Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-02-02 / 10. szám

A BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 190 febr. 2. törvényhatósági bizottság alighanem megsemmisíti ezt a határozatot éppen ugy, mint Popovits Jusztin főjegyző özvegyének analog-esetében is. Konkoly Tihamér dr. vármegyei aljegyző bérbe óhajtotta venni Hoffmann Ferenc volt lakását, amely a város tulajdonát képező egyik telken volt. A közgyűlés azonban ugy határozott, hogy a lakást árverés utján fogja bérbe adni. A kikiáltási árat pedig 800 koronában állapította meg. Békésmegyei vasútépítések. A második fővágány sorsa. Átalakítják a csabai állomást. Az aradi Máv. üzletvezetőségnek ügyosztályaiban nemsokára elkészülnek azzal a munkával, melylyel a békésiek kérésére Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter az üzletvezetőséget megbízta. Az üzletvezetőség illetékes osztályai az előkészítő munkálatoknak műszaki részét teljesen befejezték már s most a költség kiszámításán dolgoznak. Legújabb értesülésünk szerint az üzletvezetőség azon álláspontján, mely a békésiek kívánságát illetőleg ismeretes már, semmit sem változtatott. Sőt a kérelem teljesítése most még több és nagyobb akadályokba ütközik, mint ezelőtt, mert a vonal kiépítésének költségeit még fterhesebbé és nagyobbá teszi az a körülmény, hogy az esetben, ha a fővonalat Békés felé vezetik, az Alföldi Első Gazdasági Vasút vésztői szakaszának egy tekintélyes része veszíteni fog jeleotőségéből s bizonyos, hogy ezt a szakaszt ki kell sajátítania az államnak. Figyelembe véve ezt a körülményt is: nyers számítással 4 millió koronára teszi a kiadásokat az aradi üzletvezetőség, amelynek vezetője a kérelem teljesítése ellen van. Az üzletvezetőség különben elkészítette már a csabai állomás és pályaudvar összes terveit is. E tervek szerint folynak az eddigi munkálatok, amelyeket P o 1 g á i osztálymérnök vezet. Sztankovich üzletvezető kijelentette, hogy a forgalmi érdekre való tekintettel az üzletvezetőség figyelme odaitányul, hogy minél több vágánypárt építsenek az egyes pályaudvarokra. Az aradi üzletvezetősóg területén eszközlendő munkálatok és beépítések céljára 30 millió koronát szavazott meg a törvényhozás. Ezt az összeget olyképpen kell felhasználni, hogy bizonyos tekintetben az összes igények k

: ilógitést találjanak. Békéscsabán annyira kibővítik a pályaudvart, hogy a legforgalmasabb időszakban sem történhetik fennakadás és a vonatok kiinditása zavartalauul fog történhetni. Torlódás nem lesz többé, amit a vágányok sokasága biztosit. A forgalom zavartalan lebonyolítását célzó törekvésekből folyik, hogy a csabai állomásra fordított összeg jórészéből csak uj vágányokat fognak lehelyezni, ellenben kevesebb gondot fordítanak magára az állomásépületre, amelyet csak átalakítanak, de nem ópitnek újjá. Az északi szárnyhoz hozzátoldják a raktárterület egy részét. Ilyenformán az étterem jóval feljebb kerül. Rendezve lesz a kocsitér is, amelyet olykép nagyítanak, hogy az állomás előtti kertnek egy részét kiirtják ós kikövezik. Az átalakítás munkálatai teljes befejezést csak három óv mnltán nyernek. Az állomásépület átalakításához 1909 év tavaszán hozzáfognak. Bírói döntés egy békési ügyben. Megfelebbezett költségvotés. Nem lehet kivételt tenni! Békés község polgárai bizonyos idő óta különös viselkedést tanúsítanak az uradalmak tulajdonosaival szemben. A körösparti hullámtér átengedése tárgyában folyt viszálykodások ós egyenetlenségek nem ismeretlenek olvasóink előtt, akiket esetről-esetre értesítettünk annak idején az uradalom és község egyenetlenkedéséröl. Előre látható volt, hogy ez az egyenetlenkedés egyhamar nem jut végéhez s bizonyosra lehetett venni, hogy a község minden támadó lépésére megadja a választ az uradalom is. Wenckheim Frigyes gróf békési