Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-07 / 37. szám

186 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1908. április 12. május elsején értekeztek ebben az ügy­ben. Vármegyénket ez alkalommal is Ambrus Sándor alispán és Daimel Sándor főjegyző képviselték. Most aztán végleges megállapodás történt az átvé­tel módozataira vonatkozólag s hihető, hogy az átvétel junius hó közepéig meg is történik. Ez a fordulat minden esetre a leg­kedvezőbb, amire a Gyulavidéki Vasút számithatott. Ámde még ez sem akadá­lyozhatta meg azt, hogy a bizalmatlan­ság ne nőjjön napról-napra e vállalat iránt. A részvényesek tömegesen adnak tul részvényeiken 80—100 koronáért, de még olcsóbban is. Mindazonáltal hisszük és reméljük, hogy az állami kezelés segiteni fog a keskenyvágányu vasúton, amelynek fentartására és üze­mére a csabai osztálymérnökség fog feiügyelni. Batthyány Tivadar gróf levele. A kormány és az iparosok. Egy csabai szabómester buzgo'lkodása. Ritkán tapasztalhat a közéleti ese­mények szemlélője olyan SZÍVÓS buzgó­ságot, melylyel egy békésmegyei szabó­mester munkálja a köznek és az iparos­osztálynak érdekeit. Ez a buzgólkodás eleddig abban nyilvánult, hogy az a derék iparos, akiről szót ejtünk, nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel csatlako­zott mindazon törekvések harcosai közé, amely törekvéseknek intenciója az volt, hogy az iparososztály érdekeit előmoz­dítsák. Ez az iparospolgártársunk H i 11 ó Mátyás, aki ujabban az iparos-nyugdij­egyesület megteremtésének eszméjét ve­tette föl s e tárgyban érintkezésbe is lépett gróf Batthyány Tivadarral. Az iparos-nyugdij-egyesület országos jellegű volna s ügyeit az állam kezelné. A befizetés progresszív alapon történ­nék. Az adókulcs később határoztatnék meg és pedig mindazon követelmények­nek figyelemben tartásával, amelyek biztosítanák a megkívánt alap nagy­ságát. Magyarországnak ez idő szerint több mint 467.000 önálló iparosa van. Olyan anyag ez, amelynek jövendőjéről és aggságának biztosításáról gondoskodni mindenképpen érdemes. Ezeknek az iparosoknak több mint kétharmad része vagyontalan, szegény emberek, akik rettegve félik az aggság napjait, amikor nem tudnak majd többé a kellő frisses­séggel dolgozni s igy megélhetésük sem lesz kellőképpen biztosítva. Senki mást, mint ezt a tisztes polgári osztályt becsülné meg a társadalom, ha a föl­vetett eszmét állandó érdeklődéssel a napi aktualitások szőnyegén tartja és magát az ipart becsülné meg az állam, ha szükségét látná annak, hogy ezt*a nagy horderejű és fontos eszmét a meg­valósítás révébe segítené. Hilló Mátyás mindent megtett, amit az ügy érdekében helyénvalónak látott. Privát levélben gróf Batthyány Tiva­darral is ismertette eszméjét és arra kérte őt, hogy indítson ez ügyben or­szágos akciót. Batthyány ezekben vála­szolt a levélre: Igen tisztelt Hilló ur! Naponként oly tömegével kapom a leveleket, hogy a legjobb akarat mel­lett sem vagyok képes azokra rövide­sen éa behatóan válaszolni, mert hisz a levelezésen felül még reggeltől estig ezer egyéb a teendőm. Ami már most nagybecsű levelének tartalmát illeti, ugy én mindenek előtt teljesen osztom abbeli fölfogását, hogy éppen magyar nemzeti