Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-06-28 / 52. szám

3 renc, mint a községi jegyzők egyesületének elnöke, félebbezett. A másik felebbezést P a p p József ós társai adták be. Mindkét felebbezés szerint a törvényhatóság hatáskörét meghaladó határozatot hozott, amikor kibővített egy miniszteri rendeletet. A községi tisztviselők összeférhetetlenségének a városok ós megyék tisztviselői összeférhetetlenségétől speciálisan elütő ügyeket különben is törvények szabályozzák immár. A megyebizottság intézkedése azért is sérelmes, mert ennek betartásával az 1898. évi XXIII. t.-c. által szervezett községi hitelszövetkezet életképessége tétetnék kockázatossá. Ezeknek a hitelszö vetkezetek mk, amelyek tiszta nyereiégük ötven scázalMtát a községi szegényalapra fordítják, épp az elöljárók a lelkük, kik a képviselőtestületdkben is képviselik ezeknek az emberbaráti, szolid alapokon nyugvó pénzintézeteknek érdekeit. A felebbezők mindezekre való hivatkozással azt kérik a minisztertől, hogy a megyebizottság határozatát semmisítse meg. Egy kis színházi regény. Gyomától Mezőberónyen át Szalontáig. Mezőberényben és Gyónván játszott egynéhány héttel ezelőtt Molnár Gyula színigazgató társulata. A színtársulat legkedveltebb tagja volt Kiss Margit színésznő, aki kiváló játékával lebilincselte a közönséget. A kulisszák mögött önnek folytán veszedelmes intrika támadt ellene. Egy kicsit a kenyerére törtek Kiss Margitnak. Történt, hogy a társulat Gyomáról Szalontára akart utazn^ Eítaz alkalmat használták fel a titkár, meg az igazgató, hogy a kis subrette-nek nyakát törjék. Visszakövetelték tőle a szerepeket, melyek a lakásán voltak. A kis subrette nem nagyon ijedt meg a fenyegetéstől. Kijelentette, hogy bár maga az igazgató adta ki rendeletben, hogy a színészek a szerepeket tartsák magukuál, azokat visszaadja, de tekintettel arra, hogy már bepakkolt, engedjék meg neki, hogy csak Szalontán számo'jon el azokkal. Ekkor azután beütött a krach. Az igazgató és a titkárja, Dobos Nándor, késő este erővel bementek Kiss Margit lakására s felhívták őt, hogy a szerepeket adja ki. A kis szubrette ezt a szózatot az ágyból hallgatta végig, nemcsak azért, mert már késő este volt, hanem azért is, mert beteg volt. Sirt, kért, könyörgött, hogy hagyják békében s ne kívánják, hogy férfiak előtt az ágyból leszálljon. Esedezett, hogy jöjjenek el másnap — nem volt pardon. Az igazgató és színházi titkár a leghatározottabban ragaszkodtak ahhoz, hogy Kiss Margit hagyja el az ágyat s nyissa fel a bőröndjeit. Mikor aztán a fenyegetések sem használtak, Molnár Gyula nagy dologra határozta el magát. A gyomai csendőrörsön íölielentést tett Kiss Margit ellen sikkasztás miatt s egyben a beteg színésznőt csendőrök utján letartóztatta s bekisértette a gyomai városházára. Nagyon természetesen az eset Gyomán, ahol szubrette-letartóztatások a legritkább esetekben fordulnak elő, nagy feltűnést keltett s mindenki kíváncsi volt. hogy milyen egy szubrette, aki az ágyból kiszálláni nem akar s e miatt le van tartóztatva. Természetesen a csendőrség szabadlábra helyezte Kiss Margitot, aki azóta Szalontán aratná a babérokat, ha játszhatna, mert hát a bőröndjeit, mint bűnjeleket, visszatartották, a ruhái, ékszerei pedig a bőröndökben voltak. Szalontán a kis szubrette még csak fel sem léphetett, miután Gyomáról egy szál ruhá- j ban jött el s igazán különös lett volna. ! ha például a „Giil Babá"-ban a Gábor j diákot egy fehér blúzban ós egy fekete aljban játszotta volna