uradalmának intézősége a község ez évi költségvetésében több sérelmes pontot látott. A képviselőtestület ugyanis a járda és Northon-kút kiépítésére fordított összegnek megtérítésére második csoportba tartozó adózókat jelölte meg. Az uradalom megbízása folytán S z eg e d i Kálmán dr. ügyvéd megfelebbezte a költségvetést megállapító közgyűlési határozatot, amely másodfokban való letárgyalása után a közigazgatási bíróság elé került. Vármegyénk alispánjához tegnap érkezett le a közigazgatási bíróságnak döntése. A bíróság helyt adott a felebbezésnek. Kimondotta a közigazgatási biróság< hogy az 1886: XXII. t.-cikk 130-ik szakaszának második bekezdése szerint ez az adó egyenlő részben terheli a község minden polgárát s a megtámadott határozatnak csak akkor lenne helye, ha nem a földbirtok érdekében szükséges kiadások fedezéséről volna" szó. Ennek az összegnek fedezésére a házés földbirtok-jövedelem arányában kivetendő pótadóval kell gondoskodni, mert a Northon-kút és a járda a községi polgárok összeségének az érdekeit szolgálja. Az iskola-ügyekre vonatkozó felebbezést alaptalannak találta a bíróság. A közigazg. bírósági határozatot azonban visszaküldte az alispán, mert a rendelkező részszel — bizonyára leírási hiba folytán — ellentmond az indokolás. A feminizmushoz. Irta: Dr. Székely Lajos. Akármerre megyünk, akármilyen lapot veszünk a kezünkbe, szemünkbe ötlik folytonosan a társadalmi elméletek egy' nyüt kérdése,' egy sokat vitatott, de se ki nem merített, még kevésbé megoldott társadalmi probléma; a feminizmus kérdése. Az összes e tárgy körében elhangzott véleménynek közös hibája az, hogy valamennyi szubjektív álláspontra helyezkedik és objektív ismertetés, avagy az objektív megfejtés megkísérlése helyett saját egyéni véleményét adja abban a kérdésben, hogy az emberiségre nézve hasznosnak, a női hivatással öszszeegyeztethetőnek tartja-e a"nőnek az élet minden forgatagába való bevezetését, a férfi összes társadalmi tevékenységének a női nemre való kiterjesztését. Én nem fejtem ki azt, hogy helyesnek tartom-e a nőnek a munka terén történő férfiasitását, hanem a szociologia objectiv perspektívájában világítom meg a kérdést. A társadalom fejlődésében épp ugy, mint a természet világában, mindenkor bizonyos tendenciák .érvényesültek; mindenkor volt egy határozott irány, amely felé a fejlődés történt. Hogy messzire ne menjünk, csak a békés hajlamú egyének szaporodásának tendenciáját emlitein, amely tendencia roppant lassú léptekkel ugyan, de mégis az antimilitarizmus világbékójének tendenciájába kezd, vagy fog átfejlődni. A harcias egyén a társadalom gyermekkorában túlnyomó számmal volt. A társadalom további fejlődésében azonban önmagában rejlő oknál fogva egyre kevesbedett, mert egyrészt a harc maga emésztette soraikat, másrészt pedig jórészben ez elfoglaltságuk miatt sokkal inkább el voltak zárva ezek annak lehetőségétől, hogy utódokat állítsanak a maguk helyére s ezekbe örökítsék át saját tulajdonságaikat, mint azok a békés hajlamúak, kik békés foglalkozást űztek. Ezek után nem lesz furcsa azon állitásom, hogy a háborúk éppen a béke szilárdulásának eszközei, valamint a világbéke felé való haladásnak is éppen ugy, mint ahogy a nagy járványok az emberi nem egészségesedésének szolgálnak, mivel a statisztikait igazol,' hogy a járványokban el> sorban és javarészben.a beteges, ke^sbé életrevaló egyének pusztulnak es inkább az életrevalóbbak martdnak ng fajfentartók gyanánt mindkét nemrl. Ez is mind tendencia; társadalom fejlődési tendenciája, melyak eszköze az előbb említettem termé s;ti kiválasztás, valamint a variáció öri. törvénye. E két kérdéssel mác iljn szük határok közé szorított értekessben nem foglalkozhatom, valamin