szempontból rendkívül fontos, hogy a derék és min­denkor hazafias kisipari osztályt támo­gassuk. — E tekintetben, mondhatom, Kossuth Ferenc át van hatva a fenti tétel igazságától, sőt ő tényleg mindent megtesz arra, hogy a kisipart támo­gassa. Az egyik dolog tehát, hogy a kisipart támogassuk s azt nemcsak fön­tartani, hanem megerősíteni igyekszünk. Egészen bizonyos, hogy a kereskedelmi minisztérium van hivatva arra, hogy a kisipar erősítését előmozdítsa Én, mint egyszerű képviselő, a legjobb aka­rat mellett sein tehetek egyebet, mint­hogy ebben az irányban a miniszter urat és munkatársait a minisztériumban j folyton buzdítsam. Ami a kisiparosok nyugdíjellátását ; illeti, ugy megvallom, ebben is egyet­értek önnel. Gondoskodni kell arról, hogy a kisiparos abban az időben, ami­dőn munkaképtelenné válott, nyugellá­tásban részesülhessen. Ez természetesen csak ugy kivihető, ha a kisiparosok ma­guk kívánják a nyugdíjintézmény léte­sítését. A kormány és törvényhozás csak akkor intézkedhetik, ha ezen ké­relem a kisiparosok köréből kiinduló országos mozgalom által követeltetik. Ezért arra kellene törekedniök, hogy egy ilyen mozgalom meginduljon s e céíra az ipartestületeket kellene fel­használnia. Őszintén megvallom, hogy én máris annyira tul vagyok halmozva munkával, hogy egy ilyen agitáció meg­indítására vagy vezetésére idő hiányá­ban képes nem vagyok. Ha azonban egy ilyen mozgalom országszerte meg­indult, akkor készséggel vagyok arra haj'andó, hogy ezen mozgalomnak a törvényhozás termében visszhangot ad­jak. Megjegyzem különben, hogy van itt Budapesten egy hazafias alapon szervezett munkás-nyugdijegyesület, a mely a tagoknak akkor, amidőn munka­képtelanné válnak, elég szép nyugdijat ad. Ha jól emlékszem, közel 60.0C0 tagja van ezen egyesületnek, amely máris vagy 3,000.000 korona vagyon fe­lett rendelkezik. Kérdem, nem lehetne-a a kérdést ugy megoldani, hogy előze­tes megállapodás alapján a kisiparosok maguk is ezen már létező és megerősö­dött intézménybe fizetnénak be. Végül értesítem, hogy ha egyszer Budapestra jönne, szívesen fogom fo­gadni és nagyon fogok örülni egy de­rék magyar iparossal értekezhetni. Csu­pán arra kérem, hogy mielőtt Buda­pestre jönne, értesítsen engem jól előre, mert miként már fennebb említettem, sokoldalulag vagyok elfoglalva s igy nem könnyű nekem még csak egy per­cet is váratlanul jövő vendégnek szaki­tanom. Szívélyes üdvözlettel készséges hive Batthyány Tivadar. Batthyány Tivadar grófnak sorai­ból azt a kötelességet kell tehát kiol. vasniok az ipartestületeknek, hogy ők, mint erkölcsi testületek, vegyék kezükbe Hilló Mátyás eszméjét. A csabai ipartes­tületnek módjában is állana ez, mert Hilló e tárgyban beadványt intézett a testülethez, de jóllehet, hogy ez a be­advány már hónapok óta az aktacso­mók között hever, még nem jutott eszébe senkinek, hogy érdemben is foglalkozzék azzal. Pedig ez az ügy mindenesetre van olyan fontosságú, mint az üres átiratok előterjesztése és ismertetése. A békésmegyei jegyzők ügyeiből. — Mennyi a nyugdíjalap vagyona ? — Nyugdíj folyósítások. — Mennyit kell a jövő évben fizetni. — Szabályrendelet-mó­dosítások. — A segédjegyzők felvétele. — Békésvármegye