Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-06-21 / 50. szám

Békéscsaba, 1908 junius 293. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY pontra adott válaszában ugyanis nem­csak azt mondja, hogy a készpénzfize­tések fölvételét tartja szükségesnek, hanem azt is, hogy Ausztriával könnyű lesz a megállapodás, mert Ausztria fize­tési mérlege aktiv és azért Ausztria a készpénzfizetéstől csak a magyar pasz­szivitásra való tekintettel idegenkedett, nehogy ez megrontsa az ő pénzértékük reális és effektiv voltába vetett hitet. Ez azt jelenti, hogy különválásunk ese­tén Ausztria készpénzfizető volta torony­magasságba fog fölemelkedni Ausztria financiáinak ma közkeletű mérlegelése fölé, a miénk pedig alá fog hanyatlani egy erősen passziv állam színvonalára, amelyet eddig csak az osztrák gazdag­ság leplezett. Kétségkívül túlzás ez is. Ki kell emelni még Jellinek Henrik véleményét is, amely bár nem par exellánsz bankemberré, kétségkívül gazdasági életünk egyik legalaposabb és éleslátású ismerőjének nézete. Jellinek határozottan az önálló bank hive és a pénzérték föntartására más piacokon bevált eszközöket ajánl. A kamatlábpoli­tika mellett a francia jegybank arany prémium politikáját akarja adoptálni. A D. M. K. E. zászlóbontása Békésmegyében A közeljövőben megalakul a hazafias kulturintézet békés­megyei fiókja s megkezdi vár­megyénkben is áldásos működését. Migyarorszíg kulturintézeteinek so­rában ma már kétségtelenül első helyet foglal el a Dálmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület, amely műkö­désének szinteráül a Délvidék tiz vár­megyéjét, köztük Békésvármegyét is választotta. És kétségtelen az is, hogy a DMKE. a hasonló kultúrintézmények között eddig az elérhető legszebb sike­reket aratta. Amely siker abban találja magyarázatát, hogy a DMKE életre való tervek megvalósítását vette gazdag pro­gramjának minden egyes pontjába. Igy pl. mig az EMKE hatalmas vagyonával eddig egyesek személyi kultuszának nagyranevelásén kivül csup'm egy-két turista-telep létesítésében merült ki, addig a DMKE alig öt éves fennállása alatt számos nevelő-intózet9t, iparpártoló intézményt alkotott a Délvidék számos városában, amely intézmények minde­nike egy-egy erő* vára Magyarország­nak Könyvtárakat létesít, adományoz, a nemzetiségek lakta vidékek magyar­ságának apostolait jutalmazza, szegény­sorsu, arra érdemes tanulókat taníttat ingyenesen s egy hatalmas kulturinté­zetnek rendelkezésére álló minden esz­közével megbecsülhetetlen tevékenysé­get fejt ki a magyarosítás terén. Hogy a D. M. K. E. tökéletesen be­töltse programját, most osztálytitkársá­got szervezett Békés negyében s meg­kezdte a fiók szervezésének munkála­tait. Mert tény az, hogy a D. M. K. E. csak ott folytathat siiteras működést, ahol áldásos tevékenységében a fiók­szervezet támogatja. A békésmegyei fiók szervezésének munkálatai már odáig ha­ladtak, hogy a megalakálás rövid egy­két hét kérdése. A DMKE eddigi sikereit tekintve, semmiféle kétség aziránt, hogy a békés­megyei fiók megalakulása után várme­gyénkben is olyan sikereket arat, mint a Délvidéknek azon városaiban, ahol ilyen fiókok már működnek. Da garan­ciát fog nyújtani maga a program, ame­lyet az alakuló közgyűlésen fog kifej­teni a központ. A magyarság és kultura terjesztésének s fejlesztésének szent ügye édes mindnyájunknak legfőbb kö­telessége lévén, e kötelességnek teljesí­tése alól bizonyára nem fog kitérni vármegyénk hazafias polgársága sem. Itt megjegyezzük még, máris tanú­jelét adta az áldozatkészségének. Csa­bának két értékes és gazdag könyvtárat adományozott, amelyek egyikét a gazda­kör, másikát pedig az erzébathelyi Nép­kör kapta. Amint a fiók megalakult, hasonló könyvtárakat a megye többi helységeiben is oszt ki a D. M K. E. Legközelebb megvalósítandó program­pontjai pedig: Csabán egy nevelő és tápintézet