1, aendenciák kérdésével sem, de szükség? volt e; a kis kitérés éppen azért, n e én a ten denciák kérdésébe foglalorbele a feminizmus kérdését és ebben perspektívában világítom meg. A nőnek nyakába márb őrig; .' olyan terhet akasztott a termést, mely tői szabadulni sohasem lesz ipes. Csak nem meri valakiazt illitani, hogy az ember egyivar, vagyis egy személvben kettős ivar lénnyé fejlődhet? Én nyugodtan meeti áilitani az ellenkezőt s azt, hgy a nő mindenkor a természet kijelöe szerepében marad, mert abban kell laradnia Nem mondom ezzel azt, hgy a nő a létrán, melyen főleg ma keze kapaszkodni, nem fog feljebb és feebb haladni; nem mondom azt sem, hog - a nő az életnek nem lesz harcca, tudományoknak ós müvészetekntc ala; os müvelője. Én csak annyit állitk, hogy az anyaság átka alól — amine nevezi a legtöbb feminista — szabadlni in fog soha. Egyik napilap hasábjain (vaskim egy publicista azon állítását, hogy a feminizmus érvényesülő küzdelie a női nemnek kétfelé oszlásához vesthel, a mely két osztály lenne: a n és az anya. Én ezt a legteljesebb métékben alaptalan lehetetlenségnek tartón Hogy megcáfolhassam, tegyük fel a laetöségét. Vannak nők férfias tulajdoiságokkal, férfi szerepben, és vannakanyaíHát térjünk csak vissza a tenészeü kiválasztáshoz. A férfias tulajdonokkal renelkező s az anyaságot megvető nők síát tulajdonságaikat, életfelfogásaikat kvési'é fogják utódokba átörökíthetni, míg a második csoport az átöröklődés .örvé nyénél fogva hasonló felfogással és talajdonokkal rendelkező utódoké fog produkálni. Mi fog történni? Érvényesüli tendencia : kevesbedik a nő, szaporodk az anya, aminek végeredménye isnét az egy csoportba visszatérés. Vagyis i nőnek a természet törvényeinél bgva anyának kell maradnia. És ezzel most már be is állitittan; a nőt az objektív szemlélet persnktivájába. A nő emancipációjának miidenkori határa és állandó szabályozóa a? anyaság lesz. Minden térfoglalás a: <>1>:í küzdelmeiben, — miután határozottan az a tendencia, hogy minél nagyobb tevékenységi kört töltsön be a nő a társadalmi életben ós ezt a kört ninél jobban terjeszsze, — létjogosult, auenynyiben az az anyasággal összeegyeztethető. Minden olyan erőszakos térfoglalás, mely ezzel nem volna harmóniában, lámpa kékes fénykörébe gúnyosan vigyorgott a két fehér koponya. — Az ördögbe is, elaludtam, — szólt és egy nagj

rot szippantott szivarjából... Másnap reggel kedélyesen megreggelizve munkához látott. De amint a tollat kezébe vette, fülébe csendült a tegnap esti diskurzus : — A szerelem a siron tul is ól! Dühösen kapott végtelenül száraz, de éles analízissel készülő nagy müvének folytatásába . . . Hiába, a fekete betűk, mint apró kis gnómok, ugrálni, táncolni kezdtek előtte <$s élesen hallotta gúnyos hahotájukat: — Tiszten, professor! Szeretett ön valaha ? A percek multak és bár igyekezett megfeszíteni minden figyelmét, egyre azon kapta rajta magát, hogy ábrándozik, mintegy szerelmes diák. Hogy miről ? Édes Istenem, egész semmiségekről. Régen ködbe tünt rózsás arcok, megfakult virágok, elnémult dallamok zsibongtak körülte . . . Hiába próbálta a kemény, fegyelmezett koponya ez egyszer felmondta a szolgálatott. Lelkének olyan húrjai lettek megpendítve, melyekről azt hitte, hogy örökké pihenni fognak. Boldog nyugalmát sajnálni kezdte és szörnyen dühöngött. Hirtelen lecsapta a tollat, felugrott és kinyitotta az ablakot. A húsvéti harangzó lágyan rángatózott a langyos tavaszi levegőben, lent az utcán vidám, mosolygó emberek sétálgattak és a virágos kalapok alól nevető leányarcok tűntek elő. És Schultz professor nagyon, de 'gyón furcsán érete magát . . Egy modern poétának. Én is keletről indultam nyugatnak, Mi bennem forr, az is csak szittya vér. . . Vagyok magam is sarja ős Mogornak, És küzdök én is tarka álmokért. . . És látom én is, sorvadóba törzsünk, Egünk hunyó bíborban alkonyul, Vad, vészes