Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-06-18 / 49. szám

286 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1908. junius 21. Elvi jelentőségű bírósági döntés Az orosházai eloljárőválasztás epilógusa. A választási eljárásról szóló törvények hiányosságát nem tüntetik el a törvénypótló rendelkezések teljesen s igy csak a gyakorlat mutat bizonyos esetekben irányt. A legfelsőbb közigazgatási fórumnak elvi jelentőségű döntéseit épp ezért látjuk helyénvalónak ismertetni legkivált oly esetekben, ha megyei vonatkozású ügyek provokálták azokat. A közigazgatási biróság most is hozott egy ilyen elvi jelentőségű döntést. Orosháza község előljáró-választásának idején különösen a pénztárnoki állás elnyerése körül folyt kemény harc. Erre az állásra összesen hárman pályáztak, de a pályázók közül csak Baranyai Mihály és H a r s á n y i Pál számíthattak kedvező eredményre. Mikor a szavazás megkezdődött, mindkét jelöltnek választói tömegesen adták le voksaikat s a két tábor erőben ós lelkesedósben lépést tartott egymással. Szavazás közben egyszer csak Harsányi Pál visszalépett. A visszalépés nagy konsternációt okozott Harsányi hivei között, akik később sem tudtak belenyugodni abba, hogy Baranyai Mihály választatott meg pénztárosul. A visszalépett jelölt hivei megfelebbezték a választást és pedig azon az alapon, hogy a választást vezető főszolgabiró Harsányi Pál visszalépése után nem függesztette fel az eljárást s egy ujabb választási napnak kitűzésével nem nyuj tott lehetőséget arra, hogy a Harsányi Pálra leszavazottak ujabban is érvényesíthessék voksaikat; továbbá azt is felhozták a felebbezők, hogy Harsányi csak megfélemlítéssel volt rábírható a visszavonulásra Vármegyénk törvényhatósági bizottsága el is fogadta ezt az érvelést s megsemmisítette a választást. E határozat ellen most már B e r t h ó t y Károly dr. és társai éltek panasszal a közigazgatási bírósághoz, amely helyet adván a pa nasznak, kimondotta, hogy a főszolgabiró helyesen járt el, amikor tovább folytatta az eljárást s a másodfokban indokul elfogadott azon körülmény, hogy Harsányi megfélemlítés folytán lépett vissza, beigazolva nincs, miért is ez az indok nem lett volna figyelembe vehető a törvényhatóság által. E közigazgatási bírósági döntés megerősítette állásában Baranyait s teljesen igazolja Berthóty István főszolgabiró álláspontját. Beterjesztik a javaslatot. Legyen, — ne legyen. Emlékezhetnek még olvasóink arra a közgyűlési határozatra, amelylyel kimondotta a csabai képviselőtestület azt, hogy a húsárak körül észlelt visszaélések ellensúlyozása céljából a község egy hatósági mészárszéket létesit. Ez a határozat élénk eszmecserét váltott ki s nemcsak a közügyekkel foglalkozó társadalmi rétegek körében, hanem a mészárosok között is hosszasabb diskuszszió tárgyát képezte. Az eszmecseréknek lefolyt sorából kétségtelen bizonyossággal állithatjuk azt, hogy a pro és contra érvelők csojortjábán a mészárszék felállítását elenző rétegé a számbeli minoritás és íogy ez a réteg mind mészárosokból, tehát ez idő szerint is érdekelt, sőt ! anyagi részről érdekelt egyedekből telik I ki. Ellenben a mészárszék felállítását | mind hangosabban sürgetik azok, akik ' mint fogyasztók a húsáraknak kíméletlen nagyságát alig tudják elviselni és akiknek igazán nagy áldozatukba és megerőltetésükbe kerül az, ha asztalaikra húsételt is készíteni akarnak. A nagyközönség érdekei parancsolóan követelik ennek a hatósági intézménynek létesítését. És követelik annál is inkább, mert az érdekeltek körében nagy megrökönyödést keltett a képviselőtestületi határozat s ez a hangulat mi mást bizonyítana, mint