Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-30 / 35. szám

BEKÉS1EGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. április 30 — Az AEGV. ós az aradmegyeiek. Egy aradmegyei lelkésztől támadó cikk jelent meg az Alföldi Első Gazdasági Vasút ellen. A közlemény irója azt teszi szóvá, hogy a keskenyvágányu vasút viteldija Csabától Kovácsházáig az elmúlt évben még csak 50 fillér volt és ma már 80 fillér. A cikkiró panaszkodik a tűzifa drágább szállításáért is. Ezt a tarifát nagyobb távolságnál — mondja a cikkező lelkész — mintegy 10 koronával drágította meg a vasút. Igy következik a sok panaszkodás egymásután, anélkül, hogy a derék lelkész számot vetne azzal, vájjon nem-e szerzi be most a kisvasút is drágábban ezidőszerint mindazt, amire az üzemfentartáshoz szüksége van ? Persze, ha ezt is figyelembe venné, akkor ki — panaszkodhatnék ? . . . — Gazdasági tudósítóink köréből. Vármegyénk járásainak gazdasági tudósítói közül megint lemondott egy. Ez a lemondott gazdasági tudósító Rigó Nándor, ki a szarvasi járásban teljesítette a reáruházott megbízásokat. Itt jegyezzük meg, hogy a szintén lemondás folytán megüresedett szeghalmi járási tudósítói tiszttel Benedickty Kálmán körösladányi lakos bízatott ujabban meg. — Egy „nem becsületes megtaláló". Nagyváradról írják : Özv. T e r é n y i Lajosné, volt békési főispán özvegye tegnap a Nagypiacról bejövet elvesztette erszényét, a benne levő 300 kor. készpénzzel. Azonnal jelentést tett a rendőrségen, ahonnan B o 11 György rendőrellenőr ment ki a nyomozás meg" ejtésére. Bott György; aki egyike a rendőrség legügyesebb alkalmazottjainak, gyorsan nyomára jött az eltűnt erszénynek. Észrevette vizsgálódásai közben, hogy egy Klein Lipót nevü alkusz a hozzá intézett kérdésre zavarodottan válaszolt és gyanúsan viselkedett. Felkísérte a rendőrségi épületbe, ahol Klein Lipót rövid tagadás után, a hozzá intézett keresztkérdések folytán bevallotta, hogy az erszényt ő találta meg. Az erszényt eldugta, a 300 koronát lakására hazavitte. Klein Lipót ellen jogtalan elsajátítás címén megindult a bűnügyi eljárás. — Leforrázott gyermek. Gyoma községben súlyos szerencsétlenség történt. Szabó Imre gazdálkodónak a felesége a déli, forró levest akarta feltálalni és az edénynyel a konyhából befelé tartott. A küszöbön volt már, amikor eléje futott másfélesztendős Imre nevü gyermeke, aki meglökte az aszszonyt. Szabóné elejtette a tálat, melynek forró tartalma a gyermekre ömlött, A kis fiu oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy bele is halt sérüléseibe. — Fegyver a gyermek kezében. Kovács Gábor békési tanyai lakos a puskáját tisztogatta hétfőn. A már kitisztított fegyvert megtöltötte és felakasztotta, azután kiment a szobából. Ezalatt nyolc éves Antal nevü fia leakasztotta a fegyvert s babrálni kezdett azzal. A fegyver ravasza lecsapódott ós a töltény serétei befúródtak a szomszédos szoba ajtajába. Az ajtó mögött varrt Kovács Gáborné, akit a löveg csak azért nem sebezett meg, mert a töltény gyengén volt elkészítve. — Fetser püspököt meg akarták zsarolni. A nagyváradi klérus illusztris főpapja : Fetser Antal felszentelt püspök kínos kalandba keveredett. Az ijedős nagy urakkal szemben sokszor sikeresen érvényesített fortólylyal egy anya ós elvetemedett leánya akarták megzsarolni a szelidlelkü főpapot. Az elzüllött leány többszörös sikertelen fenyegetés után gyermektartási pört indított a püspök ellen, akit képzelhető módon lepett meg ez a támadás. A boldogtalan teremtés hazudozásaival szemben a püspök a tanuk egész sorával bizonyitotta be, hogy a vád mese, s a célja egyszerű zsarolás, mire a biróság a rossz helyen kopogtató hölgyikét a keresetével elutasította. Minthogy pedig a zsarolás kritériumai Fetser püspöknek a rendőrséghez beadott felebbezésóből kétségtelenül kitűnnek, a nyomozatot vezető rendőrkapitány kedden este a püspök zsarolóit: a leányt