felállítása, a Rudolf-főgimná­zium alumneuma szegénysorsu. tanulói­nak támogatása, amelyhez hasonló se­gélyezésben fogja részesíteni a megye egyéb középiskoláinak szegénysorsu ta­nulóit is. Ez áldozatkész ós nemes tö­rekvésben bizonyára a vármegyének minden polgára lelkesedéssel fogja tá­mogatni a D. M. K. E-t. A D. M. K E. békesmegyei fiókjá­nak osztálytitkárságát Békéscsabán álli ­totta fel, hol is Palatínus József osztálytitkár (Pő-út 1851 sz.) az érdeklő­dőknek az egyesület minden ügyében fel világosítást nyújt. A fiók alakuló gyű­léséről annakidején kiradással leszünk. A békésmegyei fiókot szervezö-bi­zottság egyébként a következő felhívást bocsájtotta ki : „Dólma^yarországon, hazánk e leg­gazdagabb és legnépesebb területén, az idegen törekvések évről-évre tért hódí­tanak. A külföldről szitott izgatás mind­inkább előre tör és a magyar befo­lyása a magyarság nemtörődömsége folytán háttérbe szorul. Az idegen áramlatot segiti minden : a templomuk, a felekzeti iskolájuk, a pénziniézeteik és a rokonnyelvü külföld. Ellenben a magyarságnak Délmagyar­országon eddig semmifóla segisége nem volt. Most magyarságunknak, nemzeti kultúránknak uj társadalmi erőssége, vára épült Délmagyaországon is, hogy e gazdag búzatermő földet, e kalászos rónaságot, az ország e legdúsabb terü­letét megmentse a magyasságnak. Sze­geden, 1903. évi december hó 8-án or­szágos részvétel mellett megalakult a Délmagyarországi Magyar Közmüvelő­ési Egyesület és céljául tűzte ki, hogy kitartással előre haladjon a magy. r kul­tura terjesztésének utján, mert a nem­zeti gondolat és a nemzeti aspiráció immár nem állhat meg annál a pontnál, a mely a magyarság öntudatát folyton­folyvást ébren tartja, hanem kell, hogy hathatósan és eredményesen működjék abban az irányban is, hogy a barátságos és a magyarság iránt szimpatikus idegen nyelvű népek a magyarosodás gondo­latát megszeressék. A közművelődési egyesületnek mű­ködése kiterjed Arad, Bács-Bodrog, Bé­kés, Csanád, Csongrád, Krassó-Szörény Temes, Torontál vármegyék területére ; célja pedig az, hogy a béke minden j eszközével, de a nagy eszméhez méltó minden erővel ápolja, fejlesse s erősítse Délmagyarországon a hazafias magyar szellemet, terjessze a magyar nyelv is­meretét. Az egyesület tagja lehet min­den fedhetetlen jellemű férfi és nő, továbbá erkölcsi és jogi személy. Az egyeuü et tagjai: örökös, alapító, rendes és pátoló tagok. Örökös tagok mindazok, kik az egyesület alaptőkéjé­nek gyarapításához egyszer s minden­korra legalább ezer koronával járul­nak. Ezen összeg tíz éven át évi 100 koronás részletekben is fizethető. Aki 1000 koronánál nagyobb ösz­szeggel lép be a kulturegyesületbe, an­nak befizetése, mint a D. M. K. E. ja­vára tett alapítvány örökké az alapit­ványozó neve alatt kezeltetik és csakis a használat fordítható kulturális célra. Az alapítványt tevő éppen usy, mint az örökös tag, tagjává válik a D. M. K. E. igazgatóságnak. Az egyesület alapító tagjai azok, akik az egyesület alaptőkéjének gyara­pítására legalább 200 koronával járulnak. Ezen összeg négy éven át évi 50 koro­nás részletekben is fizethető. Az örökös ós alapító tagsági díj, mint a kultúregye­sület részére tett érintetlen alapítvány, az adományozó neve alatt őriztetik és csakis a kamata fordítható az egyesület céljaira. Az egyesület fiókjának rendes tagjai azok, kik évenkint 4 korona tagsági dijat fizetnek az egyesület pénztárába. A rendes tagok kötelezettsége alá­írásuktól számítandó 5 évig áll fenn az egyesülettel szemben, beszámításával az egész évnek, melyben a belépés tör­tónt. A rendes tagok jogosítva vannak 50 korona tőkének az egyesület pénz tárába való befizetésével tagsági díjfize­tési kötelezettségüket megváltani, mely esetbon életük fogytáig a kultúregye­sület rendes tagjai maradnak. Pártoló tagok azok, kik bármely adománnyal segítik elő az egyesület