azt, hogy a hatósági husmészárszéknek igenis van jövője és lesz befolyása a húsárak leszállítására is. Kétségtelen, hogy a hatósági húsmészárszék nem árusíthatja a készletet minden haszon nélkül. Ha ezt tenné, akkor maga a község indítana kíméletlen hadjáratot polgárai ellen, akik; ez idő szerint mint súlyosan terhelt adóalanyok olyan kiadásokkal is számítanak, amelyek nem terhelnék a husárusitó községet. És a mi értesülésünk szerint ugy is lesz, hogy a község mindazon kiadásokat felszámítja, amelyek törvényesen bekövetelhető állampolgári tartozásai a mészárosoknak. Csak ezen költségeknek, mint kiadásoknak beszámításával állapítják majd meg a húsárakat. Ily rendszer mellett nem lehet szó arról, hogy a község megkárosítja a mészárosokat, csupán azt kívánják, hogy ezzel a nagy százalékra alapított számításokat lehetetlenné tegye s az ehhez hasonló, nem is egészen reális nyerészkedést meghiúsítsa. Mint tudva van, a városi képviselőtestület dr. Wallfisch Ferenc községi orvost ós Vilim István gazdasági intézőt bizta meg azzal, hogy az ország hasonló intézményeinek tanulmányozása után tegyenek javaslatot a hatósági mészárszék felállítása tárgyában. A kiküldöttek alaposan megoldották feladatukat s tapasztalataikról most tettek jelentést a községnek. Elöljáróságunk pedig már legközelebbi ülésén foglalkozni fog ezzel a kérdéssel, amely társadalmunknak eminens érdekeit karolja fel. Wallfisch Ferenc dr. és Vilim István véleményes jelentésükhöz csatolják a már működésben álló hatósági mészárszékekre vonatkozó szabályrendeleteket és azokat a hivatalos kimutatásokat, a melyekből kitűnik, hogy minden hatósági mészárszéknek tetemes nyereséggel zárul le az évi mérlege. A javaslatot legközelebb szintén ismertetni fogjuk. Uj pénzintézet Mezöberényben. Átalakult hitelszövetkezet. Vasárnap volt az alakuló közgyűlés Alig hisszük, hogy erősebb, szolidabb és megbízhatóbb alapokon álló pénzintézetek volnának valamely vármegyében, mint minálunk. A kiváló szakemberek vezetése alatt álló békésmegyei pénzintézetek az anyagi izmosodás minden előfeltételét birják s már eleddig is ugy a mezőgazdaság, mint a kereskedelem érdekeinek istápolására sok bizonyítékot nyújtottak afelől, hogy teljes mértékben megérdemlik a közönség bizalmát. Mindazonáltal nem állithatjuk ugyanezt az Országos Hitelszövetkezet kötelékében működő szövetkezetekről, amelyek épp azért, mert a központtól függenek — nehézkesen mozognak s nem tudják oly gyorsan és kulánsati kielégíteni üzletfeleiknek hiteligényeit, mint ahogy a körülmények ós a kívánalmak követelik. Bebizonyosodott ez a mezőberényi hitelszövetkezet működése kapcsán is s ez eredményezte azt a céltudatos intézkedést, hogy a hitelszövetkezet takarékpénztárrá alakuljon át. Az átalakulás vasárnap történt meg a Békés-Csabai takarékpénztáregyesület égisze alatt. A részvényesek a „Magyar Király"-szálló nagytermében gyűltek össze. Horváth János megnyitotta a gyűlést, majd az összejövetel céljának ismertetése után határozatképesnek jelentette ki az alakuló-gyűlést, mely vezérigazgatóul K i s Mártont, ügyészszé pedig dr. G r ü n w a 1 d Dezső mezőberényi ügyvédet választotta meg. Konstatálta Horváth, hogy egyelőre 250 ezer korona alaptőkéje lesz az uj pénzintézetnek s hogy a jegyzett 5000 darab á 50 koronás részvényből 2000 darabot a Békés-Csabai takarékpénztár egyesület vett át. Hosszabb ós behatóbb vita indult meg az alapszabályok ismertetése körül, de végezetül több-kevesebb módosítással mégis elfogadta azt a közgyűlés. Megalakult később az igazgatóság és a felügyelő-bizottság is. Igazgatósági tagok lettek : Horváth János, Bacsó Péter, Bartholf Márton, Hoffmann