és az édesanyját, Pázmány Lajosnét és Mariskát letartóztatta. — Kiérdemelt nyugalom. Békésről irják : A békési kir. járásbíróság telekkönyvének vezetője, Fára Péter e hó elején töltötte be hivataloskodásának 40-ik évét. Ezen hosszú szolgálati idő alatt 11 évig a békési telekkönyvek vezetője volt. Fára a mult 'héten beadta nyugdíjaztatási kérvényét s csak pár hétnek kérdése, hogy a miniszter hivatalos teendőinek teljesítése alól felmentse s megadja neki a nyugalmat, a melyet különben is 40 évi' nehéz ós felelősségteljes munkájának hűséges végzésével méltán ki is érdemelt. — Örült a vonaton. A tegnap délben Békéscsabára érkező budapesti vonat utasai között nagy konsternációt okozott egy fiatal asszony, aki Szolnok ós Ujszász között hirtelen felugrott helyé. ről és kiabálni kezdett. A másod osztály utasai, akiknek társaságában a fiatal nő utazott, lefogták a dühöngő asszonyt, mert le akart ugrani a robogó vonatról. Nagy izgalmak közepette érték el a szolnoki állomást. Itt aztán átadták a rendőrorvosnak a szerencsétlen aszszonyt, akinek személyazonosságát nem sikerült megállapítani. — Vándorló cigányok. A békési országúton egy 6 kocsiból álló cigánykaraván vonult végig tegnap. Rongyosak voltak, szegények. Szedettek, vedettek . . . De színesek voltak mégis, akár az andalúziai népség Zuloaga szinmámoros spanyol vásznain. Mert a cigány bohém. A legrosszabb fajtából, az önző, marakooó fájtából, de azért valahogyan mégis bohém. És az ő lusta elheverése, csöndes pipázása egy kicsit — magyar is bizony. Amint elnézte az ember azokat a nyurga, sovány legényeket, akik illemtudóan kalapot emeltek a paraszt előtt is, szinte kétkedéssel rázta a fejét, hogy ez a jámbornak látszó nép kegyetlen, mint a vadállat. Szomorú diszharmónia ; nevető is, siró is, kegyes is, véres is, akár maga a cigány. A karavánt Békésről tovább kisérték a csendőrök. Ki, ki a határ felé. — Elvágta a torkát. A csabai közkórház uj beteget kapott a napokban. Ez a beteg Brimu nd József tótbánhegyesi borbély, aki egy borotvával öngyilkossági szándékból átmetszette a gégéjét. Brimund reménytelenül szeretett s ezért akart öngyilkossá lenni. A vá> gás oly mély sebet ejtett Brimund nyakán, hogy majd átmetszette az üteret is. Brimund állapota súlyos ós reménytelen. — Köszönetnyilvánítás. L é w y Sámuel, ki a csabai szent-egyletnek előbb 8 koronát ós most ismét 17 korona 64 fillért ajándékozott, ezúton mond köszönetet a nemes szívre valló ajándékért a szent-egylet elnöksége. Es megjelenik a turóscsusza. Az orvos villára szúr egy csomót, majd ránéz a frissen párolgó tésztára s mielőtt a szájába venné, igy szólt: — Köszönöm szépen ! Es megeszi, Az ügyvéd bámi.1: — Miért mondta ezt a csuszának ? Az orvos szomorúan : — Mert ő is mondott nekem valamit. Szerelmesen reám nézett és azt mondta: »Örökre a tied . . .« Bohómiában, az ujságirók szines, tarka világában, egy jóizü eseten mosolyognak a beavatottak. Az egyik lapnak áldozatkész kiadója szerkesztőjével, meg a munkatársával conferál a redakcióban. A nyájas beszélgetés után távozni készül a kiadó, de útját állja a munkatárs : — Édes kiadó ur, ki akarom fizetni a fiakkeremet. Adjon, kérem, 4 koronát, mert csak 100 koronás bankóm van . . . A kiadó udvariasan átadja az aprópénzt. Es ekkor eléje toppant a szerkesztő : — Aranyos kiadó ur, kegyeskedjék nekem 100 koronát adni, mert nekem csak 4 koronám van. És ö is kapott . . . Tarkaságok. Egy kedves, kedélyes öreg úrról szól ez a történet. Az öreg ur egyike a legtipikusabb békósmegyei uraknak s hol Dobozon, hol meg Gyulán lakik. Azok közé tartozik a mi öreg urunk, aki soha életében nem követett el semmi inkorrektséget* csak azt, hogy: megnősült . . . Tudják róla vármegyeszéltében, hogy a házasélete nem a legrózsásabb s hogy a papucs iránt nagy tisztelettel viseltetik. Ebből kifolyólag senki sem csodálkozik azon, ha az öregnek jobbadán mindig rossz