el. A dologba azonban a csabai kir. járásbíróság is beleavatkozott. Kérdőre vonta Kiss Margitot sikkasztás vétsége miatt. A kis szubretteből vádlott lett, aki remegve hallgatta pénteken délután, hogy sikkasztásért be akarják csukni. Kiss Kálmán járásbiró azonban, miután dr. Pándy István ügyészi megbízott a vádat elejtette, dr. P o dh r a c z k y Rezső nagyszalontai ügyvéd védőbeszéde után felmentette Kiss Margitot a vád és következményei alól. Ez a szenzáció kisebbik része. A na- i gyobbik az, hogy most már a kis szubrette megszűnt énekesnő lenni, hanem átalakult boszuálló Cherubinná. Ügyvédje utján feljelentette Molnár Gyula sztnigazgatót és Dobos Nándor titkárt magánlaksértés büntette és hatóság előtti rágalmazás miatt. Feljelentette továbbá a direktort a színészi egyesületnél; szóval megtette a megtorló lépéseket alaposan. A meglehetősen pikánsnak Ígérkező ügy tárgyalásának egyik része itt fog lefolyni Csabán. Nem érdektelen, hogy Kiss Margit tanúképpen beidéztette az egész színtársulatot s egy szép napon a csabai járásbíróság büntető osztályánál egy teljesen organizált színtársulat, operette alakban, mint vádlott, panaszos és tanu fog felvonulni. Cseh mérnökök Békéscsabán. Megtekintették az öntözött rétet. A mi hírességünk. Békéscsaba községnek érdekes vendégei voltak pénteken délelőtt. Több cseh mérnök társaságában a prágai műegyetem 18 hallgatója érkezett Csabára Aradról, hogy községünknek nevezetes öntözött-rétjét megtekintsék. Az idegeneket egy tudós prágai professzor. HraskyS. V. egyetemi tanár, reichsrathi képviselő vezette. A délelőtti gyorsvonattal érkeztek meg a prágai diákok, akik Mezőhegyesről Aradra utaztak ós onnan Békéscsaba felé vették az irányt. A diákok mindössze a délutáni személyvonat indulásáig tartózkodtak Békéscsabán, melynek minden látnivalóját megtekintették. A csabai pályaudvaron Vilim István községi gazdasági intéző és Á c h i m Gusztáv mérnök várták a vendégeket, akik elhelyezkedtek részint a község fogatain, részint pedig bérkocsikon s kihajtattak az öntözött rétre. Itt bemutatták az idegen diákoknak a rétöntözést. Megeresztették a csatornákat vizzel, amelyet újból lebocsátottak, majd pedig szakszerűen megmagyarázták nekik az öntözés hatását a terméseredményre s megismertették őket a termőképességnek azon mesterséges fokozásával is, amely irányban épp most experimentálnak Programm szerint itt még sok minden következett volna, de az öntözött rét megtekintése annyi időt igényelt, hogy délelőtt folyamán már nem tekinthettek meg semmi mást. Visszatérvén a pályaudvarra, Polgár osztály mérnök vette át a vendégek kalauzolását. A csabai pályaudvaron épp most folyik a teherpróbája az átjáróhídnak. Ez a vasbeton-épitmóny, amely műszaki szempontból kiválóan érdekes, teljesen lekötötte a diákok és az idegen mérnökök figyelmét, akik nagy érdeklődéssel ellenőrizték az elhajlást jelző eszközöket. Krasky professzor megköszönte a szives kalauzolást, aztán asztalhoz ültek a vendékek s a délutáni vonattal tovább utaztak Budapest felé. Még egyszer Tótkomlós. Nyilatkozik Hrdlicska lelkész is. Nincs veszedelem. Mult számunkban közöltük egy tótkomlósi tanítónak levelét, amely helyreigazítás kívánt lenni a közigazgatási bizottság legutóbbi üléséről irott s tótkomlósi vonatkozású sorainkra. Ebből a nyilatkozatból örvendetesen állapítjuk meg azt, hogy épp azok tiltakoznak a pánszlávizmus ellen, akiket nemzetiségi törekvésekkel vádol a köztudat. A csütörtöki nyilatkozatra most Hrdlicska Lajos lelkész