Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-24 / 42. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 42-ik szám. Vasárnap, május 24. EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik-hetenkint kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíöFIZBTÉSI 011 : Egész évre 12 kor. Félévre <3 kor. Negyedévre 3 kor Előfizetni bármikor lehet évnegvedenbeiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILSR VILMOS Felelős szerkesztő : SZÉKELT BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Ingyenes jogvédelem. Békéscsaba, május 23. Legutóbbi számunkban foglalkoztunk a gyulai népiroda felállításának kérdésével. Ebből az alkalomból egyik olvasónk az ingyenes ügyvédi jogvédelem szervezésének eszméjét veti fel. Ingyenes ügyvédi állások szervezése már évtizedek óta fontos ponjtát képezi a szociális munkaprogrammnak. A közéletben gyakran van arra példa, hogy valaki sérelmet szenvedett s mégis eláll attól a szándéktól, hogy jogorvoslattal éljen a sérelem elkövetője ellen. Inkább viseli a kárt, semhogy egy bonyolult, nagy költségekkel járó és esetleg kétes kimenetelű perbe bocsátkozzék. Az ingyenes jogvédő intézmény lenne hivatva megszüntetni e visszás és a forgalom biztonságára kétség kivül hátrányos állapotokat. Célja az, hogy a szegényebb néposztályoknak módot nyújtson arra, hogy a maguk igazát könnyebben megvédhessék s hogy azok, akik az ügyvédi honoráriumok költségeit elviselni nem képesek, ingyenes jogvédelemben részesüljenek. Az európai kulturállamok között Németország volt az, mely az intézmény létesítését ugy társadalmi, mint szövetkezeti alapon keresztülvitte s azt sikerült annyira fejlesztenie, hogy — belátva szociologiai jelentőségét — ma már alig van állama a birodalomnak, melyben jogvédők ne működnének. Főleg a különböző munkás-szövetkezetek karolták fel az eszmét, amely — bár jó ideje felvetődött már — kivitelre csak 1883-ban került, amikor a rajnai munkásegylet szervezte az első ügyvédi állást a közn p, illetőleg saját tagjai peres ügyeinek vezetésére. Hasonlóan organizált jogvédő intétézmények vannak a trieri, sziléziai, hesszeni, nasszaui és a badeni munkáz szövtkezetekben is. Részben csekély összegért, részben pedig ingyen látják el a tagok peres ügyeit, főleg akkor, ha a mezőgazdasági érdekek megvéj déséről van szó. Jogvédelmi intézményt szervezezett I a 13 Raiffeisen-szövetkezet is, hét közülök teljesen ingyeneset. A szövetkezetek mintájára idővel a mezőgazdasági kamarák is kezdtek jogvédőket alkalmazni. Igy Brandenburgban, Sziléziában, Kelet- és Nyugat-Poroszországban, Schleswig-Holsteinban, Szászországban és Wiesbadenben. Bajorországban 1900 óta ugy a gazdakörök, mint a mezőgazdasági tanács állított fel jogvédő hivatalokat, összesen ötöt. A Westfaliai kamara nem tart külön jogvédőket, hanem az általa kiadott lapban válaszol a hozzá intézett kérdésekre ; Würtenbergben pedig a királyi mezőgazdasági központ 72000 példányban megjelenő hetilapjában látja el utasításokkal az érdeklődőket. De a jogvédelem nem mindenütt ingyenes. Igy például a sziléziai mezőgazdasági kamara szóbeli tanácsért 40 fillért, Írásbeli tanácsért 1 korona 20 fillér dijat szed, söt a szászországi 1—6 koronát is. Stettin városában pedig 1906 év óta a betegség, baleset és a munkaképtelenségi biztosítási ügyekben maga a hatóság szolgál