombaton tar­tották meg estélvüket a Vigadóban. Ennek a gazdabálnak hirét ismerik mindenütt s igy nem csoda, ha ezúttal is a legteljesebb anyagi és erkölcsi siker zárta le gazdáink bálját, melyre még Erdélyből és a fővárosból is töb­ben érkeztek le, Szombaton volt a Rudolf-főgimná­zium diákbálja is a tanintézet torna­csarnokában. Ezeknek az ártatlanul poétikus, fehér diákbáloknak keretében ezúttal sem láttuk a felsőbb leányiskola növendékeit, akiket eltiltottak attól, hogy résztvehessenek ott, ahol mindenki egy­forma közvetlenséggel mulathat. A rend­kívül sikerült estélyt hangverseny ve­zette be G a 11 i János dirigálása mel­lett a daloskör pompás precizitással több dalt énekelt, majd a kitűnően fegyelmezett és betanított diákzenekar adott elő több számot Áchim torna­tanár vezetése mellett. S z e g e d y La­jos csinos költeményeivel, S z a m e k György pedig szavalatával aratott zajos tetszést. Nagyon szép technikával ját­szott zongorán M i s r a c h y Richárd ós Kálmán Sándor. JA hangverseny után kezdetét vette a tánc, amely kivi­lágos virradatig tartott. Ott voltak : leányok : Szenes Tilda, Racskó Jolánka, Wagner Ella, Pováz3ay Ilona, Csanády Jolánka, Áchim Bözsike, Kovács Margit, Badics Margitka és Gizike, Bukovszky Jolán, Szathmáry Mirgit (Gyula), Bőhtn Margitka (Brád), Spitzer Mariska, Galli Ilona, Balogh Mária, Ondro­viczky Mariska, Klein Frida, Huszka Rizsi, Löwy Janka, Löwy Hajnalka, Biuerlrén, Halassy Ilona (Nigylak), B^lenta Nelli, Zsilinszky Margit, Kocziszky Mtnci, Lin­der Margit és Mariska, Such Piroska, Hor­váth Idus, Mariska és Ilonka, Szondy E la ós Malvin, Falta Jolán és Margit, Gartner Olga, Klein Böske, Gráb? Laura, Molnár Mariska, Berliner nővérek, Bugyinszky Margit, Mécs Balogh Mariska, Haan Ag­neska, Urszinyi Ilonka, Rizler Mariska. Vasárnap este a Vasutas-Szövetség tartotta farsangi táncestélyét. A tánc­estóly várakozáson felüli eredmónynyel zárult le, amit a rendezőség buzgólko­dásának s főleg a jegyet árusító höl­gyek fáradhatatlanságának lehet tulaj­donítani. A négyeseket 40 - 50 pár tán­colta s csak a reggeli órák némították el a zene hangjait. Hétfőn az Iparos Olvasókör tánc­estélye volt a „Pannonia"-kávéház ter­meiben. Ez az Olvasókör szintén ha­gyományos sikerű vigalmakat szokott rendezni s idei táncmulatsága sem állott a többiek mögött kedvező erkölcsi ós anyagi eredmény tekintetében. Irodalom. * A ,,Zenélő Magyarország" közismert zenemű folyóirat ép most megjelent 354-ik füzete újra a legjobb s kedvelt zongora újdonságokat közli, mint: I. „Hallja maga gazda uram" és „Húzzad cigány, ne síj­náld a kezedet", két pompás msgyar nó­tát. II Bodor Ernő „Végrendelet" báró Eötvös József gyönyörű költeményére szerzett hatásos müdalát. III. Bőhm An­dor talp alá való remek „Demokrata csár­dás"-át. IV. „A szélmalom" cimü érdekes jellemdarabot Minn D.-től. E ismert tény, hogy annyi zenemüvet — s a legjobb hazai éí külföldi szerzők kiváló újdonsága t — csak 6—8 koronáért szerezheti meg kü­lön kiadásokban, amennyit egy füzete ad e pompás zenemű-folyóiratnak, mégis rend­kívül elterjedtsége miatt 6 korona félévi előfizetésért 12 ily gjzdag tartalmú tüze­tet — s azon felül a 20 kiváló becses, 40 korona bolti árt képviselő,zenemű újdon­ságot tartalmazó „Húsvéti zenealbum"-ot teljesen ingyen adja féléves előfizetőinek. Előfizetések a most folyó január-jutiusi íélévre a „Zenélő Magyarország" (Klökner Ede) zeneműkiadóhivatalához, Budapest, VIII. József-körut 24. intézendők. TORVft-NYKEZES. § Kifosztott gazda. A tavalyi juriusi vásár alkalmával Csabán is megismétel­ték a zsebmetszők azt a csinyt, amely­hez nem kell más egy-két darab ujság­papirosnál és egy hiszékeny paraszt­gazdánál. Horváth István idegen llető­sógü zsebmetsző a vásár alkalmába egy másik cimborájával társult s ket;esben indultak el gazdát keresni. Keresgélés közben utjukba akadt Seben János csabai gazdálkodó, aki be hagyts magát csapatni s akit Horváth István tehén-

Next

/
Oldalképek
Tartalom