célját. Az egyesület a legkisebb adományt is köszönettel fogadja ós azt hírlapok­ban és évkönyveiben nyilvánosan nyug­tázza. A D. M. K. E részére minden pénz­küldemény a Békéscsaba-városi Taka­rékpénztárba Békéscsabára, minden egyéb megkeresés vagy irisos nyilat­kozat padig az egyesület békéscsabai cimére intézendő. A felhívási iv aláírá­sánál pontos ós teljes cím és névaláírást kérünk. Az alapszabályok rendelkezései sze­rint az alapítványt tevő és az örökös tagjává válik az egyesület igazgatósá­gának." — Rónay Jenő elnök, Kern Lajos dr, H e r c z e g Ferenc ós L á s z 1 ó Gyula, kir. tan. alelnökök, Gallo vich Jenő főtitkár. Öt napi elzárás egy gyűlésért. A csabai „Népegylet" ügyeiből. A csabai „paraszpárt" térfoglalását nagyon a lelkükön viselik azok, akiket a pártvezető legutóbb a maga körébe hozott, hogy támogassák szóval ós lé­lekzettel a parasztpárti mozgalmat, amíg azt csak támogatni lehet. Ezek az úgynevezett pótagy velők aztán túlontúl nagy lelkiismerettel rikol­tozzák az elvek igazait. Népgyűlést tar­tanak, ahol csak lehet és „beszámolnak" erről is, arról is, amikor csak lehet. Ez óv tavaszán hosszas előkészülő ­dóst követőleg hirül adhatta a paraszt­párt fiók-kolomposainak lelkes csapata, hogy Tótkomlóson népgyűlés lészen, a mely ki fogja mondani a tótkomlósi parasztpárt megalakulását is. A csabaiak több gazdasági vasúti kocsin vitették magukat Tótkomlósra, amelynek piac­terén csakugyan össze is gyűlt 1—2000 ember s a felszólalók kívánságához ké­pest kimondották a pártalakulást. Mindez nem lett volna baj, ha a fiók-koponyák nem tartották volna szük­ségesnek „be is számolni" erről a jelen­tős sikerről. Külön népgyűlés összehí­vását azonban ők is nevetségesnek tartották már s ezért csak a paraszt-párt irodájába hívták össze az embereket. A paraszt-párt irodája pedig a „Népegylet" volt helyiségében van. Ezt a helyiséget bezáratta már egy ízben a hatóság, de mint a „paraszt-párt központi irodáját" újból megnyitották azt. Ebbe a helyiségbe gyűjtötték össze az elvtársakat s április 20-án nagy volt ott a gerjedelem. Az asztal mellől László Arnold és Boros Brindus Mihály oktat­gatták a népet, amely lelkesülten hall­gatta mindazt a szép és a hely komoly­ságáhsz viszonyítva okos szót, amely Lászlóóknak ajkairól tovaszállt. László Arnold és Brindusz Mihály később rá­tértek a tótkomlósi népgyűlés ismerte­tésére is. Ekkor kocogtak arra D o b­roczky ósKrajcsó rendőrök, a kik megtudták, hogy miről van szó s a gyülésezők ellen, akiknek nem volt engedélyük, följelentést tettek. E följe­lentés alapján Seiler Elek főszolga­bíró megindította a két felszólaló és a gyűlés 62 tagja ellen a kihágási eljárást. Pénteken délelőtt tartatott meg a tárgyalás ez ügyben, amely azzal vég­ződött, hogy ugy László Arnoldot, mint Brindusz Mihályt 5 —5 napi el­zárásra ítélte a főszolgabíró. László ta­gadta, hogy gyűlést tartottak volna. Brindus azonban bevallott mindent. A gyűlés 62 tagját felmentette a közigaz­gatási bíróság. Rejtélyes idegenek Csabán. Egy éjszakai látogatás története. Sipiszták, nem sipiszták ? Nincs községe Békósmegyónek, ahol annyi kétes exisztencia találna foglalko­zást, mint Békéscsabán. Itt egymás ke­zébe adják a kilincset, hogy a sok ós ügyefogyott ember által fölzavart víz­ben kiki tetszése szerint halászhasson. A kávéházak hemzsegnek a sipistáktól, akik megkövetelik, hogy korrekt gentle­meneknek ismerje őket a köztudat, kü­lönben összefékomadtázzák az egész társadalmi előkelőséget és a ma ural­kodó erkölcsi felfogást. Ha leszáll az est, valóságos bűn­barlanggá válik-ez a város. Még csak ekkor kezd igazán nyüzsögni a titokza­tos élet, amelynek minden nyoma a büntetőtörvénykönyv paragrafusait sérti. Ilyen titokzatos eset törtónt szerdán éjjel is Békéscsabán. Éjféli tizenkét óra után beállított a „Fiume"-szállóba egy iparos külsejű ember. Kezében