kedve van, mert otthon gyakorta felboszszantják. Tegnap reggel ez az öreg ur Csabán járt s találkozott egy ismerősével, aki megszólította őt: — Hát hogy mint vannak otthon, bátyám-uram ? . . . Az öreg minden gondolkozás nélkül kiböki: — Örvendünk, örvendünk! . . . — Örvendenek ! ? Min örvendenek ha szabad kérdeznem ? . . . — Hát azon, válaszolt az öreg, hogy reggel mikor felkelünk és reggelihez ülünk, | a feleségem az első szavamra felém dobja csészéjét. Ha már most eltalál, akkor ő örvend, ha pedig nem talál el, akkor meg ón örvendek . . . Együtt vacsorázott tegnapelőtt a csabai „Fiumében" egy ügyvéd, meg egy orvos. Hus után előáll a pincér s udvariasan meghajtja magát az orvos előtt: — Parancsol még valamit? Kitünö turóscsusza van . . . A gyomorbajos orvos, aki Karlsbadból jött haza a nyáron is, megijedt a turóscsuszától, mert neki az a legkedvesebb étele: — Nehéz étel . . . megfekszi a gyomromat s újból Karlsbadba kell majd mennem . . . hanem Isten neki. Hozzon egy adagot. Nyilatkozatok egy „botrányhoz". O s v á t h János dr. és M a k a y István uraktól a következő levelet vettük : A „Békésmegyei Függetlenséginek vasárnapi száma egy állítólagos botrányról ad hírt, amely botránynak központjában minket szerepeltet a cikkiró. E cikk szerint botrányos viselkedést tanúsítottunk volna az „Uránia"-szinház pénteki előadásán. A sértő cikk megjelenése után felkeresett minket a „Bm. F." felelősszerkesztője ós sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy az ő tudta nélkül megjelenhetett a közlemény. Majd arról biztosított minket, hogy a rektifikáló nyilatkozatoknak a lapban föltétlenül helyet ad a szerkesztőség. Ugyanezt az ígéretet kaptuk a laptulajdonostól is. A nyilatkozatokat átvette a szerkesztőség, de közvetlen a lap megjelenése előtt visszajuttatták kezeinkhez azon értesítéssel, hogy az alábbi, Áchim Károly ós társai által aláirt nyilatkozat, nem tehető közzé a „Bm. F."-ben. Megjegyezzük, hogy ezen nyilatkozatot, az állítólagos botrány alkalmával a páholyokban és a földszinten jelen volt közönség férfitagjai valamenynyien aláírták. Igy el lóvén zárva előlünk az igazolás utja, szerkesztő urat kérjük igazoló írásaink leközlósóre: Nyilatkozat. Megbotránkozással olvastuk a ,,Bókésmegyei Függetlenség" cimü lapnak 1908. évi április hó 26-án megjelent számában azt az egyéni tisztességet mélyen sértő ós a valósággal éppen meg nem egyező közleményt, amely Békéscsaba társadalmának két tagját, nóvszerint: dr. Osváth János és Makay István urakat, neveik elhallgatásával ugyan, de minden kétséget kizárólag az ő személyükre vonatkoztatva, egy meg nem törtónt skandalozitás keretébe állítja. Alólirottak, mint szemtanuk, akik a közleményben érintett helyen, a cikk által is jelzett időben, szintén jelen voltunk, a két igaztalanul meggyanúsított polgártársunk érdekében erkölcsi kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy a „Békósmegyei Függetlenség" e közleménye teljesen alaptalan, amennyiben az érintett urak sem „részegek" nem voltak, sem olyan viselkedést nem tanúsítottak, amely legcsekélyebb közmegbotránkozást is okozhatott volna, mint ahogy az a „B. F."-ben közöltetett és egyáltalában nem tudjuk megérteni, hogy e valóságnak meg nem felelő cikk megírására micsoda motívumok vezethették a cikkírót. Mindezeket csupán azon okból tartjuk szükségesnek és fontosnak kijelenteni, hogy a közlemény a meggy anusitott két úriember egyéni tisztességének értékelésében meg ne tévessze városunkban ós vármegyénk többi községeiben lakó polgártársain íat. Békéscsaba, 1908 április 27-ón. Kocziszky Mátyás s. k., Áchim Károly s. k., főgimn. tornatanár. Mészáros Gyula s. k., Könyves János s. k., állami tanitó. oki. jegyző. Miklya Z György s. k., Francsek István s. k., földb. fürdőtulajdonos. Nyilatkozat. A „Békésmegyei Függetlenség" 35-ik számában „Botrányt okozó közhivatalnokok" címen megjelent