árnyék vágtat el fölöttünk Es véres szárnya fojtón ránk borul. . . De kishitű gond vergődő siráma Gyötrelmes jajt kobzomon nem fakaszt... Mert hivő lelkem dacos gőggel várja Az új sarjút zsenditő új tavaszt. Óh, nem nyugatról virrad ránk a hajnal, Nem idegen megváltót várok én, Ha ősi eke szántja ősi vassal, Csak ugy hajt ki az ősi televény . . . Csengő dallal ne hivj hát új vidékre, Mi csak a régi tarlón mehetünk . . . Nincs egyebünk: egy ezredév emléke, Elvessük azt is ? Koldusok leszünk .. . Szilágyi Fercnc. A zene meséje Irta : Papp Viktor. Régen, nagyon régen, gondolattal meg nem határozható időben, nem volt még meg a Föld. A khaosz volt a világ. Kifürkészhetetlen alakú tömeg. Meddig tartott ez az állapot, időben meghatározni nem lehet, egyszerre csak oszladozni kezdett a khaosz, foszladozni a köd. A csillagfény űzte, kergette. De az jobban futott, eltűnt. Hosszú, fényes nyilás ütött rést a sötétségen, hasonlatosan az ablakon beszűrődő napsugárhoz, s a fénysávban a kisebb-nagyobb porszemek, az uj világtestek keringtek. Ott volt közöttük a Föld is, külsejére nézve igénytelelen, de egyik legszebb alkotása a teremtőnek. Megjelent a nap is, a Mindenhatónak legelső szolgája, a kezdődő természet ős bálványa, az égieknél bájosabb leányok csókjaiban fogant titán. És most röpité ki a nap először sugarait. A földnek pedig szokatlan volt ez az uj érzés, hirtelen begyepesedett, hogy ne legyen neki alkalmatlan ez a nagy fényesség. Azután buja növényzettel, óriási páfrányokkal, fákkal, egymásra rakott sziklákkal, roppant hegyekkel védte magát és hüs vízzel, kanyargó folyókkal nyelette el a forró sugarakat. Megzavart nyugalma miatt fölháborodva, bősz haragját tüzes krátereken fújta ki, s veres tűzoszlopok, kénessárga lángok és kéneszöld füst által takarta el a Parancsoló előtt felháborodását. A teremtésnek, s nagyszerű csodának nem volt más élő tánuja, csak az angyalok. Ezek a titkos lények ráültek a felhőkre, egy-egy még kóválygó virágsziromra, a vizpárákra, ós ide-oda kormányozva azokat, nézegették a földön kezdődő fura életet. A lombos erdőben töméntelen madár ugrált, repült, nyüzsgött. Ezernyi állat mozgott, üvöltött, kavargott. Hoszszu csigolyás testű, rengeteg csontozatu agyaras, repülő szörnyek lesve vártak prédájukra. Egy-egy pajkosabb angyalka le is lépett a földre, hogy közelről láb son mindent. De mindjárt ijedten vssza is szállt vizpárahintójába, mert lábanyomán, előtte, mögötte, bugyborék dó forrás fakadt. Némelyik a tenger viséb? is betekintett ós igen mulatságosnak találta, hogy a halaknak milyen nagy és meredt a szeme, és hogy milyen gyorsan siklanak el egymás mellett és hogy tátogatják a szájukat. Egyszerre bűvös hang áradt szót a légben! Mindinkább erősödve, szebben ós csengőbben hangzott. Gyönyörűbben és gyönyörűbben, szünet nélkül. A szeráfok ' éneke volt. Most ugyan azt mondják a tudósok, hogy a világmindenségben forgó testek mindegy i ka egy-egy hangot képvisel, hasonlóan a gép sebesen forgó kerekeihez, vagy a gyermek bugócsigájának a hangjához,, pedig tévednek. Néma természeti erő ; nek, a szeráfoknak a zenéje volt az, amelyet elemezni nem lehetett. Egy nagyszerű, fenséges harmónia. Az angyalok zenekarának lelketemelő danáj i. akik a sok-sokféle hangszeren fönnsegesen dicsérték az Urat, a világ alkotóját. És e bűvös zene hangzott, cssk egyre hangzott ... A legtökéletesebb szin, alak és hangharxiión Hirtelen azonban sötétség támai' Óriási szélvész kavarja a lev."gőt. Me rendül, megmozdul e^ész világ. FÜs^ gomolyog, tódul a • űrbe. Hull a parázs; a sz. • UH ; vi-'

t. .Nyüzsögnek a rémek ;

; hegyek mögött, amelynek őö alapjai is megrázkódnak. Viharok robognak rohanva. " Felfordulnak a tengeri mélyek. Erdőket, egész világdarabokat sodornak magukkal. Hegyek lapulnak össze