egy csomagot és egy kisebb kézi bőröndöt tartott. Az idegen a kávéházba jött be s miután jól körül­nézte magát és megitta feketéjét, a pin­cértől egy nagyobb, kétágyas szobát kórt. A pincér felvezette őt a szoba­asszony elé, aki egy kétágyas szobát engedett át az idegennek. Az idegen szemlét tartott a szobá­ban, majd újra odafordult a pincérhez és azt mondta, hogy még két ágyra lenne szüksége ugyanebben a szobá­ban, mert nemsokára barátai érkeznek. — Hol vannak a társai ? — kérdezte a pincér. — Még most el vannak foglalva, — felelte az idegen. Ezután magára maradt a jövevény s az idegenek könyvébe kereskedőnek Debrecenből irta be nevét. Tíz-tizenöt perccel később átöltö­zötten kijött a szobából. Előbb azonban a szobaasszonynak meghagyta, hogy a szekrénybe zárt csomagjához senki ne nyúljon, mert abban értékes és vesze­delmes tárgy van. Azután becsukta az ajtót s magával vitte a kulcsot. A szálló személyzete elmondta az esetet Bartos János szállodásnak is, aki az idegen után küldte egyik pincé­rét. A jövevény egyenesen a „Korona"­kávéházba ment s feketekávét rendelt magának, amelyet el is fogyasztott. Nem sokkal ezután a nyomába küldött pincér visszatérté Négy óra felé járt már az idő, a mikor az idegen is becsöngetett a szálló kapuján negyedmagával. Ahelyett azon­ban, hogy nyugovóra tértek volna, ki­fizették a szobát és kimentek a pálya­udvarra, hogy az Arad felé induló hajnali vonattel elutazzanak. Az idegenek olyan benyomást kel­tettek, mintha betörők lettek volna. A csabai körülményekkel azonban nem lehettek valami fényesen megelógedve> mert hamar odébb állottak. Elvérzett operálás közben. Egy ifjú tragédiája. A boncoló és műtermek falai között nem egyszer történik tragédia. Az élet is csak egy hajszálon s az Isteni gond­viseléstől függ, mert akit a mütő kése alá elaltatnak, sohsem tudja, vájjon az ébredés bekövetkezik-e ? Megdöbbentő szerencsétlenség tör­tént a gyulai kórház sebészeti osztályán is, ahol egy csabai illetőségű fiatalem­ber halálozott el a napokban. Ez a ha­láleset is egyike azon tragédiáknak, melyeket a sors könyvébe jegyez föl az egyedekről a gondviselés. A szomorú esetről ezt a tudósítást vettük: Kohn Ignác békéscsabai kereske­dőnek 22 esztendős Miksa nevü, jog­hallgató fia már régebb időtől kezdve oly súlyos bajban szenvedett, ame­lyet csak operáczióval lehetett gyógyí­tani. Maga a betegség nem volt súlyo­sabb jellegű, sőt akkor sem kellett volna katasztrófától tartania a betegnek, ha egyáltalán nem folyamodik sebészhez, de a fiatalember csupa hiúságból is arra határozta el magát, hogy a bajától meg akar szabadulni. Ennek a hétnek elején föl is ke­reste dr. Kacvinszky Jánost, a me­gyei közkórház országos hírű és nagy tekintélyű mütőorvosát, aki megvizsgálta a beteget s konstatálta, hogy kisebb és veszélytelenebb operációval lehet a ba­jon segitteni. A fiatal Kóhn alá is ve­tette magát a műtétnek, mielőtt azonban elaltatták volna, azt közölte a főorvos­sal, hogy az ő véredényei rendellenes bőséggel véreznek, amit több izben ta­pasztalt, ha a testét megsértette. Ezért — bár csak a beteg aggodalmaskodá sának tulajdonították ezt a közlést az orvosok — Kacvinszky dr. minden elő­készületet megtett arra nézve, hogy az esetleges vérzést osillapitani ós megszün­tetni tudják. Minden előkészület azonban hiába­, valónak bizonyult, mert alighogy az | operációhoz fogott Kacvinszky dr., oly I bő vérzés állott be, hogy azt sem kö­I téssel, sem csillapító szerrel megszün­tetni nem tudták s a szerencsétlen ifju elvérzett. Tetemét nagy részvét mellett pénteken kisérték ki a csabai temetőbe. Egy gynlai szélhámos csalásai. Dégenfeld grófot csapta be. Körözik a csalót. Egy földink csalásáról érkezik ujr^ hír. Ez a derék földink Varga Mihály névre hallgat. Illetőségére nézve gyulai, foglalkozására nézve pedig csaló, aki

Next

/
Oldalképek
Tartalom