cikkre, mivel az személyemmel is foglalkozik, válaszom a következő: Folyó évi április hó 24-ón az Urániaszínházban megtartott előadás alkalmával én is jelen voltam, ott azonban rendőri beavatkozást igénylő, közbotrányt okozó cselekmény elkövetését senki részéről nem konstatáltam. Hogy pedig a cikkiró a velem volt két ur láttára és találkozására megbotránkozott és a köz nevében felháborodott, rendőri beavatkozás szükségére okot szintén nem szolgáltatott. Végül pedig megjegyzem, hogy hivatalos kötelességem teljesítésében kioktatást és tanácsot a cikk Írójától, mint arra illetéktelen egyéntől, el nem fogadok. Békéscsaba, 1908 április 27. Hrabovszky Pál, rendőrfőbiztos. Amint a fenti két nyilatkozatból kitűnik, a „Botrányt okozó közhivatalnokok" cimü cikk bennünket teljesen alaptalan vádakkal illet és rágalmaz. A cikk minden sora és szava magán viseli a személyes boszu és ellenszenv bélyegét, amit még tetéz az a körülmény, hogy azt a fő- ós felelős szerkesztő megkerülésével tette közzé a lapban. Mi ennélfogva röviden csak annak kijelentésére szorítkozunk, hogy a cikk szerzője, Teleky Sándor ellen a bűnvádi följelentést megtesszük. A fenti nyilatkozatokra nézve ígéretet nyertünk, hogy azokat a „B. F." leközli, de amint már jeleztük, az utolsó órákban elutasittattunk. Most még csak azt jegyezzük meg, hogy ezek szerint a „Békésmegyei Függetlenségiben az egyéni tisztesség pellengére állitható, de nem adnak helyet a legtárgyilagosabb védekezésnek sem, mi azt mutatja, hogy a szerkesztőség azonosította magát a cikk szerzőjével, miért is a bűnvádi feljelentést most már a lap ellen tesszük meg. Dr. Osváth János s. k., Makay István s. k., áll. polg. isk. igazgató. gazd. szaktanító. Vasárnapi történetek. Megállította a vonatot.'— A vallás miatt. — A haragos szomszédok. A vasárnapi történetek szines históriái közül való az a három eset, amelyről alább értesítjük az olvasót. A békósmegyei korcsmákban ezen a vasárnapon nem volt olyan égő és olyan borgőzös a szenvedély, amint ezt megszoktuk már, de azért ezeket az eseteket is a szesz okozta. Kezdjük a legmulatságosabban: Egy mezőberónyi német gazda Gyomára akart utazni Föl is telepedett a déli személyvonat harmadosztályú utasai közé, akikkel elbeszélgetett szélről-balról. A beszélgetés sem tarthat örök időkig. Hanem kifogy az ember a jószág iránt érdeklődők kérdéseiből. A szántóvető gazda pedig sokkal temperamentumosabb természetű, semhogy időtöltés nélkül még a vonaton is ellehetne. Amint kinézegette magát a kocsiban — egyszer csak ráveti szemét a vészfékre. Azzal*odaoson a fék melló és babrálni kezdte azt. Később már ezzel sem elégedett meg, hanem megrántotta a vészféket és a vonat nyomban megállott. Az utasok ijedten futottak össze s a sváb gazda pedig fogadkozott a kalauzok előtt, hogy ő nem tudta a következményét ennék az időtöltésnek. Jó 10 perc elmultával a vonat tovább robogott. A német ellen pedig megindították a szokásos eljárást. Tótkomlós határában kegyetlenül elverte M á j er IzsákotKerepeczky Mátyás részeg gazdalegóny. Az összekülönbözós oka vallási nézeteltérésekben keresendő. Kerepeczky a tanyára gyalogolt. Májer szintén arra ment, ugyancsak gyalogszerrel. A két férfi összetalálkozott s Kerepeczky becsmérelni kezdte a zsidókat. Májer Izsákban felforrt a vér és a szidalmakat vísszaadreszszálta. Kerepeczky csak erre várt, hogy nekiugorhasson ós elverje Májért. A szorongatott ember kegyetlen buzgalommal kiáltozott segítségért. A tanyák népe össze szaladt jó idő multán s kimentették Májért a brutális legény kezei közül. A harmadik eset Szarvas község tanyavilágában törtónt. Itt két szomszéd, H u g y e c z Mihály és Török Imre látták el egymásnak a baját. Mindketten korcsmázással töltötték templom helyett az időt. Öt óra tájban hazavetődtek aztán. A két gazda valami birtokügyből kifolyólag már régebben ellenséges viszonyban él egymással s éppen nem