törvényhatóságának jegyzői nyugdijválasztmánya a közel­múlt napokban ülést tartott, amelyen Ambrus Sándor alispán elnökölt. A választmány tagjai közül megjelentek: A s z a 1 a y Gyula, P e t n e h á z i Fe­renc, Korosy László, K o 1 o z s y Endre, P a p p Károly, Torkos Kál­mán főjegyzők, továbbá dr. D a i m e 1 Sándor vármegyei főjegyző és Kiss László vármegyei tb. főjegyző, mint előadó. A választmány mindenekelőtt a jegyzői nyugdijalap mult évi számadá­sával foglalkozott. E zárszámadás szerint az elmúlt év végén 316,614 korona volt a tiszta vagyon. A maradvány pedig Möller üveg alá tett ilyen hangyá­kat s több napig nem adott nekik enni. Majd megkínálta őket falevéllel, melyet a boly mellől szedett, de a kiéhezett állatok hozzá sem nyúltak. Végre a hangyabolyból vett miceliumot adott nekik, amit mohón felfaltak. Világos tehát, hogy ez a szokásos és kedvelt táplálékuk. Énnek a tenyész­tése azonban eléggé bonyolult. Levele­ket apró golyókká sodornak, belegyurva a gombasejteket is, a melyeket raktáron tartanak. E golyókat.kirakják a hangya­boly közé s másnapra már kicsiráznak. Az ily módon tenyésztett gomba roha­mosan fejlődik. A micelium egészen tiszta, nincs rajta penész sem ártalmas mikroba. Geologiai leletek Párisban. Évek óta folyik Párisban nagy buzgalommal a földalatti villamos ki­építése. E munkálatok közben érdekes leletekre bukkantak. Igy tavaly kiásták Páris bölcsőjének, Lutetia városának falait. Mostanában pedig találtak egy mamuth agyarat, a melynek átmérője 15 centiméter és egy cápafogat, még pedig mind a kettőt az Opera-negyed­ben, a Boulevard des Capucines tájékán. A tudósok megállapították, hogy e leletek a tertiaire-korszakból származ­nak s arra következtetnek, hogy Páris boulevardja alatt, — mint Franciaország több más vidékén is, — érdekes geolo­giai rétegek lehetnek. A divat. Gyakran halljuk felvetni a kérdést, vájjon ki csinálja a divatot ? Kinek az agyában születnek meg azok a formák, melyek a viselőjük Ízléstelensége folytán gyakran képtelenségekké fajulnak ? Ter­mészetesen a nőt vádolják egy-egy di­vatnak a megtermtésével és őt teszik fe­lelőssé érte akár szép, akár csúnya. No hát engedjék meg kijelentenünk, hogy ez az állítás csak részben állhat meg. Mi tudjuk, hogy a divatot a szabók teremtik és a nők csak terjesztik. A kétkedők tegyék meg azt, amit mi megteszünk. Az idény beálltával járják végig az előkelő szabók műtermeit s meg fogják látni, milyen ten­gersok csodabogarat eszelnek ki a tervezők itthon és idegenben. Igaz, hogy ha kedve­lőre nem talál egy-egy ilyen csodabogár, szépen megmarad raktáron eredetiségnek, tanulságnak. De ha ellenben akad kedvelője, még pedig az úgynevezett divathölgyek közül, akkor hamarosan akad utánrendelő is és mihamar divattá lesz, felvétve, hogy nem nagyon borsós az ára. A fővárosban lakó nőnek minden­esetre megvan az előnye, hogy van miben válogatnia és nincs egy-két jobb szabó kónyekedvének kiszolgáltatva, mint kisebb városban, ahol néha ugy járnak a hölgyek, mintha egyenruhájuk volna, mert formára majd mind egyforma. A vidéki szabó rit­kán tervez; annak van egy-két modell­ruhája és a melyik jobban sikerül, az lesz divatossá ós A-né, B-né, C-né stb. ruhája