válaszol, akinek érdekes írását itt adjuk: Tekintetes Szerkesztő Űr! Szokolay Pál tanitó urnák a „Békésmegyei Közlöny" legutóbbi számában megjelent, különben megszívlelendő s bizonyára jóhiszemű soraira, kötelességemnek tartom egyházam érdekében egy-két helyesbbitó megjegyzést tenni s kérem Szerkesztő urat, szíveskedjék azokat b. lapjának legközelebbi számában közölni. Azt állítja cikkiró ur, hogy a tótkomlósi ev. egyház iskoláiban évekkel ezelőtt a vallás is magyar nyelven is taníttatott s hogy ez „ellenhatást" szült. Lehet. Nem vitatom. Akkoriban nem voltam még Tótkomlóson. De idejövetelemkor egyházunkban az volt az elv és a praxis, amit a zsinati törvények 205. §. ir elő, hogy „a vallásoktatásban minden növendék lehetőleg anyanyelvén részesüljön". Ennek alapján iskoláinkban ma is a tót anyanyelvű gyermekek rendszerint tótul, a magyar anyanyelvű gyermekek magyarul oktattatnak a vallásban s e tekintetben sem a tót, sem a magyarnyelvű szülőktől, sem a gyűléseken, sem privátim panaszt nem hallottam. De ami ellen különösen szót kell emelnem, az Szokolay tanitó urnák azon rosszra magyarázható kitétele, hogy a „Tyzsdenník" cimü lap „az egyház gondnoki irodájában díszelgett csak egy éve is". Egy éve, t. i. tavaly én voltam az igazgató-lelkész s mint ilyen, ezennel tiltakozom az ellen, hogy egyházunk a nevezett lappal összefüggésbe hozatik, mivel egyházunk évek óta csakis egyetlen egy lapot járat, a Luther-társaság magyar nyelvű „Ev. < családi lapját". Ha mégis látott tanitó ur a gondnoki hivatalban más lapot is, az csak magánember tulajdona lehetett. Végül reflektálva cikkiró úr azon eszméjére, hogy „a vallásos estélyek nyelve a tót mellett magyar is lehetne", ezúttal is tudomására hozom ugy neki, mint az érdeklődőknek általában, hogy ez óhajt, mi lelkészek, örömmel üdvözöljük s készek vagyunk haladók nélkül teljesíteni. Indítás nélkül magam is megkíséreltem volna a tervet s hiszem, hogy ebbali kezdeményezésünk, csak egy kis érdeklődés mellett, ugy a magyar nyelv, mint a vallásosság terjedését elő fogja mozdítani. Tessék támogatni. A missiot Adventben megkezdhetjük. Különben én is azt mondom: hagyjunk fel a bizalmatlankodással s testvérekként karoljuk fel egyházunk és községünk ügyeit s a felhők eloszlanak. Hrdlicska Lajos, ev. lelkész. Igy ir egy pap, akit azzal a súlyos váddal illettek és illetnek, hogy legexponáltabb és legbuzgóbb harcosa a pánszláv propagandának. Ezek után a kétsógtelenül őszinte szavak után valóban nem tudunk tisztán látni a tótkoinlósi ügyekben s ez egy okkal többet jelent arra, hogy ezt a községet s társadalmi törekvéseit hatványozottabb figyelemben részesítsük. Öngyilkos honvéd. A vallás halottja. Ami egy kissé érthetetlen. Á gyulai honvédlaktanyában öngyilkosság történt. Egy közkatona dobta el magától az életet s ezúttal nem Mannlicher-golyó gyilkolt. A kaszárnyák szürke és titokzatos világában szokatlan eset ez. Immár teljesen hozzászokott a közvélemény, hogy az esetben, ha egy halott körül gyanúsan összesúgnak a császár egyenruhás szolgái, lőporfüstös történetet halljunk s a mindent eltakaró háttérből felebbvalói kegyetlenkedést jelöljön ki okul a véletlen. Ma azonban eredeti az öngyilkosság állítólagos oka is. Katonai körökben határozottan tagadják azt, mintha a közhonvéd a rossz bánásmód miatt vált volna meg az élettől. Ezzel szemben előttünk áll egy gyanús körülmény, amely kétségessé teszi ezt az állítást s gyanússá magát az öngyilkosságot. B a t r i n g Györgynek hivják az életunt közhonvédet. Huszonhárom éves kétegyházai illetőségű legény volt, aki, mint buzgó baptista, engedelmes odaadással tett eleget a felsőbbek parancsainak s igy azok közé tartozott, akik még büntetve sem voltak. Batring minden szabad idejét a szent könyv olvasására fordította s mindenki ugy ismerte, mint a legbuzgóbb, legvallásosabb bajtársat. Felebbvalóinak állítása szerint az utóbbi napokban sokat szomorkodott az öngyilkos közhonvéd. Szomorúságának okát abban kell keresni, — igy szól a katonai részről adott felvilágosítás — hogy Batring nem elégíthette ki ugy vallásos lelki igényeit, mint polgárember korában. Állítólag ez keserítette el annyira a közhonvódet, hogy véget vetett életének. A szerencsétlen véget ért katona kilopott egy kést a konyhából s azzal ölte meg magát. A torkát akarta keresztül metszeni, de a kés tompa volt. Nem vághatta át a gégéjét s igy több izben beleszúrt anyakába. Az első szúrás a nyak jobb oldalát érte s mólyen átfúrta az izomzatot. Ez a seb azonban nem volt halálos, miért is még egyszer megsebezte magát Batring. A második szúrás már megsértette a nyak-ütereket is, halálos sérülést ejtvén a közhonvéden, akit beszállítottak a közkórházba. Itt egy-két órai szenvedés után meghalt. Batring holttestét csütörtökön délután boncolta föl egy vegyes bizottság. A polgári hatóság részéről megjelentek a boncoláson dr. Bárdos Arthur rendőrorvos, Bessenyei Vendel alkapitány és Körösi Pál, mig a katonai hatóságot Demeter Béla százados, dr. V o r o n k a Béla ezredorvos s E n d r ő d i Géza hadnagy képviselték. A boncolás megállapította, hogy elvérzés következtében állott be a halál. És itt következik az az érdekes körülmény, amely gyanússá teszi az öngyilkosság okáról szálló híradást. A katonai parancsnokság ugyanis feltétlenül megállapittatni kívánta, hogy Batling nem volt beszámítható állapotban, mikor az öngyilkosságot elkövette. Ennek a különös kívánságnak teljesítésére természetesen nem találtak alapot az orvosok. De érdekes följegyeznünk ezt mégis ... mert Batring nem hagyott hátra levelet. Kár, mert ez az irás alighanem elárulná, hogy miért kivánta őt beszámithatatlannak kijelentetni a parancsnokság ... A szalmaözvegyekről. Néhány rövid napocska óta, Ah, szalmaözvegy lettem ón, Mily árvának érzem magam Iey egyedül, asszonytalan, Oh, én szegény ! A panamámat félrecsapva Bolyongok s tépdes a magány A helyem nappal nem találom, És messze elkerül az álom Az éjszakán. Azért hát éjjel is bolyongok, Mit is csinálnék egyebet ? Hisz a szivem, ah a szivem Isszonyu szenvedésben Majd megreped. Da azért drága, édes asszony, Ha olvasod e sorokat, Ne hederits rá, meg se halld azt, A nyaralásban ne zavartasd Te magadat. Örömmel szenvedek teérted, Maradj, amig csak jól esik, És hogyha nékem szörnyen fáj is, Maradj csak, asszony, legalább is Szeptemberig. (Látom kedves redaktör ur, Hogy arca bámulásra nyul, De látja, ugy áll a dolog, Hogy lapja, amely sokat forog, Véletlenül a nőm kezébe Kerü'het, s akkor vége! Vége. Ah akkor vége e napoknak, Melyek rám oly szépen ragyognak, És Őnagysága visszajön, Ezt, nem akarja ön ? De önt kedves redaktör ur, Megnyugtatom mulhatlanul, Hogy kitűnően mulatok S naponta dáridót csapok. Csak aztán — hó, majd elfeledtem — A világért ne adja ki, Amit zárjelbe tettem !) Fenő. A vármegyei költségelőirányzat. Megváltozott feltételek. Engedélyezték az uj ülnöki állást. Vármegyénk hüdzséjére vonatkozóan érdekes és fontos miniszteri leirat érkezett csütörtökön Ambrus Sándor alis-