Ádám, Klein Miksa, Litaufszky Pál, Lász Sándor, Pajdán János, Piltz József, dr. Kerényi Soma és Havas Mór. A felügyelő-bizottság igy alakult meg: Filosof János, Wolf Pál, Fehér Pál, ifj. Wallner János, Kovács L. Mihály, Bohnert József. Póttag: Hirschfeld Móric. Az uj pénzintézet „Mezőberényi Gazdasági Takarékpénztár Részvénytársaság" címmel a jövő hó közepe táján kezdi meg működését. A gyulai tüdőszanatórium Egyesületi közgyűlés. Örvendetes adatok. Vármegyénk tüdőszanatóriumának megteremtői ós gondozói vasárnap délelőtt újból fontos ügyben gyűltek össze. A József Főherceg Szanatórium Egyesület kebelében erkölcsi egésszé tömörült nemes emberbarátok ez alkalommal tartották meg közgyűlésüket, hogy a számadatok igazoló lapjairól szerezzenek meggyőződóst maguknak, az elmúlt év munkaeredmónyónek tekintetében. Meg kell vallanunk, hogy ez az eredmény minden várakozást felül mul. Nemcsak fizikai, hanem erkölcsi hatásában is. Ismervén a szanatórium egyesület nagy agilitását s azon lelkesültségót, melylyel a tüdőbaj gyógyításának ügyét szolgálja, ki kell jentenünk, hogy az elvégzett munkának eredménye teljesen arányban álló azzal az igazán fáradhatatlan, lelkes buzgólkodással, melyet az egyesület részéről tapasztaltunk és amely buzgólkodás Békésvármegye társadalmában is visszhangra talált. Hiszen a megyei fiók-egyesület agilitásáról is napnap után érkezik hir. Legutóbb például a mezőberónyi fiók rendezett egy kiválóan sikerült ünnepélyt a szanatórium javára. Maga a központ pedig megalakította a gyermekligát, amely most szintén erőssége lesz a tüdővész ellen harcoló emberbarátok seregének. A közgyűlés elnöki tisztségét L uk á c s György, volt békésmegyei főispán töltötte be, aki SZÍVÓS, következetes akaraterővel teremtette meg ezt a szanatóriumot. Lukács György elnöki beszéde után beterjesztették a mult évi jelentést, i E szerint az egyesületnek tizenháromolyankor tett látogatást, amikor a háziasszony nem volt otthon. Meg is kérdezte Hammerklopf főhadnagy Klárikától: — Hol van az unokabátyja ? Már rég nem láttam 1 — Beteg. El se mehet a hadgyakorlatra. Az ezredorvos megtiltota neki. II. Cselényesen nóhánynap előtt egy uj szinésztásaság vonult be. Az első operett-előadásra elment a Gombás-család is. Ott ült egy emeleti páholyban Gombás Tamás, vastag óralánccal a domború mellén; mellette élete párja, tele ékszerekkel, nehéz selyembe öltözve; ós középütt Klárika igézőn, kecsesen, fehér ruhában, mint az izlés ós báj mintaképe. Minden látócső a téglagyárosék felé fordult. Az átelleni páholyban Winkler ezredes is sűrűn nézte a szép leányt ós elragadtatását nemcsak a nejével közölte, ki titkon irigykedett Gombásnó toilletjeire és ékszereire, hanem Hammerklopf főhadnagygyal is. — Gratulálok, kedves Hammerklopf, — mondogtta több izben ós hátrafordult a főhadnagyhoz, aki éppen köteles látogatáson volt az ezredesóknól.. Egyszerre felszólal Winklernó : — Hát az a fiatalember kicsoda ott a leány mögött! Most jött be és visszahúzódva marad a páholyban. Mintha félne, hogy meglátja valaki. Hammerklopf látcsövön át vizsgálta a Gombosók páholyát, aztán minden indulat nélkül felelte : — Nini, Gombás Pista ... az önkéntes !.. — Önkéntes ? — pattant fel az ezredes. — És polgári ruhában ? Mit keres itt Cselényesen? Hisz ezrede már Pócsett van! Miért nem ment el ? — Beteg szegény. — mentegette Hammerklopf. — Beteg ? És színházba jár ? És ön pártját fogja ? Az ezredesné gúnyosan nevetgélt és hozzátette: — Nagylelkű a vetélytársa iránt! — Vetélytársa ? — hüledezett most Hammerklopf. — Az egész város beszéli, — mosolygott tovább az ezredesné — hogy Klárika Pista önkéntes miatt habozik még. Az ezredes minden ok nélkül haragra lobbant: — Ej, az a haszontalan kölyök! Hát igy vagyunk ? Kedves Hammerklopf ! Sétáljon át a felvonás végén abba a páholyba. Na igen ! Látogatást tesz a jövendő menyasszonynál. É3 tudja meg, mi van Gombás István önkéntessel? Holnap pedig jelentést tesz nekem, hivatalosan ! Az a fráter pedig jöjjön hozzám rapportra minden körülmények közt. Hainmerk opf a felvonás után csakugyan átment Gombásókhoz. A folyosón, közel a páholyajtóhoz, szemközt találkozott Klárikával és Pistával Oly boldog volt a fiatal pár. Nevetgélve hivták Hammeklopfot a cukrászhelyiségbe. De a főhadnagy elkomolyodott: — Gombás István önkéntes ! Mondja meg, miért van civilben és miórt van itt a színházban ? Klárika közbeszólt: — Hisz beteg! — Miért nem ment el Pécsre ? Szabadságolták ? — .Hát persze! — Ön feleljen! Szabadságot kapott ? Pista hirtelen elpirult. Dadogott és olyasvalamit nyögött ki zavarában, hogy az orvos még itt tartja őt. Aztán együtt mentek el a cukrászatba. Bántotta a főhadnagyot ez a küldetés, amelylyel az ezredes megbízta. S amióta az ezredesné fölkeltette a féltékenységét a jó Pista fiu iránt, fölháborodott arra a gondolatra, hogy neki esetleg tanúskodnia kell kis vetélytársa ellen... A vacsora alatt a nagyvendéglőben, cigányzene mellett, Klárika 'elkomolyodva kérdezte : — Miórt ellensége Pistának? — Én? Dehogy vagyok ! De félek, baja lesz. Az ezredesnek meg kell mondanom az igazat. É3 az, ami iga?, nem valami kedves dolog Pistára nézve. — Meg kell mondania ? — kédezte a leány. — Föltétlenül. Ez már a katonabecsülethez tartozik. Ht Pista hizudott ós ón elhazudom a hazugságát, szépen leoldják kardomról őlelsége aranybójtját... képzelheti, milyen helyzetbe jutottam .. . — És nincs más menekülés? — Hát azt akarja, hogy elveszítsem tiszti rangomat? Elvehetnóm-e akkor magát? Sajnálom szegény Pistát! Másnap az ezredes megvizsgálta a dolgot. Hammerklopf szigoruan a tiszta igazságot jelentette neki. — Na mindjárt lehűtjük az éretlen fickót Tudom nem lesz önnek útjában ! Majd kijózanodik belőle a leány. Hehe-he! S amint Gombás Pista előtte állt, ráförmedt: — Ön hazudott, önkéntes. Nyolc napi fogság sötétben. Aztán rögtön el az ezredéhez. III. Az ítéletnek hamar híre futott Cselényesen. Gombás Tamásnó fölháborodott, hogy az a fiu akkora szégyent hozott a rokonságra és egyszer s mindenkorra kitiltotta a házból. Még Klárika is megszeppent ós szemrehányásokkal fogadta : — Miért is tetted ? Mint katonának, tudnod kellett volna, mit szabad és mit nem 1 — Érted tettem, Klárika! — Szégyent hoztál reám is, ki sem merek menni az utcára. Pistával fordult a világ. Csak most látta, mi mindent vesztett. És másnap be kell mennie a fogságba ! Oda a tisztessége. Rásütötték, hogy éretlen módon hazudott ... És mindenki tudja, hogy megbüntették érte. És az imádott leány örökre elveszett reá nézve! Még az éjjel levelet irt Klárikának. Szívszaggató, őrületes levelet. Ott találták az irást az éjjeli szekrényen . . . Vér is föcscsent rája ... A Pista, butácska, izgatott fejének a vére. A revolvert pedig hajnalban is még szorongatta a meggondolatlanul gyors ós immár merev kéz. ... A temetés után, melyet Winkler ezredesné a nyitott ablakból nézett végig, Hammerklopf Ernő főhadnagy meglátogatta Klárikát. A leány irtózattal nézett reá: — Már tudom mi a katona-becsület! Följenteni a vetélytársat. A főhadnagy sápadtan rebegte: — Hát azt akarta volna, hogy elveszítsem a tiszti rangomat ? Elvehetnóm-e most ? Sajnálom szegény Pistát ! A leány fölegyenesedett és büszkén, elutasítóan nézett Hammerklopfra. — Örökkké gyászolni fogom őt. Miattam halt meg.