legfeljebb ha színben különbözik egymás­tól, mert leggyakrabban még a disz is ugyanaz. A bajon csak ugy segíthetünk, ha divatlapot járatnak, maguk is tanulmányoz­zák a divatot ós maguk adják elő a szabó­juknak, hogy mit, hogyan akarnak. Aztán még fontos megállapítani azt is, hogy kinek mi illik ós szükség szerint a kellő változtatások. Nézzük például a most divatos tunikaformát: feltótlenül csak karcsú, sugártermetre illik ós sehogy sem kedvez az alacsony termetüeknek, Még valamennyire tűrhető, ha olyan hosszú, hogy majdnem leér a szoknya aljáig. De az elől kikerekített, hátrafelé hosszabbodó tunika, a milyet a legújabb mintatormákon láthatunk, csak a nagyon magas termetüeknek ajánl­ható. A derék- ós bluztormának a divat még nagyobb szabadságot biztosított, mint a szoknyának. A nagyon sugár és nagyon telt formájúaknak el kellene kerülniök a sima derekat s az ingblúzt. Az előbbiek gazdagon diszittessók derekukat, az utób­biak kevéssé, mert a teltebb formájúaknak nagyon téves az a felfogásuk, hogy nekik nem kell semmi disz, mert hiszen épp ez az, ami valamennyit elföd a fölöslegből. Nem kis nehézséget ad még a legjobb szabónak ós a bordürszövetnek helyes fel­dolgozása. Sok modell nagyon sok olyan anyagot kiván, melyet nem lehet egészen felhasználni. Különösen áll ez a keskenyebb mosószövetekre. Itt aztán mindenfélét ki kell az ügyes szabónak eszelnie, hogy megküzdjön a keskeny szövettel. Nagyon szép hatást lehet elérni, ha az egyszínű, áttetsző felsőszövetet koc­kás, illetve apró mintás lágy selyemmel béleljük, mely szerényen átlátszik a felső­szöveten. Egyik kölönös kinövése az idei divatnak, mely talán nem fog elterjedni, vagy legalábbis általánossá válni, a harang­szoknyának variációja olytormán, hogy elől a középen gyengén fel van ráncolva, a keresztráncok leérnek a térdig, de sokszor a szoknya aljáig és itt aztán olyan redő­zetet képeznek, mely a nagyobb léptekkel való járást lehetetlenné teszi. Igaz, hogy nőnél kecsesebb, ha nem lép nagyokat, de mégis kellemetlen az a tudat, hogy az em­ber valamennyire akadályozva legyen a ! 2710 koronát tett ki, ami örvendetes szolgált. Ezt követőleg több elhunyt tag öz­vegyének ós árváinak nyugdijat, illetve neveltetési járulékot folyositott a választ­mány. D a n k Ferenc elhunyt gerlai jegyző özvegye évi 600 koronát, özv. Kovács Albertné (Körösladány) gyer­mekneveltetési járulékkal együtt évi 1220 korona, Mucsi Mihályné (Mező­berény) gyermekneveltetési járulékkal együtt 1440 koronát kap. Mucsinénak hat kiskorú gyermeke van s ezért azt ja­vasolja a választmány a törvényható­ságnak, hogy nyugdiját 224 koronával emelje föl. Hoffmann Ferencné kérte, hogy néhai férjének 216 koronányi nyugdíjhátralékát 24 hónap alatt enged­jék befizetni. A választmány pártolólag terjeszti közgyűlés elé a kérést. Tárgyalta és elfogadta ezután a vá­lasztmány a számvevőségnek azon ki­mutatását, amely arra vonatkozik, hogy mennyit kell befizetniök 1908. évben a tagoknak. E kimutatás végösszege 5996 korona. Ezt a kimutatást most közszem­lére teszik ki, hogy az érdekeltek meg­tehessék arra észrevételeiket. A békésmegyei községjegyzők egye­sületének elnöksége beterjesztette azon egyesületi közgyűlési