tanácscsal, de minden kezesség nélkül. Hat hónapi fennállás után 3189 személy vette a segélyt igénybe és pedig 1971 szóbeli, 99 írásbeli tanácsot kért, 1125 esetről pedig jegyzőkönyvet vettek fel. A segítséget kérők között sok munkaadó is szerepelt, kiknek ügyeit szintén elintézték. Az eddig felsoroltaktól elütő szervezete van a jogvédelemnek a rheinpreusseni mezőgazdasági egyesületben. Ez az egyesület ugyanis mind a 66 | vidéki fiókjában jogvédelmi bizottságot i nevezett ki, melynek tagjai: az igazgató, j egy ügyvéd és egy mezőgazda. A bizottság az egyes falvakba bizalmi férfiakat küld ki, a parasztok ezek; hez fordulhatnak kéréseikkel és panaszaikkal. Ez a mód azért előnyös, mert igy helyben és élőszóval adhatja elő kérését az is, aki irni sem tud. Végül érdekes berendezést léptetett életbe a weimari mezőgazdasági és az oldenburgi munkásszövetkezet. Mind a kettő 1902-ben békebiróságokat állított a peres ügyeknek lehetőleg békés uton való kiegyenlítésére. Élükön békebirák állanak, akik többnyire nem jogvégzett férfiak, hanem csak idősebb, tapasztalt egyének. Működésük már több izben sikerrel járt, mert közbenjárásukkal nem egy pert vált elkerülhetővé. Békésmegyei képviselők a t. Veres, Fábry és Pető a költségvetés vitájához. A gyors tempóban megindult költségvetési vita egyre-másra szólaltatja fel Békésmegye képviselőit. Csak mult számunkban emlékeztünk meg a gyomai képviselő felszólalásáról s az utóbbi két nap ismét három megyei vonatkozású felszólalást hozott. A kulturtárcához újból felszólalt Fábry Károly gyomai képviselő, s kivüle Veres József orosházai képviselő tartott érvekben gazdag szónoklatot. Mindketten jelentős kívánalmakat hangoztattak s a költségvetést elfogadták. Velük szemben a csabai követ, Pető Sándor pénteken, az igazságügyi tárca költségvetése ellen érvelt. Alább rövid kivonatban ismertetjük a békésmegyei képviselők felszólalásának lényegét. Veres József azt hangsúlyozta, hogy necsak nemzetiségi, hanem magyar vidékeken is állítsanak fel állami iskolákat. Ha a nemzetiségi vidékek szószólói igazságosak volnának, akkor a magyar állam nem követelné a népiskolákban a magyar nyelv tanítását, nekik volna okuk szemrehányást tenni, hogy miért fosztja meg ettől az alkalomtól őket. Azzal vádolnak bennünket, hogy soviniszták vagyunk. Bár nagyobb mértékben volnánk soviniszták, sokkal többre mennénk értőbb szemrehányást még sem kaphatnánk már, mint a menynyit kapunk a nemzetiségiektől ós a külföldtől! A népiskolai tanításra nézve az az óhajtása, hogy gyakorlati módon vezessék a tanítást A tanítókat is ilyen gyakorlati szempontból kellene nevelni. A középiskolákban túlterhelés van és a tanításra nézve is helytelen irány kapott lábra. A tankönyvgyár-ipar virágzik. A szakszerűség már annyira erőt vett a gimnáziumokon és a középiskolákban, hogy valóban nevetséges. Az alsóbb osztályokban teljesen fölösleges a tulságig vitt szakrendszer. Az egyetemi vizsgákon 60—70 százaléka megbukik. Mi lehet ennek az oka ? Érdemes felette gondolkodni. (Helyeslés.) Az egyházak segélyezése, amint a törvény rendeli, a hitfelekezetek meghallgatásával és az ő autonómiájuk csorbítása nélkül történjék. A lelkészi fizetések kiegészítését szükségesnek tartja. Az egyháznak mintegy bejelentett segélyét örömmel veszi. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés.) Fábry Károly: Nem hive a mindenáron és mindenben való államosításnak (Helyeslés), mert tudja, hogy Magyarországnak a lehető legnagyobb szüksége van arra, hogy polgárai és minden szervezetei is függetlenek legyenek, mert függetlenségünknek fentártó elemet és biztositékát egyedül csak ezek képezik, azonban meggyőződése, hogy ha a magyar tanügyet teljesen megmagyarositani óhajtjuk, akkor azt az egész vonalon állami kezelésbe kell átvétetni. (Helyeslés. Zaj a nemzetiségieknél). E/.t kívánja nemzeti konszolidációnk érdeke De addig is, amig az iskolák államosítása bekövetkezhetib, meg kell nyernünk a magyar állameszme lelkes kultiválására a felekezeti, községi, vagyis a nem állami tanítókat, tanárokat és tanintézeteket, hogy szívBékésmegyei Közlöny tarcája. Se férj, se feleség. — A „Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Palatínus József. Ott történt a havas Hargitta tövében, ahol az égnek meredő örökzöld fenyvesek a szeszélyesen kanyargó Olt kristályvizére mosolyognak le. Nem mese, hanem.valóságos történet, melynek szereplő személyei ma is élnek Egy férj, aki mégse férj, s egy asszony, aki feleség, s mégsem házastársak. A férfi Magyarország leggazdagabb vármegyéjének tiszti főügyésze. Illetve csak volt, mert a legutóbbi tisztújításon kissebbségben maradt Gy. D. székely képviselővel szemben, egy igénytelen kis mamelukkal, aki nem sok vizet zavart az ország ügyeinek intézésében. B. B. a volt tiszti főügyész, aki különben vagyonos ügyvéd, most irodát nyitott A felesége pedig, aki mégsem a felesége, egyik leggazdagabb székely nemes család leánya. Ma már negyvenesbe járó asszony. Am az idő éppen nem hagyta arcán bélyegét. Szoborszép karcsú termet, aminők valaha ihletre buzdították Hellász szobrászművészeit. De kezdjük a történetet ott, ahol a sors, az élet nagy drámacsináló mestere kezdte szereplőinkkel furcsa játékát. I. Mintegy husz esztendővel ezelőtt Nagy Irma, nevezzük igy a leányt (nem akarom valódi nevén nevezni) volt a legszebb virágszála az Olt völgyének. Ha most mesét irnék, hozzátehetném a sablonos mondatot: hogy messzi környék leventéi bomlottak szép szemének egy tüzes tekintetéért, pici piros szájának édes mosolyáért. Mese nélkül is való igazságok voltak ezek. A Nagy Irmáék nemesi kúriája, amely a Hargitta fenyveskoszoruzta bérceire mosolygott föl a csobogó Olt partjáról, állandó találkozóhelye volt a vidék legdaliásabb gavallérjainak. Legnagyobb szerencsével természetesen B. B. udvarolt, aki azidőben jutott be a vármegyéhez, a közigazgatási szamárlétra alsó fokán, oldalba rúgván a fiská isi gyakorlatot. B. B szerencséjének növekedésével egyre hanyatlott a többi udvarló csillaga, usryj hogy a Nagyék kúriájának galambdúcos székely-kapuja nemsokára csak egyedül B. B előtt nyilott meg. Nagyék szívesen látták a fiatal vármegyei urat, akit a sors a legszebb karierrel kecsegtetett. Bár nem tagadhatták, hogy jobban szívelnék a fiatal urat, ha levetkőzné csélcsap természetét. No, mert hegy B. B.-nek gyöngéje volt minden rendű és rangú szoknyadarab, amely csak kívánatos női termethez simult. — Fiatalság : bolondság ! — mondogatták az öregek s megnyugodtak abban a reményben, hogy majdan a fiatal menyecske oldala mellett alább száll a fiatal ur tüze. A fiatalok szépen megszőtt jövője azonban másként volt megírva a sors könyvében Történt pedig a dolog akként, hogy B B. mindinkább kezdett elmaradozni a háztól, az Irma hamvas arculatja pedig azonképpen naprólnapra halványodott, mint korán nyilott rózsa, amelynek szirmait orozva meglepte a dér. Az öregek eleinte arra vélték ezt a váratlan fordulatot, hogy a fiatalok valami csekélység felett összekocódtak. Majd elmúlik a haragjuk s aztán annál édesebb lesz a boldogságuk. De biz ez a boldogság csak egyre késlekedett. Hanem annál gyorsabban jött a hir, hogy B. B. hol itt, hol ott csélcsaposkodik, s ahol betelelt az örömökkel, ott hervadoznak utána a szépséges székely virágszálak. Itt-ott a néma sóhajba egy-egy hangos átok is belévegyült, ami éppenséggel nem hozta ki sodrából a veszedelmes Don Jüant, aki, ha olykor emberére akadt, pisztolylyal, karddal egyaránt kivágta magát a kellemetlen helyzetből. Törvény elé pedig melyik önérzetes székely leányzó vinné a szégyenét ? II. Nagyék portáján szomorúan suttognak az égbenyúló fenyvesek. Az Olt habjai, amelyek máskor vig csobogással hömpölyögnek a sziklamederben, most haragos zúgással söprik magok előtt a fényesre csiszolt kavicsokat Minden olyan komor, olyan lehangolt, mintha temetés készülődnék. Ellenkezőleg. Uj lakó érkezett a nemesi kúriára. Csöppet sem várták. Érkezése öröm helyett barázdákat nyomott a megnyúlt arcokra. Hogy is ne, mikor az a bolondos gólya büszkeség helyett szégyent hozott a famíliára! Megmondta azt már régen bölcs Akiba, hogy semmi uj nincs az ég alatt. Mit lehessen hát ilyen — tagadhatlanul kellemetlen — baleset után tenni ? Semmit ! Azaz hogy igen. Szépen bekötni a leányasszony fejét, amely szerfölött egyszerű müvelet által azonmód menyecskévé formálódik. Azután, ha van a familiának egy kardforgató embere, aki a helyzethez mérten reperálni tudja a becsületen esett foltot, hát elégtételt szerez. Hát volt ilyen embere a Nagy famiI liának. Nem az öreg Nagy. Rajta már eljárt az idő. Nem volt semmi egyéb, mint a páter familiás szerepének kényszerű viselője. Hanem ott volt a fia, Pál, a minden fiskálisok és fiskáiiskeresők réme. Igazi rettegett alak, akinek külsejénél csak kegyetlen vadsága volt rútabb. Néhány napokkal a kellemetlen apróság érkezése után családi tanácsot üttek Nagyék portáján. Az öregeken és Pálon kivül résztvettek a rögtönzött divánban a közeli atyafiak, akiket Pál invitált meg egy kis beszédre. Tulajdonképpen ő beszélt, a többiek pedig hallgatták, néma fejbólintással fejezvén ki, hogy nincs vétójuk az elmondottak ellen, de abba tökéletesen beleegyeznek. Szólott pedig Pál ur ilyeténképpen : — Tudják kegyelmetek, mi szégyen esett rajtunk. Ha törik, ha szakad, de ennek a szégyennek le kell törlődni a famíliáról. És le fog törlődni! Az udvaron három kocsi áll utrakészen. Kegyelmed, Dájbukát sógor, az egyiken elhajt a somlyói gvardiánhoz, mondván néki, hogy két óra múlva ott lesz a násznép, készüljön az esketésre. A hallgatók megnyúlt képpel néztek Pálra, aki hamarosan magyarázatot adott ennek a lakonikus parancsnak. — Igen, igen, a gvárdiánhoz. A szükséges iratok megvannak, sőt a diszpenzáció is a gyulafehérvári püspöktől, hogy a csábító és Irma megesküdhessél. A ináöik kocsi nekem kell, elhozni a vőlegényt, a harmadikon a násznagyok fognak ülni. Mondjuk: majd én, meg a Bilibok sógor. Mo3t pedig mehetünk. OJy határozottsággal voltak mondva e szavak, hogy több beszédnek, felvi-