határozatot, mely­ben a nyugdij-szabályrendelet egyes tételeinek'megváltoztatását látják szük­ségesnek a községjegyzők. E módosí­tások egyike az volna, hogy az özvegyi nyugdij minimuma 1600 koronának 50 százalékában, a gyermekneveltetési járu­lék pedig a mostani 160 korona helyett 200 koronában állapíttatnék meg. Azt is kívánta ez a határozat, hogy a választ­mánynak 6 községi-jegyző tagját ezután ne a vármegye, hanem az egyesület küldje ki s végül, hogy a teljes nyugdij már 35 évi szolgálat után folyósitassék. A választmány pártolólag terjeszti a törvényhatóság elé ezt a kérelmet s csupán a tagküldés kérdésében preci­zirozta álláspontját akkép, hogy a tago­kat ezután is a törvényhatóság küldje ki, de az egyesület véleményének meg­hallgatásával. Végül igen fontos tárgya volt az ülésnek a segédjegyzők felvételének kér­dése. Ezt az ügyet teljesen előkészítette már a választmány s a májusi törvény­hatósági közgyűlés már érdemben is letárgyalhatja azt V e r s é n y i Elemér segédjegyző kérelme folytán ezúttal ki­mondotta a választmány azt is, hogy szabályrendelet-módosítással fikszirozni j fogja a felvétel módozatait s olyan tagot ' nem vesznek fel többé az egyesületbe, aki vagy valamely városi, vagy községi nyugdijeg.yletnek is tagja. Munkásházak Békésmegyében. Az uj, nagyon megszűkült selyem­szoknyákat alól vagy 30 cm. magasságban posztóval bélelik, miáltal gyönyörű, lágy redőzetre tesznek szert. Egyszóval, mégis csak hálásak lehetünk a szabóinknak, mindig kieszelnek valamit, ami szép is, tetszetős is. És ha megesik, hogy túloznak, rajtunk áll, hogy ezen javítsunk, ezt megakadályozzuk, D. ü. Bizottsági ülés. Megkezdik az építkezéseket. Kedden délelőtt 10 órakor tartotta meg a törvényhatóság által kiküldött munkásház-bizottság azon ülését, amely a mult napokról elmaradt. Az ülés elnöke Ambrus Sándor alispán volt s rajta kivül jelen voltak még: Z ö 1 d y Géza dr., P e r s z i n a Alfréd, Áchim Gusztáv és Kiss László előadó. A munhásház-bizottság összehívását az a körülmény tette szükségessé, hogy a terveket megismerjék ós felülvizsgál­ják s hogy az államépitészeti hivatal főmérnöke, P e r s z i n a Alfréd, be­mutassa a költségvetést is. Ismeretes, hogy Ambrus Sándor alispán kezdeményezésére vármegyénk törvényhatósági bizottsága 500 békós­megyei munkásház felépítését határozta el s erre a célra 500.000 koronás köl­csönnek felvétele mondatott ki. Az 500 munkásház közül azonban ez évben csak 100-nak felépítése mondatott ki, mert vármegyénk községei közül csak Gádoros, Nagyszénás, Orosháza ós Bó­késsámson elöljáróságának sikerült ed­dig megállapodásra jutni a szükséges háztelkek tekintetóben. Azon módozatok, amelyeknek be­tartása és teljesítése a munkást abba a helyzetbe juttatják, hogy legrosszabb esetben 20 óv multán a háznak tulaj­donosa lehessen, a leghumánusabbak és legkedvezőbbek. Az államépitészeti hivatal tervei szerint 976 koronába ke­rülne egy munkásház. De ha a kerítést és a kutakat a törvényhatóság csinál­tatja, ami különösen azért mutatkozik helyénvalónak, hogy a házaknak egy­forma külsejük legyen, akkor az épület 1100—1200 koronába kerül. Ezt az ösz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom